Ginyblog

Jaj, remélem nem haragszik meg rám :) de el kell újságolnom.

Meggyőztem: GINY-t. Szerintem érdemes volt :)

Egy hét

Kb. egy hete nem írtam a kisnaplómba. Hogy miért? Annyi mindent írtnék, de tényleg, mert mindig vannak történések, de egyszerűen amikor nekiülnék, biztos akad valami egyéb tennivalóm :) Most is nemsokára ébred Dorkám, így siethezek :)

Az elmúlt egy héten tényleg sokmindent történt. Volt kicsiny falunkban egy minicirkusz. Elmentünk hát. A műsor és a két (!!) fellépő kritikán aluli volt, de persze ebből a 3-10 éves gyerekek mit sem vettek észre. Csak a felnőtt szem látta, hogy szeretik a "tintit" és hogy baromi unják az egészet. Azt is csak a felnőtt szem látta, hogy ez az egész műsor arra megy ki, hogy a szünetben (mert igen, ilyen is volt a kb 35 perces előadás közben) a szülők jól televásárolják magukat. Fénylő-villogó izébigyó, fejdísz, üdítő, chips...stb. Ja és még tombola is volt.... Tehát érdekes volt nagyon. :) De egyáltalán nem bánom, hogy elmentünk. Itt a gyerekeknek olyan kevés lehetősége van "világot látni". Mármint itt most nem feltétlenül a sajátjaimra gondolok (mert azért igyekszünk a koruknak megfelelő programokat találni nekik, akár országos szinten is). DE a többség nem teheti, szóval bánni nem bánom, jó volt látni Zsofka nagy csodálkozó szemeit, amikor a "bohócbácsi" pl. tüzet "okádott" :) stb.

Aztán lássuk csak mi történt még? Ja, persze. A palántáink szépen alakulnak. A tök kifejezetten nagyra nőtt már :) Jó így együtt nevelgetni ezeket a kis növényeket, Zsofka gondosan ápolja, locsolja őket, és már alig várja, hogy kiültethessük a kertbe őket.

A lányok fejlődésében is előrelépés mutatkozik. Zsofka pl. néha már egészen felismerhető ember formákat rajzol. Szemmel, orral, szájjal. Pedig amikor az ovit kezdte általában csak satírozott. (Sőt, azért még most is sokszor csak színezgetni a semmit) :) De alakul, és végtelenül Büszke vagyok rá! A Büszkeségről jut eszembe. Elsőszülöttemről még azt is meg kell említenem, hogy ha elmegyünk valahova, NEM követelőzik. Megérti, hogy ha azt mondjuk valamire, hogy NEM. Na persze ilyenkor mindig biztosítunk egy másik alternatívát, pl. ha hazamegyünk apu mesél, vagy bábozik, vagy anyuval elmosogatsz, sütsz.... de szerintem ez annyira csodás.... és már most látom, hogy kisebb lánykám nem lesz ilyen tünemény, ebben a tekintetben.

Dorka pedig... az igazi kis örökmozgó leánykám. Nem elég, hogy már hónapok óta jön-megy, a legújabb tudománya a felmászás, bárhova, bármilyen magasra. A szívbaj kerülget, mert sokszor épp fejreesni készül, de aztán mindig korrigál. Már egész ügyesen le is tud mászni. És a legújabb hobbija: áll vagy ül a hálónkban a nagy egészalakos tükör előtt és kacag, rötyög, grimaszol, akár órákig is. Meg kell enni.

Nálunk már jóideje tavasz van :) Na neeem, azért még múlthéten is szakadt a hó. De az ablakban már színes virágok díszelegnek. Sablon nincs :) saját rajzaim :) némelyik tán még fel is ismerhető :D (majd fotózok kintről is, az utca irányából, mert a másik ablak is tele van más és más virágokkal. Nagyjából ennyi jut eszembe :)

Visszaemlékezés

Annyi mindent írnék. Nap, mint nap eszembe jutnak témák, történések, amiket szívesen leírnék, de mire idejutok addigra vagy elfelejtem, vagy nincs már idő a rendes megfogalmazásra :) összecsapni pedig nem akarom.

Ez a visszaemlékezős bejegyzés is kikívánkozik most belőlem. Pedig már három éve történt.

Három éve, amikor Zsofka még csak 3 hónapos volt, nagyon fájt a lábam. Kétszer is, több napig tartva. Nem vagyok nyafogós azt hiszem, de a második után mondtam Férjemuramnak, hogy ha mégegyszer lesz ilyen, elmegyünk orvoshoz. Nehezen megy az ember, főleg 20-as évei elején. De sajnos pár nap elteltével kezdődött elölről. Így menni kellett. És milyen jó...

... ugyanis a háziorvos egyenesen a kórházba irányított, ahonnan már haza sem engedtek. Diagnózis: mélyvénás trombózis.

12 nap kórház.

12 nap: nem sok idő, sőt egy nyaralás, utazás alkalmával pl. kifejezetten kevés. De egy 3 hónapos kisbabával ez maga volt az örökkévalóság. 12 nap szigorú, szomorú fekvés. Gyógyszer gyógyszer hátán. Bár egyedül voltam egy egyágyas szobában, és akkor jöhettek be, amikor csak akartak, ... de akkor is. Kemény időszak volt. És a szoptatásnak is egyszer és mindekkorra vége lett. Sajnos olyan gyógyszereket kaptam, amik károsak lehetnek, mert az anyatejjel a baba is kaphat belőlük.

Volt sok sírás rívás. Aztán hazajöhettem. Végre. De ennek itt még nem volt vége. Vérvételek sora következett, hogy megtudjuk, mi is az ok. Reménykedtem, hogy nem az, amivel az orvosok már riogattak, hogy öröklött a dolog, a hajlam.

De a remény hiába, kiderült Leiden mutációm van, homozigóta - ami azt jelenti, hogy anyai és apai ágon is örököltem. Megpecsételődött egy sors. Az enyém. Életem végéig gyógyszert kell szednem. Véralvadásgátlót, nehogy nagyobb galiba legyen.

Így, ennek tudatában Dorka érkezésére már komolyabban fel kellett készülnünk. A gyógyszer, amit jelenleg is szedek, magzatkárosító hatású. Amikor két éve eldöntöttük, hogy jöhet Dorka, át kellett állnom injekcióra. Pociba kellett adnom. Először KedvesFérjem adta be, reggel és este. Aztán szépen megtanultam magamnak :)

Jó ezeket leírni, és jó (lenne) elfelejteni azokat a szörnyű napokat. Nincs betegségtudatom. Sógorom mondta egyszer, nem sokkal a diagnózis kiderülése után, hogy ez az egész gyógyszerszedés olyan, mint az, hogy ebéd után el kell mosogatni. :) Nincs mese, el kell, mert különben megvár :) Ez van és kész, túl kell élni, és menni tovább :)

Így hát szedem a gyógyszerkéimet, tornázom, és Élek :) Boldogan :)

Az alkotás öröme

Ma is sűrű napunk volt. A délelőttömet szinte a konyhában töltöttem, Kedves Férjem Szlovákiában egy fellépésen, de a lányok szerencsére jól elszórakoztatták egymást, kergetőztek, birtokba vették az egész lakást :)

Aztán délután szusszanásképpen leültünk festeni. Jó volt :) Zsofka alkotott, szokás szerint hatalmas vonalakkal, élénk színekkel :) felismerhetetlen ábrákkal :) de nem baj, lesz ez még jobb is, a lényeg az, hogy szeret így "ecsetelni".

Este SZÓ NÉLKÜL fürdés, előtte szó nélkül ÉS EGYEDÜL vetkőzés :) Na igen, holnap ovi, ilyenkor mindig nagyon kitesz magáért :) Szeretem ezeket a napokat IS.

A fejem viszont ma fáj, egész nap. Úgy tűnik, a tegnapi levegőváltozás betett kissé :)

Egy hosszú tavaszias nap után

Húú, hát nem is tudom, hogy hol kezdjem. Na jó kezdem a rosszabb résszel. A lányok már megint taknyosak. "Banna"/Zsofka :) egy hetet járt oviba, és úgy tűnik, valamit sikerült ismét összekapnia.... Ennek hatására "Bendi"/Dorka is "taknyol" és persze az éjjelek kezdenek megint lidércessé válni :) Még jó, hogy volt egy hetünk, amikor mindenki a saját ágyikójában aludt egész éjjel. Na de ilyenkor, amikor a betegség felüti a fejét, nálunk megkezdődik a vándorlás. Kb. éjfélig mindenki alszik szépen a helyén (illetve a lányok, mert mi általában ilyenkor térünk nyugovóra). És mikor végre mi is lehajt(anánk)juk fejünket, kicsiny puha párnánkra.... valaki kiabál. Vagy így: "Apuuuuuuuu!!!!" - ez általában Banna :) Vagy pedig így: "Ajjjjjaaaaa" - ez pedig Bendire jellemző riadóztatás.... és akkor beindul a vándorlás, hogy végül mindenki kényelmesen alhasson tovább. Ilyenkor általában Banna jön hozzám, a szülői hálóba, Gergőm pedig megy a gyerekszobába (ahol szintén nagy franciaágy van, mert Zsofka ezen alszik). Dorka pedig marad a helyén. Így általában nincs nagyobb nyöszörgés az éjjel, és alszunk.
...
Na de ezzel a rossz részt le is zárom :)

Ma nagyon jó, sűrű, élménydús napunk volt. Először is átkirándultunk Szlovákiába, és ezért nem kellett órákat autóznunk, hiszen itt élünk az Ipoly mellett közvetlenül. Az apropó az volt, hogy Polgármesterünk immáron második éve szervez ilyenkor egy koszorúzással egybekötött biciklis kirándulást Mikszáthfalvára. Gergőm idén velük tartott.

A település eredeti neve Szklabonya, 1910-től, Mikszáth Kálmán halála óta hívják Mikszáthfalvának.

Ide autóztunk KedvesFérjemék után, hogy mi is láthassuk a Mikszáth Kálmán emlékházat. Persze ez a lányokat annyira nem kötötte le, ami érthető is, de engem teljesen magával ragadott. Az emlékház nem a szülőháza Mikszáth Kálmánnak. Itt gyermek- és fiatal éveit töltötte (5 éves korától 20 éven át).

Az emlékházban vannak gyönyörű régi bútorok, első kiadású Mikszáth könyvek, de ami a legértékesebb, és ezért egy külön vitrinben is tárolják, az egy névjegykártya. Egyik felén, gyönyörű betűkkel kiírva: Mikszáth Kálmán. A másik oldalán pedig az író sajátkezű, vicces írása. Le is fotóztam, persze mindent :)

A lányok rohangáltak egy nagyot az emlékház kertjében, aztán mi autóba pattantunk, és visszazötyögtünk kicsiny Hazánkba :) Zötyögtünk tényleg. Bár kint az út jobb minőségű,... ami viszont a határtól az otthonunkig van.... 25 km kátyútenger :D (Férjem hazafelé is kétkeréken jött) :)

Azért mielőtt hazajöttünk, megálltunk még Szécsényben, kedvenc játszóterünkön, és élveztük a TAVASZ ELSŐ NAPSUGARAIT!!! Igen, én hiszem, hogy ez már az :) A lányok jót hancúroztak ott is. Ma nem volt gond az elalvással. Nem volt "bónuszpisi", "mégegykortyvíz" stb . csak édesded alvás :) További fotók itt

Gergely

A Gergely férfinév a görög eredetű Grégoriosz (Γρηγόριος) név latin Gregorius formájának a Gregor rövidüléséből származik. Eredeti ógörög formájában égregó, melynek jelentése éberen őrködő. Rokon nevek: Gergő, Gerő.

/forrás: wikipedia.org/

Hogy miért írom mindezt? Mert Kedves Férjemet is így nevezték el 30 évvel ezelőtt (ebből már volt alkalmunk 10-et együtt ünnepelni).

Így hát, Kedves Drága Férjemuram :) kívánok Néked

NAGYON BOLDOG NÉVNAPOT! :) (és Még vagy 100-at együtt) :)

Szabadság

Sosem gondoltam, hogy ilyen tevékenységet, a "szabadság" szóval fogok illetni.

Ma Kedves Férjem jó időben hazaért. Szépen sütött a napocska. A kedvem is jó volt. Majd kicsattantam az energiától... ja és még ebédet is hozott :D ... És egy kicsit "meg"szabadított a lányoktól. Bár ez így hülyén hangzik. Zsofka oviban. Dorkával meg kicsit félrevonultak. Nem szeretek külön lenni Tőlük. Sőt, azt szeretem, ha mind együtt vagyunk, DE... néha, nagyon néha azért úgy érzem, hogy erre is szükségem van, hogy a lelki egyensúly meglegyen :D

De hogy mit is csináltam?

Takarítottam :D fülemen a fülhallgató, mp3 lejátszón kedvenc, ehhez az "alkalomhoz" :) nélkülözhetetlen zenék sora. Ami bömbölt, én meg táncoltam... na meg közben porszívó, teregetés, mosógép, mosogatás :D de így olyan más volt. Nem kellett senkire odafigyelnem, csak átadtam magam a zenének. Ami repített és repített. És feltöltött. Így a lakás is tiszta lett :D és "Aju" is kisimult és békés :D

Nem ikrek... és mégis

Tudom, tudom... én vagyok a hülye. Engedek. Pedig már korábban - pár éve, amikor úgy terveztem, hogy ikreket szülök :D - olvastam, hogy ez a szülői magatartás, megengedés bizony rosszul is hathat egy kisgyermek lelki fejlődésére. Erre bumm. Mit csinálok? Hát ezt:

Egyforma kabát, egyforma cipő. Hasonló nadrág, hasonló sapka.

És hogy mindezt miért??? Ennek annyira egyszerű az oka. Zsofkának most épp ilyen korszaka van. Amíg nem nagyon voltak egyforma, vagy hasonló ruháik, mindig Dorkáéban flangált volna.

Na most, az ő 26-os - 27-es lábán az a 21-es szandi ... elképesztő.

Szóval ezért teszek ilyen galád dolgot. :) Igyekszem úgy csinálni, hogy egyforma, de mégsem, hasonló, de mégsem.

Azt hiszem, hogy én is voltam így. Nekem is mindig az kellett volna, ami nővéremnek. Kaptunk is mindig egyforma dolgokat, csak más színűt. Kaptunk két babát (ilyen káposztafejűt - vagy hogy nevezték azt :D ). Az övé kék, az enyém piros ruhás volt. Hááát persze, hogy nekem is a kék kellett volna. (De itt vagyunk, felnőttünk, és úgy érzem, hogy ilyen téren semmilyen lelki terhet nem cipelünk :D

Na én ezeknek a dolgoknak így megyek elejébe... és közben titkon remélem, hogy Zsofka hamarosan kinövi ezt a "majmolást" és egyik kislánykám lelke sem sérül :D :D és főleg, nem hat rosszul az egyéniségük kialakulására sem.... bízom, bizakodom :)

Valami elkezdődött :)

"Tavaszi szél vizet áraszt,

Virágom, virágom.

Minden madár társat választ,

Virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak,

Virágom, virágom?

Te engemet, s én tégedet,

Virágom, virágom."

Tavasz, virág. Ma e szavak körül forogtak a gondolataim. Mondjuk másra nem is tudnék koncentrálni sem, mert a ZeneOvi lemezek csak úgy bömbölnek, újra és újra. :) És ez a kis dal Zsofka egyik nagy kedvence. Mindig "kiosztja", hogy éppen ki énekelje.

Ma, így dalolgatva hasznosan töltöttük a délután egy részét.

"Magoztunk".

Jaaa, nem meccset nézve szotyiztunk, vagy ilyesmi. Paprika, paradicsom, tök magokat szórtunk kis poharakba (persze földbe) és kitettük az ablakba, a fényre. Most nagy várakozásban vagyunk. Zsofka nagyon lelkes, mondta is, hogy bizony ezt Ő fogja rendszeresen kezelni, locsolni.

Lassan összeáll, hogy a virágoskertemben milyen virágok lesznek nyáron. Ehhez be is szereztem egy-két magocskát :) Már várom, hogy április legyen, ugyanis a legtöbbet akkor kell elszórni.

Lesz őszirózsa, estike, bársonyvirág (büdöske), nyári azálea...stb. Szép lesz, és színes. És szagos. NYÁÁÁÁÁÁR :)

Testvérek

Nardai Alexandra Krisztina: Kishúgomnak

Nem tudom, hogy sokat sírtál volna,

De emlékszem baba mosolyodra,

S bár első szavad már nem dalol fejemben,

Közös játékaink soha nem felejtem!



Emlékszem, vártalak nagyon!

Csendes nyári éjen

Kívántam a teliholdtól,

Legyen kistestvérem!



Máskor az ablaknál állva,

Hűvös őszi este

Ugyanezt kívántam

A villámokat lesve.



Emlékszem, a kórházban

Mit sem értve ültem,

De mikor megláttalak,

Szörnyen megörültem.



Hát együtt cseperedtünk,

Nevettünk és sírtunk,

Néha veszekedtünk,

És lett pár közös titkunk.



De én megváltoztam,

S most változol te is.

Minden, ami velem volt,

Megeshet veled is...



Most nem értjük egymást egészen,

Mégis hiába sírok halkan,

Mert te akárhol vagy, mindig megérzed,

S megölelsz, ha baj van.



S minden vigasz és ölelés,

Amit tőled kaptam,

Mint tündérnevetés,

A lelkemet nyugtatta.



Mindet elrejtettem

Mélyen a szívembe,

Hogy visszaölelhessem

Egyszer az életben...



Nem tudom, hogy sokat sírtál volna,

De emlékszem kedves mosolyodra,

S bár első szavad már nem dalol fejemben,

Közös perceinket soha nem felejtem...

Forrás: Poet.hu - versek

Ez a kedves vers ma akadt a "szemembe" :)

Szeretünk verseket, dalokat tanulni, és együtt mondókázni, így folyamatos gyűjtőmunkát végzek, hogy bővítsem Zsofka tudományát :) (frissítsem és/vagy növeljem a sajátomat).

Szeretem a szép verseket. Főleg az ehhez hasonlókat. Ahol megtalálom a saját gondolataimat is. Bár ezt most kifejezetten a lányaimnak tettem be ide ... hogy ha majd 20 év múlva esetleg olvassák soraimat, bennük is indítson el egy nosztalgiázást :), DE írhattam volna a saját tesvéri kapcsolataimra is :) Mert Ketten is vannak.

Nővérem, akivel nagy korkülönbségünk miatt (6 év) a gyeremekkorunkat végigveszekedtünk, vagy egyszerűen észre sem vettük egymást. Amióta viszont felnőttünk, gyermekeink születtek, azóta mondhatom, hogy SZÉP a kapcsolatunk. Igazi bajtársai ;) cinkosai és TESTVÉREI vagyunk egymásnak :)

Öcsikém, akit, szintén a nagy korkülönbség miatt (9 év) mondhatni saját gyermekemként szeretek. És anyai, anyáskodó, féltő /szívvel,/ szemmel :) csendben, távolról figyelem lépteit (immáron a felnőttek világában).

Bár most messze laknak tőlem mindketten. De így felnőttként nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ők a Testvéreim... remélem ezt érzik és tudják. Mégha nem is hangoztatom ezt nap, mint nap :)

Hát ennyi az én nosztalgiázásom mára. Vagy ez nem is nosztalgia, ez a JELEN :)

És hogy mit akarok ebből az egészből kihozni? Magam sem tudom. csak úgy ömlenek a szavak, az érzések, a gondolatok :)

A lányaimmal kapcsolatban azért mégis kívánnék valamit: Legyenek mindig jó testvérei egymásnak. Tudom ez olyan felszínes. Azt kívánom, hogy érezzék azt, már most kisgyermekként, amit én leginkább csak felnőttként vettem észre... :) Legyenek fontosak egymásnak, és legyenek bajtársai, cinkosai, TESTVÉREI egymásnak :)