2009. május 31., vasárnap

Tegnap esti "villámscrap"

Pár napja elhoztuk Dédi házából a régi fotókat. Nagyon szeretem az ilyen régi képeket. Szerencsére a családomról is elég sok megmaradt, és az állapotuk is tökéletes.

Dédi képei között az egyik templomunkról (mert bár piciny faluban élünk, mégis 2 templomunk is van :) ) egy 1937-ben készült képet.

Mivel idén nálunk kerül megrendezésre az V. Váci Egyházmegyei Találkozó, ebből az alkalomból rengeteg fotót készíthettem mindkét templomunkról. A képeket
itt megtekinthetőek. Azt, hogy miért fotóztam ennyit, arról, majd később mesélek ;)
Kisebb templomunk:

Nagyobb templomunk:

Ez pedig csak egy kis játék az idővel:

2009. május 30., szombat

10 új taggal bővült a családunk :)

Nem, sajnos nem a gyermekeink száma ennyi :) pedig nagyon bírnám :)

AranyFérjecskémmel hetek óta tanakodtunk valamin, amit ma meg is valósítottunk. Vásároltunk 10 kis libust. Annyira édesek. 5 sárga - belőlük fehér lesz, és 5 feketés - ők lesznek a szürkék :)

Az ember órákig állna felettük. :)



2009. május 29., péntek

Ovis Gyereknap, és egy kis elmélkedés :)

Most csak képekben (idő hiányában - élménybeszámoló majd később, mert élmény az volt bőven)...











... végre van időm, így gyorsan lejegyzem, hogy mi mindent láttam, tapasztaltam az első ovis gyereknapi dinomdánomon.

Először is az a legfontosabb, hogy (bár egy piciny falu, piciny ovijáról beszélek) csodálatos volt látni, hogy a gyerekekből mi mindent ki tudnak hozni az óvónénik és dadusok; hogy mi mindent megtesznek azért, hogy "haladjanak a korral" és lépést tartsanak esetleg egy városi ovival; hogy igyekeznek a szülőket is bevonni a foglalkozásokba... stb. Tényleg sorolhatnám, mert rengeteg pozitív tapasztalatom van.
Jaj, pedig ha visszagondolok arra, hogy mennyit tanakodtunk, hogy hova adjuk majd a lányokat oviba. (Én semmiképpen nem akartam ide beadni - hogy miért??? Azt hiszem, hogy az volt a legfőbb oka, hogy azt gondoltam, nem lehet elég jó. Sajnos saját magamból indultam ki. A Vörösmarty téren volt az ovim. Úgy gondolom, hogy abban az időszakban hiperszupernek számított... tehát nekem ez volt az alap, és ugye az ember a gyerekének jót akar, jobbat, akár a saját maga tapasztalatainál is.
Mára teljesen átértékeltem az egészet. Nem az a lényeg, hogy hol van az az ovi, és nem is a játékok mennyisége vagy minősége a fontos. Az a legelső, hogy egy gyerkőc jól érezze magát. (Reggelente így is szoktam elköszönni Zsofkától, mielőtt berohan a csoportjukba: "érezd jól magad!")
Tavaly nyáron (amikor még Zsofka nem járt oviba) a vezető óvónő meghívott minket, hogy délelőttönként járjunk fel, hogy mégis gyerekek között legyen Zsofka és Dorka.... mi feljártunk, és ott el is dőlt a sorsunk.
Nagyon örülök, hogy Zsofka ide jár, és hogy tényleg szeret menni.
Húú, jól elkanyarodtam a gyereknaptól :)
Pedig program volt bőven:
- zenés, táncos előadás
- ügyességi versenyek sora
- jutalmak
- közös tánci
- bográcsban főtt paprikáskrumpli jó sok virslivel (nagyon fincsi volt)
- este békésen, fáradtan, gyorsan elalvó gyerekek :)
Nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük az óvónéniknek!!!

2009. május 27., szerda

"Jajjjj úgy élvezem én a strandot...

... ottan annyira szép és jó..."

Ezt a slágert már gyerekként is annyira szerettem. Bakelit lemezen volt meg (aminek a borítóján maga Moncsicsi volt személyesen :) )

Hirtelen jött ez a nyár. Pár hónapja még a mínuszok miatt szomorkodtam, most meg már itt tartunk.... Szeretünk pancsolni. Mindannyian :) Na ebben végre el is férünk, mindannyian :D
Most belegondolva, elég viccesen nézhetünk ki, amikor mind a négyen, benne dagonyázunk, és hangosan énekelünk, kacagunk, fröcskölünk, sikítunk....

2009. május 21., csütörtök

Rend-Kert

Zsofka a héten itthon van. Vasárnap begyulladt a szeme, így arra jutottunk, hogy nem megy, mert ez még akármi is lehet. Hétfőn délután a doktornénink is megerősítette, így egész héten itthon kell őt kellőképpen elfoglalnom.

Szerencsére a konyhában nagyon szeret sertepeltélni, így az már egy elfoglaltság. Ma viszont a nagy kánikula alatt, a veszélyes időszakban a gyerekszoba felé vettül az irányt, és megejtettük azt, amit kb. 3-4 havonta szoktunk. Az összes játékot a szoba közepére öntöttük, és mindent a helyére rendszereztünk. Zsofkát már viszonylag kicsi kora óta arra nevelünk (bár ez erre hülye szó, inkább iránymutatásnak mondanám), hogy amivel már nem játszik, azt pakolja el, mert ha nem teszi, akkor a nap végére a játékoktól már mozdulni sem tudnánk. Ő ezt általában komolyan is veszi, és elpakol, ezzel példátmutatva Dorkának, aki utánozza őt rendületlenül. Ez így mind szép és jó, csak így van, hogy valamelyik doboz már be sem tud csukódni egy idő után, valamelyik meg üresen tátong :) Na ilyenkor lép közbe a rendkommandó :D vagyis MI mindannyian, és mindent a helyére teszünk. A lányok nagyon élvezik, hiszen ilyenkor tényleg úszni lehet a játékokban, egy ideig :)



Aztán a munka után jöhetett a jól megérdemelt pihenés is. Kicuccoltunk a kertbe: pléd, sátor, konyha - mert ugye enni is kell - napernyő, székek, asztal, motorok.... itóka. És itt vártuk, hogy ránk esteledjen. Ilyenkor nyáron szinte tényleg csak aludni járunk be a kertből, de ez annyira jó, fogalmam sincs, hogy hogy tudtam oly sok éven, évtizeden át egy belvárosi lakásban élni... olyan távoli emlék :)




2009. május 18., hétfő

Tekerem a biciklit, tekerem a biciklit, tekerem a...

Amikor Zsofka még kisbaba volt, sokat tornáztunk együtt. Kötött volt a csipője, ezért is, meg úgy jó is volt együtt mókázni. Sokszor csináltuk azt, hogy hanyatt fektettem a földön, és tekertük a biciklit. Akkor még olyan távolinak tűnt, hogy ő majd egyszer rendes nagy biciklin is tekerni fog.

Hát most itt tartunk. KedvesFérjem gyermekkori bringáját a papa kicsit kipofozta, hogy az első unoka tanulhasson rajta. Ő meg megtanult. Egyik pillanatról a másikra. Persze még vannak kis segédkerekei, de ahogy elnézem nem sokáig lesz rá szüksége.

Közben azért biztos ami biztos, Dorka is kapott egy kismotort, így már kettő parkol az előtető alatt :)

Van hogy cserélnek :)


Ezt nem tekerik, mégis száguld: :)

2009. május 15., péntek

Zsófia, Zsofka, Jokka, Jótia, Okka :)

A Zsófia görög eredetű női név, jelentése: bölcsesség.

Amikor 4 évvel ezelőtt Zsofkát vártuk, a nevén valahogy nem kellett sokat gondolkodnunk. A Zsófia név már nagyon régóta tetszett, így ez is lett a befutó. (Bezzeg ha fiú lett volna ... Reméljük még lehet egy Marcink és egy Bercink :) mert fiúnevekben ezek vitték a pálmát.

Amikor pl. Dorkát vártuk. Nagyon nagy gondban voltunk. Nem volt lánynevünk. A születése előtti hetekben döntöttünk a Dorottya mellett... addig szívünk szerint Zsófia2-nek neveztük volna :)

Zsofka kicsit méltó is a nevéhez. Tényleg bölcs, a maga korának megfelelően. Nem megy bele haszontalan vitákba, nem kezd cirkuszolni, megfontolt. (Ja és ami még poén: amíg vártam, a várandósság alatt kinőtt életem első és egyelőre utolsó bölcsességfoga :)

Ma is megállapítottuk, szokásos heti nagybevásárlásunk alkalmával, hogy mennyire csodálatos gyermek. Az üzletekben még sosem kellett szégyenkeznünk, azért mert mondjuk esetleg nem tud viselkedni, mert ő tud. Ellenben Dorkával :D aki ma is alakított, kimászik, feláll, lelóg... és mindezt a bevásárlókocsiban. Ő ilyen szituációkban nem tud viselkedni. De nem baj, (azért ő is csodálatos) azt hiszem ez így szép és jó.
...

Drága Nagylányom!

Nagyon Boldog Névnapot kívánok Neked!


Olyan csodás dolog történt ma reggel. Dorka, - aki ugye a hintán kívül még nem nagyon mond semmit - rohant ki a szobájukból, és kereste Zsofkát, a következő kiáltással: "OKKA!!!!! OKKKAAAAA!"

2009. május 14., csütörtök

Ovidélelőtt, kreatív délután

Ma délelőtt nyílt nap volt az oviban. Elmentem másfél órácskára, megnézni, hogy milyen is ez az Oji :) Mármint azt eddig is tudtam, hogy hogy néz ki, meg hogy kik járnak a környezetünkből.... igazából Zsofkára voltam kíváncsi. Arra, hogy hogy viselkedik egy csoport tagjaként. Nyílván, azáltal, hogy ott van a szülő, a gyereke nem egészen úgy viselkedik, mintha ott sem lenne....

Elmentem, és néztem, hallgattam, ámultam :)

Zsofka az első pár percben szemmel láthatóan nem értette, hogy itt most mi van. Miért vonul be annyi anyuka a csoportjukba, köztük én is. Peddig reggel elmagyaráztam neki, hogy ez most egy más nap lesz, mert délelőtt mi is bent leszünk velük....

Szóval megszeppent lánykám csak pislogott erre, pislogott arra. Aztán szép lassan elmúlt a szégyenlősség, és végre az én Zsofkám huncutkodott, rohangált fel-alá a csoport szobájában :)

Lassan úgy éreztem, hogy a gyerekeknek már fel sem tűnik a falnál a padon sorakozó néhány anyuka. Tették, ami a dolguk, játszottak, énekeltek. Én csak figyeltem, figyeltem Őt, és nagyon tetszett a szememnek a látvány.

Meg kellett állapítanom, hogy tényleg jó természetű Zsofka. Ezt már eddig is sejtettem, de így, ilyen közegben ma láttam először, a barátnőivel, óvónénivel, dadussal. Jó természetű, mert valahogy úgy érzem, hogy a csoportban szeretik őt. Könnyen befogadták, pedig még csak 5 hónapja jár ide. Egy összeszokott csoportba került, azt hittem nehezebb lesz. De nem, mindenki kedves vele, mindenkivel szót ért. Igazi bájos jelenség. Persze Kedves Férjemmel ma ezt jól kibeszéltük, és szerinte nem feltétlenül ez a jó....

Dorkám egészen más jellem. Azt hiszem neki nem csak velünk, de a tágabb környezetével is lesz csatája, ő ilyen típus (mint én).... Talán ez a jó?

A fene sem tudja, kívánom, hogy mindketten tudják majd érvényesíteni az akaratukat, és érjék el a céljaikat. Hogy hogyan teszik ezt? Azt rájuk bízom. :)

...

Hosszú hetek után először ma a négy fal közé szorultunk. Egész nap esett az eső, és a levegő is nagyon lehűlt.

Ebben a kellemetlen időben elővettük a kreatív dobozt és tettünk-vettünk.

Volt egy kis logikai játék - Dorka csak nézett nagyokat :)

Krumplinyomda:


Festés kézzel-lábbal :)

Tulipán készítés, tojástartóból - ahogy
Csiribirinél láttam - ez kissé érdekesre sikeredett, de Zsofkának nagyon tetszik :), már ki is tette a polcra:


A rózsaszínű teljes mértékben Zsofka műve, nem tudtam meggyőzni arról, hogy a tulipán szára AZ ZÖLD :)

2009. május 11., hétfő

Minek ez a cirkusz?...

... Ma a kertben ülve ez a réges-régi Neoton sláger jutott eszembe. Zsofka ugyanis cirkuszosat játszott. Mi pedig lelkes nézői voltunk :)

Elővette a kis kerti asztalt, székeket. Ez volt a színpad, és a kellékek :) Aztán táncolt, énekelt, akrobatikus elemeket is bemutatott, végül meghajolt, és fáradtan "hazament", és aztán kezdődött újra a cirkuszi fellépés.

Annyira jó volt. Zsofkának is tetszett, hogy tapsolunk. Mert tapsoltunk, úgy, hogy még az utcán is hallhatták :)

Négylábúink csak néztek, hogy mi bajunk lehet. Tényleg, róluk még nem is beszéltem, pedig ez a két kis szakállas eb is családunk része. Mancit egy végtelenül kedves tenyésztőtől, az Idesüss kennelből hoztuk. Rozit pedig nem sokkal később a Futrinka Egyesülettől fogadtuk örökbe. Manci igazi bújós, nem bánná, ha valaki egész nap a hasát vakargatná. Rozi ezzel szemben sokkal harciasabb, de ugyanakkor puszikirálynőnek is hívom, mert állandóan puszilkodna.

Azelőtt sosem volt kutyám. Pest, Belváros... bár nagyon szerettem volna, de így utólag belátom, hogy akkor, ott, tényleg nem lett volna jó. Azt viszont már vidékre költözésemkor eldöntöttem, hogy a gyermekeimet mindenképpen szeretném az állatszeretetre "nevelni", bár ez nem is nevelés, inkább csak érzés. Felelősség, kedvesség.

Nagyon érdekes, ahogy a gyerekek is húznak a kutyák felé. Zsofka már nagyon régen Rozit nevezte meg, mint saját kutyát. Így Dorkának "maradt" Manci. Azért is érdekes ez, mert Zsofka egy kevésbé akaratos, nem harcoló, inkább nyugis gyerkőc. Ehhez választott magának egy "harcost". Dorka viszont folyamatosan harcol velünk, és ehhez jön Manci nyugis természete. Szóval így négyen nagyokat tudnak alkotni a kertben :) Öröm nézni őket.

Jó hosszú lett ez a bejegyzésem, most már beszéljenek a képek:
A cirkuszban:



A nézők: :)



Végül Dorka is beállt:
Dorka horgászik épp: :)

Manci mosoly:

Rozi portré: