2009. július 21., kedd

Nagymama lettem :) ...


... és anyós is :) mindezt egy szempillantás alatt.

Zsofka és Dorka már jó ideje azt szeretik a legjobban játszani, hogy Zsofka az anyuka, Dorka pedig a kislánya. Etetgeti, itatgatja, fürdeti, és szemmel láthatóan ebben a mókában Dorka is szívesen benne van.

Ma reggel azonban bővült a család. Zsofka először velem közölte, hogy én vagyok mától a nagymama. Majd nem sokkal ezután odaállt Férjemuram elé, és megkérte, hogy "esküvőzzenek".

Gyanítom, hogy ez az esküvős-menyasszonyos téma most azért ennyire érdekes, mert a következő hetekben három lakodalomba is hivatalosak vagyunk.

Így hát megöregedtem, mától :)

És lett egy kedves vejem, egy házias lányom :) és egy komisz unokám :D

2009. július 19., vasárnap

"Lópaciló"

Már megint egy hete nem írtam. Persze ez idő alatt sem unatkoztunk.

Mindenkire "rájött vmi" :)

- Apura az aludhatnék

- Zsofkára a lovagolhatnék

- Dorkára a beszélhetnék - ez majd új bejegyzést érdemel

- Anyura - vagyis rám - a takaríthatnék

Ez a bejegyzés viszont kifejezetten Zsofkáé lesz. Mert igen, ma elvittük lovagolni.

Az egész történet úgy kezdődött, hogy egy éve Zsofka meglátott egy falunapon egy lovat. Persze nyomban fel is akart rá mászni, mit sem törődve az ott sorban álló gyerekekkel. Aztán persze anyai nyomásra végigvárta a sort, és felült.... és azóta is ezt emlegeti...

... szerencsések vagyunk, mert tőlünk pár háznyira lakik egy lány, akinek 20 lova is van, és gyerekekkel is szokott foglalkozni. Hát mi ma fogtuk magunkat és átbattyogtunk családilag.

Ott aztán a lány kivitt minket a rétre, ahol egyből körülvettek minket a lovak, én - nyakamban Dorkával - őszintén szólva kicsit megremegtem :) Ahogy jöttek felénk ezek a gyönyörű, de ugyanakkor nagy állatok ... hát na, kapaszkodtam Dorkába :D Pedig sok sok évvel ezelőtt még lovagolni is jártam Budapest egyik ma is létező, elég jó nevű lovardájába... dee már akkor tudtam, hogy ezt nem nekem találták ki :D

Zsofka viszont egészen más. Rögtön fel is pattant Szellőre - szőrén ülte meg, - és a rétről a lány vezetésével felhozta az istállóig. Olyan peckesen ült rajta. Öröm volt nézni. Persze azt hiszem, az Ő kedvéért én is újra nyeregbe pattannék.

Megbeszéltük, hogy elmegyünk máskor is, és ha Zsofka nagycsoportos lesz, akkor már heti rendszerességgel eljárhat.....

... Most alszik :) boldogan.
És íme, egy évvel ezelőtt, amikor is a Szerelem elkezdődött. :)

2009. július 10., péntek

Első kiállítás :)

Nem, nem, semmi komoly, egyszerűen csak kitaláltam, hogy a lányok által készített műveket kiteszem egy jól látható helyre (természetesen lakáson belül - most épp az étkezőnkben) :), ők pedig bezsebelhetik a dícséreteket , kritikákat :)

Persze egy idő után így tele lenne a lakás, szóval mindig csak friss kreálmányok kerülnek majd ki :) a többit meg eltesszük egy nagy dobozba, hogy meglegyenek. Olyan jó visszanézni Zsofka első rajzos próbálkozásait, én aztán őrzöm még a legkisebb salátapapírt is.

Olvastam valamikor egy olyan falfestékről, ami megszáradva mágnesessé válik. Nagyon gondolkodom rajta, hogy a gyerekszobában egy nagyobb felületet befestünk ilyen módon, mert ott aztán lenne hely :)

Most a kezükkel festettek a lányok. Dorka többnyire a ruháját és a szája körüli területet célozta meg. Zsofka viszont már ügyesen próbálkozott virágokkal, lepkével, elefánttal, tengerrel, halakkal, és persze most is készült kézlenyomat a nagyiknak, mint minden alkalommal, amikor festünk :D ez már ehhez tartozó műveletté vált.

Íme tehát első kiállításunk a Pusztaházban :) ha bárki erre jár, várjuk szeretettel :)



2009. július 7., kedd

Zsofka száj

A történet pár hete történt, csak mindig elfelejtettem lejegyezni. Pedig Zsofkának volt egy mondata, amit szerintem, amíg élek el nem felejtem.
Mióta meghalt Dédi, Zsofkának elmeséltük, hogy már idős volt, így elköltözött az angyalokhoz. Ő ezt el is fogadta, nem is keresi, ha pl. elmegyünk Dédi háza előtt, vagy netán még be is megyünk.
Így aztán, amikor az alábbi párbeszéd történt, hirtelen "lefagytunk" Drága Férjecskémmel.
Vacsora. Mindenki eszeget, beszélgetünk. Valahogy szóbakerül Dédi, mire Zsofka:
"Igen, a Dédi már az angyaloknál lakik, mi meg még élünk!" :O Döbbenet, most is futkos a hátamon a hideg. Az én lassan 4 éves kislánykám, ezt már így összerakta a fejében? Hogy az, hogy valaki az angyaloknál lakik, az egyenlő azzal, hogy már nem él? Hát összerakta, megértette.

2009. július 2., csütörtök

Vissza a régi kerékvágásba

Picit furcsa, hogy végetért a felkészülés, olyan hirtelen vége lett. Mindenesetre igyekszem visszarázódni a "sima, szürke" hétköznapokba. Az utóbbi időben nem is írtam a gyerekekről sem, pedig ugye eredetileg ez a blog NEKIK készül.

Épp nyári szünet van az oviban. Zsofka is itthon tengődik. Szó szerint, nem igazán tud mit kezdeni magával. Már kitaláltam, hogy elhívjuk a barátnőit, és akkor minden szép és jó lesz. Ma tervezek délután beszélni egy-két anyukával. Engem személy szerint feltölt, ha gyerekzsivalytól hangos a ház, szóval én is csak örülnék neki. Remélem az anyukáknak is tetszeni fog az ötlet :)

Dorka változatlanul rosszalkodik, igazi szurtosmarcsa. Amint kimegy a kertbe, egy perc után már felismerhetetlenségig maszatolja magát :) Most már köszön: SZI-A, és mondja olvadozva, hogy A-PUUU :)

Ilyenkor nyáron méginkább szeretek itt élni. Az illatok, a levegő... mind, mind gyerekkori nyaralásaimra emlékeztetnek :) szinte olyan érzésem van, mintha most is nyaralnék (pedig már itt élek lassan 4 éve :)

Mostanában gyakran ábrándozok arról a bizonyos harmadikról. Jaa, neem, nem úgy, hanem egy harmadik gyermekről.... nagyon szeretnénk, csak jó lenne látni az anyagi (nehézség) alagút végét, és azt, hogy az ország nem lefelé, hanem felfelé halad....

... hát így telnek a napjaink. Gondolkodva, tervezgetve, nézelődve, illatolva :D

Amíg, mi készülődtünk, a kertünk kivirágzott. Öröm kimenni a kertbe (most méginkább, hogy minden olyan színes és illatos) :)

2009. július 1., szerda

Testileg fáradtan, lelkileg vegyesen

Elmúlt a hétvége és vele együtt végetért egy majd fél éve tartó készülődés, szervezkedés. Bár az eső a Találkozó előtti héten szinte minden nap esett, sőt, a két nap alatt is volt két hatalmas felhőszakadás, mégis azt mondhatom, hogy nagyon jól sikerült. Csak szombaton 5000 ember regisztrálta magát, pénteken valamivel kevesebben.

Pénteken én a gyereksátorban voltam. 9-kor kezdődött a rendezvény, és 9 óra után 5 perccel már tömve volt a 6×6-os sátrunk. Meg is lepődtem egy kicsit, de szerencsére fel voltunk készülve minden féle kézműves foglalkozásra.

Szombaton eredeti ludányhalászi népviseletbe öltöztem, igazi "féketővel" :) Óriási élmény volt, több ismeretlen néni, bácsi megjegyezte, hogy nekem mindig ilyenben kéne járnom. Jól is esett, meg tényleg jól éreztem magam a sokszoknyában :)

Képek
itt láthatóak. Ezen épp rajta van Férjemuram is (népviseletben) és én is (pirosban).
Szóval jó volt nagyon. Lelkileg feltőltődtem a miséken. Csak aztán itthon sorra jöttek a rosszak. Elromlott a sütőm (az alsó részen nem süt), elromlott a számítógépem, a gyerekek megbetegedtek, először Zsofka akart éjjelente megfulladni, aztán csatlakozott Dorka is. Ez így jött sorban. Most picit még fáradt vagyok, de ez majd elmúlik, a sok kedves élmény viszont megmarad. Olyan emberekkel voltam összezárva, akikkel azelőtt talán még csak köszönni sem köszöntünk egymásnak. Ezért már mindenképp megérte.