Szlovákiai hétvége

Most egy csodás bejegyzést kéne írnom, de nem vagyok ma formában, így hát:
Szöveg később!

Na összeszedtem magam :)

Tehát ismét itt hagytuk a lányokat a pestimamával és elhussantunk két (illetve másfél) napra Arany Urammal és Drága Komámmal. Most Szlovákia felé vettük az irányt. Az ok teljesen egyszerű, Komám innen származik :) A szülei vártak bennünket. Az induláskor még nem is sejtettem, hogy mekkora (lelki) élményben lesz részem.

Kora délután indultunk, és kora este oda is értünk Vághoszúfalura(ba) :) (Dlhá nad Váhom).

Tele takaros kis házakkal. Az úton nem is igazán láttam romos, elhanyagolt házikókat.

Amikor odaértünk hatalmas nagy terüljterülj asztalkámmal várt bennünket Komám Anyukája. Minden annyira fincsi volt :) Megérne egy gasztroblog bejegyzést is!!! :)

Éjjel kb. 2-ig beszélgettünk :) különösen Komám Apukája és Férjemuram :) a gyümölcsfákról (mert hogy ott a kertben bizony ebből is volt szép számmal), a mezőgazdaságról, meg persze úgy mindenről. :)

Másnap egy bőséges reggeli után először Marianka (Máriavölgy) felé indultunk. Komámnak volt itt elintéznivalója, mi addig körbenéztünk :)

Máriavölgy a legrégibb zarándokhely Szlovákiában, és az első Mária-zarándokhely a történelmi Magyarország egész területén. A gótikus Szűz Mária Születése templom 1377-ben épült.

...

Sosem gondoltam volna, hogy félek a magasban. Vagy valahogy eddig nem féltem. Anno, még pesti lányként nem okozott gondot valamelyik hídon andalogni, esetleg megállni, lenézni, mint ahogy attól sem voltam soha rosszul, ha pl. egy vidámparkban fejjel lefelé lógattak, vagy dobáltak ide-oda.

Na a bősi erőműnél picit megremegett a lábam. Szorítottam a fotómasinámat, nehogy leejtsem, vagy inkább kapaszkodtam belé :) nem is tudom. Persze egyből el is magyaráztam a többieknek, hogy valószínűleg azért más így lenézni a nagy betonra, mintha nagy víz lenne alattunk. Bár tudom, hogy olyan magasból, ha az ember vízbe esik, talán akkor sincs sok esélye túlélni, na de akkor is :) Az idő fantasztikus volt, meg is jegyeztem, a nagy kijelzőn villogott: 21 fok. Tiszta levegő, messzire ellátni. Minden nagyon szépséges volt.

...

Dunaszerdahely volt a következő állomásunk. Drága Komám barátaihoz, egy autószalonba ugrottunk be, és kipróbáltunk egy Skoda Yeti-t. A színe gyönyörű volt :) a belseje is nagyon szép, de úgy a formája nekem annyira nem tetszett. Azért jó volt kipróbálni :) nem hiszem, hogy egyhamar lecseréljük kicsikocsinkat :)

Végül visszamentünk Komám szüleihez, és megint jól teleettük magunkat. Azt hiszem felköthetem a gatyómat :) ha ezek után Komám jön hozzánk ebédre, vacsira, vagy akár reggelire is. :) Én eddig azt hittem, hogy (viszonylag) jó vendéglátó vagyok. Na, hát tévedtem :D

Ja igen, a lelki élményeim. Azon túl, hogy sok gyönyörű helyen jártunk, más tájakat is megismertünk, nekem mégis az a legfontosabb, hogy megismertem két olyan embert, akikből erőt meríthetek. Ott döbbentem rá, hogy nálunk, itt a környezetemben az emberek idegesek, nem mutatják ki egymás felé az érzéseiket, rohannak, kapkodnak, megszólnak... na persze azért ennyire nem rossz a helyzet, mindenkinek vannak rosszabb, jobb napjai. DE amit ott kint tapasztaltam, hát az maga volt a csoda. Komám Szüleiből csak úgy áradt a NYUGALOM, A SZERETET. Érzem még most (majd egy hét távolságból) is, hogy mennyire lenyugodtam én is :) remélem kitart sokáig :)

Hazaértünk, a lányok már aludtak. Már vártam a reggelt, hogy rohanjanak át hozzánk :) Jöttek is :)

Szégyen, nem szégyen, azt azért el kell, hogy mondjam, hogy nagyon jó volt kicsit elmenni a gyerekek nélkül. Amiatt nem is aggódtam, hogy velük történik valami itthon. Teljesen átadtam magam az utazásnak :) ....

... hát így történt :) Jó volt!!! Komám Néked ismét KÖSZÖNÖM!

Egy kis elmaradás - olvasós játék

Hú, hát nem épp ma kaptam a játékra a felhívást. Augusztus 20-án jött a bejegyzés, hogy Giny játékra hív. Ha nem a Nővérkém lenne, már biztos meg is haragudott volna, de mivel ő belelát az életünkbe (még ha oly messze is él) :) így tudom, hogy nem haragszik. (ugyi??) :)

Szóval a játék lényege. Fogd a könyvet, amit olvasol, nyisd ki a 161. oldalon, és írd le az 5. mondatot.

Akkor az én mondatom:
"Saját hazájának akart segíteni."

Ennyi a mondat, és a könyv, amelyből származik: Odescalchi Eugénie: Egy hercegnő emlékezik.

Fantasztikus könyv, számomra letehetetlen. (Bár napközben alig jut időm olvasásra, néha azon kapom magam, hogy lopok pár percet és ha más nem főzés közben a konyhapulton olvasom.)

Az Odescalchi családról bővebben itt olvashatsz.

A könyv három fejezetből áll:

1.) a hercegnő gyermekkora, pompa és luxus körülmények között

2.) házas évek, háború

3.) elszegényedés, és letelepedés Szécsényben - emiatt főleg érdekel, hiszen itt élünk ugyebár Szécsény szomszédságában, és most tudtam meg, hogy a hercegnő sírja itt fekszik a szécsényi temetőben.

Épp az első fejezettel végeztem, és ami különösen megfogott, az az, hogy a könyv írásakor a 80-as éveiben járó hercegnő a gyermekkoráról olyan gyermeki lelkesedéssel, és üdeséggel ír. Az ember tényleg ott érzi magát, benne a történetben....

Kezdődik a második fejezet: házasságközés Lipthay Béla báróval. Nagy szerelem :)

Háború

Megyek is olvasni :)

Eresztvény

Ha valaki így ősz elején kirándulási helyszínt keres, kis országunkban, annak bátran ajánlom Eresztvényt és környékét.

Nem is értem, hogy eddig hogyhogy nem fedeztük fel.

Sajnos most is későn jutott eszünkbe egyet kirándulni, így csak az eresztvényi játszóteret térképezték fel a lányok (na de az nagyon is tetszett nekik), viszont elhatároztam, hogy még idén elmegyünk mindkét közeli várhoz:

- Salgó vár

- Somoskői vár

Szinte hihetetlen, hogy ennyire közel, két ilyen régi vár megmaradt az utókornak. A táj is gyönyörű, a levegő is friss. Szóval tényleg ideális helyszíne, akár egy egész napos kirándulásnak.

Ha elmegyünk, beszámolok :)

Szüreti készülődés

Kicsit furcsa, hogy már itt tartunk. Nem is olyan régen, még a nyarat vártam, a meleget, a hosszú nappalokat... most meg már vége is.

Most épp a szüreti felvonulásra készülünk. Pontosabban kettőre is.
Az első most szombaton lesz, itt piciny falum igen hosszú főutcáján :) Ismét magamra ölthetem azt a gyönyörű népviseletet. Mondjuk táncolni és le fel mászni egy hintón még nem tudom, hogy hogy fogok benne... de majd megoldom valahogy :) Merthogy táncolunk is. Anno 11 éve, amikor megismertem Arany Férjuramat, akkor táncoltunk együtt először ilyen felvonuláson, és ha jól emlékszem, talán azóta sem vettünk részt rajta. Sok olyan év volt, amikor nem is éltünk még itt, amikor meg már itt voltunk, hol az egyik lány volt még pici, hol a másik.... de idén megyünk, és próbáljuk a táncot nagyon lelkesen :)

Tavalyi képek itt.

Megyünk egy másik szüreti felvonulásra is, és hogy hogynem, ott is táncolunk. Egy hét múlva, Szécsényben, sok-sok profinak mondható néptáncos között, mi is ott leszünk a nagy körtáncban, ami ha jól tudom, már sok éves múltra tekint vissza, tradicionális, mindig ugyanazt táncolják.

Táncolni nagyon szeretek. De a néptánc egy teljesen új műfaj az életemben, viszont nagyon tetszik. Viccesen meg is jegyeztem Drága Férjemnek, hogy szívesen eljárnék rendszeresen néptáncra.... szegény kikerekedett szemekkel, csak annyit mondott: "Menj nyugodtan" :D

Remélem, mindkét szüretikor az idő kegyes lesz velünk, és sok-sok nézelődőnek, idelátogatónak mosolyt tudunk majd csalni az arcára :) ha mással nem, hát jó sok borral :D

Memóriakártya

Épp mindenki nagy élvezettel fogyasztja a vacsoráját, én a konyhában sertepeltélek. Egyszer csak Zsofka megszólal:
"Memóriakártya"

Mi összenézünk, és kérdezzük, hogy ez most miről jutott eszébe.

"Van olyan az oviban"

Én nyugtázom félhangosan: "Ja persze, az a játék, amikor meg kell találni pl a különböző állatok párjait, vagy egyéb egyforma kártyákat....."

Zsofka rámnéz nagy szemekkel és közli:
"Nem aju, a fényképezőgépben van"

jaaaaa, bocsi :D azt hiszem öregszem :D Mert persze tudom, hogy a fotómasinában memóriakártya van, de az eszembe nem jutott, hogy Zsofka is keni vágja már a témát :D

Zsofka szakdolgozat melléklete :)

Nem, nem elírás. Tényleg egy szakdolgozathoz készült ez a kézzel festett sellőlány :) De természetesen még nem Zsofka dolgozatához...

... Kisfalusi boltunk eladólánya kérte meg Zsofkát, hogy készítsen valamit a szakdolgozatához, amit most szeretne már beköttetni. Ovis pedagógusnak készül, így jön képbe a gyerekrajz.

Mi elővettük egyik kedvenc kreatívos könyvünket /Szünidei időtöltések nagy könyve/, amiben ezt a sellőt találtuk a legmegfelelőbbnek. A festékből volt mindenhol, de a végeredmény, remélem majd a "megbízónknak" is elnyeri tetszését. Reggel ovi előtt el is visszük neki. :)