2009. november 22., vasárnap

"Zsofkaságok"

Húú, hát nem is tudom hol kezdjem. Az elmúlt hetekben nagyobbik lánykánk ki volt fordulva önmagából. Durva Dorkával (na jóóó, viszont is így van), vergődik, csapkod, keménykedik. Néha úgy érzem (bár már máskor is volt ilyen szakasza), hogy kicsúszik a kezünk közül, már most, 4 évesen. Aztán mindig visszaáll minden a normál kerékvágásba, de ezek a napok igencsak idegtépőek tudnak lenni. Mindannyiunk számára. Most azért tudok írni róla, :) mert úgy érzem elmúlt ez a hisztihullám.... egy darabig biztosan :)
Az óvónénik szerint is változott tavaly óta. Tavaly még ő volt a legkisebb (így is hívják őt az oviban: kis-zsofka), idén viszont vannak többen is, akik már fiatalabbak nála, és most már bent is nagyobb a szája. Dirigál. Utasít. Talán ez valahol jó is, ha már most ki tudja mondani az érzéseit, gondolatait. Mégis kicsit furcsa, ahogy napról napra jobban és jobban megnyílik (a szája is) :)
De, amiért most mégis Csak Róla írnék. Tegnap este közölte, hogy ő már nem kér pelust.

Éjszaka ugyanis még hordott (tegnapig). Erre egyáltalán nem vagyok büszke, sőőőőt. De valahogy mégis azt gondoltam, hogy nem akarom ráerőltetni, hogy éjszaka ne hordjon. Sokszor hetek, hónapok elteltek úgy, hogy nem volt semmi reggelre a pelusban, néha viszont be-be szaladt. Még nyáron volt egy "fellángolásom", és nem adtam rá, kb. 1 óra múlva sírva, üvöltve ébredt, és mondanom sem kell, hogy az egész ágyát telepisilte. Én akkor ezt jelzésnek vettem. Még nem volt felkészülve rá. Hiába szobatiszta nappalra már 2,5 éves kora óta. Lehet, hogy akkor nem kellett volna megtorpannom, de annyira szégyelte magát, és annyira sírt... nem tudom, hogy akkor mi lett volna a jobb megoldás.
...
Hát tegnap éjjel így aludt, pelus nélkül, és reggel büszkén mesélte mindannyiunknak, hogy Ő most már mindig így fog aludni. Én ennek annyira örülök, és Köszönöm neki :)

Nyilván lesznek még bepisilések.... Nyilván. De ez mindenképp egy lépés megint előre. :)

2009. november 10., kedd

Déditől

Ez a bejegyzés már hetek óta érlelődik bennem.

Amikor Dédi meghalt, mi, Kedves Férjemmel nem álltunk oda "osztoszkodni" a rokonság közé. Annyira méltatlan lett volna az egész, Dédihez.

Aztán a temetés, és halotti vacsora után a kertben, a bokrok alatt megpillantottam egy cserepet, belekeményedett a föld, és valami növény lógott ki belőle, szinte élettelenül. Természetesen hazahoztam, mert pár virágot a kertből is elhoztam, hogy Dédi féltett kis növényei itt, a mi kertünkben erősödjenek, éljenek tovább.

Akkor még fogalmam sem volt, hogy milyen növény lehet ez, olyan rossz állapotban volt.

...

Pár hete Szlovákiában jártunk, Drága Komám szüleinél. Tudtam, hogy az anyukájának valamilyen növényt szeretnék vinni. Sokat tipródtam a virágosnál. (Nem szeretem a vágott virágot, virágcsokrokat. Ha valakitől ilyet kapok, nem is igazán tudok neki őszintén örülni, mivel két nap után az egész elhervad, és mehet a szemétbe) Így Drága Komám anyukájának is mindenképpen cserepes növényt szántam. Olyat szerettem volna adni, ami szép, esetleg virágzik is, és amikor ránéz, akkor eszébe jutunk. Szerencsére anyum is velem volt a virágosnál, és a karácsonyi kaktusznál megállva, mondta, hogy neki egy évben kétszer is virágzik.... Húú, hát ez szuper - gondoltam - ez az én növényem. Meg is vettem, el is vittük, át is adtam, és remélem azóta esetleg már virágzik is (és ha ránéz, eszébe jutunk) :).

Na de jól elkanyarodtam az eredeti történetemről. A Dédi-féle növény egész nyáron a teraszon "nyaralt" aztán pár hete beköltözött a lakásba. És szép lassan olyan szépséges lett...
...És IGEN, végre felismertem, nekem is van már egy KARÁCSONYI KAKTUSZOM, DÉDITŐL!!!

Nyúli hétvége

Megint jó régen írtam. Észre sem vettem, hogy ennyi nap eltelt az utolsó bejegyzésem óta. A napok szinte elrepülnek felettem.

Sok írnivalóm van, így haladok szépen sorjában.

Hétvégén Zsofka keresztszüleinél jártunk Nyúlon. Zsofka keresztapuja és Kedves Férjem osztálytársak voltak a gimiben, innen az évszázados barátság :) Évente össze szoktunk ülni párszor. (a három jóbarát és mi, az asszonykák) Aztán ahogy itt-ott megszülettek a gyerekek, örülünk, ha egy évben egyszer találkozunk. Most épp rajtuk volt a sor, náluk született egy mosolygós kisfiú, Gergő :)

Pénteken mentünk. Az út nagyon hosszú volt, az idő pocsék, de a lányok nagyon kitartóak voltak. Este 7 óra volt, hogy odaértünk, így már ott legbelül kicsit aggodalmaskodtam, hogy idegen helyen hogyan fog az én kislánykám elaludni, gyakorlatilag érkezésünk után nemsokkal.

Hát megint csalódnom kellett bennük, természetesen kellemesen :) Rövid osztoszkodás után, hogy ki hol alszik elmentünk fürdeni, majd mindenki (gyerekek) álomra hajtották fejüket. És elaludtak, gond nélkül. Tüneményesek.

Igenám, de Zsofka által egy új problémával is szembe kellett néznem. Nem volt hajlandó elmenni WC-re. Mert Ő BEESIK.... Már megint az oviban hallott valami okosat.....

.... pár hete, ha elmentünk valahova, már észrevettem, hogy inkább szól útközben, és valahol a természet lágy ölén intézi a dolgát, minthogy egy étterem, vagy lakás szép tiszta környezetében tegye. Ki érti ezt??? Én, anno gyerekként képes voltam egy ausztriai "kiruccanást" is végigülni a kocsiban, anélkül, hogy miattam egyszer is megkellett volna állni. Inkább tartogattam, minthogy egy fa tövében .... vagy kivártam, míg egy tiszta, rendes WC-t találtam :)

Na Ő ebben teljesen az ellentétem. Végül Nyúlon egy kölcsönkapott bilivel oldottuk meg a problémát, hogy mégse kelljen szegény lánynak a kertbe futkosnia, esőben :)

Hát ilyenek történtek...