Nekem nagyon jó dolgom van - 2. rész

Nemrégiben adódott egy lehetőségem, hogy heti egy nap eljárok könyvelni egy kedves ismerősünkhöz.

Pénteken is így történt, és mire hazajöttem .... nem az várt, amit "vártam". A konyha ragyogott, a játékok elpakolva....

Csodálatos Férjem van, és a lányoknak csodálatos Apukájuk. Azt hiszem anno, fiatal lányként pontosan Róla álmodtam.

Szeretem

... a bőre illatát

... a dús haját, amikor este bújik, és kéri a kis "buksisimogatást" :D

... a kis gödröcskéket az arcán, amikor mosolyog

... a tenyere melegét

... a "kisvakondos" tekintetét :)

... a hangját

... ha énekel

... ha táncol :D

... ha főz, valami finomságot

... és Szeret :)

Épp most - mire a sor végére értem - jutott eszembe, hogy holnap Valentin nap. Senkit ne tévesszen meg ez a bejegyzés. NEM VALENTIN-NAPI!!! Mi valahogy ezt egyáltalán nem tartjuk, és nem is tartottuk soha. Ugyanúgy szeretem januárban, mint akár márciusban stb :)

Szóval ez csak egy véletlen, mert most úgy kikívánkozott :)

Persze nálunk is van "haragszomrád", sőőt viták is, veszekedések is. Tehát ez se tévesszen meg senkit :D Mi sem vagyunk tökéletesek :)

Lányos ház

Ma nagyon termékeny leszek - már ami a bejegyzéseket illeti :)

Mert tényleg annyi minden történik, és annyi megemlítenivaló. Bár ez a mostani csak egy "elmélkedősgondolkodós".

Amikor még Zsofka csak a pocakoban volt, sokat beszélgettünk róla Drága Férjecskémmel, hogy milyen egy lány? Milyen az, amikor az embernek lánya születik? Csupa romantikus dologra gondoltunk :) Kedves, bújós, bájos, mosolygós...stb.

Amikor Dorkát vártunk, már legtöbbször arról beszéltünk, hogy milyen az, amikor az embernek két lánya van? Milyen egy igazi "lányos ház"? (Már Zsofka előtt is azt gondoltam, hogy nekem csak és kizárólag fiam születhet, én is fiús gyerek voltam, fociztam, rosszalkodtam - el sem tudtam képzelni, hogy milyen az, amikor az embernek lánya születik) :) Viccelődtünk rajta, hogy milyen lesz, amikor már mindenhol harisnyák fognak lógni. Mindenhol kencékbe, kisnaplókba, táskákba, melltartókba fogunk botlani.

Aztán egyik este teregettem...

... és eszembe jutottak az akkori közös "elmélkedéseink" aZurammal :)

Bár még a nagylányos korszak nagyon messze van, mégis az ilyen apró dolgok döbbentenek rá, hogy baromira megy az idő. Lassan a babaillat elillan a házból. A lányok már olyan dolgokon marakodnak, hogy tátott szájjal hallgatom, ugyanakkor csajosan együtt Barbie-znak. Együtt öltözködnek, együtt szépítkeznek. Csacsognak. Igazi "csajok" :)

Most már tudom, milyen A Lányos ház :)

Nekem nagyon jó dolgom van ... 1. rész :)

Nem is tudom hol kezdjem, pár bejegyzés már itt motoszkál a fejemben :)

...

Nálunk minden mindig szertartásszerűen működik. Ugyanakkor reggelizünk, ugyanakkor fektetünk, ugyanakkor fürdetünk.... persze nem katonásan, inkább csak alkalmazkodtunk ahhoz, ahogy a lányok kialakították a kis napirendjüket, "élet"rendjüket.

Mostanában - hétvégente - Zsofka ebéd után (TELJESEN SAJÁT AKARATÁBÓL) ezt teszi:Tényleg önszántából teszi. Már ebédkészítés közben ott ugrabugrál mellettem, hogy ő már alig várja, hogy befejezzük az ebédet :D

És, ami "durva", hogy semmit nem kell utána mosogatni, annyira alapos. :)

Remélem megmarad ez a jó szokása, mert nekem a mosogatás nem éppen kedvenc háztartási elfoglaltságom :)

Csak úgy - képek

A Farsangi BÁL :)

Ma végre elérkezett a várva várt BÁL.

Egy kedves ismerősünk - akik egy ügyeskezű háromgyermekes édesanya - pár hete említette, hogy ő minden évben varr jelmezeket farsangra a gyermekeinek, és ha érdekel a dolog, menjünk el egyik este, és válogassunk.

Hát mi el is mentünk, és válogattunk is. Egy hatalmas bűrönd volt tele különböző jelmezekkel, és egyéb farsangi kellékekkel. Zsofka gyorsan ki is választott egy jelmezt magának. Úgy döntött, hogy idén Jázmin hercegnő bőrébe bújik. Kaptunk nagyon csajos "cicifixet" :), buggyos nadrágot, láncot.

Dorkuskám még nem tudott nyilatkozni, így helyette én döntöttem. :) Ahogy a bőröndben pakoltunk egyből beleszerettem a báránykás jelmezbe, és Dorkára ráadva.... hááát annyira zabálnivaló volt benne (szerintem).

Zsofka jelmezéhez még biztos, ami biztos alapon tegnap éjjel készítettem egy stólát is, amit körben flitterekkel díszítettem. Ahogy tettem-vettem, észre sem vettem, hogy hogy elrepült az idő. Mire készen lettem fél hármat mutatott az óra. :) De megérte. :)

A bál délután 4 órakor kezdődött. Volt idén is zene-móka-kacagás, az óvónénik is igazán kitettek magukért. Dorkus eleinte kicsit meg volt szeppenve, de amikor a zsákbamacskára került sor, már ő is felbátorodott, és nyomta a táncitáncit :)

Ja igen, ha Dorka. Az arcocskája már szebb. Most zöldes-sárgás színben pompázik. Talán több szín nem lesz. Most már csak várjuk, hogy a duzzanat is teljesen lelohadjon.

A farsangi mulatozásnak este 7-kor lett vége, mert utána a fánksütő verseny következett, amit mi már nem vártunk meg. Két sugárzóan boldog, de ugyanakkor fáradt lánykámmal hazajöttünk egyik kedves óvónénink segítségével (aZuram eközben fellépett a kiscsapattal, így sajna nem tudott eljönni).

Jó volt nagyon :) Köszönjük :)

Egy "kis para"

Tegnap este - még a lányok fürdése előtt - szokásos "wellness perceimet" töltöttem a fürdőszobában. Ilyen ritkán van, hogy ÉN előttük fürdök, egy jókora habos-forró kádban.

A nappaliból beszűrődtek a szokásos esti hangok. Zene, ének, tánc. Hallottam, hogy Kedves Férjem néha-néha rájuk is szólt: "vigyázz, el fogsz szédülni". Egyszercsak hatalmas csattanás, majd egy-két másodperc szünet.

Füleltem, hogy melyik lánykám kezd majd üvölteni. Aztán aZuram megjelent a fürdőajtóban egy vérzőorrú Dorkával. (Lefejelte a tv-állványt) Nagy riadalom. Egy-két perc sírás, majd megnyugvás. Gyors fürdés, és alvás. Mivel a vérzés szinte abban a pillanatban el is állt, ahogy letöröltük, így annyira nem idegeskedtem. Az éjszakánk nyugodtan telt.

A reggeli látvány viszont cseppet sem volt megnyugtató. Dorka orrnyerge és az orra fölött a homloka hatalmasra duzzadt. Gyorsan lerendeztem Zsofkát, aztán hívtam a doktornéninket, hogy hol kezdjem. Nála, vagy egyből a balesetin.

A telefonban nem nyugtatott meg. Mondta, hogyha törés van, akkor is lehet Dorka nyugodt, és vidám, és jó étvágyú, és ha esetleg a koponyája is sérült, akkor minimum egy hetes kórházi megfigyelés is "jár" nekünk :(

Letettem a telefont, és jól kipityeregtem magam. Eközben Dorka mit sem sejtve és tényleg jókedvűen Pilóta kekszet majszolgatott, vígan Barbie-zgatott.

10-re bementünk a dokinénihez, megkaptuk a beutalót a röntgenre és a balesetire is.

Aztán következett a kórház. A gyomrom a torkomban, a szívem úgyszintén. A röntgenen Dorka úgy viselkedett, mint egy komoly, érett, felnőtt hölgy. Úgy feküdt, úgy fordult, ahogy mondták neki. Szerencsére sikerültek a felvételek, így csak pár percet kellett várnunk az eredményre. Mondjuk ezalatt a pár perc alatt, azt hiszem 20 évet minimum öregedtem.

Aztán megkaptuk a papírt. Nem találtak sehol törést, repedést. Huuuh, hála Istennek.

Így hazajöttünk.

Szegény Dorkám arca már kezd lilulni, és tényleg elég ijesztő. Bár nem láttam a mozikban az Avatart, de egyből a benne szereplő furcsa arcú valakik jutottak eszembe róla. Egy az egyben olyan az orra körüli terület, és gyanítom, hogy előbb utóbb a színe is elkezd rájuk hasonlítani.

Pénteken farsangi bál lesz. Ezek után gondolkodhatok, hogy mi legyen Dorkuskám, mert elég "mókás" lenne rózsaszín habos babos ruciban.

De végülis ez nem is lényeges. Az a fontos, hogy JÓL van. Eszik, iszik, alszik, nevet, táncol.

Jó, hogy vége ennek a napnak.

Létezik, hogy én ekkora havat még sosem láttam?

Nyáron 29 éves leszek, mégsem emlékszem arra, hogy ennyi havat valaha is láttam, így egyben :)

Két napig csak esett, és esett.

Én már a melegedést várnám, de be kell látnom, hogy így január végén - február elején, ennek még itt van az ideje, és persze inkább most, mint mondjuk majd áprilisban.

Szép, gyönyörű és itt tényleg hófehér. (és persze veszélyes is), itt a faluban egész télen eddig összesen kétszer jó ha láttam hókotrót, és így közlekedni.... hát nem egyszerű. Reggel kb. 30 percig tartott Zsofkát az oviba eljuttatni (ez a művelet amúgy 5-10 perc lenne).

De SZÉP, tényleg SZÉP :)