Rohanó nappalok, rövid éjszakák...

... de az Élet SZÉP :) Rengeteg bejegyzés van a fejemben, csak időm nincs szépen, sorban leírni őket. Pedig szerencsére van/lesz miről írnom:

Pl. arról, hogy Zsofka és Dorka milyen ügyi ovisok. Dorkus is vígan szalad reggelente a csoportba.

Vagy arról, hogy milyen csudijól éreztük magunkat Hollókőben az idei István, a király előadáson, ahol Arany Férjemuram ismét nagyon szuperül alakította Torda szerepét.

Vagy akár arról is, hogy Tésán és Nagybörzsönyben jártunk Drága Jó Komámmal.

... Ja és mindeközben 29 éves lettem :) De ez másodlagos...., vagy harmadlagos .... vaaaagy "sokadlagos" :)

A beszámolók nemsokára érkeznek, természetesen sok-sok képpel. :)

Ja, és majdnem elfelejtettem: láttam, hogy páran érdeklődnek a Rend-tervünk eredményei iránt. Jelentem azóta is működik, DE azt nem írtam korábban sem, hogy MÚZEUMI rend uralkodik a lakásban (sőőőt erre egyáltalán nem is vágyom), hiszen két örökmozgó, 5 éven aluli mellett ez szerintem kivizelezhetetlen, de rend van olyan értelemben, hogy jó itthon lenni, szinte a ház is fellélegzett, attól, hogy kidobáltunk egy csomó kacatot, a kinőtt ruhák jórészét elajándékoztuk egy helybeli kedves, nehezebb sorsú családnak, és a mindennapokban is a kis táblázat szerint rendet tartunk magunk körül, mind a négyen !!!! :) .... na de erről is érkezik egy bejegyzés, mert a fejemben már összeállt. :)

Rend terv?! - És az eredmények

Aki rendszeres olvasója a kisnaplómnak, az tudja, hogy gyakran hadban állunk. A rend(etlenség) és MI :)

Bizony előfordul - sajnos nem is ritkán - hogy veszítünk.

Viszont úgy tűnik, hogy a lassan egy éve (!!!) tartó "Hogyan tartsuk rendbe a gyerekszobát? tanfolyamunknak" meg lett az eredménye. :) Igen. Mára elmondhatom, hogy - főleg Zsofka részéről - önálló rendrakás zajlik estéről estére. (És ami még szebb, jobb, kedvesebb, hogy ő ezt szó nélkül teszi, tehát mégcsak figyelmeztetnem sem kell.)

Ezen felbuzdulva és Jócsontok blogot olvasva készítettünk közösen egy kis tervet. (Közösen rajzolva, színezve) A hónap minden napjára beosztva a különböző feladatok, úgy mint ágyrendbetétel, viráglocsolás, mosogatás...stb. Minden nap egy kicsi, így nem is megerőltető, fárasztó.

Úgy tűnik lánykáim most fogékonyak a házimunkáral. Azt már hónapokkal ezelőtt bevezettük, hogy szívecskéket kapnak, ha valami jót cselekednek. Az így összegyűjtött szíveket minden hónap végén összesítjük, és valami aprósággal meglepjük őket (pl. színes ceruza, mesekönyv). Így ösztönözve vannak a jóra :)

Na de kicsit elkanyarodtam a "rend terv"-től. Szóval kifüggesztettük egy jól látható helyre és MŰKÖDIK! És igen, hiszem, hogy (nem kevés munkával) egy idő után senkinek sem lesz terhére a rendrakás, hanem természetes velejárója lesz az életünknek, igényünk lesz rá. Igen, rám is vonatkozik! DE nagyon igyekszem :)

És Rend van! :)

Rövid(ebb)re vágva

Előbb a kép:Aztán a szöveg: :)

Azt hiszem ez is - mint oly sok más dolog - sokkal jobban megviselt engem :)

Már többször szóba került, hogy időszerű lenne egy alapos hajvágás, családunk nőnemű tagjai számára :)

A lányok eddig hallani sem akartak róla, de szombaton délután ők álltak elő az ötlettel, hogy VÁGJUNK EGY KICSIT A VÉGÉBŐL :)

Zsofkával kezdtük. Kb. 3 cm-t vágtunk. Ekkor jött Dorka. Neki próbáltuk körbe vágni, így persze jóval rövidebb lett, mint volt. Ezt látva, Zsofka ismét víz alá vetette a haját és kérte, hogy az övé is legyen olyan rövid, mint Dorkusé.....

.... AranyFérjurammal közösen dolgoztunk a fejükön, és bevallom, amikor Zsofka mellé hullottak a hosszú tincsek..... (15 cm kb.) háááát, elszorult a torkom. Jaj, tudom, hogy nem vagyok normális, hiszen:

- örülnöm kéne, hogy nem akar tovább "Barbie baba" sérót :)

- tényleg időszerű volt megválni a "babahajaktól"

- könnyebben kezelhető a rövid haj, mint a hosszú kunkorok amik reggelre mindig nagyon gubancosak voltak - hacsak be nem fontuk este, alvás előtt

- ÉS, mivel nekem egészen kicsi koromtól "PRAKTIKUS GOMBA FRIZKÓM" volt (amit nem igazán szerettem), így már elég korán eldöntöttem, hogy a saját gyerekeimnek mindig olyan hajuk lesz, amilyet ők szeretnének, na persze emberi keretek között :D /Tehát festésről, extrém tincsekről szó sem lehet. Neeem, nem vagyok beteg. Ilyen is van már az oviban!/

Szóval így állunk.

(Lesz jobb kép is, de este már csak ilyenre futotta) :)

Mert ez most csak úgy "kibuggyant"

"A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindig, mindig játszani,

akarsz-e együtt a sötétbe menni,

gyerekszívvel fontosnak látszani,

nagykomolyan az asztalfőre ülni,

borból-vízből mértékkel tölteni,

gyöngyöt dobálni, semminek örülni,

sóhajtva rossz ruhákat ölteni?"

/K.D/

12 év

Vicces. Egy nap alatt két évfordulóról is írok, de mit csináljak, ha épp ma 12 éve, hogy (ma már Drága Férjemuram) Kedvesem, másik felem.

Megismerkedésünk történetét már egy korábbi bejegyzésben leírtam. :)

Sok dolgot átéltünk már az elmúlt 12 évben, (Magzat elvesztés, munkahely elvesztés, totálkáros autó....stb.. ez a sor folytatható lenne hosszasan.) mégis állíthatom, hogy Ő a másik felem, az Életem, nélküle fél ember lennék, és Köszönöm, hogy mellettem van, és ápol ha beteg vagyok; mosogat, ha dolgozni megyek :D; bíztat, ha elbizonytalanodom; támogat, ha ötletelek :). Rengeteget változtunk az elmúlt évtizedben, főleg külsőleg (leginkább kilóink száma nőtt :D):

De BOLDOG vagyok VELE!!!!!!!!

(az alábbi fotót Komám készítette, 2010.06.21-én, Hallstattban)

10 év

Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e ezt a bejegyzést, vagy sem. De végül győzött a Szívem, és írok:

2000. augusztus 1-jén (tehát éppen 10 éve) egy fiatal - akkor 26 éves - pap került piciny falumba. Sokszor próbálom felidézni azokat a napokat, hónapokat, amikor megkezdte itteni pályafutását. Emlékszem, hogy bennem (Pestről nyaralni "legyütt" lányban) csupa jó érzést váltott ki, hogy végre jött egy fiatal, energikus, kedves "papbácsi", a korábbi számomra kissé savanyú, és mindig késésben lévő helyett.

Akkoriban inkább csak hétvégente fordultunk meg itt, de szombatonként eljártunk ifi hittanjaira (bár már kissé korosnak számítottunk a többi "ifi" között) :)

2003-ban, amikor az esküvőnkre készültünk, nem is volt kérdés, hogy Őt kérjük meg, hogy egy nászmise keretében kösse össze örökre életünket.

Míg Pesten laktam, ritkábban találkoztunk, de Zsofka születése után (és egyben ideköltözésem után), gyakoribbá váltak a közös ebédek, vacsik.

Sokszor elgondolkodom azon, hogy honnan számítható a Barátságunk?! Nem tudom. Nem tudom felidézni már, hogy mikortól, csak azt tudom, hogy fontos számomra, hogy jelen legyen az életünkben, Családtagként (hiszen azóta már Dorkus keresztapukája), Barátként, Lelki társként.

...

Már hónapokkal ezelőtt tervezgettem, hogy mi is lenne a megfelelő ajándék, ezen a szép kerek évfordulón. Sokat nem kellett töprengenem. Egy fotókönyvet készítettem, az elmúlt éveink szép emlékeiből, élményeiből. Szerencsére volt miből "dolgozni", hiszen legalább ezer kép közül válogathattam ki a legmegfelelőbbeket.

Most vasárnap át is adtuk Neki (bár már hetek óta a hálószobában az egyik fiókban lapult, ugyanis olyan ügyesen és gyorsan elkészült, amire nem is számítottam - ezúton köszönet a PhotoHall-nak, szép munkát végeztek!) Nagyon izgatott voltam, mert tényleg nagy szeretettel készült, és átadásig én is nap, mint nap átlapoztam :) ...

Hát ennyi nagyjából, remélem nem haragszik, hogy ennyit írtam Róla :)

És egy kép, Rólunk, Hármunkról (2010.06.22)
Drága Egyetlen Komám, Petyo, Tyetyoka :) !!!

Köszönök mindent, és tudod... még legalább 60 !!!