Pusztaház

Újra itt...

2011-09-03T16:11:00.003+02:00

... előbb-utóbb mesélek is.

Ahogy mi láttuk: Budapest, májusban

2011-05-26T23:22:00.003+02:00

Kétkeréken, pikk-pakk

2011-05-09T23:16:00.002+02:00

Első tejfog (nélkül) :)

2011-04-30T14:01:00.001+02:00

Egy kis változás

2011-04-20T21:59:00.007+02:00

Már napok, hetek (sőt, inkább hónapok) óta érlelődik bennem ez az egész...

... mostantól (határozatlan ideig) megszűnik a Pusztaház naplóként működni. Legalábbis írásos formában. (Fényképek lesznek még valószínűleg. :) )

Nincs semmi baj!!! Mielőtt még bárki valamilyen tragikusra gondolna :)

Egyszerűen csak azt érzem, hogy most nem ég bennem semmiféle közlési vágy. Sőőőőt. Kicsit furcsa is visszaolvasva látni a korábbi "kitárulkozásaimat" :)

A mindennapjainkban pedig semmiféle változás nem következett be. Egyszerűen most az van a fejemben, hogy nem akarom, hogy bárki az életünk sorait olvassa, a privát fotóinkat lássa.... és itt természetesen nem az állandó olvasóimra, látogatóimra gondolok.

Persze, mint azt feljebb írtam, képek még biztosan lesznek, és természetesen, ha lesz valami (NAGYON) közlendőm, akkor nem fogom magamban tartani :)

... és képek (még márciusból):

Nyertem :) ...

2011-03-03T21:17:00.003+01:00

Ma, az újonnan felnyitott kutyatápos zsákból, egy kis tasak esett ki, amin ez állt: "Gratulálunk, Ön nyert" :D Az "állagából" ítélve, arra gondoltam, hogy biztos egy hűtőmágnes lesz benne. De nem. Egy ötszázas volt belecsomagolva :) ...

... így indult a mai reggelem :) Mivel nem igazán szoktam soha-sehol nyerni (na jó, erre nem is adok magamnak túl nagy esélyt :D) így nagyon feldobott!!! :)

Két betegeskedős hét között ...

2011-02-21T14:34:00.001+01:00

... egy kicsit farsangoltunk is:

Kimerültség után... felfelé :)

2011-02-21T14:10:00.006+01:00

Nemrég egy ismerősünknek meséltem, hogy milyen jó, hogy a lányokat már kb. másfél éve nem látta orvos.... naaa, túlságosan elbíztam magam. Január végétől szinte már haza jártunk a doktornénink rendelőjébe.... először a szokásos orrfolyós, köhögős... aztán bedurvult.

Dorkus kezdte, aztán Zsofka folytatta.... azt hiszem eddigi anyai létem legnehezebb hetén vagyunk túl (DE TÚL VAGYUNK, és ez a lényeg) :)

A gyerekek egymásnak adták a fürdőszoba kilincsét.... Aztán Dorkusom viszonylag hamar kialudta magából a betegséget. Volt olyan, hogy este 7-től aludt reggel illetve délelőtt 11-ig, aztán délután 1-től 4-ig, és végül ismét este 7-től reggelig :D Hiába no. Mindig mondom, hogy ez a cseppleány kiköpött anyja :D

Zsofkám sajnos nem esett át rajta ilyen könnyen. Napokig nem adtam neki enni, és ötpercenként itattam (szó szerint ötpercenként!). De még mindig fájlalta a hasát és a fejét. Hiába a fájdalomcsillapító, a B6, a Normaflore, neki fájt, és ettől teljesen kipurcantam. Doktornéninket hívtuk, mert kifogytunk az ötletekből. Egymást váltotta bennem a düh, a kétségbeesés és a bizakodás. Teljesen meglepett, amit a doktornő mondott. Szerinte azért fájt Zsofka feje, hasa még mindig, mert keveset ivott!!!! (Jelzem: Ötpercenkénti itatásnál mondta ezt!!! ) Na több sem kellett, másnap "turbó üzemmódra kapcsoltam" :) és Zsofkit kétpercenként kínáltam cukros teával.... ez így ment másfél napig... és a kitartásunknak meglett a gyümölcse..... HURRRÁÁÁÁÁ.

Már jól vannak, van étvágyuk. Dorka három napos koplalása után így jött ki hozzám a konyhába: "Ajuúúú, én szalonnát és kenyeret szeretnék enni" :)

Kell ennél több? :D A héten még itthon vannak, de már mindenki a régi :D

Betegállományban lévő ovisok egy napja... :)

2011-02-14T09:14:00.002+01:00

Számvetés nélkül

2011-01-09T20:34:00.005+01:00

Érdekes. Ilyen talán még soha nem történt velem. Úgy léptem át 2010-ből 2011-be, hogy szinte észre sem vettem. És most, hogy már tudatosult bennem, Új év kezdődött, most sem tudok igazán számot adni az elmúlt évemről, és megfogadni ezt-azt a jövő(m)re vonatkozóan. (Bár fogadalmakat amúgy sem szoktam tenni.)

Most kicsit "punnyadós", csendes időszakomat élem. (Vagy ez már a téli álom lenne?) :)

Remélem hamarosan "felébredek" :)

Addig is fotózgatok - csak úgy, a saját örömömre :)

Csak úgy...képek

2011-01-08T00:15:00.002+01:00

Majd mesélek is! :)

Áldott Karácsonyt kívánok Neked...

2010-12-25T20:46:00.004+01:00

... Kedves Olvasóm! :)

És egyben Egészgségben, Szeretetben gazdag Új esztendőt is!

Idén már biztos nem írok, de januárban újra várlak! :)

No, és az kicsoda...

2010-12-09T22:45:00.004+01:00

... aki számomra még mindig babaillatú, bababőrű?

... aki nagyon szeret enni; mindent, válogatás nélkül?

... akit reggelente alig lehet felébreszteni?

... aki nem szeret fésülködni?

... aki minden mesén el tud érzékenyülni?

... aki gyaloglás helyett inkább Apuci nyakában kirándulna?

... akiben felismerem gyermekkori önmagam?

... AKI MA 3 ESZTENDŐS?

Gondolom kitaláltátok! :)

Dorkuskám, Isten éltessen Téged is nagyon sokáig!

Ki az...

2010-12-08T17:21:00.004+01:00

... aki megosztaná akár az első, akár az utolsó falatját is, még a legkedvesebb csokijából is?

... aki képes ordítani a fáradtságtól?

... aki befogadná a Pesten látott hajléktalanokat, hogy ételt adjon nekik?

... aki - bár igen pici korában beszélni kezdett - mára inkább csak a lényeget mondja?

... aki szereti, ha fényképezik?

... aki bármennyit gyalogolna, mert annyira érdekli a természet?

... aki még mindig cumizza a bal kezén a középső és a gyűrűs ujját?

... AKI MA 5 ÉVES? :)

Na jóóó :) elárulom:

ZSOFKA leánykám, Isten éltessen nagyon-nagyon sokáig!

Mert sétálni oly jó :)

2010-11-22T22:58:00.002+01:00

Az én napom?

2010-11-14T15:32:00.004+01:00

Kb. egy hete nővérkém telefonált. Mivel skype-on tartjuk a napi kapcsolatot, így ha telefonál, megijedek, hogy csak nincs valami baj?

De nincs baj hál'Istennek, csak kérdezett:

"Szia, mit csináltok jövő héten szombaton?" - "Semmit"

"Semmiiiit??? Nincs betervezve semmi névnapi buli?" - "Névnapi buli????"

És igen, akkor esett le, hogy névnapom lesz. Az az igazság, hogy amióta a gyerekek megszülettek, azóta a saját kis ünnepeink szinte eltűntek. :)

Szóval így történt, hogy Kedves Nővérkémék szombaton látogatást tettek nálunk. Kaptam egy kis kényeztető csomagot, egy hatalmas tábla csokival :) - amit itt is Nagyon Szépen Köszönök :) De nekem az a legnagyobb ajándék, hogy bő egy év után ismét találkoztunk :)

A gyerekek is nagyon örültek egymásnak, szemmel láthatóan valahol ott folytatták, ahol tavaly nyáron abbahagyták.

Képet sajnos nem sokat készítettem, de majd Nővérkémtől kunyizok még párat :)

A szokásos csoportkép, ami minden évben elkészül - bár Pankának már nem volt sok kedve hozzá :)

Léleksimogató kirándulás - Vághosszúfalu

2010-11-14T15:19:00.002+01:00

Pénteken Drága Komám szüleihez voltunk hivatalosak.

Már többször írtam a kisnaplómban, hogy milyen hatással vannak rám a Náluk töltött pillanatok. Ez most sem volt másként.

Mint mindig, most is Finom falatok, Kedvesség, Szeretet várt bennünket. Az ember életében mindig akad sok-sok idegeskedni való, de ott eltörpül minden, ami rossz :) Ilyenkor mindig azt érzem, mintha ki"vasalnák" az "összegyűrődött" lelkem.

Ismét egy budapesti hétvége

2010-11-14T15:12:00.004+01:00

Elhatározásunknak megfelelően ebben a hónapban is egy hétvégét a fővárosban töltöttünk.

Odafelé Vácon is megálltunk, hogy a Duna partján elfogyasszuk az itthonról vitt elemózsiánkat. :)

Gyönyörű ez az ősz:

Ipolytarnóci kirándulás - képekben

2010-11-03T10:34:00.003+01:00

Mivel lassan három hete ostromolja a hányós-hasmenéses vírus hol egyik, hol másik családtagomat, így most csak képekben - szöveg később:

Pesti hétvége és Medvefarm

2010-10-21T23:05:00.004+02:00

Két hete gondoltunk egyet, és felmentünk pestimamához hétvégére. Nem volt semmi konkrét elképzelésünk, illetve egy aprócska mégis. A Decathlonban kinéztem korábban a lánykáknak téli bakancsot, és azt szerettem volna megvenni. Így hát, ha már mentünk, nem siettünk haza. Ismét kirándultunk a nagy fővárosban. Így annyira SZÉP és jó. :)

Sokat sétálunk a Hősök tere, Városliget környékén, nagyokat játszótereztünk, aztán néztük a rakpartról a hajókat, a Budai Várat, Halászbástyát...stb.

Nekem személy szerint most a Vigadón akadt meg a szemem. Annyira gyönyörűen fel van újítva, hosszú percekig álltam és néztem (és persze fotóztam, fotóztam :) )

Drága Férjemurammal megállapítottuk, hogy fővárosunk erősen szépül, épül. Jó látni, hogy a régi épületeket is sorban teszik rendbe.

"Budapest, Budapest"...tényleg csodás :) - DE hangsúlyozom, nekem még mindig (MÁR) turistaként. Természetesen nem szeretném, ha a lányok számára ismeretlen lenne a "nagyváros" lendülete, látványa, tömege, ezért is gondoltuk, hogy egyre többet és többet fel"szökünk" majd mamához, hogy koruknak megfelelően ismerjék meg Pestet.

Persze ennek az egésznek van előzménye. Tudom, milyen az, amikor valaki ("a") pesti és azt is tudom, hogy sok, picinyfalumban élő fiatalnak még most is ("A") Pest misztikus, ismeretlen hely.

Hazafelé tettünk egy kis kitérőt és meglátogattuk a veresegyházi Medveotthon lakóit. Gyönyörű időben érkeztünk, a környezet is nyugis, csendes, és a Macik tüneményesek, bár némelyikük már kicsit rosszul lehet a sok méznyalástól, de azért nyalják rendületlenül :) Amin ledöbbentem, hogy sokan a mézes fakanalaikat bedugták a farkasokhoz is....

Hétvégi programnak mindenképpen ajánlom, főleg azoknak, akik szeretik a nagy macikat :D

Szüreti mulatozás és "egy kis golf"

2010-10-13T22:29:00.006+02:00

Minden év szeptemberének utolsó szombatján szüreti felvonulást rendez piciny falum apraja és nagyja :) Ebben az évben azonban egy másik esemény is zajlott ezen a napon, ami szintén érintette a falut. Ez a rendezvény a Gödön megrendezett Golfsztárgála, ahol az árvíz által sújtott általános iskolánkért jótékonysági golflabda-vásárt is tartottak.

Polgármesterünk napokkal korábban kitalálta, hogy ha aznap már amúgy is népviseletben leszünk, miért ne mennénk el ebben a meseszép ruhában, oda, Gödre a helyszínre. Így is volt. Hosszú időt nem töltöttünk ott, (és ennyi éppen elég is volt). Más világ ez a "celeb-világ" és tőlem igen távol is áll. Sok hírességgel találkoztunk, és megállapítottam, hogy sokuk mennyire fent hordja az orrát. Szinte félelmetes, hogy mennyire csak magukkal vannak elfoglalva, na és a saját kis köreikkel... na mindegy. Egyvalaki rendkívül szimpatikusan viselkedett. Pár szót váltottunk Erdei Zsolttal, akiért rendszeresen izgulunk a tévé előtt egy-egy boxmérkőzés közben. Humoros, kedves, nyíltszívű és egyszerűen KEDVES. Pedig az egyik tanárnénink (az általános iskolásaink is képviseltették magukat) meg is jegyezte: "Gyertek gyerekek, lefényképezkedünk a bírkózó bácsival" :). Mire Ő: "na akkor bírkózzunk".

Szóval ilyen élményekben is volt részem, de ennél sokkal jobban esett végre hazaérni, harapni egy pár falatot, majd indulni ki, a falu elejére, hogy elkezdődhessen a szüreti felvonulás. Idén rengetegen voltunk. Megszámolni sem tudnám, hogy mennyien. Jól eső érzés látni, hogy a fiatal házaspároknak és a gyerekeknek mennyire fontos a hagyományőrzés. Na és persze külön köszönet érte a Polgármesterünknek, aki ezt az egészet újra életre hívta.

Nekem pedig külön öröm volt, hogy ismét magamra ölthettem az eredeti Ludányhalászi népviseletet. :D

A képeket anyum készítette.

Egy gyors kép"riport"

2010-09-30T20:01:00.004+02:00

32. - tegnap, Hetedik - ma :)

2010-09-06T22:42:00.002+02:00

Igen, és igen, ismét ünnepeltünk egy cseppet. Tegnap az én Drága Jó Férjemuram születése napját, ma pedig a Hetedik házassági évfordulónkat :)

Amikor megismertem Őt, éppen 20 éves, egyetemista "kisfiú" volt még, és most gyermekeim Édesapja, életem társa, párja, kedvese, mindene(m). :)

KÖSZÖNÖM, hogy mellettem vagy! Isten éltessen Nagyon-nagyon Sokáig!

Ja, és üzenem azoknak, akik tartanak attól a bizonyos hetedik évtől, hogy semmi extra :) Nem kell félni :) nem fog fájni :)

2010.08.21 István, a király - Hollókő

2010-09-01T23:30:00.004+02:00

... és elérkezett este 8 óra. Az összes szék megtelt, és a színpaddal szembeni domb is teljesen benépesült.

Szerencsére fel voltunk készülve mindenre. Hatalmas hátizsákkal érkeztünk. A lányoknak vittem két hosszúnadrágot, kabátkát, kardigánt és teljesen véletlenül volt a kocsiban egy pléd is, így nem fáztunk. Az előadás végére már teljesen be voltunk bugyolálva :)

Az előadás nekem ismét tetszett, akárcsak tavaly, augusztus 20-án. :) Jó volt ismét részese lenni:

2010.08.21 Hollókő

2010-09-01T23:11:00.004+02:00

Pár km-re lakunk csak Hollókőtől, mégis igen ritkán autózunk át, bár nemrég, (nyár elején, amikor Zsofka az ovisokkal az Állatkertben járt) Dorkussal átkirándultunk, de valahogy nem is tudom. Nekem már túlságosan "megcsinált". A várban sem azt éreztem, hogy történelmi romokon sétálok, hanem azt, hogy mesterségesen felépített kőhalmokon. De persze a környezete nagyon szép.

Ide vártak bennünket, 21-én az idei István, a király előadásra. Már délután átmentünk mi is a főpróbára Drága Jó Férjemurammal, pestimamával és a gyerekekkel. Picit tartottam tőle, hogy mit fognak kezdeni a lányok délután 1/2 4-től az este8 órás kezdésig (és aztán az előadás végéig - éjjel 11 óráig) DE minden várakozásomat felülmúlták. A főpróbát is csápolva végigülték (pedig direkt mondtam, hogy ne nézzék, mert aztán az előadást unni fogják - de nem lehetett rájuk hatni, szeretik és kész), aztán rohangáltak egy nagyot fent a várban és egy nagy dombon le-föl.......

Tésa, Nagybörzsöny

2010-09-01T22:21:00.003+02:00

2010.08.18 Komámmal kirándultunk egy cseppet :)

Azt hiszem életemnek most egy "ajándék" szakaszában vagyok :) Ajándék olyan értelemben, hogy a lányok már ügyes ovisok, én dolgozom is, meg nem is :), sokat tudok itthon lenni, itthonról dolgozni. Magamnak oszthatom be az időmet.... éééééés akad szabadidőm, amikor ÉN vagyok. Majdnem öt év itthonlét után ez csodás érzés :)

Egy ilyen "ajándék" nap reggelén Komám telefonált, hogy nincs-e kedvem vele tartani egy kis kirándulásra. Szerintem ő is tudja, hogy ez a kérdés költői, hiszen úgyis tudja rá a válaszom :) (Mindig van kedvem) :)

Az útvonal: Tésa-Nagybörzsöny-Nagymaros-Vác
Nagymaros és Vác nem volt ismeretlen számomra, viszont Tésán és Nagybörzsönyben még sosem jártam.

Tésa különlegessége, hogy 2008-as adatok szerint 87(!!!) fő a lakosság száma :) valamint az sem mindennapi, hogy munkanapokon 2 busz jár összesen, hétvégén pedig egy sem. Nagyon tetszett, hogy itt-ott a kis faluban szép, igényes táblák voltak elhelyezve a falu történetéről, templomáról. Ezeket a táblákat a Tésa Barátainak Társasága Egyesület állította 2009-ben. Szerintem nagyon ötletes, és "elférne" ilyen minden faluban. :)

Nagybörzsöny is különleges. Bár mára már csak 7-800-an lakják, egykor a 2000 főt is meghaladta a lakosság száma, sőt még városi rangot is kapott. Mint megtudtuk, a mára már csak falunak három katolikus és egy református temploma van.

A legkülönlegesebb a Szent István templom, ami a XIII. században épült. Furcsa érzés egy ilyen régi templomba betérni, körbejárni. Az ember szinte "repül visszafelé az időben". Szerencsénk volt, mert épp ott volt egy faluban élő hölgy, aki idegenvezetőként elkísért minket még a Bányásztemplomba is, és elmondott sok érdekes információt a faluról, a templomokról.

Sajnos a fényképezőgépen Nagybörzsönyben megadta magát (nem voltam felkészülve a kirándulsra, így az elemek nem voltak feltöltve), pedig annyi képet tudtam volna még készíteni:

Igen, ez pontosan az, aminek látszik

2010-09-01T20:22:00.003+02:00

Ma - vagyis 2010. szeptember 1-jén - miközben a napocska is ki-ki kukucskált a felhők mögül, apró hópelyhek hullottak az égből...... Kicsit furcsa érzés volt ezt látni, és fázni (pedig múlt héten, még a rekkenő hőség elől próbáltunk "menekülni").

Rohanó nappalok, rövid éjszakák...

2010-08-30T23:28:00.004+02:00

... de az Élet SZÉP :) Rengeteg bejegyzés van a fejemben, csak időm nincs szépen, sorban leírni őket. Pedig szerencsére van/lesz miről írnom:

Pl. arról, hogy Zsofka és Dorka milyen ügyi ovisok. Dorkus is vígan szalad reggelente a csoportba.

Vagy arról, hogy milyen csudijól éreztük magunkat Hollókőben az idei István, a király előadáson, ahol Arany Férjemuram ismét nagyon szuperül alakította Torda szerepét.

Vagy akár arról is, hogy Tésán és Nagybörzsönyben jártunk Drága Jó Komámmal.

... Ja és mindeközben 29 éves lettem :) De ez másodlagos...., vagy harmadlagos .... vaaaagy "sokadlagos" :)

A beszámolók nemsokára érkeznek, természetesen sok-sok képpel. :)

Ja, és majdnem elfelejtettem: láttam, hogy páran érdeklődnek a Rend-tervünk eredményei iránt. Jelentem azóta is működik, DE azt nem írtam korábban sem, hogy MÚZEUMI rend uralkodik a lakásban (sőőőt erre egyáltalán nem is vágyom), hiszen két örökmozgó, 5 éven aluli mellett ez szerintem kivizelezhetetlen, de rend van olyan értelemben, hogy jó itthon lenni, szinte a ház is fellélegzett, attól, hogy kidobáltunk egy csomó kacatot, a kinőtt ruhák jórészét elajándékoztuk egy helybeli kedves, nehezebb sorsú családnak, és a mindennapokban is a kis táblázat szerint rendet tartunk magunk körül, mind a négyen !!!! :) .... na de erről is érkezik egy bejegyzés, mert a fejemben már összeállt. :)

Rend terv?! - És az eredmények

2010-08-17T19:07:00.008+02:00

Aki rendszeres olvasója a kisnaplómnak, az tudja, hogy gyakran hadban állunk. A rend(etlenség) és MI :)

Bizony előfordul - sajnos nem is ritkán - hogy veszítünk.

Viszont úgy tűnik, hogy a lassan egy éve (!!!) tartó "Hogyan tartsuk rendbe a gyerekszobát? tanfolyamunknak" meg lett az eredménye. :) Igen. Mára elmondhatom, hogy - főleg Zsofka részéről - önálló rendrakás zajlik estéről estére. (És ami még szebb, jobb, kedvesebb, hogy ő ezt szó nélkül teszi, tehát mégcsak figyelmeztetnem sem kell.)

Ezen felbuzdulva és Jócsontok blogot olvasva készítettünk közösen egy kis tervet. (Közösen rajzolva, színezve) A hónap minden napjára beosztva a különböző feladatok, úgy mint ágyrendbetétel, viráglocsolás, mosogatás...stb. Minden nap egy kicsi, így nem is megerőltető, fárasztó.

Úgy tűnik lánykáim most fogékonyak a házimunkáral. Azt már hónapokkal ezelőtt bevezettük, hogy szívecskéket kapnak, ha valami jót cselekednek. Az így összegyűjtött szíveket minden hónap végén összesítjük, és valami aprósággal meglepjük őket (pl. színes ceruza, mesekönyv). Így ösztönözve vannak a jóra :)

Na de kicsit elkanyarodtam a "rend terv"-től. Szóval kifüggesztettük egy jól látható helyre és MŰKÖDIK! És igen, hiszem, hogy (nem kevés munkával) egy idő után senkinek sem lesz terhére a rendrakás, hanem természetes velejárója lesz az életünknek, igényünk lesz rá. Igen, rám is vonatkozik! DE nagyon igyekszem :)

És Rend van! :)

Rövid(ebb)re vágva

2010-08-16T12:11:00.002+02:00

Előbb a kép:Aztán a szöveg: :)

Azt hiszem ez is - mint oly sok más dolog - sokkal jobban megviselt engem :)

Már többször szóba került, hogy időszerű lenne egy alapos hajvágás, családunk nőnemű tagjai számára :)

A lányok eddig hallani sem akartak róla, de szombaton délután ők álltak elő az ötlettel, hogy VÁGJUNK EGY KICSIT A VÉGÉBŐL :)

Zsofkával kezdtük. Kb. 3 cm-t vágtunk. Ekkor jött Dorka. Neki próbáltuk körbe vágni, így persze jóval rövidebb lett, mint volt. Ezt látva, Zsofka ismét víz alá vetette a haját és kérte, hogy az övé is legyen olyan rövid, mint Dorkusé.....

.... AranyFérjurammal közösen dolgoztunk a fejükön, és bevallom, amikor Zsofka mellé hullottak a hosszú tincsek..... (15 cm kb.) háááát, elszorult a torkom. Jaj, tudom, hogy nem vagyok normális, hiszen:

- örülnöm kéne, hogy nem akar tovább "Barbie baba" sérót :)

- tényleg időszerű volt megválni a "babahajaktól"

- könnyebben kezelhető a rövid haj, mint a hosszú kunkorok amik reggelre mindig nagyon gubancosak voltak - hacsak be nem fontuk este, alvás előtt

- ÉS, mivel nekem egészen kicsi koromtól "PRAKTIKUS GOMBA FRIZKÓM" volt (amit nem igazán szerettem), így már elég korán eldöntöttem, hogy a saját gyerekeimnek mindig olyan hajuk lesz, amilyet ők szeretnének, na persze emberi keretek között :D /Tehát festésről, extrém tincsekről szó sem lehet. Neeem, nem vagyok beteg. Ilyen is van már az oviban!/

Szóval így állunk.

(Lesz jobb kép is, de este már csak ilyenre futotta) :)

Mert ez most csak úgy "kibuggyant"

2010-08-09T23:42:00.003+02:00

"A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindig, mindig játszani,

akarsz-e együtt a sötétbe menni,

gyerekszívvel fontosnak látszani,

nagykomolyan az asztalfőre ülni,

borból-vízből mértékkel tölteni,

gyöngyöt dobálni, semminek örülni,

sóhajtva rossz ruhákat ölteni?"

/K.D/

12 év

2010-08-04T09:48:00.006+02:00

Vicces. Egy nap alatt két évfordulóról is írok, de mit csináljak, ha épp ma 12 éve, hogy (ma már Drága Férjemuram) Kedvesem, másik felem.

Megismerkedésünk történetét már egy korábbi bejegyzésben leírtam. :)

Sok dolgot átéltünk már az elmúlt 12 évben, (Magzat elvesztés, munkahely elvesztés, totálkáros autó....stb.. ez a sor folytatható lenne hosszasan.) mégis állíthatom, hogy Ő a másik felem, az Életem, nélküle fél ember lennék, és Köszönöm, hogy mellettem van, és ápol ha beteg vagyok; mosogat, ha dolgozni megyek :D; bíztat, ha elbizonytalanodom; támogat, ha ötletelek :). Rengeteget változtunk az elmúlt évtizedben, főleg külsőleg (leginkább kilóink száma nőtt :D):

De BOLDOG vagyok VELE!!!!!!!!

(az alábbi fotót Komám készítette, 2010.06.21-én, Hallstattban)

10 év

2010-08-04T09:13:00.007+02:00

Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e ezt a bejegyzést, vagy sem. De végül győzött a Szívem, és írok:

2000. augusztus 1-jén (tehát éppen 10 éve) egy fiatal - akkor 26 éves - pap került piciny falumba. Sokszor próbálom felidézni azokat a napokat, hónapokat, amikor megkezdte itteni pályafutását. Emlékszem, hogy bennem (Pestről nyaralni "legyütt" lányban) csupa jó érzést váltott ki, hogy végre jött egy fiatal, energikus, kedves "papbácsi", a korábbi számomra kissé savanyú, és mindig késésben lévő helyett.

Akkoriban inkább csak hétvégente fordultunk meg itt, de szombatonként eljártunk ifi hittanjaira (bár már kissé korosnak számítottunk a többi "ifi" között) :)

2003-ban, amikor az esküvőnkre készültünk, nem is volt kérdés, hogy Őt kérjük meg, hogy egy nászmise keretében kösse össze örökre életünket.

Míg Pesten laktam, ritkábban találkoztunk, de Zsofka születése után (és egyben ideköltözésem után), gyakoribbá váltak a közös ebédek, vacsik.

Sokszor elgondolkodom azon, hogy honnan számítható a Barátságunk?! Nem tudom. Nem tudom felidézni már, hogy mikortól, csak azt tudom, hogy fontos számomra, hogy jelen legyen az életünkben, Családtagként (hiszen azóta már Dorkus keresztapukája), Barátként, Lelki társként.

...

Már hónapokkal ezelőtt tervezgettem, hogy mi is lenne a megfelelő ajándék, ezen a szép kerek évfordulón. Sokat nem kellett töprengenem. Egy fotókönyvet készítettem, az elmúlt éveink szép emlékeiből, élményeiből. Szerencsére volt miből "dolgozni", hiszen legalább ezer kép közül válogathattam ki a legmegfelelőbbeket.

Most vasárnap át is adtuk Neki (bár már hetek óta a hálószobában az egyik fiókban lapult, ugyanis olyan ügyesen és gyorsan elkészült, amire nem is számítottam - ezúton köszönet a PhotoHall-nak, szép munkát végeztek!) Nagyon izgatott voltam, mert tényleg nagy szeretettel készült, és átadásig én is nap, mint nap átlapoztam :) ...

Hát ennyi nagyjából, remélem nem haragszik, hogy ennyit írtam Róla :)

És egy kép, Rólunk, Hármunkról (2010.06.22)
Drága Egyetlen Komám, Petyo, Tyetyoka :) !!!

Köszönök mindent, és tudod... még legalább 60 !!!

A "megérkezés" pillanata

2010-07-29T23:22:00.001+02:00

Az utóbbi napokban jól esik fotózni, most úgy van ihlet:

A további gondolatok majd holnap :) Most megyek aludni :)

"Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak"

2010-07-29T22:43:00.002+02:00

Valahányszor megfordul kiscsaládom Pesten, a lányok szájtátva, majd ordítva üdvözlik az összes tömegközlekedési eszközt. Itt(hon), vidéken szerencsések vagyunk, autó van a popsink alatt, és nem kell a buszon "nyomorognunk" és a tömegben összetapadnunk idegenekkel. Húúh. Most is hihetetlen, hogy hogyan bírtam életem első 24 évét ott :D A lányoknak viszont nagyon tetszik minden járgány, legfőképp a VILLLLAMOOOOOS!!!! így hazafelé úgy döntöttünk, (míg ők édesdeden alukáltak hátul a kocsiban) hogy megállunk a fővárosban, és csapunk egy BKV-s napot :)

Így is történt. Leparkoltunk (szerencsésen - hiszen elsőre volt hely) a Reáltanoda utcában, elsétáltunk az Astoriához, majd felszálltunk egy villamosra, aztán egy másikra, aztán egy harmadikra, aztán egy buszra, ...... stb. Igazán úgy éreztem magam én is, mint egy túrista, csak gyönyörködtem a látványban ahol csak lehetett. Szerencsére nem volt sehol tömeg, úgy látszik a szombat dél, kora délután épp ideális az ilyen kis "kiruccanásokra" :)

Végül visszatértünk a kocsihoz, felpakoltuk az összes nálunk lévő homokozó játékot és átslattyogtunk a Károlyi kertbe (gyerekkorom egyik kedvenc játszóterére) ahol órákig játszottunk. A lányok hazafelé ájultan aludtak (mint ahogy a kép is mutatja) :) Jó kis nap volt, jó Pesten túristának lenni :D

Vannak hülye dolgaim...

2010-07-29T10:57:00.003+02:00

... köztük ez az egyik:

Nem tudom, hogy ez miért van, de nagyon szeretem a gyerekeim lábát (kezét, szemét, fülét) fotózni. Talán így akarom megőrizni (magamnak) felnőttkorukra a pihe-puha tappancsokat, minifüleket, husis kezecskéket???? Nem tudom. Csak gondoltam megmutatom :)

Az első képen Dorka, még a balatoni homokban, a másodikon már Zsofka a budapesti Károlyi kertben (hazafelé tettünk egy kis kitérőt Pesten, de ez megér egy új bejegyzést :)

Az a csodálatos balatoni nyár :)

2010-07-29T09:39:00.004+02:00

Félelmetes, hogy mennyire nem vagyok formában, már ami az írást illeti. De igyekszem összeszedni magam, és nem kitörölni ezt a bejegyzést :)

Szóval adott három fiú (férfi) :) majdnem 20 éve tartó barátság. Hozzájuk jött/ment két feleség és egy menyasszony, majd csatlakozott három kislány és egy kisfiú (eddig) :) Ez a kis csapat évről évre összejön valahol, az ország egyik pontján. Idén Balatonalmádiban az egyik család nyaralójára esett a választás. Bevezetésként talán ennyi elég is.

Indulás előtti este (inkább éjjel) bepakoltam. Felkészültem mindenféle szélsőséges időjárásra, így a lányok akkora "puttonnyal" érkeztek a három napos balatoni vakációra, mintha egy hónapra mentünk volna. :) És hát persze, fürdőruhán kívül nem igen volt szükség semmi más ruhára.

Reggel viszonylag korán útra keltünk, hogy elkerüljük a nagy meleget, és mégnagyobb pesti dugót. Jelzem immáron két szobatiszta (!!!!) leánykával vágtunk neki a nagy kalandnak, felszerelkezve bilivel, WC szűkítővel. Az M7-esen odafelé csupán négyszer kellett megállni pisilni, és ebből mind a négy vaklárma volt :D De nem baj..... :)

A sok megállás miatt sikerült 3 1/2 - 4 óra alatt megtennünk az utat, így mire elértünk a Balaton csücskéhez, a lányok már komolyan kezdtek nyöszögni, hogy "Annnnyuuuuúúúúúú mikor érünk már oda???? Apuuuuúúúúúú már a Balatonon vagyunk???????"

A feszültséget oldva dalolásba kezdünk. Természetesen elhangzott a "Pancsoló kislány", de nem maradhatott ki a "Nyár van" Neoton sláger, vagy a "Napolaj" az UFO együttestől ....stb. :) És ez így ment kb. 20 km-en keresztül, szinte rekedtre énekeltem magam, de bejött, a lányok nem nyüszögtek :) és végre megérkeztünk.

Almádiban fent a hegyen laktunk, csodálatos balatoni kilátással. Picit féltem is, hogy hogyan lesz, mivel a lányokat mindenképpen le akartam fektetni ebéd után, de nem gondoltam, hogy két, Balatoni érzésektől felturbózott lánykám mindenféle küzdelem nélkül ezt meg is teszi nekem, de megtették, így ébredés után az egész csapat felpakolt és le"költöztünk" a partra. /A strand fizetős, felnőtteknek 500 Ft (550 ft a bejárós jegy), gyerekeknek ingyenes./ Egyáltalán nem tartottam drágának ezt az összeget, mivel a strand nagyon rendezett.

Amíg a parokolótól bandukoltunk a bejárathoz, azon mosolyogtam, hogy régen, míg csak ketten voltunk, elég volt a strandoláshoz két fürdőlepedő. Most két autóval érkeztünk, összesen 6 felnőtt és 4 gyerek. A felnőtteknél mindenkinel egy-egy hátizsák, két hűtőtáska, napozósátor (vagy hogy is hívják azt a félsátrat :D), bili és két hatalmas pokróc. Ja és persze a karunkra akasztott előre felfújt úszógumikról nem is beszélve :D Kifelé menet is hasonló képet mutattunk, csak akkor minden fiú nyakában minimum egy gyerek is lógott :D

Esténként az elalvással nem volt gond, a nagy játszóterezések, és a mégnagyobb pancsizások megtették a hatásukat. :)

Ha jól számolom, legalább 10 éve nem jártam a Balatonnál, DE valahogy nem is hiányzott. Most viszont, mióta hazajöttünk, gyakran eszembe jut.......... Máris hiányzik. :D

Na ahhoz képest, hogy nem vagyok formában, szép hosszú bejegyzést kerekítettem :) Ennél részletesebb beszámolóra most képtelen vagyok, de lehet, hogy lesz részletesebb is (de az is lehet, hogy nem) :D

...

2010-07-17T22:24:00.003+02:00

Melegem van!!!!

Elkezdtem írni egy bejegyzést,

...de kitöröltem. Nem megy az írás. MELEGEM VAN!!!

Négy lábbal többen

2010-07-09T13:04:00.004+02:00

A hét egyik napján dolgozni mentem, eközben Drágam Férjemuram volt itthon a lányokkal. Délután elmentek kedves rokonainkhoz "állatokat nézni" és - tudtomon kívül - "leüzleteltek" egy kiscicát. :)

A lányok már régóta rágták a fülünket, hogy nekik a két kutyusunk, Manci és Rozi mellé jó lenne egy kiscica is, de eddig (sikeresen) ellenálltunk. Hát most aZuram egyedül "kevésnek" bizonyult az ellenállásban :)

Így munkából hazajövet, egyenesen értük mentem, és már hoztuk is Negrót :)

A kutyákkal egyelőre ismerkedik, a lányok dögönyözését jól viseli :)

Ja, és amit majnem elfelejtettem, pedig ide kapcsolódik. Zsofka aznap este, lefekvés előtt nyugtázta, hogy már Rozi, Manci és Negró is alszik, és hogy most már csak egy valami hiányzik a boldogságához. Az pedig nem más, mint egy ló, egy IGAZI LOVACSKA!!! :)

Na Bumm! :) Mondtam neki, hogy egy lovacskának nagy hely kell. Persze kapásból jött is tőle a válasz: "Majd Apuci épít neki istállót"....

... hát igen, mi sem egyszerűbb. :)

Hogy én micsoda csodát láttam!!! :)

2010-07-06T12:41:00.003+02:00

Bár már többször láttam (természetesen) életemben szivárványt, mégis mindig gyermekien rácsodálkozom. Amit azonban most láttam, olyat azelőtt még sohasem.... dupla szivárvány piciny falum égboltján :)

Sasfészek :) - Ausztria 4. rész

2010-07-05T12:12:00.009+02:00

Utazásunk harmadik reggelén egy kiadós reggeli után, elköszöntünk vendéglátóinktól, a Gasthof Alpenrose "anyjától", Nagl asszonytól - akin látszott, hogy kora ellenére ott van minden folyamatnál, a konyhában, a recepción és ami nekem külön tetszett, itt-ott az étkezőben Őt véltem felfedezni egy-két festményen is :) Az is nagyon szimpatikus volt, hogy a falakon sok oklevél, elismerés is helyet kapott. Többek között egy születésnapi díszlap, amit Nagl asszony (néni) tavaly kapott Rauris polgármesterétől 70. születésnapjára. Szerintem lenyűgöző ez a figyelmesség. (Itt is megjegyzem, van még mit tanulnunk!)

Harmadik napunkon uticélul a "Sasfészket" tűztük ki. Így, nem is olyan sok autózás után, már át is léptünk a osztrák-német határon, és meg sem álltunk Kehlsteinhaus-ig.

/A Sasfészekről annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy Hitler egyik kedvenc üdülőhelye volt, bár nem tisztázott, hogy hányszor is pihent ott valójában. /

Autóval nem lehet felmenni az épület közelébe sem. Egy hatalmas parkoló mellett, egy szintén elég nagy buszmegállóból 30 percenként indul 4 busz egyszerre felfelé, eközben 4 fentről lefelé jön, és félúton találkozva elengedik egymást, az út ugyanis olyan keskeny, hogy két busz nem is férne el rajta egymás mellett. (Érdemes megemlíteni azt is, hogy nem csak busszal, hanem gyalogosan (!!!) is fel lehet túrázni a Sasfészek bejáratához. Hááááát, minden elismerésem annak, aki ezt meg is teszi :) )

Ahogy kapaszkodtunk fel az úton, azon töprengtem, - vagy talán ki is mondtam a fiúknak, már nem emlékszem - hogy ilyen magasságban már nincs félelemérzetem sem, mert ez már felfoghatatlan :) Míg egy-egy hídon állva, letekintve, néha megremeg a lábam, addig itt semmi ilyet nem éreztem, pedig nagyon-nagyon magasan jártunk, és nagyon-nagyokat kellett a busznak kanyarodnia. :)

Útközben csendesen nézelődtem. Tényleg volt valami a levegőben. A hatalmas fákat néztem, az út mentén a köveket, szikladarabokat, és közben azon gondolkodtam, hogy ezeket vajon ő is látta? Hitler is ezek között a fák között autózott felfelé? Drága Jó Férjemuram meg is jegyezte, hogy itt bizony vannak olyan idős fák, amik már akkor is itt lehettek. Én hittem neki, így az egész környezet méginkább elcsendesített....

Megérkeztünk a bejárathoz. Egy nagyon hideg és nedves alagúton átgyalogva elérkeztünk a lifthez, ami felvitt bennünket magához az épülethez. A lift is érdekes volt, minden eredeti benne, még egy réges régi fekete "tekerős" telefont is felfedeztem a liftajtó mellett.

Hát felérkeztünk. Szép tiszta, napocskás időben, így minden irányban nagyon messzire el lehetett látni. Mesés volt, tényleg. Lánykáim már nagyon hiányoztak. Biztos vagyok benne, hogy oda, egy ilyen "körútra" el kell mennünk velük is. Mindenképpen.

Fent az épületen, épületben egyébként szinte semmi sem utal már arra, hogy egykor kié is volt a "házikó". Ma már étteremként funkcionál. Olvastam, hogy 1945-ben lebombázták az épületet, mert azt gondolták, hogy ott bújkál Hitler, és más vezetők. Ezután az amerikai hadsereg pihenőhelyévé vált, majd 1960-ban visszakerült Bajorországhoz, és azóta több felújítást végeztek rajta. Ottjártunkkor is fel volt állványozva éppen.

Végül hazaindultunk....

Drága Egyetlen Komám! :)

Ha véletlenül erre jársz. Köszönjük. KÖSZÖNÖM!!!!! MINDENT! Tudod! :)

Édes álmok Raurisban - Ausztria 3.rész

2010-07-02T22:03:00.003+02:00

Megjárva a nagy csúcsokat Kedves Komám kellőképpen elfáradt, így ő már a vacsora után lepihent.

Drága Férjemurammal mi még bírtuk az ébrenlétet - bár gyanítom, ha akkor, este 7-kor ledőltünk volna, mi sem keltünk volna fel reggelig. Kitaláltuk, hogy elmegyünk sétálni, megnézzük Raurist.

Jó sokat gyalogoltunk, mire elértünk egy olyan ponthoz, ahonnan jól be lehetett látni az egész kis városkát. Találtunk ott egy padot, és leültünk kicsit. Sokáig csak csendben nézelődtünk, gyönyörködve a tájban, és közben az itthon maradt "két kis oroszlánra" gondoltunk :) ...

Raurisban járva, és persze végig utunk során, sokszor az jutott eszünkbe, hogy hogy lehet, hogy így is tudnak élni emberek? Rendben, tisztaságban, kerítések nélkül, barátságosan. Az embernek nem kell ahhoz semmit tennie, hogy megszólítsák a boltban, hogy ráköszönjenek az utcán.

Pl. indulásunk reggelén Drága Férjecskémmel elindultunk a helyi Spar-ba, hogy az útra csomagoljunk egy kis elemózsiát. 7:05-kor értünk, a 7:00-kor nyitó üzlethez. Beléptünk a bejáraton - gyanítom, aznap elsőként - és egyből mosolygós eladók, péntárosok között találtuk magunkat. Hangosan köszöntek, és nem löktek fel a takarítógépükkel sem... azért ez tiszta hülyeség, hogy ilyen apróságokat észreveszek, de nyilván nem véletlenül....

Na de elkanyarodtam az eredeti bejegyzésem témájától. Gondolom az utazástól is, gondolom a friss levegőtől is, de mindhárman olyan jókat aludtunk Raurisban. :) /És közben álmodtunk, még ébren is :)/

Nyárból a télbe - Ausztria 2.rész

2010-06-29T23:19:00.007+02:00

Első napunk estéjén, épphogy "beestünk" vacsorára a szálláshelyünkön, Raurisban. Sőt, már régen túl is voltak rajta, de nagyon kedvesen fogadtak, és egyből, bejelentkezés után kaptuk is a meleg leveskét és a második fogást.

Éjjel, szokásunk szerint jó sokáig beszélgettünk, mert nem fogynak a szavak :)

Másnap reggel ismét útra keltünk. A napi úticél: Grossglockner Hochalpenstrasse.

Őszintén szólva, amikor elindultunk bele sem gondoltam, hogy ott még ekkora hó lehet, és hogy repkednek a mínuszok. Kicsit furcsa érzés is volt, hogy egy idő után nem tudtam szinte kezelni a fényképezőgépet, mert megfagytak az ujjaim (a kesztyűmet ugyanis jól itthon felejtettem).

Szóval Grossglockner:

Az út fizetős. Napijegyet kell vásárolnia annak, aki fel szeretni menni a "felhők közé". A fizető kapun áthaladva elkezdődtek a kanyarok és brutális emelkedők. A kanyarok még számozva is vannak, de egy pár kacskaringó megtétele után már nem azt néztem, hanem az útra próbáltam koncentrálni. Nem, nem én vezettem, tehát nem ezért meredt előre a tekintetem :) hanem azért, mert olyan köd volt, hogy nem is tudom, valahogy ösztönösen előre kellett figyeltem. Felfelé kapaszkodva a nagyon ködös emelkedőn, még egy mormotával is találkoztunk. Szaladt előttünk egy darabig. :)

Az útról letértünk egy "zsákútra", ami felvezet egészen Edelweisspitze-re. 2571 méter magasban jártunk. Hatalmas hó, köd és rettenetes hideg fogadott bennünket. A hajamra folymatosan ráfagyott a pára, és az ujjaim itt már tényleg teljesen elfagytak. Drága Férjemuram meg is kérdezett egy hölgyet - aki a fent működő ajándékboltból jött ki kérésünkre, hogy készítsen rólunk fotót - hogy júniusban itt mindig ilyen idő van? A hölgy mondta, hogy ez egy nagyon rossz év, nem igen jellemző ez az időjárás ebben a hónapban már. Mi ilyennek láttuk június utolsó hetében Edelweisspitze-t:

Visszaszálltunk az autóba melegedni, és persze folytattuk az utat tovább. Következő "állomásunk" a Kaiser Franz Josefs Höhe (Ferenc József magaslat). Hatalmas parkolóház fogadott bennünket, ami elsőre döbbenetesnek tűnt, de később beláttam, hogy nyilván szükség van ekkorára, hiszen - mint megtudtam - Ausztria három leglátogatottabb helyszínének egyike a magaslat (a Schönbrunni kastély és Hohensalzburg vára mellett).

A látványról itt sem nagyon tudok mást mondani, csak azt, hogy Csodaszép! :) Tényleg sokáig csak álltunk és néztük a nagy magasságokat, mélységeket. Itt már több mormival is találkoztunk, több helyen etették is őket, így még modellt is tudtak állni nekünk egy-két fotó erejéig :)Fogalmam sincs mennyi időt töltöttünk fent a Ferenc József magaslaton, mert az órára, telefonra egyszer sem néztem. Elkápráztatott a látvány, és minden percben, másodpercben, próbáltam a szememmel is "fotózni" a látottakat, hogy ezt ne felejtsem el soha, amíg csak élek :)

Aztán elindultunk visszafelé, de persze útközben itt-ott még muszáj (!) volt megállni :) mert ki hagyna ki egy találkozást egy óriás fa mormotával pl.?

Mai kirándulós napunk

2010-06-29T23:02:00.004+02:00

Kicsit félbeszakítom az ausztriai élménybeszámolómat, ugyanis ma nagy kirándulós napunk volt :)

Zsofka az ovisokkal Pestre, az Állatkertbe látogatott, így - hogy Dorkusnak is meglegyen a kirándulás élménye (őt még nem merték vinni) - mi ketten átmentünk Hollókőre/be.

Közel van hozzánk, mégis ritkán, min. évente egyszer látogatunk át. De talán jó is így, így nem múlik el a varázsa. Most sikerült délelőtt még a csendesebb időben menni, sehol nem botlottunk senkibe, miénk volt az egész ófalu. :)

Szép időnk is volt, így Dorkus a szabadban fogyaszthatta el, az előző nap gondosan a táskájába készített elemózsiáját :)

Úgy tudom, hogy Zsofkáékról is lesznek képet, amint hozzájutok, dokumentálom :)

Hármasban Hallstattban :) - Ausztria 1. rész

2010-06-28T17:59:00.005+02:00

Hát az úgy volt, hogy .... többféleképpen is kezdhetném.

Pár hónapja Drága Komám kitalálta, hogy el kéne mennünk hármasban egy kicsit kirándulni. Tudom, hogy főleg engem akar az ilyen kirándulásokkal kimozdítani itthonról :) Készültem is nagyon, és úgy gondoltam, három napot kibírok én is, és a gyerekek is nélkülünk.

A helyszínt is már korábban eldöntöttük. Ausztria. Közel is van és gyönyörű :)

Az indulás előtti napokban már kicsit rosszabbul éreztem magam. Kétségek között örlődtem. Jót teszek-e azzal, ha így itthon hagyom őket? Egy anyuka előrébb helyezheti néha a saját "szórakozását"?

Szóval nem volt könnyű, de aztán útra keltünk, és persze tudtam, hogy pestimamával jól meglesznek itthon, és valószínűleg ez is sokkal jobban megvisel engem, mint őket.

...

Első napra Hallstatt-ot céloztuk meg. A hely érdekessége, hogy korábban, amikor még irodában dolgoztam, és napi 8-9 órában a monitort bűvöltem több mint egy éven keresztül ugyanaz a háttérképem volt. (Nálam ez azért is érdekes, és megemlítendő, mert elég gyakran váltogattam azokban az időkben a képet, mégis ez az egy annyira megfogott, hogy öröm volt ránézni nap mint nap.)

Amikor elkezdtem nézelődni, hogy hova is megyünk, döbbentem láttam, hogy a google - képkeresgélés közben - többek között az én háttérképemet is kihozta Hallstatt-ot beírva :) Húúú, hát szuper, nagyon vártam, hogy odaérjünk. És nem csalódtam.

Az idő amúgy végig nagyon kegyes volt velünk. Sokszor esett az eső, de amikor odaértünk egy-egy előre kiszemelt helyszínhez, akkor mindig elállt :)

Így volt ez Hallstattban is. Igazi mesebeli városka. Tisztaság, rend. Ahogy kell :) Azt hiszem egy egész napot el lehetne tölteni ott. Sajnos sok időnk nem volt, mert a hegyekben, egy lezárt útszakasz miatt, több mint két órás kerülőt kellett tennünk. De CSODASZÉP volt. Megbeszéltük, hogy a lányokat is elvisszük legközelebb, mert ezt látniuk kell :)

Hallstattról bővebben:

Hallstatt egy csöppnyi ausztriai barokk kisváros, melynek neve a kelta hagyományok szerint „a só helye”, lakosainak száma 1 000 fő, ami a hely szűke miatt lényegében évek óta nem is változik.

A városka érdekessége, hogy egyetlen főutcából (Seestrasse) áll. Különleges ékszere a festői természeti környezetén kívül az a kis gótikus templom, melynek három különösen szép szárnyasoltára van.

A helyszűkével küzdő kisváros különös és egyben bizarr nevezetessége a templom kertjében található teraszos temető, melyben a halottak maradványait 10 évente kiássák, majd koponyájukat kifehérítik. A koponyákat festett virág- és babérkoszorúkkal ékesítik, majd a fehér „homlokra” gót betűkkel vésik fel a elhunyt nevét. A templom melletti sziklafalba vájt Csontház így őrzi a megboldogult földi maradványait.

A városka a szikla lábához, egymásra épült házak csodálatos sorából áll, a városlakók a már említett helyszűke miatt, a ház falához gyümölcsfákat ültettek és felfuttatták azokat a falon.

/Forrás: wikipedia/

Ki hitte volna?

2010-06-28T17:52:00.002+02:00

Én biztos nem.

...

Ha valaki két héttel ezelőtt azt mondja, hogy Dorka június végére elfelejti a pelust, valószínűleg kinevettem volna.

Dorka 2 és fél nap ovi után "szobatisztáVÁltozott" :) (ahogy ő mondaná) :) És élvezi az ovis élet minden percét. Ma már kiválaszthattuk a jelét is. Nálunk, az oviban úgy szokás, hogy ha tesók együtt járnak, akkor igyekeznek minél közelebb szekrényt biztosítani nekik. Így kettőből választhattunk, Zsofka csigabigája közelében: Olló vagy Fenyőfa. Én ez utóbbit választottam, mégiscsak a természet áll hozzánk közelebb, mint az vagdosás :D :)

Így hát elindultunk tényleg egy úton. A babaillat lassan elillan a házból, és az eddig pelustól roskadozó szemetest is üresebben találja keddenként a kukásautó. :)

A helyzet fokozódik :)

2010-06-17T23:18:00.004+02:00

Ma - a délelőtti "nemtalálomahelyemet" után - délben elindultam az oviba, hogy elhozzam másodszülöttemet. Az az igazság, hogy amíg itthon voltam (délelőtt) egyedül, már kezdtem teljesen "megkattanni". Ha valamit leejtettem, vagy valamivel csörömpöltem a konyhában, rögtön azt gondoltam, hogy ejjejj csendesebben, mert felébresztem Dorkát.... miközben ő vígan játszott az oviban. Azt hiszem ez már-már kóros :) De lesz jobb is, ugyi??? :)

Szóval elmentem érte. Mire odaértem, az egyik óvónő jött ki elém, és közölte, hogy nyugodtan menjek haza, mert Dorkus lefeküdt a többiekkel.... (Rongyibongyi nélkül, mert hogy azt nem is vittem el neki reggel).....

Így szépen hazakullogtam. Egyedül. És vártam a délután 3 órát, amikor ismét mehettem értük :) Pelus téren is jól állunk, ma egy sem fogyott :D

A legkisebb ovis

2010-06-16T20:50:00.004+02:00

Megint eltelt jó sok nap, hogy nem írtam. Pedig zajlik az élet. A víz szépen visszahúzódott, és túl vagyunk egy falunapon is.

De ami a legfontosabb: mától Dorkus is ovis lett. Igaz még csak délelőttönként, mert ebéd után hazahozom (ugyanis még kissé hadilábon áll a szobatisztasággal, de megnyugtattak, hogy az oviban pillanatok alatt át fog szokni a pelusról, ahogy látja majd a többieket. Hát úgy legyen).

Furcsa érzés. Ma délelőtt, miután hazaértem az oviból EGYEDÜL, olyan furán éreztem magam. Nem találtam a helymet sehol, csak tébláboltam itt, tébláboltam ott, és közben még a cipőmet sem mertem levenni, mert mi van, ha jön a telefon, hogy mennem kell Dorkáért valami miatt. De a telefon csak nem jött (hála Istennek) :) így ebéd után mentem a lányokért. Az már most látszik, hogy Dorka ovisként is másként fog "működni", mint Zsofka. Már ma, fél nap után is többet mesélt az aktuális (ovis) történésekről, mint Zsofka eddig valaha :) De nem baj, ettől szép, hogy ennyire különböznek :) :D

Kavarog minden a szívemben. Persze vártam már nagyon ezt az időszakot is, hogy többet tudjak dolgozni, hiszen most van lehetőségem, ölembe pottyant lehetőségek sokasága, amivel élnem kell, hiszen látom a környezetemben, hogy sokaknak milyen nehéz a helyzete munka terén. Mégis rossz, hogy Dorkust, akit még most is sokszor szinte babának látok, és még babaillata van :) ki kellett adnom a kezemből, még olyan kicsike. Tudom, hogy ez az élet rendje, de mégis.....

Természetesen tartom magam, nem bömbölök az ovi előtt vagy ilyesmi :) csak úgy belül most nagyon rossz.

Víz, víz, víz...

2010-06-04T20:16:00.003+02:00

... elöntötte piciny falumat is.

Nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan emelkedhet a vízszint. De igen, egy délelőtt elég volt ahhoz, hogy egészen az úttestig "felkússzon" és ott elterüljön. Itt-ott fénykép is készült. Drága Jó Férjemuram kértem meg, hogy néha (két homokzsák pakolása között) kattintgasson. Volt olyan hely, ahol nem készült fotó. Ott ahol az emberek már csak homokzsákokon jutnak be a házukba. Abban a házba, ahol akár már bent is áll a víz.

Nagyon elkeserítő, bár mi, itt Pusztaházban nem mondhatunk egy szót sem, mégcsak a pinckénk sem nedvesedik.

A faluban nagy az összetartás, kb. mint épp egy éve, amikor az Egyházmegyei Találkozót szerveztük. Együtt pakolja a homokzsákokat, közmunkás, fiatal, idős, férfi, nő. Még egy "celeb" (bár hú de utálatos egy szó ez) is jelen volt egész nap, és hordta a zsákokat. A réges-régi szerencsekerekes fickó, Klausmann Viktor. Eddig teljesen közömbös volt számomra, de ez mindenképp pozitív dolog, hogy itt, egy ilyen piciny faluban, amihez tudomásom szerint semmi sem köti (és fogalmam sincs, hogy hogyan került ide), fogja magát és elkezd homokzsákokat cuccolni. Egy quadot is hozott magával, és azzal egészen lehetlen helyekre is "bejutott" a zsákokkal. (Ezért mindenképp említést érdemel)

Hát ez a helyzet nálunk, most... így nyár elején.

Unom...

2010-06-03T11:39:00.002+02:00

... az esőt,
- mert minden csupa sár,
- mert az autó csupa kosz, kívül-belül
- mert a lányok be vannak "zárva", és igazán nehezen viselik a kertnélküliséget
- mert a földeken áll a víz, alatta a vetéssel
- mert a kimosott ruhák nem száradnak meg napok óta, és így csak tornyosul a szennyes
- mert a szépséges virágaim lassan kirohadnak
- mert semmi kedvem semmihez
- mert MOST IS ESIK :(

Gyönyörű keresztleányom elballagott :)

2010-05-10T13:30:00.003+02:00

Szinte hihetetlen.

Kb. 9 éves lehetett, amikor megismertem. Drága Férjemuram unokatestvérének kisebbik leánya.

Egy esküvőn ültünk egymással szemben. Mosolygós, nyíltszívű, kedves tekintetű, csacsogós kislányra emlékszem. Teltek a hónapok, az évek. És ha találkoztunk, mindig így fogadott, ahogy akkor, először.

....

Aztán egy napon, egy kérdéssel állt elő, mégpedig azzal, hogy lennék-e a bérmaanyukája. Nagy Örömmel vállaltam.

...

És most itt tartunk. Már nem kislány, de még mindig mosolygós, nyíltszívű, kedves tekintetű, csacsogós:).

Elballagott. Érettségizik. És én nagyon DRUKKOLOK NEKI!!!!!!!!!

Anyák napja

2010-05-02T21:13:00.004+02:00

"Ültem ringó kis ladikon,

Úszott három rózsaszirom.

Az egyik az anyué, a másik az apué, harmadik enyém"

Zsofka és Dorka ezzel a kis dallal, és frissen szedett orgonaágakkal ébresztett. :)

Délután pedig megnéztük az ovisok műsorát (Zsofka idén már bátrabban szerepelt, mint tavaly):

"Orgona ága, barackfa virága,

öltözzetek új ruhába

Anyák napja hajnalára illatosan.

Zúgja a SZELLŐ

susogja a SZELLŐ, (Zsofka így énekli)

üzenik az ágak-lombok

légy Te mindig nagyon Boldog Édesanyám"

Minden ÉDESANYÁNAK Boldog Anyák napját kívánok!

Magamnak pedig kérnék több türelmet, hogy méltó legyek a szép versikékhez, énekekhez.....

Amikor Pusztáék kiköltöznek a kertbe :)

2010-04-26T20:21:00.003+02:00

Végre! Elérkezett ez a nap is. Ma reggeltől estig kint voltunk a kertben. :) (Persze azt csak így zárójelben merem megjegyezni, hogy mekkora halom vasalni-hajtogatni való ruha, mosatlan edény, poros polc vár még rám....)

Viszont a gyerekeknek szép lett a színe :) kellemesen elfáradtak :) és így talán emberi időben jut időnk esetleg egy kis filmnézésre, vagy "csak" beszélgetésre, anélkül, hogy bárki közbevágna :) .... de nem panaszkodom. Inkább megyek, vasalok, hajtogatok, port törlök :)

Csak egy "innen oda" fotó :)

2010-04-26T20:11:00.003+02:00

Nemrég írtam róla, hogy milyen csudijót kirándultunk. Pár napja hirtelen ötlettől vezérelve. zsebembe csúsztattam a fotómasinát és kibattyogtam a kertünk legvégébe. Onnan pedig kattogtatam egy párat. Csak a tisztánlátás kedvéért :)

Szóval itt fent látható Csalár település, a csalári templommal, ahonnan a múltkor azokat a jó kis képeket készítettem piciny falum két templomtornyáról :)

Félelmetes, hogy ezért kb. 50 km-t autóztunk, pedig milyen közel van, igaz? Na és a tavaszi táj, hát "CSUDÁLATOS" :D

Dédikénk

2010-04-22T09:15:00.002+02:00

Dédi már egy éve elment.

Piciny falum határon innen...

2010-04-20T18:31:00.005+02:00

... és határon túl.

Szombaton ismét kirándultunk egy cseppet :)

Pár napja szóba került, hogy már négy éve élek itt, mégsem jártam a "túloldalon", vagyis nem voltam az Ipoly túloldalán, a szomszéd falvakban, amik szomszédosak, mégis egy országhatár választ el bennünket egymástól.

Így a kirándulási helyszín is adott volt, az idő pedig teljesen ideális. Lánykáim is igen jól érezték magukat.

Kis falum, két templomra "odaátról", a csalári templom kertjéből És az útvonalról:

Igazából már régen elhatároztam, hogy ha járunk valamerre, minden érdekes információt leírok róla, márcsak azért is, hogy ha a lányok egyszer visszaolvassák soraimat, tudják, hogy hol jártunk, miket láttunk,.... persze néha követi tett is ezt az elképzelésemet, de most igyekszem lejegyezni, amit csak tudok, és ami eszembe jut.

Tehát elindultunk piciny falunkból, aztán Balassagyarmatra érve átléptünk a határon. Nekem még most is furi, ahogy ott állnak üresen a határokon ezek az épületek. Egy korábbi szlovákiai kirándulásunkon, ha jól emlékszem egy rajkai határátlépéskor teljesen ledöbbentem. Úgy voltak otthagyva a székek, az asztalok, a papírok, mintha azt mondták volna az ott dolgozóknak, hogy "héé, azonnal hagyjátok el az irodát, többet nem kell jönni"... érdekes látvány volt a nagy üvegfalon keresztül.

Na de a mostani útra visszatérve.

Először Petőpuszán (Petov) álltunk meg. Ez szomszédos településünk szembe szomszédja. Érdekes látvány volt, onnan átlesni ide, és szinte kőhajításnyira lenni az Ipoly másik partjától.

Az első világháború előtt 47 hídon lehetett átkelni a folyón. Most sok helyen, köztük itt Petőpusza és Pösténypuszta között csak a romok egy része látható. Elvileg újjáépülnek az Ipolyhidak, de hogy mikor? Jópár éve annak, hogy itt elhelyezték a(z új) híd alapkövét.... aztán azóta nem igazán történik semmi... de talán majd idén :)

Petőpusztától Csalár (Čeláre) felé indultunk. Ez az a település, ami épp velünk "szemben" van. Sokszor, esti sétáink alkalmával rácsodálkozom kivilágított templomára, és ha "tiszta" az idő, akkor gyakran hallom este 7-kor a harangszót is odaátról. :)

Következő állomásunk Óvár (Olováry) volt. Ez egy icinypiciny falu, gyönyörű régi, de felújított házikókkal. Szép, nyugodt, barátságos település.

Utolsó helyszínünk Ipolynyék (Vinica). Itt meg is ebédeltünk (fincsi rántott sajtimajtit) :), aztán a helyi kedves plébános vendégszeretetét is élvezhettük egy kicsit. :)

Ipolynyék különlegessége, hogy termálfürdője is működik, és ami a falu elnevezéséből is kiderül, híres bortermelő vidék.

Hát így telt el ez a szombati nap. Nagyon jó volt, és külön öröm, hogy Zsofka és Dorka jól érezték magukat, látszott, hogy ők is élvezik minden percét a kirándulásnak, természetnek, látványnak. :)

Tavaszi éledezés a kertemben :)

2010-04-12T23:47:00.005+02:00

Amikor ideköltöztünk, a kertünk egy nagy "dzsumbujda" :) volt. Most is az még itt-ott, de igyekszem azért évről évre kicsit rendezni rajta.

Most pl. Dédi kertjéből hoztam jácinT(ot) :), és szívvirágot. Kedves Drága Férjemuram rámszólt, hogy szerinte fölösleges a már virágzó, vagy majdnem virágzó növénykéket ott kiásnom, itthon meg beásnom, mert ebből így bizony már nem lesz semmi..... hát lett, sőőőt virágzik minden. Dédi virágai, a mi kertünkben :)

Tavaszi "zsongás" a fejemben, szívemben

2010-04-12T23:25:00.008+02:00

Olyan jó lenne azt írni csak, hogy jaj de jó, itt van végre a tavasz.

Olyan jó lenne arról írni, hogy ültettünk egy fát, egy cseresznyefát.

Olyan jó lenne arról írni, hogy már egyre többször el tudok "szökni" könyvelni.

Olyan jó lenne elmesélni, hogy milyen jól éreztük magunkat a Kaláka koncerten.

...

Mégis, most annyi minden más kavarog a fejemben. Annyi rossz dolgot látok, hallok az utóbbi hetekben.

Nem..., nem "a Pusztaházat" érintik ezek a dolgok, mégis olyan "teherként" nehezednek rám. Nem tehetek róla, én ilyen vagyok. A környezetem problémáit olyan szinten "szívom" magamba, hogy az valami félelmetes. Aztán pedig agyalok rajtuk, és rettentően dühít, hogy ha nem tudok segíteni....stb.

És most nem tudok. Csak tehetetlenül nézem Őt! Meghallgatom, tanácsolok, vígasztalok, szemet felnyitok.... mikor mire van szükség(e). Mégis érdemben semmit nem tehetek......

..... csak mellette vagyok, VAGYUNK!!!! Remélem tudja!!!

.....

De végre itt van a tavasz, és ültettünk egy cseresznyefát. Csak most erről olyan "képmutató" (vagy nem is tudom mi erre a jó szó) lenne "csicseregni", miközben Ő gyötrődik.

Így ház a többiről majd később csicsergek.......

Nyugalom :)

2010-03-17T20:01:00.003+01:00

Március 15.

Nekem valahogy mindig ez a nap a TAVASZ kezdete. Ilyenkor minden évben Pesten voltunk. Minden évben megnéztük a Múzeum kertben a műsort, aztán sétáltunk, fagyiztunk :)

Idén azonban egészen másfelé vettük az irányt. És milyen jól is tettük. :)

Ismét ellátogatunk Drága Komám szüleihez. Most a lányokat is vittük. Bár féltem kicsit, hogy majd hogy bírják az utazást, meg hogy majd hogyan viselkednek ott, "idegenben", de azt hiszem elégedett lehetek velük. Az úton is szinte végig nyugi volt, pedig kedves ötös csapatunk kicsikocsinkban igencsak "passzentosan" csücsül, de ők még ezt is bírták, sőőőt, talán még tetszik is nekik, ahogy hárman "bandázunk" a hátsó ülésen. :)

Odaérve a lánykák teljesen otthon érezték magukat, kaptak építőjátékot is. Ettek is, és még a szőnyeg is tiszta maradt alattuk. Huuuh, azt hiszem az ebédtől féltem egy kicsit, de ők bebizonyították, hogy tudnak tisztességesen enni, ha akarnak. (Itthon ugyanis - főleg Dorkusom - előszeretettel eteti a hangyákat). :)

Aztán a most is fantasztikusan finom étkek után a Vág parjára indultunk, hogy a lányok egy kicsit levezessék a fölös energiáikat :) mi meg lássunk valami SZÉPSÉGET!

DrágaJó Férjecskémet néztem sokszor a séta alatt, mivel tudom, hogy ő legszivesebben egy ilyen, ehhez hasonló helyen élne, vagy legalábbis tavasztól őszig kiülne a fakunyhó elé, és horgászna, elmélkedne...) Annyira szép, és csendes táj. Persze az időjárás is nagyon kegyes volt velünk.

Hatalmasat sétáltunk, csodálkoztam is, hogy a lányok végig bírták. Visszaérve Komám szüleihez, még haraptunk pár falatot, aztán elindultunk haza. A lányok az autóba szállástól számított kb. második percben már úgy aludtak, mint a bunda.

Végül hazaértünk, és alhattak tovább, egészen reggelig. Amikoris élményekkel telve, mosolygósan, teljesen kicserélődve ébredtek (akárcsak én) :)

A fotók egy részét KoMaci :) készítette!

"Budapest, Budapest, de csodás"

2010-03-11T19:38:00.003+01:00

Amíg ott éltem, addig is szépnek láttam (bizonyos részeit), de így "túristaként" fellátogatva is ámulok és bámulok.

Vasárnap ebéd után szokásos "ötösünk" piciny kocsinkba szállva meg sem állt a Fővárosig :) Volt egy kis pizza-zás, aztán egy kis felnőttes szórakozás hármunknak. Moziban voltunk, és egy (számomra) fantasztikus filmet láttunk.

Robert De Niro egyik legújabb filmjét néztük meg. ("Mindenki megvan"). Mivel nem készültem, így fogalmam sem volt róla, hogy milyen filmre is ültem be. Valami "Apádra ütök"-féle vígjátékra számítottam. De nem, egyáltalán nem vígjáték volt, inkább egy lelkis-elgondokodtatós remekmű. (Hát persze hogy pityeregtem rajta, de én tudok bármilyen műfajon, így ezen nem is csoda). Robert De Niro sok szempontból Kedves nekem, és ismét bebizonyította, hogy hatalmas színésztehetség.

Hétfőn még fent maradtunk Pesten, és felmentünk egyik kedvenc helyemre, a Budai Várba. Bár nagyon hideg volt, ez egyáltalán nem vette el a kedvemet a városnézéstől. A Vár egy olyan hely, ahova nagyon szeretek menni. Olyan nyugis, régies, szűkös, macskaköves :) Sok-sok szép régi emlékem helyszíne :)

Jó volt nagyon, de csak így "túristaként" :) Nem szeretnék soha visszaköltözni, ha nem muszáj.

És ami még ide kapcsolódik: nem értem, hogy miért jó egy embernek, ha a másikat megbánthatja. Nem értem. .... Volt a fővárosban egy találkozásom is, .... bár ne lett volna.

Köszönöm NAGYON JÓL VAGYOK! Vannak általam nagyon Szeretett emberek, akik itt vannak, velem vannak, és viszont szeretnek, és marhára nem érdekel senki negatív beszólása, pocskondiázása, kárörvendése. :) (inkább a saját háza táján söprögessen).

Hármasban a Bányá"ban" :)

2010-03-02T10:52:00.004+01:00

Drága Jó Komámmal és Dorkussal Selmecbányán jártunk. Annyira szép és tiszta minden. Nyáron remélhetőleg kilátogatunk majd mindannyian, mert most még elég hideg volt, és ami meglepő, itt-ott még nagy hó borította a hegyeket, házakat, udvarokat.

Köszi KoMaci :) Jó volt nagyon! :)

Nekem nagyon jó dolgom van - 2. rész

2010-02-13T23:37:00.005+01:00

Nemrégiben adódott egy lehetőségem, hogy heti egy nap eljárok könyvelni egy kedves ismerősünkhöz.

Pénteken is így történt, és mire hazajöttem .... nem az várt, amit "vártam". A konyha ragyogott, a játékok elpakolva....

Csodálatos Férjem van, és a lányoknak csodálatos Apukájuk. Azt hiszem anno, fiatal lányként pontosan Róla álmodtam.

Szeretem

... a bőre illatát

... a dús haját, amikor este bújik, és kéri a kis "buksisimogatást" :D

... a kis gödröcskéket az arcán, amikor mosolyog

... a tenyere melegét

... a "kisvakondos" tekintetét :)

... a hangját

... ha énekel

... ha táncol :D

... ha főz, valami finomságot

... és Szeret :)

Épp most - mire a sor végére értem - jutott eszembe, hogy holnap Valentin nap. Senkit ne tévesszen meg ez a bejegyzés. NEM VALENTIN-NAPI!!! Mi valahogy ezt egyáltalán nem tartjuk, és nem is tartottuk soha. Ugyanúgy szeretem januárban, mint akár márciusban stb :)

Szóval ez csak egy véletlen, mert most úgy kikívánkozott :)

Persze nálunk is van "haragszomrád", sőőt viták is, veszekedések is. Tehát ez se tévesszen meg senkit :D Mi sem vagyunk tökéletesek :)

Lányos ház

2010-02-13T23:05:00.005+01:00

Ma nagyon termékeny leszek - már ami a bejegyzéseket illeti :)

Mert tényleg annyi minden történik, és annyi megemlítenivaló. Bár ez a mostani csak egy "elmélkedősgondolkodós".

Amikor még Zsofka csak a pocakoban volt, sokat beszélgettünk róla Drága Férjecskémmel, hogy milyen egy lány? Milyen az, amikor az embernek lánya születik? Csupa romantikus dologra gondoltunk :) Kedves, bújós, bájos, mosolygós...stb.

Amikor Dorkát vártunk, már legtöbbször arról beszéltünk, hogy milyen az, amikor az embernek két lánya van? Milyen egy igazi "lányos ház"? (Már Zsofka előtt is azt gondoltam, hogy nekem csak és kizárólag fiam születhet, én is fiús gyerek voltam, fociztam, rosszalkodtam - el sem tudtam képzelni, hogy milyen az, amikor az embernek lánya születik) :) Viccelődtünk rajta, hogy milyen lesz, amikor már mindenhol harisnyák fognak lógni. Mindenhol kencékbe, kisnaplókba, táskákba, melltartókba fogunk botlani.

Aztán egyik este teregettem...

... és eszembe jutottak az akkori közös "elmélkedéseink" aZurammal :)

Bár még a nagylányos korszak nagyon messze van, mégis az ilyen apró dolgok döbbentenek rá, hogy baromira megy az idő. Lassan a babaillat elillan a házból. A lányok már olyan dolgokon marakodnak, hogy tátott szájjal hallgatom, ugyanakkor csajosan együtt Barbie-znak. Együtt öltözködnek, együtt szépítkeznek. Csacsognak. Igazi "csajok" :)

Most már tudom, milyen A Lányos ház :)

Nekem nagyon jó dolgom van ... 1. rész :)

2010-02-13T22:57:00.004+01:00

Nem is tudom hol kezdjem, pár bejegyzés már itt motoszkál a fejemben :)

...

Nálunk minden mindig szertartásszerűen működik. Ugyanakkor reggelizünk, ugyanakkor fektetünk, ugyanakkor fürdetünk.... persze nem katonásan, inkább csak alkalmazkodtunk ahhoz, ahogy a lányok kialakították a kis napirendjüket, "élet"rendjüket.

Mostanában - hétvégente - Zsofka ebéd után (TELJESEN SAJÁT AKARATÁBÓL) ezt teszi:Tényleg önszántából teszi. Már ebédkészítés közben ott ugrabugrál mellettem, hogy ő már alig várja, hogy befejezzük az ebédet :D

És, ami "durva", hogy semmit nem kell utána mosogatni, annyira alapos. :)

Remélem megmarad ez a jó szokása, mert nekem a mosogatás nem éppen kedvenc háztartási elfoglaltságom :)

Csak úgy - képek

2010-02-11T08:57:00.005+01:00

A Farsangi BÁL :)

2010-02-06T00:09:00.004+01:00

Ma végre elérkezett a várva várt BÁL.

Egy kedves ismerősünk - akik egy ügyeskezű háromgyermekes édesanya - pár hete említette, hogy ő minden évben varr jelmezeket farsangra a gyermekeinek, és ha érdekel a dolog, menjünk el egyik este, és válogassunk.

Hát mi el is mentünk, és válogattunk is. Egy hatalmas bűrönd volt tele különböző jelmezekkel, és egyéb farsangi kellékekkel. Zsofka gyorsan ki is választott egy jelmezt magának. Úgy döntött, hogy idén Jázmin hercegnő bőrébe bújik. Kaptunk nagyon csajos "cicifixet" :), buggyos nadrágot, láncot.

Dorkuskám még nem tudott nyilatkozni, így helyette én döntöttem. :) Ahogy a bőröndben pakoltunk egyből beleszerettem a báránykás jelmezbe, és Dorkára ráadva.... hááát annyira zabálnivaló volt benne (szerintem).

Zsofka jelmezéhez még biztos, ami biztos alapon tegnap éjjel készítettem egy stólát is, amit körben flitterekkel díszítettem. Ahogy tettem-vettem, észre sem vettem, hogy hogy elrepült az idő. Mire készen lettem fél hármat mutatott az óra. :) De megérte. :)

A bál délután 4 órakor kezdődött. Volt idén is zene-móka-kacagás, az óvónénik is igazán kitettek magukért. Dorkus eleinte kicsit meg volt szeppenve, de amikor a zsákbamacskára került sor, már ő is felbátorodott, és nyomta a táncitáncit :)

Ja igen, ha Dorka. Az arcocskája már szebb. Most zöldes-sárgás színben pompázik. Talán több szín nem lesz. Most már csak várjuk, hogy a duzzanat is teljesen lelohadjon.

A farsangi mulatozásnak este 7-kor lett vége, mert utána a fánksütő verseny következett, amit mi már nem vártunk meg. Két sugárzóan boldog, de ugyanakkor fáradt lánykámmal hazajöttünk egyik kedves óvónénink segítségével (aZuram eközben fellépett a kiscsapattal, így sajna nem tudott eljönni).

Jó volt nagyon :) Köszönjük :)

Egy "kis para"

2010-02-02T22:35:00.002+01:00

Tegnap este - még a lányok fürdése előtt - szokásos "wellness perceimet" töltöttem a fürdőszobában. Ilyen ritkán van, hogy ÉN előttük fürdök, egy jókora habos-forró kádban.

A nappaliból beszűrődtek a szokásos esti hangok. Zene, ének, tánc. Hallottam, hogy Kedves Férjem néha-néha rájuk is szólt: "vigyázz, el fogsz szédülni". Egyszercsak hatalmas csattanás, majd egy-két másodperc szünet.

Füleltem, hogy melyik lánykám kezd majd üvölteni. Aztán aZuram megjelent a fürdőajtóban egy vérzőorrú Dorkával. (Lefejelte a tv-állványt) Nagy riadalom. Egy-két perc sírás, majd megnyugvás. Gyors fürdés, és alvás. Mivel a vérzés szinte abban a pillanatban el is állt, ahogy letöröltük, így annyira nem idegeskedtem. Az éjszakánk nyugodtan telt.

A reggeli látvány viszont cseppet sem volt megnyugtató. Dorka orrnyerge és az orra fölött a homloka hatalmasra duzzadt. Gyorsan lerendeztem Zsofkát, aztán hívtam a doktornéninket, hogy hol kezdjem. Nála, vagy egyből a balesetin.

A telefonban nem nyugtatott meg. Mondta, hogyha törés van, akkor is lehet Dorka nyugodt, és vidám, és jó étvágyú, és ha esetleg a koponyája is sérült, akkor minimum egy hetes kórházi megfigyelés is "jár" nekünk :(

Letettem a telefont, és jól kipityeregtem magam. Eközben Dorka mit sem sejtve és tényleg jókedvűen Pilóta kekszet majszolgatott, vígan Barbie-zgatott.

10-re bementünk a dokinénihez, megkaptuk a beutalót a röntgenre és a balesetire is.

Aztán következett a kórház. A gyomrom a torkomban, a szívem úgyszintén. A röntgenen Dorka úgy viselkedett, mint egy komoly, érett, felnőtt hölgy. Úgy feküdt, úgy fordult, ahogy mondták neki. Szerencsére sikerültek a felvételek, így csak pár percet kellett várnunk az eredményre. Mondjuk ezalatt a pár perc alatt, azt hiszem 20 évet minimum öregedtem.

Aztán megkaptuk a papírt. Nem találtak sehol törést, repedést. Huuuh, hála Istennek.

Így hazajöttünk.

Szegény Dorkám arca már kezd lilulni, és tényleg elég ijesztő. Bár nem láttam a mozikban az Avatart, de egyből a benne szereplő furcsa arcú valakik jutottak eszembe róla. Egy az egyben olyan az orra körüli terület, és gyanítom, hogy előbb utóbb a színe is elkezd rájuk hasonlítani.

Pénteken farsangi bál lesz. Ezek után gondolkodhatok, hogy mi legyen Dorkuskám, mert elég "mókás" lenne rózsaszín habos babos ruciban.

De végülis ez nem is lényeges. Az a fontos, hogy JÓL van. Eszik, iszik, alszik, nevet, táncol.

Jó, hogy vége ennek a napnak.

Létezik, hogy én ekkora havat még sosem láttam?

2010-02-01T13:27:00.004+01:00

Nyáron 29 éves leszek, mégsem emlékszem arra, hogy ennyi havat valaha is láttam, így egyben :)

Két napig csak esett, és esett.

Én már a melegedést várnám, de be kell látnom, hogy így január végén - február elején, ennek még itt van az ideje, és persze inkább most, mint mondjuk majd áprilisban.

Szép, gyönyörű és itt tényleg hófehér. (és persze veszélyes is), itt a faluban egész télen eddig összesen kétszer jó ha láttam hókotrót, és így közlekedni.... hát nem egyszerű. Reggel kb. 30 percig tartott Zsofkát az oviba eljuttatni (ez a művelet amúgy 5-10 perc lenne).

De SZÉP, tényleg SZÉP :)

Egy motor rövid élete

2010-01-26T21:47:00.004+01:00

Volt nekünk egy kismotorunk. Zsofka kapta a keresztszüleitől még az első születésnapjára. Nagyon szeretett mindig is motorozni. Aztán Dorka megszületett és ő is vad motorossá cseperedett, így egyszer Drága Férjemuram hazaállított egy Zsofkáéhoz megszólalásig hasonlító kismotorral. (Csak az elejének a színe tért el). Dorka megörökölte Zsofka régi motorját, Zsofka pedig megkapta az újat. Néha cseréltek.

Így esett meg - hogy pénteken, amíg én nem voltam itthon - elmentek sétálni. Zsofka inkább gyalog ment volna, Dorka viszont motorral, az újabbal. (Ezt én akkor nem tudtam)

Amikor jöttem haza este, az "öregtó" felől szaladtak(!!) elém a lányok, utánuk pedig AranyUram :) Én akkor azt hittem, hogy csak "szimpla" sétán voltak.

Eltelt két nap. A lányok ismét kikívánkoztak a kertbe, motorozni. A "motorgarázsban" viszont csak egy motor állt. A régi. Én, akkor még mit sem sejtve, előbb elkezdtem keresni a kertben, ott ahol még esetleg állni szokott a csodajárgány. De semmi, sehol. Ekkor kérdeztem a többieket, hogy nem tudnak-e róla valamit, és ekkor mondta aZuram, hogy "Jaaa, hát akkor azt elhagytuk pénteken".

Jaaaa?!?! Egy motort??? :) Ez nem egy kesztyű, vagy egy papírzsepi. Hogy lehet elhagyni egy motort? :)

Húú, az ilyen dolgok annyira megviselnek. Én olyan vagyok, hogy elteszek mindent. Tényleg mindent, és minden kis fecnire, csetreszre úgy vigyázok, mintha az életem múlna rajta. Erre Ők elhagynak egy motort :)

Szerencsére nagy hiszti nem lett a dologból, mert Zsofka már eléggé kinőtte (bár még így is imádott rajta motorozni, hogy a térde szinte a földet érte :) ) Most ő megkapta a "nagy"bicót, Dorkáé pedig maradt, a mostmár egyke kismoci :)

Fáj...

2010-01-26T21:31:00.003+01:00

a fogam :(

Illetve még csak a helye.

Amikor Zsofkát vártam, a várandósság alatt szinte folyamatosan bújt kifelé a jobb felső bölcsességfogam. Enyhén fájt szinte minden nap, de egyáltalán nem zavart semmiben. Aztán kibújt és szerencsére nincs is vele semmi problémám azóta sem.

Erre most, szombaton belázasodtam. Akkor még csak arra gondoltam, hogy biztos "benyaltam" valami szokásos kis "ovisvírust" vagy egyéb fincsiséget. De nem. Azt hiszem most a jobb alsó bölcsességfogam a hibás. A helye ugyanis duzzadt és piros, és fáj. És nem esik jól enni, nevetni (ami azért elég rossz) :)....

... persze túlélem :)

Rend(etlenség) és tanács(talanság)

2010-01-24T14:43:00.004+01:00

Megtorpantam. Nem tudom, hogy mi a jó megoldás. Nem tudom, hogy mi a hatásos, és mi az amivel csak árthatok.... teljes tanácstalanság.

Amíg Dorka kisebb volt, addig semmi probléma nem volt a rendrakással. Zsofka álom gyermekként összepakolta mindig maga után az épp előpakolt játékokat. Az utóbbi időben viszont - amióta Dorka is "felnőtt" :) - ez már nincs így. Dorka ugyanis kijelenti rendszeren, hogy ő "neeeeem" pakol, és kész. Zsofka meg - hiába, hogy ő a nagyobb - jó testvér módjára, és utánozva, odaáll mellé, hogy akkor ő sem.

Na és akkor itt a nagy kérdés. Mi a jobb megoldás? Hagyjam, hogy a szobájukba lassan lépni se lehessen? Vagy pakoljam el helyettük, hogy lássák, így kell? Veszekedni fölösleges. Kiabálni meg méginkább.

Pedig már úgy érzem megpróbáltam sokmindent. Eleinte együtt pakoltuk el, hogy megtanulják, mit - és hova. Aztán kevés lett a játéktartó doboz, hát kaptak még. Meg kaptak fogasokat is, külön az előszobában, külön az ő magasságukban..... és mégis sokszor rálépek egy fakockára, ami ugye nem kellemes; és mégis sokszor a földről szedek össze kabátot.

Netán korai még? Tudom, még csak 2 és 4 évesek. De mikortól MÉG korán, és mikoról MÁR késő?

Nem vagyok én sem egy hűdee rendes és rendmániás, de igyekszem azért. Na meg nagy álom az, hogy az ember azt szeretné, hogy a gyermeke nála sokkal, de sokkal jobb emberré váljon??

Mostanában gyakran megkérdőjelezem a saját alkalmasságomat erre a feladatra - mármint az anyaságra. Ha anno, gyermekvállalás előtt valami teszt döntött volna, hogy kinek adatik meg a gyermekek világrajövetele, hát azt hiszem csúfosan elbuktam volna.... :).

Tényleg sokszor nem tudom, hogy mi a jó? Mivel segítek, mivel rontok, mivel erősítek, mivel gyengítek? Jó, nyílván függ a lányok személyiségétől is. Mindkettőjük egészen más, és ezért másként is kell dícsérni, és a bünti is másként hat.

Szóval így telnek a napok néha ..... tanácstalanul.

Hát persze, hogy megint...

2010-01-20T08:35:00.003+01:00

... le kell mondanom egy vizsgát.

Szombatra be vagyok jelentkezve, számvitelre.

Zsofka itthon, betegállományban. Köhög. Éjjel szinte végig köhögött.

Dorka is csatlakozott. Ő még "csak" náthás tüneteket produkál.

Kész. Vizsga lemondva. Csak tudnám, hogy így mikor lesz belőlem közgazdász :)

Elismerő gyerekszáj

2010-01-19T07:27:00.002+01:00

Ülünk az asztalnál. Mindenki nagy átéléssel kanalazza a fokhagymás krumplikrémlevest, mikor Zsofka megszólal:

"Hmmm, anyuci! Nagyon jót főztél. Te jó anyuka vagy"

Hát köszönöm :) DE lehetnék sokkal jobb is. ...Igyekszem :)

Napsugaras, szép nap - Esztergomban

2010-01-16T22:59:00.003+01:00

Ma reggel a napocska rámmosolygott ébredéskor (ha így ébredek, máris másként látom az egész világot). Annyira rámtört a "mehetnék" :) Drága Jó Férjemuram meg is győztem, hogy bizony-bizony menni KELL, mese nincs. Tanakodtunk, hogy mi legyen, merre is induljunk, míg végül Esztergom felé vettük az irányt.

Az időnk meseszép volt. Zsofka végre ismét egy hídon sétálhatott (mostanában ugyanis ez a "mániája" :) )

Útközben még szarvasokat is láthattunk, méghozzá igen közelről, mert mellettünk szaladtak hosszasan. Látszott, hogy kicsit meg vannak zavarodva, picit meg is voltam ijedve, de végül szerencsére nem felénk vették az irányt, hanem eltűntek a bokrok között)

Egy kis ízelítő:

Csak egy "pillanatgondolat"

2010-01-16T22:34:00.003+01:00

Nem, ma nem fogok hosszan írni. Maximum annyit érdemes megemlíteni, hogy amit várok nagy-nagy változást ebben az évben, abból talán lesz is valami :)

Tegnap "valahol" :), egy falra kirakva, megpillantottam egy verset. :) Mivel tudtam, hogy mire hazaérek, addigra elfelejtem az író nevét is, így gyorsan feljegyeztem a telefonomba. Hazaérve gyorsan rákerestem, és hát íme. Ide is bemásolom, mert valahogy annyira IGAZ.

Túróczy Zoltán:
Tanács
Ma még Tied körülötted minden,

Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha teheted!

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.

De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér...

Egy pesti éjszaka :) vagyis "gyerekmentesen" Pesten :)

2010-01-13T21:25:00.003+01:00

Már szinte hetekkel ezelőtt tervezgettem :) szervezgettem :) aztán utolsó pillanatban úgy volt, hogy nem is lesz belőle semmi. Már kezdett úrrá lenni rajtam a csalódottság, aztán mégiscsak sikerült.

Az egész úgy kezdődött, hogy tudtam, anyum január első munkahetének második felét itt tölti majd nálunk. Ilyenkor, amikor jön, igyekszem mindig szervezni valami kis programot magunknak, hiszen nekem a gyerekek szempontjából csak ő az egyetlen segítségem. Csak akkor tudok "mozdulni" ha itt van.

Szóval megcsapott a "szabadulásom" szele és egyből beindult az agyam, HOVA? MIT? KETTEN? HÁRMAN? :)

Végül maradt a HÁRMAN, és PEST és hogy MIT??? na ez az egy dolog volt az, amit egyáltalán nem terveztem, terveztünk. És talán pont ettől is lett annyira jó (na meg az elfogyasztott kubai rum mennyiségétől) :) ÁÁ csak viccelek :) Anélkül is nagyon jó volt.

Délután indultunk

1 fő FérjemÚr :)

1 fő KomámÚr :)

és 1 fő, én magam :)

Útközben felfelé kiderült, hogy Drága Komám három mozijegyet lefoglalt a Westendben a Sherlock Holmes-ra, biztos, ami biztos alapon :)

Megálltunk a Tescoban Újpesten, vettünk egy kis elemózsiát, na és persze szomjoltót :)

Felmentünk anyum lakásába, aZuram hozott kedvenc gyors gyrososunktól három gyrost, ettünk-ittunk, jóllaktunk, aztán elindultunk mozizni. A film felülmúlta a várakozásaimat. Látványos volt, és vicces is. Szóval nekem tetszett :)

Hazaérve leültünk, és csak beszéltünk, beszéltünk.... mígnem 1/2 4 lett (éjjel..... vagy ez már hajnalnak számít???). Ledőltünk két órácskára, mert reggel korán kellett visszaindulnunk.

Hát így történt. Olyan jó volt egy kicsit "felnőttesen" szórakozni :) egy kicsit átadni magam a spontán dolgoknak. Jóóóó volt :) Na és igen, jó kis csapat ez a miénk :) nem is adnám semmiért :) és senkiért!!!

Visszatekintés - 2. rész - 2009. év

2010-01-03T23:23:00.005+01:00

Nem szeretem a Szilvesztert.

Nem szeretem, mert ébren KELL maradni, mert jókedvűnek KELL lenni, mert akarva akaratlanul is mérlegelni KELL. Jó persze nem ilyen vészes a helyzet, de valahogy nem szeretem az ilyen "muszáj ünnepeket".

Persze mérlegeltem ettől függetlenül. Annyira nem is volt nehéz dolgom. Mert lassan egy éve vezetem ezt a kisnaplómat, itt pedig fel van jegyezve minden fontosabb történés.

Azért nagyjából összeszedem. A rosszabb dolgokkal kezdve....

...Idén (illetve már tavaly) Dédi itthagyott bennünket, és elköltözött - oda, ahol már régóta várta őt a férje, - az angyalokhoz. Rettenetesen hiányzik. Még mindig naponta eszembe jut, és még mindig van úgy, hogy szinte elindulok hozzá. Hiányzik a derűs mosolya, a bátorítása, a falatozásai, féltő-óvó szeretete.Az illata. Mindene.

...Megszűnt a munkahelyem, és bár még itthon vagyok Dorkával, ez mégis hatalmas érvágás volt. Emlékszem, aznap amikor megtudtam egész nap, éjjel pityeregtem. Annyira kilátástalan volt minden. És persze nem csak anyagi téren viselt meg, hanem úgy egyáltalán. Ha az ember már évek óta otthon van, jól esik egy kis elismerés máshonnan, másfelől is. Jót tesznek a rábízott feladatok. Egy kicsit mozog az agy is :) Hát de ez is elmúlt. Ma már emiatt nem idegeskedek.

...2009-ben egyetlen egy vizsgát sem tettem le a főiskolán :( és nem azért mert megbuktam, hanem azért mert el sem jártam. LUSTA voltam :( és most már kétségbeeshetek, hogy ugyan mikor fogok végezni...De annyira nehéz. Amikor bejelentkeztem egy épp aktuális vizsgára, akkor az biztos, hogy valaki épp megbetegedett és az éjszakáimat nem alvással, vagy tanulással, hanem egyik szobából a másikba történő átrohangálással, teafőzéssel, lázmérőzéssel töltöttem. És akkor mindig le is mondtam a vizsgát. Aztán ezt meguntam, és jól ellustultam, irgumm-burgumm :)

...Aztán persze van még sok kis apró rossz. Eltávolodó rokoni szálak, érdektelenség, áskálódás, plusz kilók :)

És akkor a szívet melengető oldal: :)

...Zsofka ovis. Most már nem csak bejárós, hanem immáron egy éve hivatalosan Óvodás :) És nagyon szereti, és én ennek annyira örülök. Sőt, az utóbbi hetekben úgy látom, hogy Dorka is kezd érdeklődni eme intézmény iránt :) Sőőőőőt, az utóbbi héten már folyamatosan dobálja le a pelusát, és a WC-re ül :) Háát nem tudom, hogy ez mit jelent, de mindenestre ide tartozik a "JÓ DOLGOK OLDALÁRA" :)

...Férjemuramnak még van állása. Ez is JÓ. Hiszen manapság annyi rosszat hall az ember. Úgy tűnik, hogy ez idén sem fog változni, így ez mindenképp megnyugtató :)

...Drága Jó Férjecskémhez kapcsolódóan még egy: láttam Őt énekelni, színpadon. És, bár sok bonyodalmat, lemondást hozott nekünk ez, mégis megismertünk egy csomó embert, és a lányok ezáltal részt tudnak venni olyan programokon, ami egyszer biztosan a javukra válik.

...Nyáron itt voltak Nővérkémék. Akivel azt hiszem mostanra jutottunk el oda, hogy igazán TESTVÉRei vagyunk egymásnak. Így felnőttként, anyuként. Remélem, hogy idén is eljönnek :) MI várjuk őket szeretettel :)

...És bár itt a sorban az utolsóként írom, idén (tavaly) mégis azt hiszem ez az egyik legmeghatározóbb pozitív élményem: egy Barátság. Valakivel, akivel évek óta, egy évtizede ismerjük egymást, évek óta barátként is tekintünk egymásra azt hiszem, mégis valahogy idén érzem, hogy az egész úgy teljes lett. Éppen akkor, amikor megszűnt a munkahelyem. Ő volt az első, aki felhívott, és meghallgatott, és megvígasztalt, és segített (és segít, mind a mai napig). Tényleg mellettem, mellettünk volt/van a bajainkban is :) Soha nem gondoltam, hogy felnőttként kapok egy ilyen Kincset, mint az IgazBarátság, de kaptam, és nagyon vigyázok rá.

Hát nagyjából azt hiszem ennyi. Persze sok jó és rossz történik az emberrel, mégis ezek voltak a legemlékezetesebbek.

És hogy mit kívánnék a jövő évre, illetve már erre az évre? (jaj, még nem állt át az agyam 2010-re). Soha nem szoktam fogadalmakat tenni, mivel teljesen fölösleges. Persze megfogadhatnám, hogy lefogyok 10 kilót (minimum), vagy nem iszom több kakaót... de minek? Egyik sem ezen fog múlni.

Persze vannak vágyaim, álmaim, terveim. Mindenképp fontos, hogy ez az év nagy változást fog hozni az életünkbe. Idén, ősszel ugyanis nagy valószínűséggel Dorka is ovis lesz már, és én visszaállhatok/nék a dolgozók táborába, Már csak meg kell találnom addig álmaim állását, ami azért nem lesz egyszerű, főleg itt, ebben a régióban, de azért biztos nem lehetetlen :)

Aztán, amit mindenképp jó lenne befejezni, az a főiskola. Csak húzom-halasztom, és így évről évre nehezebben állok illetve ülök vissza az iskolapadba... francba a lustasággal.

Szeretné(n)k még egy kisbabát - bár a fenti felsorolásból az egyértelműen kiderül, hogy a harmadik gyermekünk nem 2010-ben, és mégcsak nem is 2011-ben fog megszületni, de azért még véglegesen nem mondanék le róla.

Hát ennyi, most ezek jutottak eszembe. :)

És persze nekünk magunknak, Békességet, Szeretetet, Türelmet egymás iránt! :)

Visszatekintés - 1. rész - Ünnepek

2010-01-03T22:25:00.006+01:00

Megint jó régen nem írtam semmit. Nálunk a december elég kapkodós :)

Mikulás, Szülinapok, Karácsony, Szilveszter...

A lányok szülinapja jól sikerült, még meglepi vendégünk is volt :) A tortát Drága Férjemurammal közösen "gyártottuk", én megsütöttem, ő pedig elkészítette a krémet és szépen rákente a piskótára. Neki ehhez van türelme (nekem pedig nagyon nincs) :)

...

Aztán jött Szenteste, illetve először 24-e reggel. Nálunk ugyanis reggelre hozzák a Jézuska angyalai a KARÁCSONYI fát (ahogy Zsofka mondja). Volt nagy mosolygás, huncutul nézés, amikor reggel a lányok kijöttek a szobájukból, és megpillantották a hatalmas, tényleg plafonig érő fát. Életem eddigi legszebb fáját sikerült "elkészítenünk" :)

Szenteste nem négyen, hanem hatan ültünk az asztalhoz. Itt volt pestimama, és Drága Jó Komám is. :)

Aztán a vacsora után a lányok megrohamozták az ajándékokat. Kiosztásra került mindenkinek, ami jár :)

Évről évre télen beköltözik a kertünkbe Ő. Edward :) Így hívják. Már nem is emlékszem, hogy miért, de az biztos, hogy sok-sok éve ragadt rá ez a név. Idén valahogy hiúsági kérdést csinált belőle, hogy épp mit vesz fel :) reggel nem ugyanabban a szerelésben találtuk, mint ahogy este megérkezett :) de azért aranyos :)

"Remek a hangulatom...

2009-12-18T16:14:00.002+01:00

...ma van a szülinpom"

Énekeltük vasárnap már reggeltől :)

Íme a szülinapi ebéd, most (idő hiányában) még csak képekben:

ANNgyAl :)

2009-12-11T17:06:00.003+01:00

Készítettünk ma a kis kalendáriumunkra egy angyalkát, filcből.

Amikor kész lett, büszkén felakasztottuk közösen a karton fára :) és Zsofka megszólalt: "Ez az angyalka úgy néz ki, mint Panka" :) És tényleg :)

Panka (Anna) az egyetlen unokahugim :) és most már a kis angyalom is :)

Dorka pedig 2...

2009-12-09T19:36:00.005+01:00

... éves lett :)

Természetesen rá is ugyanúgy igaz, amit Zsofkánál is írtam. Ő is most született, most volt csecsemő, mégis már 2 éves lett.

Persze néha hajlamos vagyok még most is kicsibabaként kezelni, de talán ezt azért van, mert kb az utóbbi egy hónapban kezdett el beszélni, és még most is sokszor csak halandzsázik. Ilyenkor mindig visszagondolok arra, hogy akkor, amikor Zsofka volt ennyi idős, épp akkor született Ő, és Zsofkával már egészen másként tudtunk kommunikálni. Persze tudom, hogy kisebb lánykám is beindul lassan, és akkor mást se hallok majd csak csacsogást, reggeltől-estig :)

Dorka rendkívül érzékeny. Úgy látom ebben picit rám hasonlít. Ha megbánt, már abban a pillanatban jön is. Nemrég egy kiborító nap után elpityeredtem. Ő ott termett az ölemben, letörölte az éppen lecsurgó könnycseppeket az arcomról, és kérdezte: "Ajucika, sííísz?" Mondam neki, hogy igen. Erre Ő: "Jóó" (ezt amúgy elég sok mindenre mondja), de az arca olyan megértéssel és szeretettel volt tele, miközben ezt a szót kimondta, hogy rögtön elszállt minden gondom. :)

A sok szeretet, ami benne van, leginkább Zsofka felé irányul :) Őt nyúzná mindig, Zsofka meg lerázza. Azért úgy látom, hogy szép lassan csiszolódnak ebben is egymáshoz. Dorka kezd "kevesebb lenni", kevesebbet nyúzni, Zsofka pedig kezdi jobban kimutatni az érzéseit.

Teljesen jó testvérek. Olyan igazi bajtársias a viszonyuk. Persze napjában többször összekapnak egy játékon, egy tányéron, vagy pl azon, hogy fürdésnél ki melyik oldalra szálljon be a kádba, hajgumikon, ceruzákon... de szerintem ez így is van rendjén. Sokszor figyelem, hogy hogyan játszanak együtt. Jó rájuk nézni. Amikor Zsofka hazajön az oviból, és Dorka épp nem jött velem érte, az az első mozzanata, hogy megölelgeti :) és ha együtt megyünk érte, büszkén kézenfogva sétálgatnak :)

Azt kívánom, hogy ez mindig így maradjon. :)

Dorkám, Téged is Isten éltessen Nagyon sokáig!

Zsofka 4 éves lett!

2009-12-08T21:24:00.004+01:00

Annyira hihetetlen! Bár tudom, hogy elcsépelt dolog azt mondani, hogy még csak most született és már ennyi idős, de mégis ezt tudom csak mondani.

Még ma is fel tudom idézni a születésének minden (persze) fájdalmas, de ugyanakkor Csodás pillanatát. A kezdeti nehézségeket a szoptatás körül, az első lépéseket, az első önálló étkezést, az első nyaralást Vele, a szobatisztasághoz vezető rögös utat, az első napot az oviban, .... Mindent. Minden itt raktározódik legbelül.

4 éves. Önálló. Még most is azt mondom, hogy Ő egy álom gyermek. Vele mindig minden olyan simán és gördülékenyen (ment) megy. Persze van, hogy veszekednem kell vele, hogy ugyanmár pakolja el a nappali közepéről a három ládányi építőelemet, vagy mossa meg a kezét, vagy törölje meg a száját .... de valahogy nincsenek nagy csatáink.

Gondolkodtam azon, hogy mit is írhatnék még róla. Talán a tulajdonságait? Lábméretét? :) Kedvenc elfoglaltságait? Azt hiszem leírom, ami most nagy hirtelen eszembe jut.

Zsofka végtelenül jóságos és önzetlen. :) Megosztja még az utolsó falatját is, még akkor is ha épp egy fincsi csokit majszol :) (Ja, de nem akárkivel, csak és kizárólag Dorkával, és nagyon ritkán velünk is), a saját kis dolgai között nagy rendet tart, de a többit simán átlépi :).

Újabban nagyon szeret mosogatni (Isten tartsa meg jó szokását) :) és takarítani, sütni-főzni.

Kedvence az István, a király (nyár óta) és végig tudja az egész szövegét. (Játék közben néha hallom: "Fel kelt a napunk, István a mi urunk, árad a kegyelem fénye ránk" :D)

Mostanában a kedvenc játéka a Barbie lett, és állandóan babáznak Dorkával.

Az utóbbi időben kicsit bújósabb lett, sokszor mondja ovi után, hogy nagyon hiányoztunk neki. Pedig vidáman, mosolygósan jár, sose kell "küldeni". Most épp nem jár oviba (mert már a fél ovi beteg), és szerintem már nem is megy ebben az évben.

Nagyon szereti az előadásokat, legyen az báb, ének vagy éppen színházi. Rettentően leköti. Ellentétben a kreatívkodással, amit nagyon hamar megun (hiába na, anyja lánya) :)

...

4 éve vagyok itthon. Szinte a munkahelyemről mentem szülni. Nagyon vártam ezt az időszakot, mostanában mégis tele vagyok keserűséggel. Panaszkodok, hogy elég volt itthon, fásult lettem. És most, hogy számotvetettem, az elmúlt négy évről, baromira elszégyeltem magam. Mit akarhatnék még? Itt vannak Ők, az én Lányaim, én vagy az Ő "anyucikáám"-juk :) Néha még manapság is "meglep" ez a tudat, hiszen nemrég még én is gyerek voltam, tele csínytevésekkel, huncutságokkal, bonyodalmakkal :)

Megszülettek, egészségesek, fejlődnek, okosodnak. Miért elégedetlenkedek???

...

Szülinapozni vasárnap fogunk, mivel akkor ér rá mindenki :) így képek majd akkor.

Drága Zsofkám! Isten éltessen Nagyon sokáig!

Betlehem - papírból

2009-12-07T10:30:00.003+01:00

A vasárnap éjjelt is alkotással töltöttem, és azt hiszem ezzel be is fejeztem az idei adventi dekorációk gyártását. Tavaly az ablakokba leginkább matricafestékkel készült képek kerültek. Érdekes, idén (hiába vásároltam be sok-sok szép színű matricafestéket) a sima papírdíszek tetszenek. Nagyon megörültem, amikor egy komplett kis Betlehemes leírást találtam a neten.

Hozzá is láttam és (az apró részeket körömvágó ollóval) kivagdostam. A végeredmény mindenkinek tetszett. (Ha szeretnéd a mintákat, elküldöm, szívesen) :)

Ajtódíszeink SK :)

2009-12-07T09:09:00.005+01:00

Szombat éjjel ismét alkottam :) Bár a tűvel és cérnával még most is elég rosszul bánok :) mégis a kezembe vettem őket, és készítettem két ajtódíszt.

A barkácsfilc az én anyagom. Annyira könnyen lehet kezelni, és olyan szép dolgokat lehet belőle létrehozni.

Egy-két flitter, gyöngy, organza és máris egészen különleges dolgok készülnek :) Legalábbis nekem tetszik :D

Bejárati ajtó és teraszajtó (ez is egyfajta bejárati, itt járnak be a LegKedvesebbek :D)

Ho-ho-ho-ho :) Nálunk is járt :)

2009-12-06T23:43:00.007+01:00

Tavaly két "picinyfalumbéli" (már nagyobb gyermekes) apuka kitalálta, hogy meglepi a gyerekeket. Egyikük Mikulásnak öltözött, a másikuk a "minihintó" elé befogta kispóniját és elindultak a hosszú falu utcáin. Akkor mi nem tudtunk erről, mivel tavaly decemberben szinte emberek közé sem tudtunk menni (ugyanis amilyen betegséget el lehet kapni, mi azt mindet "kipróbáltuk, akkor, egy éve).

Idén viszont tudtuk, és vártuk Őt, Őket :)

Tudtuk, hogy a falu végéről 4-kor indulnak, de mivel Közép-Kelet Európa leghosszabb falujában élünk :), így már 1/2 8 is elmúlt mire ideértek :)

Kimentünk az utcára. Összegyűlt még egy-két gyermekes család a szomszédos házakból, és a gyerekek elkezdték: "Hull a pelyhes fehér hó...." :)

Férjemuram forralt borral kínálta a már kissé fáradt :) Mikulást és kísérőit, a gyerekek pedig csillogó szemekkel hallgatták a Mikulás féltő, intő, óvó, tanító szavait :)

Jól sikerült azt hiszem. :) És jó érzés volt részese lenni. És jó, hogy vannak ilyen emberek, akik ezt kigondolják, és meg is valósítják.

Egyik nap arról beszélgettünk, miközben Szécsényben a Karácsonyi fények között sétáltunk, és a gyerekek el-el szaladtak mellőlünk, hogy a mai gyerekek sokkal hamarabb felismerik a valóságot. Sokkal előtt rájönnek, hogy a Mikulás és a Jézuska ajándékai honnan is származnak. Nem tudom, hogy ez miért van. Talán a reklámok. Vagy az, hogy már november elején (!!!) kiteszik az üzletek polcaira a Mikulás csokikat és a kirakatokba a karácsonyi dekor elemeket? Hát nem tudom, de olyan jó lenne, ha egy pár évig kitartana még ez a varázs, mert azok az ámuló szempárok csodálatosak :)

Itt még "jaj de izgultak" , hogy mikor ér már ide az a "Kulááás" (Dorka így mondja) :D

Ma reggelre az ablakokba kitett, tegnap este fényesre pucolt csizmájukba is érkezett még egy-két apróság. Amikor Zsofka észrevette, az arcára csapott a két kezével (mint Kevin, a Reszkessetek betörőkben, az arcszesztől :D) és ezt mondta: "Ezt nem hiszem eeeeel!!!" Olyan boldog volt, hogy a Mikulás még éjjel visszatért, (hogy a "NAGYON JÓ GYEREKEK" között szétossza a megmaradt ajándékokat).

Hát így történt :)

Egy kellemes meglepetés...

2009-12-02T16:21:00.002+01:00

... ért még tegnap előtt. :)

Múlt héten szerdán az okmányirodában jártunk. Nemrég ugyanis olvastam, hogy ha egy kisgyermeknek nincs érvényes útlevele (illetve még nem is volt soha), az első személyi igazolványát ingyen elkészítik. Mivel itt élünk a határ mentén, igencsak kellemetlen volt, hogy eddig nem volt fényképes igazolványuk. Útlevelet eddig nem csináltattunk, mert annyit nem is utaznánk, és az is elévül nagyon rövid idő alatt. Így maradt az ingyenes személyi, ami pénzbe sem került és ugyanannyi idő alatt évül el kb.

Ja igen, MOST MÁR! Mert szerdán ott voltunk az okmányirodában és hétfőn már itt is volt a két személyi. EJHA :) hát szerintem ez nemsemmi. Vagy lehet, hogy én már régen csináltattam a hivatalos okirataimat? 6 éve, a házasságkötésünk után kész lidérc volt mire végig ültem és álltam minden sort. (komolyan elgondolkodtam azon, hogy hagyom a fenébe a névváltoztatás, inkább maradok a leánykori nevemnél :D ) Minden olyan lassan és nehézkesen ment. Mint ahogy általában az élet minden területén. Az ember akkor lepődik meg, ha valami simán és gördülékenyen működik :)

DE EZ JÓÓ, és ezért is írtam le, mert az ember hajlamos az ilyen jódolgokon csak úgy túllépni :)

Még a végén nagyon belejövök :D - avagy újabb téli dekorelemek

2009-12-02T11:13:00.004+01:00

Bizony :) és ezeket is én vagdostam és ragasztottam és ... :D

A gyerekek szobájának ablakából lekerültek a virágok és a lepkék. Ilyenkor mindig olyan rossz. Én az a típusú ember vagyok, aki még egy mozijegyet is megőriz. Képtelen vagyok kidobálni az amúgy teljesen felesleges dolgainkat is. Tudom, hogy ez nem jó. Sőt, néha rászánom magam, na és akkor aztán repül minden könyörtelenül. Inkább át sem nézem tüzetesen a kidobandókat, nehogy valamin megessen a szívem :)

Hát így van ez az ablakmatricákkal is. Olyan szépek, és kedvesek voltak nekünk. Így szépen eltettem őket egy tasakra. Persze tudom, hogy már az életben nem fognak kikerülni egy ablakunkra sem, és a következő "giga"takarításnál ők is kukába kerülnek. Most mégis így a jó. Nekem :)

A hóembereket már egy hete elkészítettem. Az alapötlet innen származik. Olyan kedves, mosolygós hóemberek, egyből belopták magukat a szívembe.

A hópelyheket pedig éjjel készítettem. Először még nlcafe - ról letöltött sablonok segítségével, aztán a végén már rajzoltam is egyet-kettőt, hiszen ugye nincs két egyforma hópehely :)

Készült még Mikulás is, de az szigorúan 5-én éjjel fog kikerülni. És persze még ajtódíszünk sincsen. Szóval van még mit tennem. :)

Aztán jövőhéten megkezdjük az igazán sűrű decemberünket. Minden napra akad valami, de a lefontosabb: A LÁNYOK szülinapja

Már tervezgetem, szervezgetem. Aztán meglátjuk mi lesz kész, és mi nem (ugyanis előtte két napig disznóvágás lesz apósoméknél, millió mosogatással, főzéssel, sütéssel, kiszolgálással...) :)

Na de erről majd később, most csak a mai termés:

Tavalyi kollekció :) és egy fejlődés kezdete :)

2009-12-01T18:13:00.005+01:00

Ágnes érdeklődésére, na és hogy az utókornak is fennmaradjon, megmutatom a tavalyi adventi kreatívkodásom egy részét :) (Csak erősebb idegzetűeknek merem megmutatni magát a kalendáriumot. Azért fejlődtem egy év alatt, ugye??? :D )

Elkészült!!!!! ...

2009-12-01T14:50:00.006+01:00

... és igen, én készítettem :) amire nagyon-nagyon büszke vagyok :)

Az adventi kalendáriumunkról van szó. Bár már tavaly is készítettem egyet WC papír gurigákból, de azt hiszem ez az idei, mindenben "veri" a tavalyit :)

Éjjel készült. Már két óra is elmúlt, mire sikerült a végleges formájában összeállítanom, és a kiszemelt helyre tennem :)

Persze egy igazi kreatív gurunak gondolom egy ilyen kalendárium meg se kottyan, de nekem ez nagyon nagy szó, hogy így, ilyen formában el tudott készülni. Főleg, hogy a tűvel és a cérnával sem igazán tudok bánni.

Az alapötletet még a neten találtam (Sajnos a linket most nem találom, de amint meglelem, bemásolom). Egy hatalmas anyag karácsonyfa volt a falra rögzítve, 24 gombocska jelentette a napokat. Na a gombok maradtak nálam is, mivel azokat még képes vagyok felvarrni :D Aztán ott találtam a másik ötletet is. Minden nap a gyerekek készítenek valamit, erre a fára, és így 24-én lesz 24 db kis, gyermekkéz által készített dísz, a nagy "élő" fára. Ez az ötlet is nagyon megtetszett, szerintem így lehet már egész kicsi korban éreztetni a gyermekkel, hogy valóban "NAGYOBB ÖRÖM ADNI, MINT KAPNI". Ezt mindig nagymamám mondta, és kicsi gyerekként sosem értettem. /"Dehát a mamám nem szeret ajándékot kapni?! Pedig mindenki inkább csak kapni szeret...."/ Aztán ahogy teltek az évek, szép lassan értettem, hogy mit is jelent ez az egyetlen mondat. És most már bátran állíthatom, hogy így is telnek a mindennapjaim. Nagyon szeretek ADNI!!!!! És nemcsak tárgyakat, hanem érzéseket, megértést, szeretetet, tiszteletet... kinek mi "jár" :)

Szóval elkészült a kalendárium. Az ANGYALKA minden nap elrejt benne egy levelet :) amiben leírja , hogy aznap hova is rejtette a lakásba a csecsebecsét, na és persze egy-két "instrukciót", hogy hogyan is lehet minél több jócselekedet begyűjteni :) . Minden nap egy levél lekerül a kalendáriumról, és marad egy üres gomb. Erre kerül majd minden nap a lányok keze által készített dísz, vagy meglepi :)

Hát ennyi. A szemek már nagyon csillognak :) Megkezdődött a December, az Advent, a Mikulás, a szülinapok, a Karácsony időszaka :) Valahogy egészen másként várom most, mint gyerekként. Most nekem a feladatom, hogy a lányokat egy kicsit elvarázsoljam, ámulatba ejtsem, és be kell vallanom, ez nekem elég nagy feladat, de élvezem :)

És akkor a művem, tádádádámmmmm: :D (A fa A3-as magasságú)

Az angyalkától érkező levelek "aláírása" :)

És végül az első adventi levél: :)

"Zsofkaságok"

2009-11-22T22:04:00.005+01:00

Húú, hát nem is tudom hol kezdjem. Az elmúlt hetekben nagyobbik lánykánk ki volt fordulva önmagából. Durva Dorkával (na jóóó, viszont is így van), vergődik, csapkod, keménykedik. Néha úgy érzem (bár már máskor is volt ilyen szakasza), hogy kicsúszik a kezünk közül, már most, 4 évesen. Aztán mindig visszaáll minden a normál kerékvágásba, de ezek a napok igencsak idegtépőek tudnak lenni. Mindannyiunk számára. Most azért tudok írni róla, :) mert úgy érzem elmúlt ez a hisztihullám.... egy darabig biztosan :)

Az óvónénik szerint is változott tavaly óta. Tavaly még ő volt a legkisebb (így is hívják őt az oviban: kis-zsofka), idén viszont vannak többen is, akik már fiatalabbak nála, és most már bent is nagyobb a szája. Dirigál. Utasít. Talán ez valahol jó is, ha már most ki tudja mondani az érzéseit, gondolatait. Mégis kicsit furcsa, ahogy napról napra jobban és jobban megnyílik (a szája is) :)

De, amiért most mégis Csak Róla írnék. Tegnap este közölte, hogy ő már nem kér pelust.

Éjszaka ugyanis még hordott (tegnapig). Erre egyáltalán nem vagyok büszke, sőőőőt. De valahogy mégis azt gondoltam, hogy nem akarom ráerőltetni, hogy éjszaka ne hordjon. Sokszor hetek, hónapok elteltek úgy, hogy nem volt semmi reggelre a pelusban, néha viszont be-be szaladt. Még nyáron volt egy "fellángolásom", és nem adtam rá, kb. 1 óra múlva sírva, üvöltve ébredt, és mondanom sem kell, hogy az egész ágyát telepisilte. Én akkor ezt jelzésnek vettem. Még nem volt felkészülve rá. Hiába szobatiszta nappalra már 2,5 éves kora óta. Lehet, hogy akkor nem kellett volna megtorpannom, de annyira szégyelte magát, és annyira sírt... nem tudom, hogy akkor mi lett volna a jobb megoldás.

...

Hát tegnap éjjel így aludt, pelus nélkül, és reggel büszkén mesélte mindannyiunknak, hogy Ő most már mindig így fog aludni. Én ennek annyira örülök, és Köszönöm neki :)

Nyilván lesznek még bepisilések.... Nyilván. De ez mindenképp egy lépés megint előre. :)

Déditől

2009-11-10T23:00:00.004+01:00

Ez a bejegyzés már hetek óta érlelődik bennem.

Amikor Dédi meghalt, mi, Kedves Férjemmel nem álltunk oda "osztoszkodni" a rokonság közé. Annyira méltatlan lett volna az egész, Dédihez.

Aztán a temetés, és halotti vacsora után a kertben, a bokrok alatt megpillantottam egy cserepet, belekeményedett a föld, és valami növény lógott ki belőle, szinte élettelenül. Természetesen hazahoztam, mert pár virágot a kertből is elhoztam, hogy Dédi féltett kis növényei itt, a mi kertünkben erősödjenek, éljenek tovább.

Akkor még fogalmam sem volt, hogy milyen növény lehet ez, olyan rossz állapotban volt.

...

Pár hete Szlovákiában jártunk, Drága Komám szüleinél. Tudtam, hogy az anyukájának valamilyen növényt szeretnék vinni. Sokat tipródtam a virágosnál. (Nem szeretem a vágott virágot, virágcsokrokat. Ha valakitől ilyet kapok, nem is igazán tudok neki őszintén örülni, mivel két nap után az egész elhervad, és mehet a szemétbe) Így Drága Komám anyukájának is mindenképpen cserepes növényt szántam. Olyat szerettem volna adni, ami szép, esetleg virágzik is, és amikor ránéz, akkor eszébe jutunk. Szerencsére anyum is velem volt a virágosnál, és a karácsonyi kaktusznál megállva, mondta, hogy neki egy évben kétszer is virágzik.... Húú, hát ez szuper - gondoltam - ez az én növényem. Meg is vettem, el is vittük, át is adtam, és remélem azóta esetleg már virágzik is (és ha ránéz, eszébe jutunk) :).

Na de jól elkanyarodtam az eredeti történetemről. A Dédi-féle növény egész nyáron a teraszon "nyaralt" aztán pár hete beköltözött a lakásba. És szép lassan olyan szépséges lett...

...És IGEN, végre felismertem, nekem is van már egy KARÁCSONYI KAKTUSZOM, DÉDITŐL!!!

Nyúli hétvége

2009-11-10T22:47:00.003+01:00

Megint jó régen írtam. Észre sem vettem, hogy ennyi nap eltelt az utolsó bejegyzésem óta. A napok szinte elrepülnek felettem.

Sok írnivalóm van, így haladok szépen sorjában.

Hétvégén Zsofka keresztszüleinél jártunk Nyúlon. Zsofka keresztapuja és Kedves Férjem osztálytársak voltak a gimiben, innen az évszázados barátság :) Évente össze szoktunk ülni párszor. (a három jóbarát és mi, az asszonykák) Aztán ahogy itt-ott megszülettek a gyerekek, örülünk, ha egy évben egyszer találkozunk. Most épp rajtuk volt a sor, náluk született egy mosolygós kisfiú, Gergő :)

Pénteken mentünk. Az út nagyon hosszú volt, az idő pocsék, de a lányok nagyon kitartóak voltak. Este 7 óra volt, hogy odaértünk, így már ott legbelül kicsit aggodalmaskodtam, hogy idegen helyen hogyan fog az én kislánykám elaludni, gyakorlatilag érkezésünk után nemsokkal.

Hát megint csalódnom kellett bennük, természetesen kellemesen :) Rövid osztoszkodás után, hogy ki hol alszik elmentünk fürdeni, majd mindenki (gyerekek) álomra hajtották fejüket. És elaludtak, gond nélkül. Tüneményesek.

Igenám, de Zsofka által egy új problémával is szembe kellett néznem. Nem volt hajlandó elmenni WC-re. Mert Ő BEESIK.... Már megint az oviban hallott valami okosat.....

.... pár hete, ha elmentünk valahova, már észrevettem, hogy inkább szól útközben, és valahol a természet lágy ölén intézi a dolgát, minthogy egy étterem, vagy lakás szép tiszta környezetében tegye. Ki érti ezt??? Én, anno gyerekként képes voltam egy ausztriai "kiruccanást" is végigülni a kocsiban, anélkül, hogy miattam egyszer is megkellett volna állni. Inkább tartogattam, minthogy egy fa tövében .... vagy kivártam, míg egy tiszta, rendes WC-t találtam :)

Na Ő ebben teljesen az ellentétem. Végül Nyúlon egy kölcsönkapott bilivel oldottuk meg a problémát, hogy mégse kelljen szegény lánynak a kertbe futkosnia, esőben :)

Hát ilyenek történtek...

Amikor az ember lánya először lát életében valamit...

2009-10-29T14:24:00.001+01:00

... akkor aztán van csodálkozás :)

Újabb rajz...

2009-10-29T13:56:00.002+01:00

... Zsofka fantáziájával és ceruzájával.

Nagylánykám az utóbbi időben nagyon rákapott a rajzolásra. Ennek nagyon örülök, hiszen tényleg minden rajza, még az egyszerű firkálmánya is nagy becsben van tartva. :)

Egy nap telerajzolnak Dorkával közösen természetesen, legalább 40-50 papírt. Ja, és van egy új hobbi is, a telerajzolt papírok csíkokra vágása, majd a szőnyegen szétterítése :)

Épp Zsofka szelektált a napi rajzok között, és kiválasztott egyet a csíkozásra. Még szerencse, hogy észrevettem, mert így nem ment kárba, ez, a számomra annyira nagy kincset érő alkotás. Nem engedtem, hogy szétvágja, amiből persze először hatalmas vita lett, de aztán meggyőztem, hogy ilyen szép rajzot annyira kár lenne tönkretenni.

Nem akartam semmit belemagyarázni a rajzba, csak annyit kérdeztem, hogy mit csinálnak ezek az emberek. A válasz csak ennyi volt:

"Sétálnak"

....

A számukat nézve nagyjából sejtem is, hogy kb. kik :)

Hát íme, szerintem a maga nemében nagyon vidám kis rajz lett :)

Adrenalin park - Sástó

2009-10-27T20:01:00.004+01:00

Rohamosan közeledik a tél, amit idén annyira nem várok. Illetve már tavaly sem vártam. A hó, a táj, az gyönyörű. Ha esik a hó, itt tényleg minden hófehér, nem úgy, mint Pest belvárosában, ahol tiszta koszos latyak lesz percek alatt belőle. DE: korán sötétedik, csúszik, és hideg van. Én pedig most nem akarok még hideget....

.... helyette inkább jönni-menni szeretnék még egy kicsit, szép őszi, színes fák között kirándulni.

Hétfőn a szokásos kis csapatunk :) ismét autóba ült, és Sástó felé vettük az irányt.

Még előző este itthon kinéztünk a sástói kalandparkot, és arra gondoltunk, ez pont olyan hely, ahol a legkisebb és a legnagyobb is jól érezheti magát. Hát nem tévedtünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Még a bobra is felültem Dorkával, pedig először nagyon húzódtam a dologtól (réges-régen szánkóval estem egy óriásit, talán ezért sem vonzott annyira a csúszkálás). Valami fantasztikus volt. Ha jó idő lesz, szeretnék megint elmenni, és sokat-sokat bobozni :) mint egy gyerek :)

Férjemuram kipróbálta a canopy-t is, ezzel engem teljesen meglepve. Hiszen ő az, aki nem bírja a hullámvasútat, és ha már tánc közben kicsit jobban megpörgetem, elszédül :) Na itt leküzdötte minden "félelmét". Nagyon tetszett neki. Próbált rábeszélni, hogy csússzak le én is, de ilyen "sokruhásan" nem volt hozzá hangulatom, majd nyáron :)

Zsofka ugrált még az eurobungy-n. Érdekes látni szülőként, hogy az ember alig ovis lánykája miket művel ilyen helyzetekben. Meglepett. Én azt hittem, hogy meg lesz picit ijedve, vagy legalábbis nem mer majd nagyokat ugrálni. De mert :)

Mindannyian végigsétáltunk a függőhídon is. Érdekes érzés volt. Azon nevettünk Komámmal, hogy valószínűleg egy részeg ember biztosabban végigsétált volna rajta, mint mi :) De jó volt ez is, nekem tetszett.

Amikor már kellőképpen elfáradtunk, és méginkább megéheztünk, Gyöngyös felé indultunk, ahol egy pici étteremben ebédeltünk. A kiszolgálás érdekes volt, ezért inkább nem is nevezem meg az éttermet. Csak azt nem értem, hogy valaki miért megy pincérnek (vendéglátósnak), ha rosszul van az emberektől, és nehezére esik megszólalni is.... na mindegy.

Miután hazaértünk, én úgy elfáradtam, hogy elpilledtem egy fotelon elnyúlva. A lányokat se kellett most se altatni :)

További képek itt!

Egy szülinapos

2009-10-16T14:49:00.002+02:00

Egyetlen Öcsikém ma 19 éves lett :)
Szinte hihetetlen. Már nem kisfiú, nem kamaszfiú...

...Sajnos már régen találkoztunk, de mindig nagy szeretettel gondolok Rá :)

Kis családunk, Zsofka ceruzájából

2009-10-16T10:44:00.003+02:00

Sokszor gondoltam arra romantikusan (mit tegyek, én ilyen kis romy :D vagyok), hogy majd milyen lesz, amikor a lányok szebbnél szebb rajzokkal kápráztatnak el bennünket :) Nem tudom miért vonzódom ennyire ehhez a témához. (Azt azért mindenképp megemlítem, hogy Drága Unokahugim, Panka, a maga 7 évével olyan rajzokat gyárt, hogy a szám tátva marad. Olyan színeket használ, és csodás formákat, figurákat, hogy elájulok. Nagy rajongója vagyok :))

Nem vagyok egy művész lélek. A családban a kreatív tehetség többnyire Nővérkémbe szorult. Na Őt ezért is csodálom ;)

Most mégis kaptam egy olyan rajzot, ami számomra teljesen felbecsülhetetlen értékű. Íme:
Zsofkám hozta haza tegnap az oviból. Családunkat rajzolta le, a maga módján természetesen, de komolyan mondom a könny is összegyűlt a szememben. Az én kis(nagy)lányom rajzolt végre VALAMIT, mert eddig többnyire krikszkrakszokat satírozott a papírra.

Természetesen ez a kép is kikerül a kis házi kiállításunk képei közé :)

Öreg(szem)

2009-10-12T00:17:00.005+02:00

Na, ez egy ego bejegyzés lesz. Csak és kizárólag rólam fog szólni.

Egyáltalán nem érzem azt, hogy túl sokat foglalkoznék magammal. Sőőőt... (Anyum szerint az ötévente egyszeri kozmetikus látogatást kicsit sűríthetném :))

... mégis az utóbbi napokban, hetekben néha elcsodálkozom, ha a tükörben, vagy egy fényképen meglátom magamat. Öregszem. :) Persze tudom mindenki. De én most úgy érzem, hogy olyan rohamosam.

Talán a sok nevetés? :) Jó lenne, ha csak ez lenne az oka, a szemem körül sűrűsödő ráncoknak :) De vannak ennek kevésbé derűs okozója is.

Talán az itthon töltött lassan 4 év??? Nyakra-főre halmozódó gondok???

Igen, azt hiszem picit már befásultam. Persze nagyon jó itthon, és tudom, hogy ezeket az éveket ki kell élvezni. Meg, hogy milyen jó, hogy még én ilyen sokáig itthon tudok lenni a lányokkal....

Annyi minden kavarog a fejemben. Pl. Nagyon szeretnék még gyermeket. Illetve nem csak én, MI. DE jó lenne már kicsit dolgoznom is, és nem csak a pénz miatt - persze azt sem dobnánk ki az ablakon :) - hanem úgy egyáltalán, a munka öröme miatt :)

Természetesen ez még odébb van, hiszen Dorka még csak két éves. Mégis most már úgy éreztem bele kell fognunk valamibe. Bár tudom, hogy tiszta luxus az elképzelésem, de én úgy jöttem el életem első munkahelyéről (5 év után) szülni, hogy én vagy oda megyek vissza, vagy magam ura leszek. Na oda nem mehetek, mert nem igazán áll a cég sem a helyzet magaslatán ebben a válságos időben, meg ugye a fene sem akar naponta Pestre autókázni, így marad a második verzió: Magam ura leszek :) illetve magunk urai leszünk, úgy családilag ;)...

... meg is tettük az első lépéseinket ... a többit majd máskor :) így is elkanyarodtam az eredeti témámtól :) magamról:

A bejegyzésem semmiképpen sem pesszimista :) bár lehet, hogy olvasva az ember azt érzi...

Belül még most is az a 17 éves vagyok, akit a Drága Férjemuram megismert (JA, ezt nem én mondom, hanem Ő ) :) csak kívül már kicsit aszalódom (NA ezt mondom én) :) :D -

-De szerencsére Ő minden aszalt gyümölcsöt szeret :D

Séta kettesben...

2009-10-07T23:05:00.003+02:00

... Dorkával.

Az idő még mindig csodaszép. Nem is igen tudunk megmaradni itthon, de még a kertben sem.

Mégis ilyenkor van egy rossz érzés is bennem. Illetve olyan vegyes. Zsofka ugyanis ilyenkor oviban van, nem pedig velünk. Persze neki ott jobb, sokkal tartalmasabban telik a napja, mintha itthon lenne... mégis sokszor bűntudatom van, amikor csak Dorkával indulunk útnak. Gondolom, hogy ez normális, ugye?

Tegnap délelőtt Szécsényben, az úgynevezett "borjúpáston" jártunk. Szeretek ide lemenni. Annyira rendezett és harapni lehet a levegőt.

Gesztenyét is szedtünk, így most már itt-ott a lakásban őszies dekorációk is észrevehetőek :) (majd fotózom ezt is). Addig is egy-két kép a "Dorkás"kirándulásról.

Tincs, ami nincs

2009-10-07T22:25:00.003+02:00

Hú, azt sem tudom, hogyan is kezdjem ezt a bejegyzést...

... Tegnap történt.

Zsofkának gyakran odaadom a bébi körömvágó ollót, mert tudom, hogy azzal magában kárt nem tehet, a papírt viszont boldogan vagdoshatja, és közben megtanulja a helyes "ollófogást" is.

Nos, azt hiszem az ollófogás már tökéletesen megy. Tegnap, amíg térültem fordultam (jelzem, ezek másodpercek voltak), Zsofka átalakult mesterfodrásszá és egy hatalmas tincset levágott magának... szerencsére nem látszik, mert olyan helyen érte. De bele se merek gondolni, hogy ha nem fordulok vissza hozzá, akkor meddig nyiszálta volna az aranyló hajkoronáját....

... sokszor megfordult a fejemben, hogy le kéne vágatnom már a haját, hiszen még SOSEM volt vágva. De valahogy mindig visszatartott valami. Na ő adott a romantikának :) és máris tehetem az első tincsecskét egy borítékba, az utókornak :)

Íme, bár éjszakai felvétel, majd holnap kicserélem egy élesebb képre :)