Amikor Pusztáék kiköltöznek a kertbe :)

Végre! Elérkezett ez a nap is. Ma reggeltől estig kint voltunk a kertben. :) (Persze azt csak így zárójelben merem megjegyezni, hogy mekkora halom vasalni-hajtogatni való ruha, mosatlan edény, poros polc vár még rám....)

Viszont a gyerekeknek szép lett a színe :) kellemesen elfáradtak :) és így talán emberi időben jut időnk esetleg egy kis filmnézésre, vagy "csak" beszélgetésre, anélkül, hogy bárki közbevágna :) .... de nem panaszkodom. Inkább megyek, vasalok, hajtogatok, port törlök :)

Csak egy "innen oda" fotó :)

Nemrég írtam róla, hogy milyen csudijót kirándultunk. Pár napja hirtelen ötlettől vezérelve. zsebembe csúsztattam a fotómasinát és kibattyogtam a kertünk legvégébe. Onnan pedig kattogtatam egy párat. Csak a tisztánlátás kedvéért :)

Szóval itt fent látható Csalár település, a csalári templommal, ahonnan a múltkor azokat a jó kis képeket készítettem piciny falum két templomtornyáról :)

Félelmetes, hogy ezért kb. 50 km-t autóztunk, pedig milyen közel van, igaz? Na és a tavaszi táj, hát "CSUDÁLATOS" :D

Dédikénk

Dédi már egy éve elment.

Piciny falum határon innen...

... és határon túl.

Szombaton ismét kirándultunk egy cseppet :)

Pár napja szóba került, hogy már négy éve élek itt, mégsem jártam a "túloldalon", vagyis nem voltam az Ipoly túloldalán, a szomszéd falvakban, amik szomszédosak, mégis egy országhatár választ el bennünket egymástól.

Így a kirándulási helyszín is adott volt, az idő pedig teljesen ideális. Lánykáim is igen jól érezték magukat.

Kis falum, két templomra "odaátról", a csalári templom kertjéből És az útvonalról:

Igazából már régen elhatároztam, hogy ha járunk valamerre, minden érdekes információt leírok róla, márcsak azért is, hogy ha a lányok egyszer visszaolvassák soraimat, tudják, hogy hol jártunk, miket láttunk,.... persze néha követi tett is ezt az elképzelésemet, de most igyekszem lejegyezni, amit csak tudok, és ami eszembe jut.

Tehát elindultunk piciny falunkból, aztán Balassagyarmatra érve átléptünk a határon. Nekem még most is furi, ahogy ott állnak üresen a határokon ezek az épületek. Egy korábbi szlovákiai kirándulásunkon, ha jól emlékszem egy rajkai határátlépéskor teljesen ledöbbentem. Úgy voltak otthagyva a székek, az asztalok, a papírok, mintha azt mondták volna az ott dolgozóknak, hogy "héé, azonnal hagyjátok el az irodát, többet nem kell jönni"... érdekes látvány volt a nagy üvegfalon keresztül.

Na de a mostani útra visszatérve.

Először Petőpuszán (Petov) álltunk meg. Ez szomszédos településünk szembe szomszédja. Érdekes látvány volt, onnan átlesni ide, és szinte kőhajításnyira lenni az Ipoly másik partjától.

Az első világháború előtt 47 hídon lehetett átkelni a folyón. Most sok helyen, köztük itt Petőpusza és Pösténypuszta között csak a romok egy része látható. Elvileg újjáépülnek az Ipolyhidak, de hogy mikor? Jópár éve annak, hogy itt elhelyezték a(z új) híd alapkövét.... aztán azóta nem igazán történik semmi... de talán majd idén :)

Petőpusztától Csalár (Čeláre) felé indultunk. Ez az a település, ami épp velünk "szemben" van. Sokszor, esti sétáink alkalmával rácsodálkozom kivilágított templomára, és ha "tiszta" az idő, akkor gyakran hallom este 7-kor a harangszót is odaátról. :)

Következő állomásunk Óvár (Olováry) volt. Ez egy icinypiciny falu, gyönyörű régi, de felújított házikókkal. Szép, nyugodt, barátságos település.

Utolsó helyszínünk Ipolynyék (Vinica). Itt meg is ebédeltünk (fincsi rántott sajtimajtit) :), aztán a helyi kedves plébános vendégszeretetét is élvezhettük egy kicsit. :)

Ipolynyék különlegessége, hogy termálfürdője is működik, és ami a falu elnevezéséből is kiderül, híres bortermelő vidék.

Hát így telt el ez a szombati nap. Nagyon jó volt, és külön öröm, hogy Zsofka és Dorka jól érezték magukat, látszott, hogy ők is élvezik minden percét a kirándulásnak, természetnek, látványnak. :)

Tavaszi éledezés a kertemben :)

Amikor ideköltöztünk, a kertünk egy nagy "dzsumbujda" :) volt. Most is az még itt-ott, de igyekszem azért évről évre kicsit rendezni rajta.

Most pl. Dédi kertjéből hoztam jácinT(ot) :), és szívvirágot. Kedves Drága Férjemuram rámszólt, hogy szerinte fölösleges a már virágzó, vagy majdnem virágzó növénykéket ott kiásnom, itthon meg beásnom, mert ebből így bizony már nem lesz semmi..... hát lett, sőőőt virágzik minden. Dédi virágai, a mi kertünkben :)

Tavaszi "zsongás" a fejemben, szívemben

Olyan jó lenne azt írni csak, hogy jaj de jó, itt van végre a tavasz.

Olyan jó lenne arról írni, hogy ültettünk egy fát, egy cseresznyefát.

Olyan jó lenne arról írni, hogy már egyre többször el tudok "szökni" könyvelni.

Olyan jó lenne elmesélni, hogy milyen jól éreztük magunkat a Kaláka koncerten.

...

Mégis, most annyi minden más kavarog a fejemben. Annyi rossz dolgot látok, hallok az utóbbi hetekben.

Nem..., nem "a Pusztaházat" érintik ezek a dolgok, mégis olyan "teherként" nehezednek rám. Nem tehetek róla, én ilyen vagyok. A környezetem problémáit olyan szinten "szívom" magamba, hogy az valami félelmetes. Aztán pedig agyalok rajtuk, és rettentően dühít, hogy ha nem tudok segíteni....stb.

És most nem tudok. Csak tehetetlenül nézem Őt! Meghallgatom, tanácsolok, vígasztalok, szemet felnyitok.... mikor mire van szükség(e). Mégis érdemben semmit nem tehetek......

..... csak mellette vagyok, VAGYUNK!!!! Remélem tudja!!!

.....

De végre itt van a tavasz, és ültettünk egy cseresznyefát. Csak most erről olyan "képmutató" (vagy nem is tudom mi erre a jó szó) lenne "csicseregni", miközben Ő gyötrődik.

Így ház a többiről majd később csicsergek.......