Ahogy mi láttuk: Budapest, májusban

Mai kirándulós napunk

Kicsit félbeszakítom az ausztriai élménybeszámolómat, ugyanis ma nagy kirándulós napunk volt :)

Zsofka az ovisokkal Pestre, az Állatkertbe látogatott, így - hogy Dorkusnak is meglegyen a kirándulás élménye (őt még nem merték vinni) - mi ketten átmentünk Hollókőre/be.

Közel van hozzánk, mégis ritkán, min. évente egyszer látogatunk át. De talán jó is így, így nem múlik el a varázsa. Most sikerült délelőtt még a csendesebb időben menni, sehol nem botlottunk senkibe, miénk volt az egész ófalu. :)

Szép időnk is volt, így Dorkus a szabadban fogyaszthatta el, az előző nap gondosan a táskájába készített elemózsiáját :)

Úgy tudom, hogy Zsofkáékról is lesznek képet, amint hozzájutok, dokumentálom :)

Nagyon-nagyon szeretem a vízipacit

Tegnap reggel 8-kor tudtam meg, hogy Állatkertbe megyünk. Juhhhéj, ilyenkor mindig előbújik belőlem a még nem is olyan mélyen rejlő gyermek. Gyorsan összeszedtem magunkat, csomagoltam elemózsiát :) innivalót....

.... kb. 4 órán keresztül bandukoltunk ott. Fotóztam, nézelődtem, csodálkoztam :) mint mindig.

Amikor este hazajöttünk, Férjecském megnézte a képeket, majd közölte: "Most már látom, hogy melyik a kedvenc állatod". Nem értettem, hogy ezt miért mondja, de aztán nem váratott sokáig a "megoldással". Kiderült, hogy csak a vízilovakról több, mint 20 képet csináltam :D

Na igen, gyermekkorom egyik kedvenc meséje a Hugó a víziló :) És tényleg valami vonzalom van köztem és köztük. Bár, ha jobban belegondolok, ez csak plátói, mert ők tegnap rám sem bagóztak, csak úsztak ide-oda :) mondjuk abban a nagy melegben nem is csoda.

Szóval igen:

"Bár kissé molett és pocakos

Ám mégis oly bájos aranyos

Nagyon-nagyon szeretem a vízipacit"