Tegnap reggel 8-kor tudtam meg, hogy Állatkertbe megyünk. Juhhhéj, ilyenkor mindig előbújik belőlem a még nem is olyan mélyen rejlő gyermek. Gyorsan összeszedtem magunkat, csomagoltam elemózsiát :) innivalót....
.... kb. 4 órán keresztül bandukoltunk ott. Fotóztam, nézelődtem, csodálkoztam :) mint mindig.
Amikor este hazajöttünk, Férjecském megnézte a képeket, majd közölte: "Most már látom, hogy melyik a kedvenc állatod". Nem értettem, hogy ezt miért mondja, de aztán nem váratott sokáig a "megoldással". Kiderült, hogy csak a vízilovakról több, mint 20 képet csináltam :D
Na igen, gyermekkorom egyik kedvenc meséje a Hugó a víziló :) És tényleg valami vonzalom van köztem és köztük. Bár, ha jobban belegondolok, ez csak plátói, mert ők tegnap rám sem bagóztak, csak úsztak ide-oda :) mondjuk abban a nagy melegben nem is csoda.
Szóval igen:
"Bár kissé molett és pocakos
Ám mégis oly bájos aranyos
Nagyon-nagyon szeretem a vízipacit"
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése