A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Születésnap. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Születésnap. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. december 9., csütörtök

No, és az kicsoda...

... aki számomra még mindig babaillatú, bababőrű?

... aki nagyon szeret enni; mindent, válogatás nélkül?

... akit reggelente alig lehet felébreszteni?

... aki nem szeret fésülködni?

... aki minden mesén el tud érzékenyülni?

... aki gyaloglás helyett inkább Apuci nyakában kirándulna?

... akiben felismerem gyermekkori önmagam?

... AKI MA 3 ESZTENDŐS?

Gondolom kitaláltátok! :)


Dorkuskám, Isten éltessen Téged is nagyon sokáig!

2010. december 8., szerda

Ki az...

... aki megosztaná akár az első, akár az utolsó falatját is, még a legkedvesebb csokijából is?

... aki képes ordítani a fáradtságtól?

... aki befogadná a Pesten látott hajléktalanokat, hogy ételt adjon nekik?

... aki - bár igen pici korában beszélni kezdett - mára inkább csak a lényeget mondja?

... aki szereti, ha fényképezik?

... aki bármennyit gyalogolna, mert annyira érdekli a természet?

... aki még mindig cumizza a bal kezén a középső és a gyűrűs ujját?


... AKI MA 5 ÉVES? :)


Na jóóó :) elárulom:

ZSOFKA leánykám, Isten éltessen nagyon-nagyon sokáig!

2010. szeptember 6., hétfő

32. - tegnap, Hetedik - ma :)

Igen, és igen, ismét ünnepeltünk egy cseppet. Tegnap az én Drága Jó Férjemuram születése napját, ma pedig a Hetedik házassági évfordulónkat :)

Amikor megismertem Őt, éppen 20 éves, egyetemista "kisfiú" volt még, és most gyermekeim Édesapja, életem társa, párja, kedvese, mindene(m). :)

KÖSZÖNÖM, hogy mellettem vagy! Isten éltessen Nagyon-nagyon Sokáig!

Ja, és üzenem azoknak, akik tartanak attól a bizonyos hetedik évtől, hogy semmi extra :) Nem kell félni :) nem fog fájni :)

2009. december 18., péntek

"Remek a hangulatom...


Énekeltük vasárnap már reggeltől :)

Íme a szülinapi ebéd, most (idő hiányában) még csak képekben:

2009. december 9., szerda

Dorka pedig 2...

... éves lett :)

Természetesen rá is ugyanúgy igaz, amit Zsofkánál is írtam. Ő is most született, most volt csecsemő, mégis már 2 éves lett.

Persze néha hajlamos vagyok még most is kicsibabaként kezelni, de talán ezt azért van, mert kb az utóbbi egy hónapban kezdett el beszélni, és még most is sokszor csak halandzsázik. Ilyenkor mindig visszagondolok arra, hogy akkor, amikor Zsofka volt ennyi idős, épp akkor született Ő, és Zsofkával már egészen másként tudtunk kommunikálni. Persze tudom, hogy kisebb lánykám is beindul lassan, és akkor mást se hallok majd csak csacsogást, reggeltől-estig :)

Dorka rendkívül érzékeny. Úgy látom ebben picit rám hasonlít. Ha megbánt, már abban a pillanatban jön is. Nemrég egy kiborító nap után elpityeredtem. Ő ott termett az ölemben, letörölte az éppen lecsurgó könnycseppeket az arcomról, és kérdezte: "Ajucika, sííísz?" Mondam neki, hogy igen. Erre Ő: "Jóó" (ezt amúgy elég sok mindenre mondja), de az arca olyan megértéssel és szeretettel volt tele, miközben ezt a szót kimondta, hogy rögtön elszállt minden gondom. :)

A sok szeretet, ami benne van, leginkább Zsofka felé irányul :) Őt nyúzná mindig, Zsofka meg lerázza. Azért úgy látom, hogy szép lassan csiszolódnak ebben is egymáshoz. Dorka kezd "kevesebb lenni", kevesebbet nyúzni, Zsofka pedig kezdi jobban kimutatni az érzéseit.

Teljesen jó testvérek. Olyan igazi bajtársias a viszonyuk. Persze napjában többször összekapnak egy játékon, egy tányéron, vagy pl azon, hogy fürdésnél ki melyik oldalra szálljon be a kádba, hajgumikon, ceruzákon... de szerintem ez így is van rendjén. Sokszor figyelem, hogy hogyan játszanak együtt. Jó rájuk nézni. Amikor Zsofka hazajön az oviból, és Dorka épp nem jött velem érte, az az első mozzanata, hogy megölelgeti :) és ha együtt megyünk érte, büszkén kézenfogva sétálgatnak :)

Azt kívánom, hogy ez mindig így maradjon. :)

Dorkám, Téged is Isten éltessen Nagyon sokáig!

2009. december 8., kedd

Zsofka 4 éves lett!

Annyira hihetetlen! Bár tudom, hogy elcsépelt dolog azt mondani, hogy még csak most született és már ennyi idős, de mégis ezt tudom csak mondani.

Még ma is fel tudom idézni a
születésének minden (persze) fájdalmas, de ugyanakkor Csodás pillanatát. A kezdeti nehézségeket a szoptatás körül, az első lépéseket, az első önálló étkezést, az első nyaralást Vele, a szobatisztasághoz vezető rögös utat, az első napot az oviban, .... Mindent. Minden itt raktározódik legbelül.

4 éves. Önálló. Még most is azt mondom, hogy Ő egy álom gyermek. Vele mindig minden olyan simán és gördülékenyen (ment) megy. Persze van, hogy veszekednem kell vele, hogy ugyanmár pakolja el a nappali közepéről a három ládányi építőelemet, vagy mossa meg a kezét, vagy törölje meg a száját .... de valahogy nincsenek nagy csatáink.

Gondolkodtam azon, hogy mit is írhatnék még róla. Talán a tulajdonságait? Lábméretét? :) Kedvenc elfoglaltságait? Azt hiszem leírom, ami most nagy hirtelen eszembe jut.

Zsofka végtelenül jóságos és önzetlen. :) Megosztja még az utolsó falatját is, még akkor is ha épp egy fincsi csokit majszol :) (Ja, de nem akárkivel, csak és kizárólag Dorkával, és nagyon ritkán velünk is), a saját kis dolgai között nagy rendet tart, de a többit simán átlépi :).
Újabban nagyon szeret mosogatni (Isten tartsa meg jó szokását) :) és takarítani, sütni-főzni.
Kedvence az István, a király (nyár óta) és végig tudja az egész szövegét. (Játék közben néha hallom: "Fel kelt a napunk, István a mi urunk, árad a kegyelem fénye ránk" :D)

Mostanában a kedvenc játéka a Barbie lett, és állandóan babáznak Dorkával.

Az utóbbi időben kicsit bújósabb lett, sokszor mondja ovi után, hogy nagyon hiányoztunk neki. Pedig vidáman, mosolygósan jár, sose kell "küldeni". Most épp nem jár oviba (mert már a fél ovi beteg), és szerintem már nem is megy ebben az évben.

Nagyon szereti az előadásokat, legyen az báb, ének vagy éppen színházi. Rettentően leköti. Ellentétben a kreatívkodással, amit nagyon hamar megun (hiába na, anyja lánya) :)
...
4 éve vagyok itthon. Szinte a munkahelyemről mentem szülni. Nagyon vártam ezt az időszakot, mostanában mégis tele vagyok keserűséggel. Panaszkodok, hogy elég volt itthon, fásult lettem. És most, hogy számotvetettem, az elmúlt négy évről, baromira elszégyeltem magam. Mit akarhatnék még? Itt vannak Ők, az én Lányaim, én vagy az Ő "anyucikáám"-juk :) Néha még manapság is "meglep" ez a tudat, hiszen nemrég még én is gyerek voltam, tele csínytevésekkel, huncutságokkal, bonyodalmakkal :)

Megszülettek, egészségesek, fejlődnek, okosodnak. Miért elégedetlenkedek???

...

Szülinapozni vasárnap fogunk, mivel akkor ér rá mindenki :) így képek majd akkor.

Drága Zsofkám! Isten éltessen Nagyon sokáig!