Ki az...

... aki megosztaná akár az első, akár az utolsó falatját is, még a legkedvesebb csokijából is?

... aki képes ordítani a fáradtságtól?

... aki befogadná a Pesten látott hajléktalanokat, hogy ételt adjon nekik?

... aki - bár igen pici korában beszélni kezdett - mára inkább csak a lényeget mondja?

... aki szereti, ha fényképezik?

... aki bármennyit gyalogolna, mert annyira érdekli a természet?

... aki még mindig cumizza a bal kezén a középső és a gyűrűs ujját?

... AKI MA 5 ÉVES? :)

Na jóóó :) elárulom:

ZSOFKA leánykám, Isten éltessen nagyon-nagyon sokáig!

Elismerő gyerekszáj

Ülünk az asztalnál. Mindenki nagy átéléssel kanalazza a fokhagymás krumplikrémlevest, mikor Zsofka megszólal:

"Hmmm, anyuci! Nagyon jót főztél. Te jó anyuka vagy"

Hát köszönöm :) DE lehetnék sokkal jobb is. ...Igyekszem :)

Zsofka 4 éves lett!

Annyira hihetetlen! Bár tudom, hogy elcsépelt dolog azt mondani, hogy még csak most született és már ennyi idős, de mégis ezt tudom csak mondani.

Még ma is fel tudom idézni a születésének minden (persze) fájdalmas, de ugyanakkor Csodás pillanatát. A kezdeti nehézségeket a szoptatás körül, az első lépéseket, az első önálló étkezést, az első nyaralást Vele, a szobatisztasághoz vezető rögös utat, az első napot az oviban, .... Mindent. Minden itt raktározódik legbelül.

4 éves. Önálló. Még most is azt mondom, hogy Ő egy álom gyermek. Vele mindig minden olyan simán és gördülékenyen (ment) megy. Persze van, hogy veszekednem kell vele, hogy ugyanmár pakolja el a nappali közepéről a három ládányi építőelemet, vagy mossa meg a kezét, vagy törölje meg a száját .... de valahogy nincsenek nagy csatáink.

Gondolkodtam azon, hogy mit is írhatnék még róla. Talán a tulajdonságait? Lábméretét? :) Kedvenc elfoglaltságait? Azt hiszem leírom, ami most nagy hirtelen eszembe jut.

Zsofka végtelenül jóságos és önzetlen. :) Megosztja még az utolsó falatját is, még akkor is ha épp egy fincsi csokit majszol :) (Ja, de nem akárkivel, csak és kizárólag Dorkával, és nagyon ritkán velünk is), a saját kis dolgai között nagy rendet tart, de a többit simán átlépi :).

Újabban nagyon szeret mosogatni (Isten tartsa meg jó szokását) :) és takarítani, sütni-főzni.

Kedvence az István, a király (nyár óta) és végig tudja az egész szövegét. (Játék közben néha hallom: "Fel kelt a napunk, István a mi urunk, árad a kegyelem fénye ránk" :D)

Mostanában a kedvenc játéka a Barbie lett, és állandóan babáznak Dorkával.

Az utóbbi időben kicsit bújósabb lett, sokszor mondja ovi után, hogy nagyon hiányoztunk neki. Pedig vidáman, mosolygósan jár, sose kell "küldeni". Most épp nem jár oviba (mert már a fél ovi beteg), és szerintem már nem is megy ebben az évben.

Nagyon szereti az előadásokat, legyen az báb, ének vagy éppen színházi. Rettentően leköti. Ellentétben a kreatívkodással, amit nagyon hamar megun (hiába na, anyja lánya) :)

...

4 éve vagyok itthon. Szinte a munkahelyemről mentem szülni. Nagyon vártam ezt az időszakot, mostanában mégis tele vagyok keserűséggel. Panaszkodok, hogy elég volt itthon, fásult lettem. És most, hogy számotvetettem, az elmúlt négy évről, baromira elszégyeltem magam. Mit akarhatnék még? Itt vannak Ők, az én Lányaim, én vagy az Ő "anyucikáám"-juk :) Néha még manapság is "meglep" ez a tudat, hiszen nemrég még én is gyerek voltam, tele csínytevésekkel, huncutságokkal, bonyodalmakkal :)

Megszülettek, egészségesek, fejlődnek, okosodnak. Miért elégedetlenkedek???

...

Szülinapozni vasárnap fogunk, mivel akkor ér rá mindenki :) így képek majd akkor.

Drága Zsofkám! Isten éltessen Nagyon sokáig!

"Zsofkaságok"

Húú, hát nem is tudom hol kezdjem. Az elmúlt hetekben nagyobbik lánykánk ki volt fordulva önmagából. Durva Dorkával (na jóóó, viszont is így van), vergődik, csapkod, keménykedik. Néha úgy érzem (bár már máskor is volt ilyen szakasza), hogy kicsúszik a kezünk közül, már most, 4 évesen. Aztán mindig visszaáll minden a normál kerékvágásba, de ezek a napok igencsak idegtépőek tudnak lenni. Mindannyiunk számára. Most azért tudok írni róla, :) mert úgy érzem elmúlt ez a hisztihullám.... egy darabig biztosan :)

Az óvónénik szerint is változott tavaly óta. Tavaly még ő volt a legkisebb (így is hívják őt az oviban: kis-zsofka), idén viszont vannak többen is, akik már fiatalabbak nála, és most már bent is nagyobb a szája. Dirigál. Utasít. Talán ez valahol jó is, ha már most ki tudja mondani az érzéseit, gondolatait. Mégis kicsit furcsa, ahogy napról napra jobban és jobban megnyílik (a szája is) :)

De, amiért most mégis Csak Róla írnék. Tegnap este közölte, hogy ő már nem kér pelust.

Éjszaka ugyanis még hordott (tegnapig). Erre egyáltalán nem vagyok büszke, sőőőőt. De valahogy mégis azt gondoltam, hogy nem akarom ráerőltetni, hogy éjszaka ne hordjon. Sokszor hetek, hónapok elteltek úgy, hogy nem volt semmi reggelre a pelusban, néha viszont be-be szaladt. Még nyáron volt egy "fellángolásom", és nem adtam rá, kb. 1 óra múlva sírva, üvöltve ébredt, és mondanom sem kell, hogy az egész ágyát telepisilte. Én akkor ezt jelzésnek vettem. Még nem volt felkészülve rá. Hiába szobatiszta nappalra már 2,5 éves kora óta. Lehet, hogy akkor nem kellett volna megtorpannom, de annyira szégyelte magát, és annyira sírt... nem tudom, hogy akkor mi lett volna a jobb megoldás.

...

Hát tegnap éjjel így aludt, pelus nélkül, és reggel büszkén mesélte mindannyiunknak, hogy Ő most már mindig így fog aludni. Én ennek annyira örülök, és Köszönöm neki :)

Nyilván lesznek még bepisilések.... Nyilván. De ez mindenképp egy lépés megint előre. :)

Újabb rajz...

... Zsofka fantáziájával és ceruzájával.

Nagylánykám az utóbbi időben nagyon rákapott a rajzolásra. Ennek nagyon örülök, hiszen tényleg minden rajza, még az egyszerű firkálmánya is nagy becsben van tartva. :)

Egy nap telerajzolnak Dorkával közösen természetesen, legalább 40-50 papírt. Ja, és van egy új hobbi is, a telerajzolt papírok csíkokra vágása, majd a szőnyegen szétterítése :)

Épp Zsofka szelektált a napi rajzok között, és kiválasztott egyet a csíkozásra. Még szerencse, hogy észrevettem, mert így nem ment kárba, ez, a számomra annyira nagy kincset érő alkotás. Nem engedtem, hogy szétvágja, amiből persze először hatalmas vita lett, de aztán meggyőztem, hogy ilyen szép rajzot annyira kár lenne tönkretenni.

Nem akartam semmit belemagyarázni a rajzba, csak annyit kérdeztem, hogy mit csinálnak ezek az emberek. A válasz csak ennyi volt:

"Sétálnak"

....

A számukat nézve nagyjából sejtem is, hogy kb. kik :)

Hát íme, szerintem a maga nemében nagyon vidám kis rajz lett :)

Kis családunk, Zsofka ceruzájából

Sokszor gondoltam arra romantikusan (mit tegyek, én ilyen kis romy :D vagyok), hogy majd milyen lesz, amikor a lányok szebbnél szebb rajzokkal kápráztatnak el bennünket :) Nem tudom miért vonzódom ennyire ehhez a témához. (Azt azért mindenképp megemlítem, hogy Drága Unokahugim, Panka, a maga 7 évével olyan rajzokat gyárt, hogy a szám tátva marad. Olyan színeket használ, és csodás formákat, figurákat, hogy elájulok. Nagy rajongója vagyok :))

Nem vagyok egy művész lélek. A családban a kreatív tehetség többnyire Nővérkémbe szorult. Na Őt ezért is csodálom ;)

Most mégis kaptam egy olyan rajzot, ami számomra teljesen felbecsülhetetlen értékű. Íme:
Zsofkám hozta haza tegnap az oviból. Családunkat rajzolta le, a maga módján természetesen, de komolyan mondom a könny is összegyűlt a szememben. Az én kis(nagy)lányom rajzolt végre VALAMIT, mert eddig többnyire krikszkrakszokat satírozott a papírra.

Természetesen ez a kép is kikerül a kis házi kiállításunk képei közé :)

Tincs, ami nincs

Hú, azt sem tudom, hogyan is kezdjem ezt a bejegyzést...

... Tegnap történt.

Zsofkának gyakran odaadom a bébi körömvágó ollót, mert tudom, hogy azzal magában kárt nem tehet, a papírt viszont boldogan vagdoshatja, és közben megtanulja a helyes "ollófogást" is.

Nos, azt hiszem az ollófogás már tökéletesen megy. Tegnap, amíg térültem fordultam (jelzem, ezek másodpercek voltak), Zsofka átalakult mesterfodrásszá és egy hatalmas tincset levágott magának... szerencsére nem látszik, mert olyan helyen érte. De bele se merek gondolni, hogy ha nem fordulok vissza hozzá, akkor meddig nyiszálta volna az aranyló hajkoronáját....

... sokszor megfordult a fejemben, hogy le kéne vágatnom már a haját, hiszen még SOSEM volt vágva. De valahogy mindig visszatartott valami. Na ő adott a romantikának :) és máris tehetem az első tincsecskét egy borítékba, az utókornak :)

Íme, bár éjszakai felvétel, majd holnap kicserélem egy élesebb képre :)

Memóriakártya

Épp mindenki nagy élvezettel fogyasztja a vacsoráját, én a konyhában sertepeltélek. Egyszer csak Zsofka megszólal:
"Memóriakártya"

Mi összenézünk, és kérdezzük, hogy ez most miről jutott eszébe.

"Van olyan az oviban"

Én nyugtázom félhangosan: "Ja persze, az a játék, amikor meg kell találni pl a különböző állatok párjait, vagy egyéb egyforma kártyákat....."

Zsofka rámnéz nagy szemekkel és közli:
"Nem aju, a fényképezőgépben van"

jaaaaa, bocsi :D azt hiszem öregszem :D Mert persze tudom, hogy a fotómasinában memóriakártya van, de az eszembe nem jutott, hogy Zsofka is keni vágja már a témát :D

Zsofka szakdolgozat melléklete :)

Nem, nem elírás. Tényleg egy szakdolgozathoz készült ez a kézzel festett sellőlány :) De természetesen még nem Zsofka dolgozatához...

... Kisfalusi boltunk eladólánya kérte meg Zsofkát, hogy készítsen valamit a szakdolgozatához, amit most szeretne már beköttetni. Ovis pedagógusnak készül, így jön képbe a gyerekrajz.

Mi elővettük egyik kedvenc kreatívos könyvünket /Szünidei időtöltések nagy könyve/, amiben ezt a sellőt találtuk a legmegfelelőbbnek. A festékből volt mindenhol, de a végeredmény, remélem majd a "megbízónknak" is elnyeri tetszését. Reggel ovi előtt el is visszük neki. :)

"Lópaciló"

Már megint egy hete nem írtam. Persze ez idő alatt sem unatkoztunk.

Mindenkire "rájött vmi" :)

- Apura az aludhatnék

- Zsofkára a lovagolhatnék

- Dorkára a beszélhetnék - ez majd új bejegyzést érdemel

- Anyura - vagyis rám - a takaríthatnék

Ez a bejegyzés viszont kifejezetten Zsofkáé lesz. Mert igen, ma elvittük lovagolni.

Az egész történet úgy kezdődött, hogy egy éve Zsofka meglátott egy falunapon egy lovat. Persze nyomban fel is akart rá mászni, mit sem törődve az ott sorban álló gyerekekkel. Aztán persze anyai nyomásra végigvárta a sort, és felült.... és azóta is ezt emlegeti...

... szerencsések vagyunk, mert tőlünk pár háznyira lakik egy lány, akinek 20 lova is van, és gyerekekkel is szokott foglalkozni. Hát mi ma fogtuk magunkat és átbattyogtunk családilag.

Ott aztán a lány kivitt minket a rétre, ahol egyből körülvettek minket a lovak, én - nyakamban Dorkával - őszintén szólva kicsit megremegtem :) Ahogy jöttek felénk ezek a gyönyörű, de ugyanakkor nagy állatok ... hát na, kapaszkodtam Dorkába :D Pedig sok sok évvel ezelőtt még lovagolni is jártam Budapest egyik ma is létező, elég jó nevű lovardájába... dee már akkor tudtam, hogy ezt nem nekem találták ki :D

Zsofka viszont egészen más. Rögtön fel is pattant Szellőre - szőrén ülte meg, - és a rétről a lány vezetésével felhozta az istállóig. Olyan peckesen ült rajta. Öröm volt nézni. Persze azt hiszem, az Ő kedvéért én is újra nyeregbe pattannék.

Megbeszéltük, hogy elmegyünk máskor is, és ha Zsofka nagycsoportos lesz, akkor már heti rendszerességgel eljárhat.....

... Most alszik :) boldogan.

És íme, egy évvel ezelőtt, amikor is a Szerelem elkezdődött. :)

Zsofka száj

A történet pár hete történt, csak mindig elfelejtettem lejegyezni. Pedig Zsofkának volt egy mondata, amit szerintem, amíg élek el nem felejtem.

Mióta meghalt Dédi, Zsofkának elmeséltük, hogy már idős volt, így elköltözött az angyalokhoz. Ő ezt el is fogadta, nem is keresi, ha pl. elmegyünk Dédi háza előtt, vagy netán még be is megyünk.

Így aztán, amikor az alábbi párbeszéd történt, hirtelen "lefagytunk" Drága Férjecskémmel.

Vacsora. Mindenki eszeget, beszélgetünk. Valahogy szóbakerül Dédi, mire Zsofka:

"Igen, a Dédi már az angyaloknál lakik, mi meg még élünk!" :O Döbbenet, most is futkos a hátamon a hideg. Az én lassan 4 éves kislánykám, ezt már így összerakta a fejében? Hogy az, hogy valaki az angyaloknál lakik, az egyenlő azzal, hogy már nem él? Hát összerakta, megértette.

Zsofka ballagtat - "Kisss, kissss kígyó tekeredj a fára..."

Jól el vagyok maradva kisnaplóm írásával. Most is legalább ötféle téma forog a fejemben. Az első és legfontosabb, a múlt héten tartott ovis ballagás. Ahol nagy keresztlányom, Viki elbúcsúzott a játékos, ovis évektől és elindult az iskola felé. És ahol Zsofka örömmel, táncolva és énekelve fellépett a barátnőivel, kiscsoportosaival (mert ő csak így hívja őket, a csoporttársait). Ez a fellépés egészen más volt, mint az anyák napi. Itt nyoma nem volt a lámpaláznak, félénkségnek. Hiába no, tényleg az én lányom. Ha beszélni kell színpadon, én is majdhogynem megkukulok. De táncolni, mókázni??? Na abban én is benne vagyok. Édesek voltak a lányok az egyforma szoknyákban. Látszott rajtuk, hogy jól érzik magukat ebben a "szerepben".

Ami viszont meglepett, az az, hogy az ovis ballagás már majdnem olyan "cécó" mint egy ált.isis, vagy egy középiskolás. Virágcsokor hegyek, boríték hegyek, otthon nagy eszem-iszom. Valahogy az én időmben (júúj öregszem, hogy már én is így mondom)... szóval kb. huszon éve kaptunk egy batyut, benne sót, pogit és egy emléklapot. És ezt a kis tarisznyát mindig is nagy becsben őriztem. Mai napig megvan. Megvolt a varázsa. Nem értem, hogy miért kell már ezt is elrontani a formaságokkal. Vagy csak én vagyok ilyen?????

Természetesen nem a gyerekektől sajnálom az ajándékot, inkább csak azt gondolom, hogy ők ezt még igazán nem is érzik. Vagy igen?!

Egy szó, mint száz, a ballagási műsor nagyon tetszett, sokat kacagtunk, mert a nagycsoportosok előadták a Rátóti csikótojás történetét is. :) Sokat készültek. Ismét sok köszönet az óvónéniknek.

A képek minősége sajnos botrányos. A műv.házban még a sötétítők is be voltak húzva :(

Zsofka 3,5

Három és fél éves már a nagylányom. Annyira hihetetlen. Itthon már olyan nagynak látom, aztán amikor elmegyek érte az oviba, és látom a barátnőivel, akkor tűnik csak fel igazán, hogy milyen pici még közöttük. :)

Igazából semmilyen magasztosat nem akarok írni most, inkább csak annyit feljegyeznék az "utókornak", hogy most épp miket csinál, hogyan telnek a napjai, milyen is ő, ZSOFKA:

Nem is tudom, hogy hol kezdjem :) Nehéz ezt összeszedni.

Alapvetően nem hisztis (ellentétben Dorkával, aki viszont nagyon az) :), hamar oldódik, gyorsan beilleszkedik más gyerekek közé, az idősebb korosztállyal is megtalálja a hangot. Szeret templomba járni, szeret énekelni, táncolni, zongorázni, hintázni, csúszdázni, motorozni, focizni, pancsolni, anyukás-kislányos játékot játszani Dorkával. Fontos még, hogy nagyon szeret velem sütni-főzni. Bármit maga mögött hagy, csak ott lehessen és keverhessen-kavarhasson a konyhában.

Kb. 1 méter magas és 18 kg, 26-27-es cipőket hord. :)

Az utóbbi időben kicsit bújósabb lett, de nem egy ömlengős, puszilkodós fajta. Ki kell érdemelni a szeretetét :)

Boldog kis ovis, 4 barátnővel - még az óvónők is szokták mesélni, hogy mennyire gyorsan beilleszkedett a többiek közé, és hogy így 5-en, a barátnőivel nagyon jó kis csapatot alkotnak.

Nagyon szeret oviba járni. Ha beteg, előfordul, hogy azt kell füllentenünk, hogy az ovi zárva van annyian betegek. Különben ő menne betegen is.

Mindenevő, nem válogatós. De ez így volt a kezdetektől :)

Erős, kemény kiscsaj. Ha elesik nem hisztizik, feláll és megy tovább. (Ezen az ovi kicsit rontott, de nem vészes) :)

Szeret "vásárlóhelyre" menni. Itt be is tartja családunk egyik játékszabályát. Egy héten, egy vásárlás, egy kedvére való keksz vagy csoki. Egy és nem több. Ő ezt megérti, és megfontoltan, mérlegelve választ :)

A kertben is szeret tenni-venni. Férjecskémmel kapálni, füvet nyírni. A művelet közben sokszor megkérdezi tündéri hangsúllyal: "APU, SOK DOLGUNK VAN?" :)

Hát ilyen ő. Ajándék nekünk :)

Zsófia, Zsofka, Jokka, Jótia, Okka :)

A Zsófia görög eredetű női név, jelentése: bölcsesség.

Amikor 4 évvel ezelőtt Zsofkát vártuk, a nevén valahogy nem kellett sokat gondolkodnunk. A Zsófia név már nagyon régóta tetszett, így ez is lett a befutó. (Bezzeg ha fiú lett volna ... Reméljük még lehet egy Marcink és egy Bercink :) mert fiúnevekben ezek vitték a pálmát.

Amikor pl. Dorkát vártuk. Nagyon nagy gondban voltunk. Nem volt lánynevünk. A születése előtti hetekben döntöttünk a Dorottya mellett... addig szívünk szerint Zsófia2-nek neveztük volna :)

Zsofka kicsit méltó is a nevéhez. Tényleg bölcs, a maga korának megfelelően. Nem megy bele haszontalan vitákba, nem kezd cirkuszolni, megfontolt. (Ja és ami még poén: amíg vártam, a várandósság alatt kinőtt életem első és egyelőre utolsó bölcsességfoga :)

Ma is megállapítottuk, szokásos heti nagybevásárlásunk alkalmával, hogy mennyire csodálatos gyermek. Az üzletekben még sosem kellett szégyenkeznünk, azért mert mondjuk esetleg nem tud viselkedni, mert ő tud. Ellenben Dorkával :D aki ma is alakított, kimászik, feláll, lelóg... és mindezt a bevásárlókocsiban. Ő ilyen szituációkban nem tud viselkedni. De nem baj, (azért ő is csodálatos) azt hiszem ez így szép és jó.

...

Drága Nagylányom!

Nagyon Boldog Névnapot kívánok Neked!

Olyan csodás dolog történt ma reggel. Dorka, - aki ugye a hintán kívül még nem nagyon mond semmit - rohant ki a szobájukból, és kereste Zsofkát, a következő kiáltással: "OKKA!!!!! OKKKAAAAA!"

Ovidélelőtt, kreatív délután

Ma délelőtt nyílt nap volt az oviban. Elmentem másfél órácskára, megnézni, hogy milyen is ez az Oji :) Mármint azt eddig is tudtam, hogy hogy néz ki, meg hogy kik járnak a környezetünkből.... igazából Zsofkára voltam kíváncsi. Arra, hogy hogy viselkedik egy csoport tagjaként. Nyílván, azáltal, hogy ott van a szülő, a gyereke nem egészen úgy viselkedik, mintha ott sem lenne....

Elmentem, és néztem, hallgattam, ámultam :)

Zsofka az első pár percben szemmel láthatóan nem értette, hogy itt most mi van. Miért vonul be annyi anyuka a csoportjukba, köztük én is. Peddig reggel elmagyaráztam neki, hogy ez most egy más nap lesz, mert délelőtt mi is bent leszünk velük....

Szóval megszeppent lánykám csak pislogott erre, pislogott arra. Aztán szép lassan elmúlt a szégyenlősség, és végre az én Zsofkám huncutkodott, rohangált fel-alá a csoport szobájában :)

Lassan úgy éreztem, hogy a gyerekeknek már fel sem tűnik a falnál a padon sorakozó néhány anyuka. Tették, ami a dolguk, játszottak, énekeltek. Én csak figyeltem, figyeltem Őt, és nagyon tetszett a szememnek a látvány.

Meg kellett állapítanom, hogy tényleg jó természetű Zsofka. Ezt már eddig is sejtettem, de így, ilyen közegben ma láttam először, a barátnőivel, óvónénivel, dadussal. Jó természetű, mert valahogy úgy érzem, hogy a csoportban szeretik őt. Könnyen befogadták, pedig még csak 5 hónapja jár ide. Egy összeszokott csoportba került, azt hittem nehezebb lesz. De nem, mindenki kedves vele, mindenkivel szót ért. Igazi bájos jelenség. Persze Kedves Férjemmel ma ezt jól kibeszéltük, és szerinte nem feltétlenül ez a jó....

Dorkám egészen más jellem. Azt hiszem neki nem csak velünk, de a tágabb környezetével is lesz csatája, ő ilyen típus (mint én).... Talán ez a jó?

A fene sem tudja, kívánom, hogy mindketten tudják majd érvényesíteni az akaratukat, és érjék el a céljaikat. Hogy hogyan teszik ezt? Azt rájuk bízom. :)

...

Hosszú hetek után először ma a négy fal közé szorultunk. Egész nap esett az eső, és a levegő is nagyon lehűlt.

Ebben a kellemetlen időben elővettük a kreatív dobozt és tettünk-vettünk.

Volt egy kis logikai játék - Dorka csak nézett nagyokat :)
Krumplinyomda:

Festés kézzel-lábbal :)

Tulipán készítés, tojástartóból - ahogy Csiribirinél láttam - ez kissé érdekesre sikeredett, de Zsofkának nagyon tetszik :), már ki is tette a polcra:

A rózsaszínű teljes mértékben Zsofka műve, nem tudtam meggyőzni arról, hogy a tulipán szára AZ ZÖLD :)

A második könyv

Bizony, Zsofkámnak ma ismét levelet hozott a postás.

Ez a levél Budapestről érkezett, Babai Enikőtől. És mi volt benne?? Hát egy szép, színes képekkel illusztrált Piroska és a farkas mesekönyv.

Nagy volt ismét a boldogság! Épp vásárolni indultunk, végre mindenki felöltözve, kabát, cipő, sapka, sál, amikor megjelent a postásnéni. Zsofka, mint aki jól végezte dolgát, leült az előszobában és azon melegében "ki is olvasta" a könyvet. Alig tudtam rávenni, hogy az üzletben erre nem lesz szüksége, addig hagyjuk itthon, míg megjárjuk. :)

Köszönjük ENIKŐNEK!!!

Könyvkukacok

Pár hete meghívást kaptunk Zsofka keresztszüleitől egy kedves játékra, melynek neve: Könyvkukacok.

Amikor mi gondolkodás nélkül beszálltunk, az járt a fejemben, hogy hat embert (akiknek továbbítanunk kell a játékot, és akiknek 6 évesnél kisebb gyerekük van) nem lesz nehéz találni. Hát tévedtem. Sokan olyan érdektelenséget mutattak, vagy egyszerűen nem válaszoltak még a levelemre sem, ....pedig működik, mert....

.... mi megkaptuk a héten az első könyvünket egy Varga Ábel nevű kisfiútól, Lajosmizséről, akinek így ismeretlenül is nagyon szépen KÖSZÖNJÜK.

Egy gyönyörű verseskönyvet kaptunk. Vár a víz alatt, ez a címe, és telis-tele van rövid, mókás versikékkel. Amióta megérkezett a postán, azóta csak ezt olvassuk :)

Szóval működik, és nagyon örülök, hogy valahol valakik ezt így kitalálták. Hiszen amikor csatlakoztunk, akkor azt mondtam, ha már egy könyvet is kapunk, akkor megérte. :) És nem anyagilag értem ezt, hanem akkor az azt jelenti, hogy mi is könyvekhez juttattunk sok-sok kisembert.

Ez pedig kezdő "szkreppeléseim" egyike :) De erről majd egy újabb bejegyzésben :)