"Lópaciló"

Már megint egy hete nem írtam. Persze ez idő alatt sem unatkoztunk.

Mindenkire "rájött vmi" :)

- Apura az aludhatnék

- Zsofkára a lovagolhatnék

- Dorkára a beszélhetnék - ez majd új bejegyzést érdemel

- Anyura - vagyis rám - a takaríthatnék

Ez a bejegyzés viszont kifejezetten Zsofkáé lesz. Mert igen, ma elvittük lovagolni.

Az egész történet úgy kezdődött, hogy egy éve Zsofka meglátott egy falunapon egy lovat. Persze nyomban fel is akart rá mászni, mit sem törődve az ott sorban álló gyerekekkel. Aztán persze anyai nyomásra végigvárta a sort, és felült.... és azóta is ezt emlegeti...

... szerencsések vagyunk, mert tőlünk pár háznyira lakik egy lány, akinek 20 lova is van, és gyerekekkel is szokott foglalkozni. Hát mi ma fogtuk magunkat és átbattyogtunk családilag.

Ott aztán a lány kivitt minket a rétre, ahol egyből körülvettek minket a lovak, én - nyakamban Dorkával - őszintén szólva kicsit megremegtem :) Ahogy jöttek felénk ezek a gyönyörű, de ugyanakkor nagy állatok ... hát na, kapaszkodtam Dorkába :D Pedig sok sok évvel ezelőtt még lovagolni is jártam Budapest egyik ma is létező, elég jó nevű lovardájába... dee már akkor tudtam, hogy ezt nem nekem találták ki :D

Zsofka viszont egészen más. Rögtön fel is pattant Szellőre - szőrén ülte meg, - és a rétről a lány vezetésével felhozta az istállóig. Olyan peckesen ült rajta. Öröm volt nézni. Persze azt hiszem, az Ő kedvéért én is újra nyeregbe pattannék.

Megbeszéltük, hogy elmegyünk máskor is, és ha Zsofka nagycsoportos lesz, akkor már heti rendszerességgel eljárhat.....

... Most alszik :) boldogan.

És íme, egy évvel ezelőtt, amikor is a Szerelem elkezdődött. :)