Amikor Pusztáék kiköltöznek a kertbe :)

Végre! Elérkezett ez a nap is. Ma reggeltől estig kint voltunk a kertben. :) (Persze azt csak így zárójelben merem megjegyezni, hogy mekkora halom vasalni-hajtogatni való ruha, mosatlan edény, poros polc vár még rám....)

Viszont a gyerekeknek szép lett a színe :) kellemesen elfáradtak :) és így talán emberi időben jut időnk esetleg egy kis filmnézésre, vagy "csak" beszélgetésre, anélkül, hogy bárki közbevágna :) .... de nem panaszkodom. Inkább megyek, vasalok, hajtogatok, port törlök :)

Csak egy "innen oda" fotó :)

Nemrég írtam róla, hogy milyen csudijót kirándultunk. Pár napja hirtelen ötlettől vezérelve. zsebembe csúsztattam a fotómasinát és kibattyogtam a kertünk legvégébe. Onnan pedig kattogtatam egy párat. Csak a tisztánlátás kedvéért :)

Szóval itt fent látható Csalár település, a csalári templommal, ahonnan a múltkor azokat a jó kis képeket készítettem piciny falum két templomtornyáról :)

Félelmetes, hogy ezért kb. 50 km-t autóztunk, pedig milyen közel van, igaz? Na és a tavaszi táj, hát "CSUDÁLATOS" :D

Tavaszi éledezés a kertemben :)

Amikor ideköltöztünk, a kertünk egy nagy "dzsumbujda" :) volt. Most is az még itt-ott, de igyekszem azért évről évre kicsit rendezni rajta.

Most pl. Dédi kertjéből hoztam jácinT(ot) :), és szívvirágot. Kedves Drága Férjemuram rámszólt, hogy szerinte fölösleges a már virágzó, vagy majdnem virágzó növénykéket ott kiásnom, itthon meg beásnom, mert ebből így bizony már nem lesz semmi..... hát lett, sőőőt virágzik minden. Dédi virágai, a mi kertünkben :)

Tavaszi "zsongás" a fejemben, szívemben

Olyan jó lenne azt írni csak, hogy jaj de jó, itt van végre a tavasz.

Olyan jó lenne arról írni, hogy ültettünk egy fát, egy cseresznyefát.

Olyan jó lenne arról írni, hogy már egyre többször el tudok "szökni" könyvelni.

Olyan jó lenne elmesélni, hogy milyen jól éreztük magunkat a Kaláka koncerten.

...

Mégis, most annyi minden más kavarog a fejemben. Annyi rossz dolgot látok, hallok az utóbbi hetekben.

Nem..., nem "a Pusztaházat" érintik ezek a dolgok, mégis olyan "teherként" nehezednek rám. Nem tehetek róla, én ilyen vagyok. A környezetem problémáit olyan szinten "szívom" magamba, hogy az valami félelmetes. Aztán pedig agyalok rajtuk, és rettentően dühít, hogy ha nem tudok segíteni....stb.

És most nem tudok. Csak tehetetlenül nézem Őt! Meghallgatom, tanácsolok, vígasztalok, szemet felnyitok.... mikor mire van szükség(e). Mégis érdemben semmit nem tehetek......

..... csak mellette vagyok, VAGYUNK!!!! Remélem tudja!!!

.....

De végre itt van a tavasz, és ültettünk egy cseresznyefát. Csak most erről olyan "képmutató" (vagy nem is tudom mi erre a jó szó) lenne "csicseregni", miközben Ő gyötrődik.

Így ház a többiről majd később csicsergek.......

Hármasban a Bányá"ban" :)

Drága Jó Komámmal és Dorkussal Selmecbányán jártunk. Annyira szép és tiszta minden. Nyáron remélhetőleg kilátogatunk majd mindannyian, mert most még elég hideg volt, és ami meglepő, itt-ott még nagy hó borította a hegyeket, házakat, udvarokat.

Köszi KoMaci :) Jó volt nagyon! :)

Nap, Kert, és egy kis szomorkodás is

Megint jó régen írtam... már nem is mentegetőzöm :)

Történt sok minden az elmúlt napokban. Kezdem a szomorkásabb történésekkel. Múlt héten felcuccoltam a családomat a fővárosba. Nagymamám temetésére készültünk. Bár (sajnos) nem álltunk túl közel egymáshoz, mindenképpen szerettem volna ott lenni, és elbúcsúzni. Most felnőttként jöttem rá, hogy szeretek temetésre menni. Na jó, ez így elég "perverz". Szeretek elbúcsúzni, szeretem helyretenni a lelkemben a dolgokat.

A lényeg, felmentünk Pestre, belváros, természetesen egy gyufaszálnyi parkolóhelyet sem találtunk, így beálltunk oda, ahova máskor is. A Reáltanoda utcai automata garázsba. Sok volt a csomag (váltóruha, játékok, egy kis nasi), így Férjem és én a kabátunkat a kocsiban hagytuk.

Pár órával később, indultunk volna a temetésre (gyerekek maradtak pestimamánál addig). Megyünk a parkolóházba. Mondják, van egy kis gond, a négy garázsból az egyik elromlott. Az 1-es, a miénk. Dolgoznak rajta. A garázs egyébként úgy működik, hogy be kell állni egy kis garázsba, kipakolni, kijönni és innentől a gépekre van bízva az autó. Kapu bezár, lift felvisz, pörget ide-oda, elhelyez..... na itt várakoztunk, két órán keresztül.... temetés lekésve, szemem kisírva.... felírták az adatainkat, kárpótolni fognak.... egyébként rendkívül kedvesek voltak az ott dolgozók, és igazából nem az ő hibájuk..... Szóval így jártunk :) Mehettünk volna tömegközlekedve is, de kabát nélkül már nem mertem elindulni, mivel csak egy póló volt rajtam.

Aztán: múlt héten történt, hogy kétszer is elestem, mindkétszer lépcsőn botlottam meg, szanaszét zúztam a térdeim, a tenyerem :) tiszta lila mindenem. Illetve most már sárgás :)

Nézzük csak, azt hiszem ennyi rossz elég is, meg talán más nem is nagyon történt. Nátha még van, de kibírható mértékben :)

Jöhet a szebbik rész. TAVASZ VAN. Igen, ez mostmár biztos :) Veteményeskertben sóska, spenót, borsó, zöldség - egyelőre ennyi. Virágmagok is szétszórva itt-ott. Annyira vártam ezt az időt, hogy azt elmondani nem tudom, most úgy érzem, hogy mosolyog még a lelkem is :) Hosszú volt a tél, itt piciny falunkban ez rendszerint rettentő hideggel párosult... szóval már kellett nagyon.

Ibolyák azóta leszedve, és kandírozva - de erről majd a másik blogban :)

Még mindig csak három éve élek itt. De úgy érzem, évről évre egyre jobban meglátom, megérzem a természet szépségeit. Azt, ahogy megjelennek a madarak, és csicseregnek, ahogy kibújnak a kis növények, illatoznak. Kis konyhakertünkben növekednek a zöldségek..... SZÉP. Milyen jó madárcsicsergést hallgatva ebédet főzni, napsütésben olvasni, miközben a gyerekek homokoznak. Igen, mert épp olvasok - mert most a gyerekek ezt is engedik Napközben :) két könyvet is egyszerre. Az egyik A kis herceg, a másik pedig a Tanár Úr kérem :)

Pesten járva ismét megállapítottam, hogy képtelen lennék visszatérni. Annyira idegen, és sűrű, és zajos, és idegbajos (legalábbis nekem). Itt jó, ahol vagyok!!!! KÖSZÖNÖM :) Hogy ez az álmom valóra válhatott :)

Gyerekszobai virágaink az utca irányából: (És persze Anyamanya pillangói) :)

Valami elkezdődött :)

"Tavaszi szél vizet áraszt,

Virágom, virágom.

Minden madár társat választ,

Virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak,

Virágom, virágom?

Te engemet, s én tégedet,

Virágom, virágom."

Tavasz, virág. Ma e szavak körül forogtak a gondolataim. Mondjuk másra nem is tudnék koncentrálni sem, mert a ZeneOvi lemezek csak úgy bömbölnek, újra és újra. :) És ez a kis dal Zsofka egyik nagy kedvence. Mindig "kiosztja", hogy éppen ki énekelje.

Ma, így dalolgatva hasznosan töltöttük a délután egy részét.

"Magoztunk".

Jaaa, nem meccset nézve szotyiztunk, vagy ilyesmi. Paprika, paradicsom, tök magokat szórtunk kis poharakba (persze földbe) és kitettük az ablakba, a fényre. Most nagy várakozásban vagyunk. Zsofka nagyon lelkes, mondta is, hogy bizony ezt Ő fogja rendszeresen kezelni, locsolni.

Lassan összeáll, hogy a virágoskertemben milyen virágok lesznek nyáron. Ehhez be is szereztem egy-két magocskát :) Már várom, hogy április legyen, ugyanis a legtöbbet akkor kell elszórni.

Lesz őszirózsa, estike, bársonyvirág (büdöske), nyári azálea...stb. Szép lesz, és színes. És szagos. NYÁÁÁÁÁÁR :)