Megint eltelt jó sok nap, hogy nem írtam. Pedig zajlik az élet. A víz szépen visszahúzódott, és túl vagyunk egy falunapon is.
De ami a legfontosabb: mától Dorkus is ovis lett. Igaz még csak délelőttönként, mert ebéd után hazahozom (ugyanis még kissé hadilábon áll a szobatisztasággal, de megnyugtattak, hogy az oviban pillanatok alatt át fog szokni a pelusról, ahogy látja majd a többieket. Hát úgy legyen).
Furcsa érzés. Ma délelőtt, miután hazaértem az oviból EGYEDÜL, olyan furán éreztem magam. Nem találtam a helymet sehol, csak tébláboltam itt, tébláboltam ott, és közben még a cipőmet sem mertem levenni, mert mi van, ha jön a telefon, hogy mennem kell Dorkáért valami miatt. De a telefon csak nem jött (hála Istennek) :) így ebéd után mentem a lányokért. Az már most látszik, hogy Dorka ovisként is másként fog "működni", mint Zsofka. Már ma, fél nap után is többet mesélt az aktuális (ovis) történésekről, mint Zsofka eddig valaha :) De nem baj, ettől szép, hogy ennyire különböznek :) :D
Kavarog minden a szívemben. Persze vártam már nagyon ezt az időszakot is, hogy többet tudjak dolgozni, hiszen most van lehetőségem, ölembe pottyant lehetőségek sokasága, amivel élnem kell, hiszen látom a környezetemben, hogy sokaknak milyen nehéz a helyzete munka terén. Mégis rossz, hogy Dorkust, akit még most is sokszor szinte babának látok, és még babaillata van :) ki kellett adnom a kezemből, még olyan kicsike. Tudom, hogy ez az élet rendje, de mégis.....
Természetesen tartom magam, nem bömbölök az ovi előtt vagy ilyesmi :) csak úgy belül most nagyon rossz.
