Amikor Pusztáék kiköltöznek a kertbe :)

Végre! Elérkezett ez a nap is. Ma reggeltől estig kint voltunk a kertben. :) (Persze azt csak így zárójelben merem megjegyezni, hogy mekkora halom vasalni-hajtogatni való ruha, mosatlan edény, poros polc vár még rám....)

Viszont a gyerekeknek szép lett a színe :) kellemesen elfáradtak :) és így talán emberi időben jut időnk esetleg egy kis filmnézésre, vagy "csak" beszélgetésre, anélkül, hogy bárki közbevágna :) .... de nem panaszkodom. Inkább megyek, vasalok, hajtogatok, port törlök :)

Tavaszi éledezés a kertemben :)

Amikor ideköltöztünk, a kertünk egy nagy "dzsumbujda" :) volt. Most is az még itt-ott, de igyekszem azért évről évre kicsit rendezni rajta.

Most pl. Dédi kertjéből hoztam jácinT(ot) :), és szívvirágot. Kedves Drága Férjemuram rámszólt, hogy szerinte fölösleges a már virágzó, vagy majdnem virágzó növénykéket ott kiásnom, itthon meg beásnom, mert ebből így bizony már nem lesz semmi..... hát lett, sőőőt virágzik minden. Dédi virágai, a mi kertünkben :)

Vissza a régi kerékvágásba

Picit furcsa, hogy végetért a felkészülés, olyan hirtelen vége lett. Mindenesetre igyekszem visszarázódni a "sima, szürke" hétköznapokba. Az utóbbi időben nem is írtam a gyerekekről sem, pedig ugye eredetileg ez a blog NEKIK készül.

Épp nyári szünet van az oviban. Zsofka is itthon tengődik. Szó szerint, nem igazán tud mit kezdeni magával. Már kitaláltam, hogy elhívjuk a barátnőit, és akkor minden szép és jó lesz. Ma tervezek délután beszélni egy-két anyukával. Engem személy szerint feltölt, ha gyerekzsivalytól hangos a ház, szóval én is csak örülnék neki. Remélem az anyukáknak is tetszeni fog az ötlet :)

Dorka változatlanul rosszalkodik, igazi szurtosmarcsa. Amint kimegy a kertbe, egy perc után már felismerhetetlenségig maszatolja magát :) Most már köszön: SZI-A, és mondja olvadozva, hogy A-PUUU :)

Ilyenkor nyáron méginkább szeretek itt élni. Az illatok, a levegő... mind, mind gyerekkori nyaralásaimra emlékeztetnek :) szinte olyan érzésem van, mintha most is nyaralnék (pedig már itt élek lassan 4 éve :)

Mostanában gyakran ábrándozok arról a bizonyos harmadikról. Jaa, neem, nem úgy, hanem egy harmadik gyermekről.... nagyon szeretnénk, csak jó lenne látni az anyagi (nehézség) alagút végét, és azt, hogy az ország nem lefelé, hanem felfelé halad....

... hát így telnek a napjaink. Gondolkodva, tervezgetve, nézelődve, illatolva :D

Amíg, mi készülődtünk, a kertünk kivirágzott. Öröm kimenni a kertbe (most méginkább, hogy minden olyan színes és illatos) :)

Rend-Kert

Zsofka a héten itthon van. Vasárnap begyulladt a szeme, így arra jutottunk, hogy nem megy, mert ez még akármi is lehet. Hétfőn délután a doktornénink is megerősítette, így egész héten itthon kell őt kellőképpen elfoglalnom.

Szerencsére a konyhában nagyon szeret sertepeltélni, így az már egy elfoglaltság. Ma viszont a nagy kánikula alatt, a veszélyes időszakban a gyerekszoba felé vettül az irányt, és megejtettük azt, amit kb. 3-4 havonta szoktunk. Az összes játékot a szoba közepére öntöttük, és mindent a helyére rendszereztünk. Zsofkát már viszonylag kicsi kora óta arra nevelünk (bár ez erre hülye szó, inkább iránymutatásnak mondanám), hogy amivel már nem játszik, azt pakolja el, mert ha nem teszi, akkor a nap végére a játékoktól már mozdulni sem tudnánk. Ő ezt általában komolyan is veszi, és elpakol, ezzel példátmutatva Dorkának, aki utánozza őt rendületlenül. Ez így mind szép és jó, csak így van, hogy valamelyik doboz már be sem tud csukódni egy idő után, valamelyik meg üresen tátong :) Na ilyenkor lép közbe a rendkommandó :D vagyis MI mindannyian, és mindent a helyére teszünk. A lányok nagyon élvezik, hiszen ilyenkor tényleg úszni lehet a játékokban, egy ideig :)

Aztán a munka után jöhetett a jól megérdemelt pihenés is. Kicuccoltunk a kertbe: pléd, sátor, konyha - mert ugye enni is kell - napernyő, székek, asztal, motorok.... itóka. És itt vártuk, hogy ránk esteledjen. Ilyenkor nyáron szinte tényleg csak aludni járunk be a kertből, de ez annyira jó, fogalmam sincs, hogy hogy tudtam oly sok éven, évtizeden át egy belvárosi lakásban élni... olyan távoli emlék :)

Minek ez a cirkusz?...

... Ma a kertben ülve ez a réges-régi Neoton sláger jutott eszembe. Zsofka ugyanis cirkuszosat játszott. Mi pedig lelkes nézői voltunk :)

Elővette a kis kerti asztalt, székeket. Ez volt a színpad, és a kellékek :) Aztán táncolt, énekelt, akrobatikus elemeket is bemutatott, végül meghajolt, és fáradtan "hazament", és aztán kezdődött újra a cirkuszi fellépés.

Annyira jó volt. Zsofkának is tetszett, hogy tapsolunk. Mert tapsoltunk, úgy, hogy még az utcán is hallhatták :)

Négylábúink csak néztek, hogy mi bajunk lehet. Tényleg, róluk még nem is beszéltem, pedig ez a két kis szakállas eb is családunk része. Mancit egy végtelenül kedves tenyésztőtől, az Idesüss kennelből hoztuk. Rozit pedig nem sokkal később a Futrinka Egyesülettől fogadtuk örökbe. Manci igazi bújós, nem bánná, ha valaki egész nap a hasát vakargatná. Rozi ezzel szemben sokkal harciasabb, de ugyanakkor puszikirálynőnek is hívom, mert állandóan puszilkodna.

Azelőtt sosem volt kutyám. Pest, Belváros... bár nagyon szerettem volna, de így utólag belátom, hogy akkor, ott, tényleg nem lett volna jó. Azt viszont már vidékre költözésemkor eldöntöttem, hogy a gyermekeimet mindenképpen szeretném az állatszeretetre "nevelni", bár ez nem is nevelés, inkább csak érzés. Felelősség, kedvesség.

Nagyon érdekes, ahogy a gyerekek is húznak a kutyák felé. Zsofka már nagyon régen Rozit nevezte meg, mint saját kutyát. Így Dorkának "maradt" Manci. Azért is érdekes ez, mert Zsofka egy kevésbé akaratos, nem harcoló, inkább nyugis gyerkőc. Ehhez választott magának egy "harcost". Dorka viszont folyamatosan harcol velünk, és ehhez jön Manci nyugis természete. Szóval így négyen nagyokat tudnak alkotni a kertben :) Öröm nézni őket.

Jó hosszú lett ez a bejegyzésem, most már beszéljenek a képek:

A cirkuszban:

A nézők: :)

Végül Dorka is beállt:

Dorka horgászik épp: :)

Manci mosoly:

Rozi portré:

Egy hét

Kb. egy hete nem írtam a kisnaplómba. Hogy miért? Annyi mindent írtnék, de tényleg, mert mindig vannak történések, de egyszerűen amikor nekiülnék, biztos akad valami egyéb tennivalóm :) Most is nemsokára ébred Dorkám, így siethezek :)

Az elmúlt egy héten tényleg sokmindent történt. Volt kicsiny falunkban egy minicirkusz. Elmentünk hát. A műsor és a két (!!) fellépő kritikán aluli volt, de persze ebből a 3-10 éves gyerekek mit sem vettek észre. Csak a felnőtt szem látta, hogy szeretik a "tintit" és hogy baromi unják az egészet. Azt is csak a felnőtt szem látta, hogy ez az egész műsor arra megy ki, hogy a szünetben (mert igen, ilyen is volt a kb 35 perces előadás közben) a szülők jól televásárolják magukat. Fénylő-villogó izébigyó, fejdísz, üdítő, chips...stb. Ja és még tombola is volt.... Tehát érdekes volt nagyon. :) De egyáltalán nem bánom, hogy elmentünk. Itt a gyerekeknek olyan kevés lehetősége van "világot látni". Mármint itt most nem feltétlenül a sajátjaimra gondolok (mert azért igyekszünk a koruknak megfelelő programokat találni nekik, akár országos szinten is). DE a többség nem teheti, szóval bánni nem bánom, jó volt látni Zsofka nagy csodálkozó szemeit, amikor a "bohócbácsi" pl. tüzet "okádott" :) stb.

Aztán lássuk csak mi történt még? Ja, persze. A palántáink szépen alakulnak. A tök kifejezetten nagyra nőtt már :) Jó így együtt nevelgetni ezeket a kis növényeket, Zsofka gondosan ápolja, locsolja őket, és már alig várja, hogy kiültethessük a kertbe őket.

A lányok fejlődésében is előrelépés mutatkozik. Zsofka pl. néha már egészen felismerhető ember formákat rajzol. Szemmel, orral, szájjal. Pedig amikor az ovit kezdte általában csak satírozott. (Sőt, azért még most is sokszor csak színezgetni a semmit) :) De alakul, és végtelenül Büszke vagyok rá! A Büszkeségről jut eszembe. Elsőszülöttemről még azt is meg kell említenem, hogy ha elmegyünk valahova, NEM követelőzik. Megérti, hogy ha azt mondjuk valamire, hogy NEM. Na persze ilyenkor mindig biztosítunk egy másik alternatívát, pl. ha hazamegyünk apu mesél, vagy bábozik, vagy anyuval elmosogatsz, sütsz.... de szerintem ez annyira csodás.... és már most látom, hogy kisebb lánykám nem lesz ilyen tünemény, ebben a tekintetben.

Dorka pedig... az igazi kis örökmozgó leánykám. Nem elég, hogy már hónapok óta jön-megy, a legújabb tudománya a felmászás, bárhova, bármilyen magasra. A szívbaj kerülget, mert sokszor épp fejreesni készül, de aztán mindig korrigál. Már egész ügyesen le is tud mászni. És a legújabb hobbija: áll vagy ül a hálónkban a nagy egészalakos tükör előtt és kacag, rötyög, grimaszol, akár órákig is. Meg kell enni.

Nálunk már jóideje tavasz van :) Na neeem, azért még múlthéten is szakadt a hó. De az ablakban már színes virágok díszelegnek. Sablon nincs :) saját rajzaim :) némelyik tán még fel is ismerhető :D (majd fotózok kintről is, az utca irányából, mert a másik ablak is tele van más és más virágokkal. Nagyjából ennyi jut eszembe :)