Egy hét

Kb. egy hete nem írtam a kisnaplómba. Hogy miért? Annyi mindent írtnék, de tényleg, mert mindig vannak történések, de egyszerűen amikor nekiülnék, biztos akad valami egyéb tennivalóm :) Most is nemsokára ébred Dorkám, így siethezek :)

Az elmúlt egy héten tényleg sokmindent történt. Volt kicsiny falunkban egy minicirkusz. Elmentünk hát. A műsor és a két (!!) fellépő kritikán aluli volt, de persze ebből a 3-10 éves gyerekek mit sem vettek észre. Csak a felnőtt szem látta, hogy szeretik a "tintit" és hogy baromi unják az egészet. Azt is csak a felnőtt szem látta, hogy ez az egész műsor arra megy ki, hogy a szünetben (mert igen, ilyen is volt a kb 35 perces előadás közben) a szülők jól televásárolják magukat. Fénylő-villogó izébigyó, fejdísz, üdítő, chips...stb. Ja és még tombola is volt.... Tehát érdekes volt nagyon. :) De egyáltalán nem bánom, hogy elmentünk. Itt a gyerekeknek olyan kevés lehetősége van "világot látni". Mármint itt most nem feltétlenül a sajátjaimra gondolok (mert azért igyekszünk a koruknak megfelelő programokat találni nekik, akár országos szinten is). DE a többség nem teheti, szóval bánni nem bánom, jó volt látni Zsofka nagy csodálkozó szemeit, amikor a "bohócbácsi" pl. tüzet "okádott" :) stb.

Aztán lássuk csak mi történt még? Ja, persze. A palántáink szépen alakulnak. A tök kifejezetten nagyra nőtt már :) Jó így együtt nevelgetni ezeket a kis növényeket, Zsofka gondosan ápolja, locsolja őket, és már alig várja, hogy kiültethessük a kertbe őket.

A lányok fejlődésében is előrelépés mutatkozik. Zsofka pl. néha már egészen felismerhető ember formákat rajzol. Szemmel, orral, szájjal. Pedig amikor az ovit kezdte általában csak satírozott. (Sőt, azért még most is sokszor csak színezgetni a semmit) :) De alakul, és végtelenül Büszke vagyok rá! A Büszkeségről jut eszembe. Elsőszülöttemről még azt is meg kell említenem, hogy ha elmegyünk valahova, NEM követelőzik. Megérti, hogy ha azt mondjuk valamire, hogy NEM. Na persze ilyenkor mindig biztosítunk egy másik alternatívát, pl. ha hazamegyünk apu mesél, vagy bábozik, vagy anyuval elmosogatsz, sütsz.... de szerintem ez annyira csodás.... és már most látom, hogy kisebb lánykám nem lesz ilyen tünemény, ebben a tekintetben.

Dorka pedig... az igazi kis örökmozgó leánykám. Nem elég, hogy már hónapok óta jön-megy, a legújabb tudománya a felmászás, bárhova, bármilyen magasra. A szívbaj kerülget, mert sokszor épp fejreesni készül, de aztán mindig korrigál. Már egész ügyesen le is tud mászni. És a legújabb hobbija: áll vagy ül a hálónkban a nagy egészalakos tükör előtt és kacag, rötyög, grimaszol, akár órákig is. Meg kell enni.

Nálunk már jóideje tavasz van :) Na neeem, azért még múlthéten is szakadt a hó. De az ablakban már színes virágok díszelegnek. Sablon nincs :) saját rajzaim :) némelyik tán még fel is ismerhető :D (majd fotózok kintről is, az utca irányából, mert a másik ablak is tele van más és más virágokkal. Nagyjából ennyi jut eszembe :)