Ahogy mi láttuk: Budapest, májusban

Betegállományban lévő ovisok egy napja... :)

Mert sétálni oly jó :)

Léleksimogató kirándulás - Vághosszúfalu

Pénteken Drága Komám szüleihez voltunk hivatalosak.

Már többször írtam a kisnaplómban, hogy milyen hatással vannak rám a Náluk töltött pillanatok. Ez most sem volt másként.

Mint mindig, most is Finom falatok, Kedvesség, Szeretet várt bennünket. Az ember életében mindig akad sok-sok idegeskedni való, de ott eltörpül minden, ami rossz :) Ilyenkor mindig azt érzem, mintha ki"vasalnák" az "összegyűrődött" lelkem.

Ismét egy budapesti hétvége

Elhatározásunknak megfelelően ebben a hónapban is egy hétvégét a fővárosban töltöttünk.

Odafelé Vácon is megálltunk, hogy a Duna partján elfogyasszuk az itthonról vitt elemózsiánkat. :)

Gyönyörű ez az ősz:

Ipolytarnóci kirándulás - képekben

Mivel lassan három hete ostromolja a hányós-hasmenéses vírus hol egyik, hol másik családtagomat, így most csak képekben - szöveg később:

Pesti hétvége és Medvefarm

Két hete gondoltunk egyet, és felmentünk pestimamához hétvégére. Nem volt semmi konkrét elképzelésünk, illetve egy aprócska mégis. A Decathlonban kinéztem korábban a lánykáknak téli bakancsot, és azt szerettem volna megvenni. Így hát, ha már mentünk, nem siettünk haza. Ismét kirándultunk a nagy fővárosban. Így annyira SZÉP és jó. :)

Sokat sétálunk a Hősök tere, Városliget környékén, nagyokat játszótereztünk, aztán néztük a rakpartról a hajókat, a Budai Várat, Halászbástyát...stb.

Nekem személy szerint most a Vigadón akadt meg a szemem. Annyira gyönyörűen fel van újítva, hosszú percekig álltam és néztem (és persze fotóztam, fotóztam :) )

Drága Férjemurammal megállapítottuk, hogy fővárosunk erősen szépül, épül. Jó látni, hogy a régi épületeket is sorban teszik rendbe.

"Budapest, Budapest"...tényleg csodás :) - DE hangsúlyozom, nekem még mindig (MÁR) turistaként. Természetesen nem szeretném, ha a lányok számára ismeretlen lenne a "nagyváros" lendülete, látványa, tömege, ezért is gondoltuk, hogy egyre többet és többet fel"szökünk" majd mamához, hogy koruknak megfelelően ismerjék meg Pestet.

Persze ennek az egésznek van előzménye. Tudom, milyen az, amikor valaki ("a") pesti és azt is tudom, hogy sok, picinyfalumban élő fiatalnak még most is ("A") Pest misztikus, ismeretlen hely.

Hazafelé tettünk egy kis kitérőt és meglátogattuk a veresegyházi Medveotthon lakóit. Gyönyörű időben érkeztünk, a környezet is nyugis, csendes, és a Macik tüneményesek, bár némelyikük már kicsit rosszul lehet a sok méznyalástól, de azért nyalják rendületlenül :) Amin ledöbbentem, hogy sokan a mézes fakanalaikat bedugták a farkasokhoz is....

Hétvégi programnak mindenképpen ajánlom, főleg azoknak, akik szeretik a nagy macikat :D

Egy gyors kép"riport"

2010.08.21 Hollókő

Pár km-re lakunk csak Hollókőtől, mégis igen ritkán autózunk át, bár nemrég, (nyár elején, amikor Zsofka az ovisokkal az Állatkertben járt) Dorkussal átkirándultunk, de valahogy nem is tudom. Nekem már túlságosan "megcsinált". A várban sem azt éreztem, hogy történelmi romokon sétálok, hanem azt, hogy mesterségesen felépített kőhalmokon. De persze a környezete nagyon szép.

Ide vártak bennünket, 21-én az idei István, a király előadásra. Már délután átmentünk mi is a főpróbára Drága Jó Férjemurammal, pestimamával és a gyerekekkel. Picit tartottam tőle, hogy mit fognak kezdeni a lányok délután 1/2 4-től az este8 órás kezdésig (és aztán az előadás végéig - éjjel 11 óráig) DE minden várakozásomat felülmúlták. A főpróbát is csápolva végigülték (pedig direkt mondtam, hogy ne nézzék, mert aztán az előadást unni fogják - de nem lehetett rájuk hatni, szeretik és kész), aztán rohangáltak egy nagyot fent a várban és egy nagy dombon le-föl.......

Tésa, Nagybörzsöny

2010.08.18 Komámmal kirándultunk egy cseppet :)

Azt hiszem életemnek most egy "ajándék" szakaszában vagyok :) Ajándék olyan értelemben, hogy a lányok már ügyes ovisok, én dolgozom is, meg nem is :), sokat tudok itthon lenni, itthonról dolgozni. Magamnak oszthatom be az időmet.... éééééés akad szabadidőm, amikor ÉN vagyok. Majdnem öt év itthonlét után ez csodás érzés :)

Egy ilyen "ajándék" nap reggelén Komám telefonált, hogy nincs-e kedvem vele tartani egy kis kirándulásra. Szerintem ő is tudja, hogy ez a kérdés költői, hiszen úgyis tudja rá a válaszom :) (Mindig van kedvem) :)

Az útvonal: Tésa-Nagybörzsöny-Nagymaros-Vác
Nagymaros és Vác nem volt ismeretlen számomra, viszont Tésán és Nagybörzsönyben még sosem jártam.

Tésa különlegessége, hogy 2008-as adatok szerint 87(!!!) fő a lakosság száma :) valamint az sem mindennapi, hogy munkanapokon 2 busz jár összesen, hétvégén pedig egy sem. Nagyon tetszett, hogy itt-ott a kis faluban szép, igényes táblák voltak elhelyezve a falu történetéről, templomáról. Ezeket a táblákat a Tésa Barátainak Társasága Egyesület állította 2009-ben. Szerintem nagyon ötletes, és "elférne" ilyen minden faluban. :)

Nagybörzsöny is különleges. Bár mára már csak 7-800-an lakják, egykor a 2000 főt is meghaladta a lakosság száma, sőt még városi rangot is kapott. Mint megtudtuk, a mára már csak falunak három katolikus és egy református temploma van.

A legkülönlegesebb a Szent István templom, ami a XIII. században épült. Furcsa érzés egy ilyen régi templomba betérni, körbejárni. Az ember szinte "repül visszafelé az időben". Szerencsénk volt, mert épp ott volt egy faluban élő hölgy, aki idegenvezetőként elkísért minket még a Bányásztemplomba is, és elmondott sok érdekes információt a faluról, a templomokról.

Sajnos a fényképezőgépen Nagybörzsönyben megadta magát (nem voltam felkészülve a kirándulsra, így az elemek nem voltak feltöltve), pedig annyi képet tudtam volna még készíteni:

"Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak"

Valahányszor megfordul kiscsaládom Pesten, a lányok szájtátva, majd ordítva üdvözlik az összes tömegközlekedési eszközt. Itt(hon), vidéken szerencsések vagyunk, autó van a popsink alatt, és nem kell a buszon "nyomorognunk" és a tömegben összetapadnunk idegenekkel. Húúh. Most is hihetetlen, hogy hogyan bírtam életem első 24 évét ott :D A lányoknak viszont nagyon tetszik minden járgány, legfőképp a VILLLLAMOOOOOS!!!! így hazafelé úgy döntöttünk, (míg ők édesdeden alukáltak hátul a kocsiban) hogy megállunk a fővárosban, és csapunk egy BKV-s napot :)

Így is történt. Leparkoltunk (szerencsésen - hiszen elsőre volt hely) a Reáltanoda utcában, elsétáltunk az Astoriához, majd felszálltunk egy villamosra, aztán egy másikra, aztán egy harmadikra, aztán egy buszra, ...... stb. Igazán úgy éreztem magam én is, mint egy túrista, csak gyönyörködtem a látványban ahol csak lehetett. Szerencsére nem volt sehol tömeg, úgy látszik a szombat dél, kora délután épp ideális az ilyen kis "kiruccanásokra" :)

Végül visszatértünk a kocsihoz, felpakoltuk az összes nálunk lévő homokozó játékot és átslattyogtunk a Károlyi kertbe (gyerekkorom egyik kedvenc játszóterére) ahol órákig játszottunk. A lányok hazafelé ájultan aludtak (mint ahogy a kép is mutatja) :) Jó kis nap volt, jó Pesten túristának lenni :D

Az a csodálatos balatoni nyár :)

Félelmetes, hogy mennyire nem vagyok formában, már ami az írást illeti. De igyekszem összeszedni magam, és nem kitörölni ezt a bejegyzést :)

Szóval adott három fiú (férfi) :) majdnem 20 éve tartó barátság. Hozzájuk jött/ment két feleség és egy menyasszony, majd csatlakozott három kislány és egy kisfiú (eddig) :) Ez a kis csapat évről évre összejön valahol, az ország egyik pontján. Idén Balatonalmádiban az egyik család nyaralójára esett a választás. Bevezetésként talán ennyi elég is.

Indulás előtti este (inkább éjjel) bepakoltam. Felkészültem mindenféle szélsőséges időjárásra, így a lányok akkora "puttonnyal" érkeztek a három napos balatoni vakációra, mintha egy hónapra mentünk volna. :) És hát persze, fürdőruhán kívül nem igen volt szükség semmi más ruhára.

Reggel viszonylag korán útra keltünk, hogy elkerüljük a nagy meleget, és mégnagyobb pesti dugót. Jelzem immáron két szobatiszta (!!!!) leánykával vágtunk neki a nagy kalandnak, felszerelkezve bilivel, WC szűkítővel. Az M7-esen odafelé csupán négyszer kellett megállni pisilni, és ebből mind a négy vaklárma volt :D De nem baj..... :)

A sok megállás miatt sikerült 3 1/2 - 4 óra alatt megtennünk az utat, így mire elértünk a Balaton csücskéhez, a lányok már komolyan kezdtek nyöszögni, hogy "Annnnyuuuuúúúúúú mikor érünk már oda???? Apuuuuúúúúúú már a Balatonon vagyunk???????"

A feszültséget oldva dalolásba kezdünk. Természetesen elhangzott a "Pancsoló kislány", de nem maradhatott ki a "Nyár van" Neoton sláger, vagy a "Napolaj" az UFO együttestől ....stb. :) És ez így ment kb. 20 km-en keresztül, szinte rekedtre énekeltem magam, de bejött, a lányok nem nyüszögtek :) és végre megérkeztünk.

Almádiban fent a hegyen laktunk, csodálatos balatoni kilátással. Picit féltem is, hogy hogyan lesz, mivel a lányokat mindenképpen le akartam fektetni ebéd után, de nem gondoltam, hogy két, Balatoni érzésektől felturbózott lánykám mindenféle küzdelem nélkül ezt meg is teszi nekem, de megtették, így ébredés után az egész csapat felpakolt és le"költöztünk" a partra. /A strand fizetős, felnőtteknek 500 Ft (550 ft a bejárós jegy), gyerekeknek ingyenes./ Egyáltalán nem tartottam drágának ezt az összeget, mivel a strand nagyon rendezett.

Amíg a parokolótól bandukoltunk a bejárathoz, azon mosolyogtam, hogy régen, míg csak ketten voltunk, elég volt a strandoláshoz két fürdőlepedő. Most két autóval érkeztünk, összesen 6 felnőtt és 4 gyerek. A felnőtteknél mindenkinel egy-egy hátizsák, két hűtőtáska, napozósátor (vagy hogy is hívják azt a félsátrat :D), bili és két hatalmas pokróc. Ja és persze a karunkra akasztott előre felfújt úszógumikról nem is beszélve :D Kifelé menet is hasonló képet mutattunk, csak akkor minden fiú nyakában minimum egy gyerek is lógott :D

Esténként az elalvással nem volt gond, a nagy játszóterezések, és a mégnagyobb pancsizások megtették a hatásukat. :)

Ha jól számolom, legalább 10 éve nem jártam a Balatonnál, DE valahogy nem is hiányzott. Most viszont, mióta hazajöttünk, gyakran eszembe jut.......... Máris hiányzik. :D

Na ahhoz képest, hogy nem vagyok formában, szép hosszú bejegyzést kerekítettem :) Ennél részletesebb beszámolóra most képtelen vagyok, de lehet, hogy lesz részletesebb is (de az is lehet, hogy nem) :D

Sasfészek :) - Ausztria 4. rész

Utazásunk harmadik reggelén egy kiadós reggeli után, elköszöntünk vendéglátóinktól, a Gasthof Alpenrose "anyjától", Nagl asszonytól - akin látszott, hogy kora ellenére ott van minden folyamatnál, a konyhában, a recepción és ami nekem külön tetszett, itt-ott az étkezőben Őt véltem felfedezni egy-két festményen is :) Az is nagyon szimpatikus volt, hogy a falakon sok oklevél, elismerés is helyet kapott. Többek között egy születésnapi díszlap, amit Nagl asszony (néni) tavaly kapott Rauris polgármesterétől 70. születésnapjára. Szerintem lenyűgöző ez a figyelmesség. (Itt is megjegyzem, van még mit tanulnunk!)

Harmadik napunkon uticélul a "Sasfészket" tűztük ki. Így, nem is olyan sok autózás után, már át is léptünk a osztrák-német határon, és meg sem álltunk Kehlsteinhaus-ig.

/A Sasfészekről annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy Hitler egyik kedvenc üdülőhelye volt, bár nem tisztázott, hogy hányszor is pihent ott valójában. /

Autóval nem lehet felmenni az épület közelébe sem. Egy hatalmas parkoló mellett, egy szintén elég nagy buszmegállóból 30 percenként indul 4 busz egyszerre felfelé, eközben 4 fentről lefelé jön, és félúton találkozva elengedik egymást, az út ugyanis olyan keskeny, hogy két busz nem is férne el rajta egymás mellett. (Érdemes megemlíteni azt is, hogy nem csak busszal, hanem gyalogosan (!!!) is fel lehet túrázni a Sasfészek bejáratához. Hááááát, minden elismerésem annak, aki ezt meg is teszi :) )

Ahogy kapaszkodtunk fel az úton, azon töprengtem, - vagy talán ki is mondtam a fiúknak, már nem emlékszem - hogy ilyen magasságban már nincs félelemérzetem sem, mert ez már felfoghatatlan :) Míg egy-egy hídon állva, letekintve, néha megremeg a lábam, addig itt semmi ilyet nem éreztem, pedig nagyon-nagyon magasan jártunk, és nagyon-nagyokat kellett a busznak kanyarodnia. :)

Útközben csendesen nézelődtem. Tényleg volt valami a levegőben. A hatalmas fákat néztem, az út mentén a köveket, szikladarabokat, és közben azon gondolkodtam, hogy ezeket vajon ő is látta? Hitler is ezek között a fák között autózott felfelé? Drága Jó Férjemuram meg is jegyezte, hogy itt bizony vannak olyan idős fák, amik már akkor is itt lehettek. Én hittem neki, így az egész környezet méginkább elcsendesített....

Megérkeztünk a bejárathoz. Egy nagyon hideg és nedves alagúton átgyalogva elérkeztünk a lifthez, ami felvitt bennünket magához az épülethez. A lift is érdekes volt, minden eredeti benne, még egy réges régi fekete "tekerős" telefont is felfedeztem a liftajtó mellett.

Hát felérkeztünk. Szép tiszta, napocskás időben, így minden irányban nagyon messzire el lehetett látni. Mesés volt, tényleg. Lánykáim már nagyon hiányoztak. Biztos vagyok benne, hogy oda, egy ilyen "körútra" el kell mennünk velük is. Mindenképpen.

Fent az épületen, épületben egyébként szinte semmi sem utal már arra, hogy egykor kié is volt a "házikó". Ma már étteremként funkcionál. Olvastam, hogy 1945-ben lebombázták az épületet, mert azt gondolták, hogy ott bújkál Hitler, és más vezetők. Ezután az amerikai hadsereg pihenőhelyévé vált, majd 1960-ban visszakerült Bajorországhoz, és azóta több felújítást végeztek rajta. Ottjártunkkor is fel volt állványozva éppen.

Végül hazaindultunk....

Drága Egyetlen Komám! :)

Ha véletlenül erre jársz. Köszönjük. KÖSZÖNÖM!!!!! MINDENT! Tudod! :)

Édes álmok Raurisban - Ausztria 3.rész

Megjárva a nagy csúcsokat Kedves Komám kellőképpen elfáradt, így ő már a vacsora után lepihent.

Drága Férjemurammal mi még bírtuk az ébrenlétet - bár gyanítom, ha akkor, este 7-kor ledőltünk volna, mi sem keltünk volna fel reggelig. Kitaláltuk, hogy elmegyünk sétálni, megnézzük Raurist.

Jó sokat gyalogoltunk, mire elértünk egy olyan ponthoz, ahonnan jól be lehetett látni az egész kis városkát. Találtunk ott egy padot, és leültünk kicsit. Sokáig csak csendben nézelődtünk, gyönyörködve a tájban, és közben az itthon maradt "két kis oroszlánra" gondoltunk :) ...

Raurisban járva, és persze végig utunk során, sokszor az jutott eszünkbe, hogy hogy lehet, hogy így is tudnak élni emberek? Rendben, tisztaságban, kerítések nélkül, barátságosan. Az embernek nem kell ahhoz semmit tennie, hogy megszólítsák a boltban, hogy ráköszönjenek az utcán.

Pl. indulásunk reggelén Drága Férjecskémmel elindultunk a helyi Spar-ba, hogy az útra csomagoljunk egy kis elemózsiát. 7:05-kor értünk, a 7:00-kor nyitó üzlethez. Beléptünk a bejáraton - gyanítom, aznap elsőként - és egyből mosolygós eladók, péntárosok között találtuk magunkat. Hangosan köszöntek, és nem löktek fel a takarítógépükkel sem... azért ez tiszta hülyeség, hogy ilyen apróságokat észreveszek, de nyilván nem véletlenül....

Na de elkanyarodtam az eredeti bejegyzésem témájától. Gondolom az utazástól is, gondolom a friss levegőtől is, de mindhárman olyan jókat aludtunk Raurisban. :) /És közben álmodtunk, még ébren is :)/

Nyárból a télbe - Ausztria 2.rész

Első napunk estéjén, épphogy "beestünk" vacsorára a szálláshelyünkön, Raurisban. Sőt, már régen túl is voltak rajta, de nagyon kedvesen fogadtak, és egyből, bejelentkezés után kaptuk is a meleg leveskét és a második fogást.

Éjjel, szokásunk szerint jó sokáig beszélgettünk, mert nem fogynak a szavak :)

Másnap reggel ismét útra keltünk. A napi úticél: Grossglockner Hochalpenstrasse.

Őszintén szólva, amikor elindultunk bele sem gondoltam, hogy ott még ekkora hó lehet, és hogy repkednek a mínuszok. Kicsit furcsa érzés is volt, hogy egy idő után nem tudtam szinte kezelni a fényképezőgépet, mert megfagytak az ujjaim (a kesztyűmet ugyanis jól itthon felejtettem).

Szóval Grossglockner:

Az út fizetős. Napijegyet kell vásárolnia annak, aki fel szeretni menni a "felhők közé". A fizető kapun áthaladva elkezdődtek a kanyarok és brutális emelkedők. A kanyarok még számozva is vannak, de egy pár kacskaringó megtétele után már nem azt néztem, hanem az útra próbáltam koncentrálni. Nem, nem én vezettem, tehát nem ezért meredt előre a tekintetem :) hanem azért, mert olyan köd volt, hogy nem is tudom, valahogy ösztönösen előre kellett figyeltem. Felfelé kapaszkodva a nagyon ködös emelkedőn, még egy mormotával is találkoztunk. Szaladt előttünk egy darabig. :)

Az útról letértünk egy "zsákútra", ami felvezet egészen Edelweisspitze-re. 2571 méter magasban jártunk. Hatalmas hó, köd és rettenetes hideg fogadott bennünket. A hajamra folymatosan ráfagyott a pára, és az ujjaim itt már tényleg teljesen elfagytak. Drága Férjemuram meg is kérdezett egy hölgyet - aki a fent működő ajándékboltból jött ki kérésünkre, hogy készítsen rólunk fotót - hogy júniusban itt mindig ilyen idő van? A hölgy mondta, hogy ez egy nagyon rossz év, nem igen jellemző ez az időjárás ebben a hónapban már. Mi ilyennek láttuk június utolsó hetében Edelweisspitze-t:

Visszaszálltunk az autóba melegedni, és persze folytattuk az utat tovább. Következő "állomásunk" a Kaiser Franz Josefs Höhe (Ferenc József magaslat). Hatalmas parkolóház fogadott bennünket, ami elsőre döbbenetesnek tűnt, de később beláttam, hogy nyilván szükség van ekkorára, hiszen - mint megtudtam - Ausztria három leglátogatottabb helyszínének egyike a magaslat (a Schönbrunni kastély és Hohensalzburg vára mellett).

A látványról itt sem nagyon tudok mást mondani, csak azt, hogy Csodaszép! :) Tényleg sokáig csak álltunk és néztük a nagy magasságokat, mélységeket. Itt már több mormival is találkoztunk, több helyen etették is őket, így még modellt is tudtak állni nekünk egy-két fotó erejéig :)Fogalmam sincs mennyi időt töltöttünk fent a Ferenc József magaslaton, mert az órára, telefonra egyszer sem néztem. Elkápráztatott a látvány, és minden percben, másodpercben, próbáltam a szememmel is "fotózni" a látottakat, hogy ezt ne felejtsem el soha, amíg csak élek :)

Aztán elindultunk visszafelé, de persze útközben itt-ott még muszáj (!) volt megállni :) mert ki hagyna ki egy találkozást egy óriás fa mormotával pl.?

Mai kirándulós napunk

Kicsit félbeszakítom az ausztriai élménybeszámolómat, ugyanis ma nagy kirándulós napunk volt :)

Zsofka az ovisokkal Pestre, az Állatkertbe látogatott, így - hogy Dorkusnak is meglegyen a kirándulás élménye (őt még nem merték vinni) - mi ketten átmentünk Hollókőre/be.

Közel van hozzánk, mégis ritkán, min. évente egyszer látogatunk át. De talán jó is így, így nem múlik el a varázsa. Most sikerült délelőtt még a csendesebb időben menni, sehol nem botlottunk senkibe, miénk volt az egész ófalu. :)

Szép időnk is volt, így Dorkus a szabadban fogyaszthatta el, az előző nap gondosan a táskájába készített elemózsiáját :)

Úgy tudom, hogy Zsofkáékról is lesznek képet, amint hozzájutok, dokumentálom :)

Hármasban Hallstattban :) - Ausztria 1. rész

Hát az úgy volt, hogy .... többféleképpen is kezdhetném.

Pár hónapja Drága Komám kitalálta, hogy el kéne mennünk hármasban egy kicsit kirándulni. Tudom, hogy főleg engem akar az ilyen kirándulásokkal kimozdítani itthonról :) Készültem is nagyon, és úgy gondoltam, három napot kibírok én is, és a gyerekek is nélkülünk.

A helyszínt is már korábban eldöntöttük. Ausztria. Közel is van és gyönyörű :)

Az indulás előtti napokban már kicsit rosszabbul éreztem magam. Kétségek között örlődtem. Jót teszek-e azzal, ha így itthon hagyom őket? Egy anyuka előrébb helyezheti néha a saját "szórakozását"?

Szóval nem volt könnyű, de aztán útra keltünk, és persze tudtam, hogy pestimamával jól meglesznek itthon, és valószínűleg ez is sokkal jobban megvisel engem, mint őket.

...

Első napra Hallstatt-ot céloztuk meg. A hely érdekessége, hogy korábban, amikor még irodában dolgoztam, és napi 8-9 órában a monitort bűvöltem több mint egy éven keresztül ugyanaz a háttérképem volt. (Nálam ez azért is érdekes, és megemlítendő, mert elég gyakran váltogattam azokban az időkben a képet, mégis ez az egy annyira megfogott, hogy öröm volt ránézni nap mint nap.)

Amikor elkezdtem nézelődni, hogy hova is megyünk, döbbentem láttam, hogy a google - képkeresgélés közben - többek között az én háttérképemet is kihozta Hallstatt-ot beírva :) Húúú, hát szuper, nagyon vártam, hogy odaérjünk. És nem csalódtam.

Az idő amúgy végig nagyon kegyes volt velünk. Sokszor esett az eső, de amikor odaértünk egy-egy előre kiszemelt helyszínhez, akkor mindig elállt :)

Így volt ez Hallstattban is. Igazi mesebeli városka. Tisztaság, rend. Ahogy kell :) Azt hiszem egy egész napot el lehetne tölteni ott. Sajnos sok időnk nem volt, mert a hegyekben, egy lezárt útszakasz miatt, több mint két órás kerülőt kellett tennünk. De CSODASZÉP volt. Megbeszéltük, hogy a lányokat is elvisszük legközelebb, mert ezt látniuk kell :)

Hallstattról bővebben:

Hallstatt egy csöppnyi ausztriai barokk kisváros, melynek neve a kelta hagyományok szerint „a só helye”, lakosainak száma 1 000 fő, ami a hely szűke miatt lényegében évek óta nem is változik.

A városka érdekessége, hogy egyetlen főutcából (Seestrasse) áll. Különleges ékszere a festői természeti környezetén kívül az a kis gótikus templom, melynek három különösen szép szárnyasoltára van.

A helyszűkével küzdő kisváros különös és egyben bizarr nevezetessége a templom kertjében található teraszos temető, melyben a halottak maradványait 10 évente kiássák, majd koponyájukat kifehérítik. A koponyákat festett virág- és babérkoszorúkkal ékesítik, majd a fehér „homlokra” gót betűkkel vésik fel a elhunyt nevét. A templom melletti sziklafalba vájt Csontház így őrzi a megboldogult földi maradványait.

A városka a szikla lábához, egymásra épült házak csodálatos sorából áll, a városlakók a már említett helyszűke miatt, a ház falához gyümölcsfákat ültettek és felfuttatták azokat a falon.

/Forrás: wikipedia/

Piciny falum határon innen...

... és határon túl.

Szombaton ismét kirándultunk egy cseppet :)

Pár napja szóba került, hogy már négy éve élek itt, mégsem jártam a "túloldalon", vagyis nem voltam az Ipoly túloldalán, a szomszéd falvakban, amik szomszédosak, mégis egy országhatár választ el bennünket egymástól.

Így a kirándulási helyszín is adott volt, az idő pedig teljesen ideális. Lánykáim is igen jól érezték magukat.

Kis falum, két templomra "odaátról", a csalári templom kertjéből És az útvonalról:

Igazából már régen elhatároztam, hogy ha járunk valamerre, minden érdekes információt leírok róla, márcsak azért is, hogy ha a lányok egyszer visszaolvassák soraimat, tudják, hogy hol jártunk, miket láttunk,.... persze néha követi tett is ezt az elképzelésemet, de most igyekszem lejegyezni, amit csak tudok, és ami eszembe jut.

Tehát elindultunk piciny falunkból, aztán Balassagyarmatra érve átléptünk a határon. Nekem még most is furi, ahogy ott állnak üresen a határokon ezek az épületek. Egy korábbi szlovákiai kirándulásunkon, ha jól emlékszem egy rajkai határátlépéskor teljesen ledöbbentem. Úgy voltak otthagyva a székek, az asztalok, a papírok, mintha azt mondták volna az ott dolgozóknak, hogy "héé, azonnal hagyjátok el az irodát, többet nem kell jönni"... érdekes látvány volt a nagy üvegfalon keresztül.

Na de a mostani útra visszatérve.

Először Petőpuszán (Petov) álltunk meg. Ez szomszédos településünk szembe szomszédja. Érdekes látvány volt, onnan átlesni ide, és szinte kőhajításnyira lenni az Ipoly másik partjától.

Az első világháború előtt 47 hídon lehetett átkelni a folyón. Most sok helyen, köztük itt Petőpusza és Pösténypuszta között csak a romok egy része látható. Elvileg újjáépülnek az Ipolyhidak, de hogy mikor? Jópár éve annak, hogy itt elhelyezték a(z új) híd alapkövét.... aztán azóta nem igazán történik semmi... de talán majd idén :)

Petőpusztától Csalár (Čeláre) felé indultunk. Ez az a település, ami épp velünk "szemben" van. Sokszor, esti sétáink alkalmával rácsodálkozom kivilágított templomára, és ha "tiszta" az idő, akkor gyakran hallom este 7-kor a harangszót is odaátról. :)

Következő állomásunk Óvár (Olováry) volt. Ez egy icinypiciny falu, gyönyörű régi, de felújított házikókkal. Szép, nyugodt, barátságos település.

Utolsó helyszínünk Ipolynyék (Vinica). Itt meg is ebédeltünk (fincsi rántott sajtimajtit) :), aztán a helyi kedves plébános vendégszeretetét is élvezhettük egy kicsit. :)

Ipolynyék különlegessége, hogy termálfürdője is működik, és ami a falu elnevezéséből is kiderül, híres bortermelő vidék.

Hát így telt el ez a szombati nap. Nagyon jó volt, és külön öröm, hogy Zsofka és Dorka jól érezték magukat, látszott, hogy ők is élvezik minden percét a kirándulásnak, természetnek, látványnak. :)

Nyugalom :)

Március 15.

Nekem valahogy mindig ez a nap a TAVASZ kezdete. Ilyenkor minden évben Pesten voltunk. Minden évben megnéztük a Múzeum kertben a műsort, aztán sétáltunk, fagyiztunk :)

Idén azonban egészen másfelé vettük az irányt. És milyen jól is tettük. :)

Ismét ellátogatunk Drága Komám szüleihez. Most a lányokat is vittük. Bár féltem kicsit, hogy majd hogy bírják az utazást, meg hogy majd hogyan viselkednek ott, "idegenben", de azt hiszem elégedett lehetek velük. Az úton is szinte végig nyugi volt, pedig kedves ötös csapatunk kicsikocsinkban igencsak "passzentosan" csücsül, de ők még ezt is bírták, sőőőt, talán még tetszik is nekik, ahogy hárman "bandázunk" a hátsó ülésen. :)

Odaérve a lánykák teljesen otthon érezték magukat, kaptak építőjátékot is. Ettek is, és még a szőnyeg is tiszta maradt alattuk. Huuuh, azt hiszem az ebédtől féltem egy kicsit, de ők bebizonyították, hogy tudnak tisztességesen enni, ha akarnak. (Itthon ugyanis - főleg Dorkusom - előszeretettel eteti a hangyákat). :)

Aztán a most is fantasztikusan finom étkek után a Vág parjára indultunk, hogy a lányok egy kicsit levezessék a fölös energiáikat :) mi meg lássunk valami SZÉPSÉGET!

DrágaJó Férjecskémet néztem sokszor a séta alatt, mivel tudom, hogy ő legszivesebben egy ilyen, ehhez hasonló helyen élne, vagy legalábbis tavasztól őszig kiülne a fakunyhó elé, és horgászna, elmélkedne...) Annyira szép, és csendes táj. Persze az időjárás is nagyon kegyes volt velünk.

Hatalmasat sétáltunk, csodálkoztam is, hogy a lányok végig bírták. Visszaérve Komám szüleihez, még haraptunk pár falatot, aztán elindultunk haza. A lányok az autóba szállástól számított kb. második percben már úgy aludtak, mint a bunda.

Végül hazaértünk, és alhattak tovább, egészen reggelig. Amikoris élményekkel telve, mosolygósan, teljesen kicserélődve ébredtek (akárcsak én) :)

A fotók egy részét KoMaci :) készítette!

"Budapest, Budapest, de csodás"

Amíg ott éltem, addig is szépnek láttam (bizonyos részeit), de így "túristaként" fellátogatva is ámulok és bámulok.

Vasárnap ebéd után szokásos "ötösünk" piciny kocsinkba szállva meg sem állt a Fővárosig :) Volt egy kis pizza-zás, aztán egy kis felnőttes szórakozás hármunknak. Moziban voltunk, és egy (számomra) fantasztikus filmet láttunk.

Robert De Niro egyik legújabb filmjét néztük meg. ("Mindenki megvan"). Mivel nem készültem, így fogalmam sem volt róla, hogy milyen filmre is ültem be. Valami "Apádra ütök"-féle vígjátékra számítottam. De nem, egyáltalán nem vígjáték volt, inkább egy lelkis-elgondokodtatós remekmű. (Hát persze hogy pityeregtem rajta, de én tudok bármilyen műfajon, így ezen nem is csoda). Robert De Niro sok szempontból Kedves nekem, és ismét bebizonyította, hogy hatalmas színésztehetség.

Hétfőn még fent maradtunk Pesten, és felmentünk egyik kedvenc helyemre, a Budai Várba. Bár nagyon hideg volt, ez egyáltalán nem vette el a kedvemet a városnézéstől. A Vár egy olyan hely, ahova nagyon szeretek menni. Olyan nyugis, régies, szűkös, macskaköves :) Sok-sok szép régi emlékem helyszíne :)

Jó volt nagyon, de csak így "túristaként" :) Nem szeretnék soha visszaköltözni, ha nem muszáj.

És ami még ide kapcsolódik: nem értem, hogy miért jó egy embernek, ha a másikat megbánthatja. Nem értem. .... Volt a fővárosban egy találkozásom is, .... bár ne lett volna.

Köszönöm NAGYON JÓL VAGYOK! Vannak általam nagyon Szeretett emberek, akik itt vannak, velem vannak, és viszont szeretnek, és marhára nem érdekel senki negatív beszólása, pocskondiázása, kárörvendése. :) (inkább a saját háza táján söprögessen).