No, és az kicsoda...

... aki számomra még mindig babaillatú, bababőrű?

... aki nagyon szeret enni; mindent, válogatás nélkül?

... akit reggelente alig lehet felébreszteni?

... aki nem szeret fésülködni?

... aki minden mesén el tud érzékenyülni?

... aki gyaloglás helyett inkább Apuci nyakában kirándulna?

... akiben felismerem gyermekkori önmagam?

... AKI MA 3 ESZTENDŐS?

Gondolom kitaláltátok! :)

Dorkuskám, Isten éltessen Téged is nagyon sokáig!

Ki hitte volna?

Én biztos nem.

...

Ha valaki két héttel ezelőtt azt mondja, hogy Dorka június végére elfelejti a pelust, valószínűleg kinevettem volna.

Dorka 2 és fél nap ovi után "szobatisztáVÁltozott" :) (ahogy ő mondaná) :) És élvezi az ovis élet minden percét. Ma már kiválaszthattuk a jelét is. Nálunk, az oviban úgy szokás, hogy ha tesók együtt járnak, akkor igyekeznek minél közelebb szekrényt biztosítani nekik. Így kettőből választhattunk, Zsofka csigabigája közelében: Olló vagy Fenyőfa. Én ez utóbbit választottam, mégiscsak a természet áll hozzánk közelebb, mint az vagdosás :D :)

Így hát elindultunk tényleg egy úton. A babaillat lassan elillan a házból, és az eddig pelustól roskadozó szemetest is üresebben találja keddenként a kukásautó. :)

A helyzet fokozódik :)

Ma - a délelőtti "nemtalálomahelyemet" után - délben elindultam az oviba, hogy elhozzam másodszülöttemet. Az az igazság, hogy amíg itthon voltam (délelőtt) egyedül, már kezdtem teljesen "megkattanni". Ha valamit leejtettem, vagy valamivel csörömpöltem a konyhában, rögtön azt gondoltam, hogy ejjejj csendesebben, mert felébresztem Dorkát.... miközben ő vígan játszott az oviban. Azt hiszem ez már-már kóros :) De lesz jobb is, ugyi??? :)

Szóval elmentem érte. Mire odaértem, az egyik óvónő jött ki elém, és közölte, hogy nyugodtan menjek haza, mert Dorkus lefeküdt a többiekkel.... (Rongyibongyi nélkül, mert hogy azt nem is vittem el neki reggel).....

Így szépen hazakullogtam. Egyedül. És vártam a délután 3 órát, amikor ismét mehettem értük :) Pelus téren is jól állunk, ma egy sem fogyott :D

A legkisebb ovis

Megint eltelt jó sok nap, hogy nem írtam. Pedig zajlik az élet. A víz szépen visszahúzódott, és túl vagyunk egy falunapon is.

De ami a legfontosabb: mától Dorkus is ovis lett. Igaz még csak délelőttönként, mert ebéd után hazahozom (ugyanis még kissé hadilábon áll a szobatisztasággal, de megnyugtattak, hogy az oviban pillanatok alatt át fog szokni a pelusról, ahogy látja majd a többieket. Hát úgy legyen).

Furcsa érzés. Ma délelőtt, miután hazaértem az oviból EGYEDÜL, olyan furán éreztem magam. Nem találtam a helymet sehol, csak tébláboltam itt, tébláboltam ott, és közben még a cipőmet sem mertem levenni, mert mi van, ha jön a telefon, hogy mennem kell Dorkáért valami miatt. De a telefon csak nem jött (hála Istennek) :) így ebéd után mentem a lányokért. Az már most látszik, hogy Dorka ovisként is másként fog "működni", mint Zsofka. Már ma, fél nap után is többet mesélt az aktuális (ovis) történésekről, mint Zsofka eddig valaha :) De nem baj, ettől szép, hogy ennyire különböznek :) :D

Kavarog minden a szívemben. Persze vártam már nagyon ezt az időszakot is, hogy többet tudjak dolgozni, hiszen most van lehetőségem, ölembe pottyant lehetőségek sokasága, amivel élnem kell, hiszen látom a környezetemben, hogy sokaknak milyen nehéz a helyzete munka terén. Mégis rossz, hogy Dorkust, akit még most is sokszor szinte babának látok, és még babaillata van :) ki kellett adnom a kezemből, még olyan kicsike. Tudom, hogy ez az élet rendje, de mégis.....

Természetesen tartom magam, nem bömbölök az ovi előtt vagy ilyesmi :) csak úgy belül most nagyon rossz.

Egy "kis para"

Tegnap este - még a lányok fürdése előtt - szokásos "wellness perceimet" töltöttem a fürdőszobában. Ilyen ritkán van, hogy ÉN előttük fürdök, egy jókora habos-forró kádban.

A nappaliból beszűrődtek a szokásos esti hangok. Zene, ének, tánc. Hallottam, hogy Kedves Férjem néha-néha rájuk is szólt: "vigyázz, el fogsz szédülni". Egyszercsak hatalmas csattanás, majd egy-két másodperc szünet.

Füleltem, hogy melyik lánykám kezd majd üvölteni. Aztán aZuram megjelent a fürdőajtóban egy vérzőorrú Dorkával. (Lefejelte a tv-állványt) Nagy riadalom. Egy-két perc sírás, majd megnyugvás. Gyors fürdés, és alvás. Mivel a vérzés szinte abban a pillanatban el is állt, ahogy letöröltük, így annyira nem idegeskedtem. Az éjszakánk nyugodtan telt.

A reggeli látvány viszont cseppet sem volt megnyugtató. Dorka orrnyerge és az orra fölött a homloka hatalmasra duzzadt. Gyorsan lerendeztem Zsofkát, aztán hívtam a doktornéninket, hogy hol kezdjem. Nála, vagy egyből a balesetin.

A telefonban nem nyugtatott meg. Mondta, hogyha törés van, akkor is lehet Dorka nyugodt, és vidám, és jó étvágyú, és ha esetleg a koponyája is sérült, akkor minimum egy hetes kórházi megfigyelés is "jár" nekünk :(

Letettem a telefont, és jól kipityeregtem magam. Eközben Dorka mit sem sejtve és tényleg jókedvűen Pilóta kekszet majszolgatott, vígan Barbie-zgatott.

10-re bementünk a dokinénihez, megkaptuk a beutalót a röntgenre és a balesetire is.

Aztán következett a kórház. A gyomrom a torkomban, a szívem úgyszintén. A röntgenen Dorka úgy viselkedett, mint egy komoly, érett, felnőtt hölgy. Úgy feküdt, úgy fordult, ahogy mondták neki. Szerencsére sikerültek a felvételek, így csak pár percet kellett várnunk az eredményre. Mondjuk ezalatt a pár perc alatt, azt hiszem 20 évet minimum öregedtem.

Aztán megkaptuk a papírt. Nem találtak sehol törést, repedést. Huuuh, hála Istennek.

Így hazajöttünk.

Szegény Dorkám arca már kezd lilulni, és tényleg elég ijesztő. Bár nem láttam a mozikban az Avatart, de egyből a benne szereplő furcsa arcú valakik jutottak eszembe róla. Egy az egyben olyan az orra körüli terület, és gyanítom, hogy előbb utóbb a színe is elkezd rájuk hasonlítani.

Pénteken farsangi bál lesz. Ezek után gondolkodhatok, hogy mi legyen Dorkuskám, mert elég "mókás" lenne rózsaszín habos babos ruciban.

De végülis ez nem is lényeges. Az a fontos, hogy JÓL van. Eszik, iszik, alszik, nevet, táncol.

Jó, hogy vége ennek a napnak.

Dorka pedig 2...

... éves lett :)

Természetesen rá is ugyanúgy igaz, amit Zsofkánál is írtam. Ő is most született, most volt csecsemő, mégis már 2 éves lett.

Persze néha hajlamos vagyok még most is kicsibabaként kezelni, de talán ezt azért van, mert kb az utóbbi egy hónapban kezdett el beszélni, és még most is sokszor csak halandzsázik. Ilyenkor mindig visszagondolok arra, hogy akkor, amikor Zsofka volt ennyi idős, épp akkor született Ő, és Zsofkával már egészen másként tudtunk kommunikálni. Persze tudom, hogy kisebb lánykám is beindul lassan, és akkor mást se hallok majd csak csacsogást, reggeltől-estig :)

Dorka rendkívül érzékeny. Úgy látom ebben picit rám hasonlít. Ha megbánt, már abban a pillanatban jön is. Nemrég egy kiborító nap után elpityeredtem. Ő ott termett az ölemben, letörölte az éppen lecsurgó könnycseppeket az arcomról, és kérdezte: "Ajucika, sííísz?" Mondam neki, hogy igen. Erre Ő: "Jóó" (ezt amúgy elég sok mindenre mondja), de az arca olyan megértéssel és szeretettel volt tele, miközben ezt a szót kimondta, hogy rögtön elszállt minden gondom. :)

A sok szeretet, ami benne van, leginkább Zsofka felé irányul :) Őt nyúzná mindig, Zsofka meg lerázza. Azért úgy látom, hogy szép lassan csiszolódnak ebben is egymáshoz. Dorka kezd "kevesebb lenni", kevesebbet nyúzni, Zsofka pedig kezdi jobban kimutatni az érzéseit.

Teljesen jó testvérek. Olyan igazi bajtársias a viszonyuk. Persze napjában többször összekapnak egy játékon, egy tányéron, vagy pl azon, hogy fürdésnél ki melyik oldalra szálljon be a kádba, hajgumikon, ceruzákon... de szerintem ez így is van rendjén. Sokszor figyelem, hogy hogyan játszanak együtt. Jó rájuk nézni. Amikor Zsofka hazajön az oviból, és Dorka épp nem jött velem érte, az az első mozzanata, hogy megölelgeti :) és ha együtt megyünk érte, büszkén kézenfogva sétálgatnak :)

Azt kívánom, hogy ez mindig így maradjon. :)

Dorkám, Téged is Isten éltessen Nagyon sokáig!

Séta kettesben...

... Dorkával.

Az idő még mindig csodaszép. Nem is igen tudunk megmaradni itthon, de még a kertben sem.

Mégis ilyenkor van egy rossz érzés is bennem. Illetve olyan vegyes. Zsofka ugyanis ilyenkor oviban van, nem pedig velünk. Persze neki ott jobb, sokkal tartalmasabban telik a napja, mintha itthon lenne... mégis sokszor bűntudatom van, amikor csak Dorkával indulunk útnak. Gondolom, hogy ez normális, ugye?

Tegnap délelőtt Szécsényben, az úgynevezett "borjúpáston" jártunk. Szeretek ide lemenni. Annyira rendezett és harapni lehet a levegőt.

Gesztenyét is szedtünk, így most már itt-ott a lakásban őszies dekorációk is észrevehetőek :) (majd fotózom ezt is). Addig is egy-két kép a "Dorkás"kirándulásról.

Dorka 1,5

Dorka ma másfél éves. Így hát ő is megkapja a kis leírását :)

Itt sem lesz könnyebb dolgom, mint Zsofkánál, de azért megpróbálok minden fontosat leírni. Bár tegnap este fürdés közben még Zsofkáról is eszembe jutott valami, de persze mire a géphez kerültem, már elfelejtettem.

Szóval akkor Dorka:

Érzékeny, ugyanakkor hisztis bestia :) De erre azt hiszem meg is tudom mondani a magyarázatot. Amikor Őt vártuk, kiderült, hogy toxoplazma fertőzésem van (amit mai napig sem értek, hogy miért pont akkor kaphattam el valamitől - hiszen korábban, gyerekként macskával éltem, mindig megkóstolom a fasírtot sütés előtt...stb; na mindegy, ezen is már túl vagyunk). A 12. héten derült ki. Mai napig emlékszem Drága Orvosom, Ruttner Zoltán telefonhívására. Sírtam, Ő megértett. Még azon a héten látni akart, felmentünk Pestre. Mindent rendben talált, de ránkbízta a döntést, hiszen ez a toxoplazma fertőzés mindhárom trimeszterben okozhat tragédiát. Végig mellettünk állt a doktor úr, így döntöttünk: "Ha a JóIsten adta, mi bizony megtartjuk, bármi is lesz." Innentől viszont mindig ott volt bennünk egy kis félsz, aggodalom. Azt hiszem Dorka talán ezért is lett ennyire érzékeny. Na és a hisztijei?? Húú azok is kemények tudnak lenni, de én mégis azt hiszem, hogy ez is ennek köszönhető egy kicsit. Próbáljuk Őt kordában tartani, tehát azért nem őrjöng vagy ilyesmi :)

Dorka bújós, pusziosztós kislány, viszont idegenekkel bizalmatlan. Kell neki pár perc, hogy barátkozni kezdjen, de van olyan is, akivel egyáltalán nem hajlandó.

Szeret velem az oviba menni Zsofkáért. A gyerektársaságban sokkal gyorsabban megnyílik, és el is megy játszani, nélkülem is.

Nem tud egyhelyben megülni. Képtelenség vele végigülni egy előadást, egy szentmisét, de még a bevásárlókocsiból is kimászik. Mászik fel mindenre, a lényeg, hogy minél magasabban legyen.

A KERT a minden. Szíve szerint mindig kint lenne, és koszolná magát. Olyan szurtospeti tud lenni, hogy húú, állandóan locspocsol, homokot eszik, motorozik, kutyázik, Zsofkát utánoz.

Nagyon szereti Zsofkát, és ezt Zsofkánál el is felejtettem említeni, hogy rendkívül JÓ TESTVÉREK.

Dorka kb. 80 cm, és 13 kg (ezek becsült adatok) :D és 22-23-as cipőket hord.

Szeret enni, mindent és sokszor, sokat. Nem tudom mennyit bírna enni, ha nem lenne kontroll alatt. Persze ennek örülök, sokkal jobb, mintha nem enne, vagy válogatna, csak nehéz egy másfélévesnek megmagyarázni, hogy ennyi és nem több. :)

Beszélni még mindig nem beszél. Egy pár szó van, amiket előszeretettel használ:

HITTA (hinta), OKKA (Zsofka), Keaaa (keresztapu), CICCCA, APU. Amúgy Öööö, és egyéb halandzsa, és ezzel a nyelvvel ő mindent megértet velünk, mi meg értjük is, csak nem tudom, hogy így mikor fog valóban megszólalni :)

Csoda, (a)hogy megszületett :) és ajándék Ő is természetesen :)

Az első szó

Végre valahára Dorka is megszólalt. Persze eddig is gagyorászott, meg talán Aja-ként hívott, de ez a szó, amit most kimondott, ez már teljesen egyértelmű.

16 hónapos. Zsofka ilyenkor már kis tőmondatokban beszélt, viszont csak ekkor kellett neki cipőt venni. Dorka már 10 hónapos korában megkapta első cipellőjét, viszont csak most szólalt meg :) Mennyire mások, pedig minden ugyanúgy történik most is, mint két évvel korábban. Ugyanannyi mese, ugyanannyi éneklés.

Zsofka első szava a TATTO volt, ami nem más, mint a traktor. Az egyik mesekönyvében rengeteg traktor szerepelt, és ez volt az első ami ennyire megragadt, hogy meg is osztotta velünk.

Dorka első szava pedig a HI-TTA :D ezt így, kicsi szünetet hagyva a két szótag között. Na és hogy mi is ez? Hát nem más, mint a hinta. Nagyon sokat hintázunk, és persze éneklünk: "Hinta, palinta, régi dunna, kis katona, ugorj az .... Ipolyba, Zsupsz" :D csak hogy stílusosak legyünk, és hazabeszéljünk :)

Hát itt tartunk most, végre :D Lassan majd szóhoz sem jutok :D

Fogas téma

Vééégre - megint csak ezt tudom írni. Ez az az öröm, ami ért bennünket az elmúlt héten. :)

Dorkával épp a szokásosnak mondható Bizsirí-bizsirí gombocska játékunkat játszottuk, amikor a nagy kacagások közepette, a nap beszűrődő sugarai megcsillantak két kis apró gyöngyszemen. Dorka két rágófogai ezek, jobb és bal oldalon is felül. Így kettővel kevesebb. Juhhhéj. :)

Dorottya és Egércsalád a Pusztaházban

Jaj nem, szerencsére nem rendes egérkékről van szó - bár nagyon aranyosak, meg kedvesek :), de jobban szeretem őket házon kívül látni.

Ezt a családot tegnap mi alkottuk meg, sima színes papírból, a szemüket pedig matricafestékkel "pöttyöztük", így csillog és nagyon élethű...

... és hogy ne legyenek éhesek, kaptak egy kis sajtot is (szintén színes papírból) :)

DOROTTYA:

(A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.)
A Dorottya női név a görög Dorotheosz név latinos nőiesített alakja. Jelentése: Isten ajándéka.

Kicsi lánykám! Boldog Névnapot! :)