Egy "kis para"

Tegnap este - még a lányok fürdése előtt - szokásos "wellness perceimet" töltöttem a fürdőszobában. Ilyen ritkán van, hogy ÉN előttük fürdök, egy jókora habos-forró kádban.

A nappaliból beszűrődtek a szokásos esti hangok. Zene, ének, tánc. Hallottam, hogy Kedves Férjem néha-néha rájuk is szólt: "vigyázz, el fogsz szédülni". Egyszercsak hatalmas csattanás, majd egy-két másodperc szünet.

Füleltem, hogy melyik lánykám kezd majd üvölteni. Aztán aZuram megjelent a fürdőajtóban egy vérzőorrú Dorkával. (Lefejelte a tv-állványt) Nagy riadalom. Egy-két perc sírás, majd megnyugvás. Gyors fürdés, és alvás. Mivel a vérzés szinte abban a pillanatban el is állt, ahogy letöröltük, így annyira nem idegeskedtem. Az éjszakánk nyugodtan telt.

A reggeli látvány viszont cseppet sem volt megnyugtató. Dorka orrnyerge és az orra fölött a homloka hatalmasra duzzadt. Gyorsan lerendeztem Zsofkát, aztán hívtam a doktornéninket, hogy hol kezdjem. Nála, vagy egyből a balesetin.

A telefonban nem nyugtatott meg. Mondta, hogyha törés van, akkor is lehet Dorka nyugodt, és vidám, és jó étvágyú, és ha esetleg a koponyája is sérült, akkor minimum egy hetes kórházi megfigyelés is "jár" nekünk :(

Letettem a telefont, és jól kipityeregtem magam. Eközben Dorka mit sem sejtve és tényleg jókedvűen Pilóta kekszet majszolgatott, vígan Barbie-zgatott.

10-re bementünk a dokinénihez, megkaptuk a beutalót a röntgenre és a balesetire is.

Aztán következett a kórház. A gyomrom a torkomban, a szívem úgyszintén. A röntgenen Dorka úgy viselkedett, mint egy komoly, érett, felnőtt hölgy. Úgy feküdt, úgy fordult, ahogy mondták neki. Szerencsére sikerültek a felvételek, így csak pár percet kellett várnunk az eredményre. Mondjuk ezalatt a pár perc alatt, azt hiszem 20 évet minimum öregedtem.

Aztán megkaptuk a papírt. Nem találtak sehol törést, repedést. Huuuh, hála Istennek.

Így hazajöttünk.

Szegény Dorkám arca már kezd lilulni, és tényleg elég ijesztő. Bár nem láttam a mozikban az Avatart, de egyből a benne szereplő furcsa arcú valakik jutottak eszembe róla. Egy az egyben olyan az orra körüli terület, és gyanítom, hogy előbb utóbb a színe is elkezd rájuk hasonlítani.

Pénteken farsangi bál lesz. Ezek után gondolkodhatok, hogy mi legyen Dorkuskám, mert elég "mókás" lenne rózsaszín habos babos ruciban.

De végülis ez nem is lényeges. Az a fontos, hogy JÓL van. Eszik, iszik, alszik, nevet, táncol.

Jó, hogy vége ennek a napnak.