Léleksimogató kirándulás - Vághosszúfalu

Pénteken Drága Komám szüleihez voltunk hivatalosak.

Már többször írtam a kisnaplómban, hogy milyen hatással vannak rám a Náluk töltött pillanatok. Ez most sem volt másként.

Mint mindig, most is Finom falatok, Kedvesség, Szeretet várt bennünket. Az ember életében mindig akad sok-sok idegeskedni való, de ott eltörpül minden, ami rossz :) Ilyenkor mindig azt érzem, mintha ki"vasalnák" az "összegyűrődött" lelkem.

Piciny falum határon innen...

... és határon túl.

Szombaton ismét kirándultunk egy cseppet :)

Pár napja szóba került, hogy már négy éve élek itt, mégsem jártam a "túloldalon", vagyis nem voltam az Ipoly túloldalán, a szomszéd falvakban, amik szomszédosak, mégis egy országhatár választ el bennünket egymástól.

Így a kirándulási helyszín is adott volt, az idő pedig teljesen ideális. Lánykáim is igen jól érezték magukat.

Kis falum, két templomra "odaátról", a csalári templom kertjéből És az útvonalról:

Igazából már régen elhatároztam, hogy ha járunk valamerre, minden érdekes információt leírok róla, márcsak azért is, hogy ha a lányok egyszer visszaolvassák soraimat, tudják, hogy hol jártunk, miket láttunk,.... persze néha követi tett is ezt az elképzelésemet, de most igyekszem lejegyezni, amit csak tudok, és ami eszembe jut.

Tehát elindultunk piciny falunkból, aztán Balassagyarmatra érve átléptünk a határon. Nekem még most is furi, ahogy ott állnak üresen a határokon ezek az épületek. Egy korábbi szlovákiai kirándulásunkon, ha jól emlékszem egy rajkai határátlépéskor teljesen ledöbbentem. Úgy voltak otthagyva a székek, az asztalok, a papírok, mintha azt mondták volna az ott dolgozóknak, hogy "héé, azonnal hagyjátok el az irodát, többet nem kell jönni"... érdekes látvány volt a nagy üvegfalon keresztül.

Na de a mostani útra visszatérve.

Először Petőpuszán (Petov) álltunk meg. Ez szomszédos településünk szembe szomszédja. Érdekes látvány volt, onnan átlesni ide, és szinte kőhajításnyira lenni az Ipoly másik partjától.

Az első világháború előtt 47 hídon lehetett átkelni a folyón. Most sok helyen, köztük itt Petőpusza és Pösténypuszta között csak a romok egy része látható. Elvileg újjáépülnek az Ipolyhidak, de hogy mikor? Jópár éve annak, hogy itt elhelyezték a(z új) híd alapkövét.... aztán azóta nem igazán történik semmi... de talán majd idén :)

Petőpusztától Csalár (Čeláre) felé indultunk. Ez az a település, ami épp velünk "szemben" van. Sokszor, esti sétáink alkalmával rácsodálkozom kivilágított templomára, és ha "tiszta" az idő, akkor gyakran hallom este 7-kor a harangszót is odaátról. :)

Következő állomásunk Óvár (Olováry) volt. Ez egy icinypiciny falu, gyönyörű régi, de felújított házikókkal. Szép, nyugodt, barátságos település.

Utolsó helyszínünk Ipolynyék (Vinica). Itt meg is ebédeltünk (fincsi rántott sajtimajtit) :), aztán a helyi kedves plébános vendégszeretetét is élvezhettük egy kicsit. :)

Ipolynyék különlegessége, hogy termálfürdője is működik, és ami a falu elnevezéséből is kiderül, híres bortermelő vidék.

Hát így telt el ez a szombati nap. Nagyon jó volt, és külön öröm, hogy Zsofka és Dorka jól érezték magukat, látszott, hogy ők is élvezik minden percét a kirándulásnak, természetnek, látványnak. :)

Nyugalom :)

Március 15.

Nekem valahogy mindig ez a nap a TAVASZ kezdete. Ilyenkor minden évben Pesten voltunk. Minden évben megnéztük a Múzeum kertben a műsort, aztán sétáltunk, fagyiztunk :)

Idén azonban egészen másfelé vettük az irányt. És milyen jól is tettük. :)

Ismét ellátogatunk Drága Komám szüleihez. Most a lányokat is vittük. Bár féltem kicsit, hogy majd hogy bírják az utazást, meg hogy majd hogyan viselkednek ott, "idegenben", de azt hiszem elégedett lehetek velük. Az úton is szinte végig nyugi volt, pedig kedves ötös csapatunk kicsikocsinkban igencsak "passzentosan" csücsül, de ők még ezt is bírták, sőőőt, talán még tetszik is nekik, ahogy hárman "bandázunk" a hátsó ülésen. :)

Odaérve a lánykák teljesen otthon érezték magukat, kaptak építőjátékot is. Ettek is, és még a szőnyeg is tiszta maradt alattuk. Huuuh, azt hiszem az ebédtől féltem egy kicsit, de ők bebizonyították, hogy tudnak tisztességesen enni, ha akarnak. (Itthon ugyanis - főleg Dorkusom - előszeretettel eteti a hangyákat). :)

Aztán a most is fantasztikusan finom étkek után a Vág parjára indultunk, hogy a lányok egy kicsit levezessék a fölös energiáikat :) mi meg lássunk valami SZÉPSÉGET!

DrágaJó Férjecskémet néztem sokszor a séta alatt, mivel tudom, hogy ő legszivesebben egy ilyen, ehhez hasonló helyen élne, vagy legalábbis tavasztól őszig kiülne a fakunyhó elé, és horgászna, elmélkedne...) Annyira szép, és csendes táj. Persze az időjárás is nagyon kegyes volt velünk.

Hatalmasat sétáltunk, csodálkoztam is, hogy a lányok végig bírták. Visszaérve Komám szüleihez, még haraptunk pár falatot, aztán elindultunk haza. A lányok az autóba szállástól számított kb. második percben már úgy aludtak, mint a bunda.

Végül hazaértünk, és alhattak tovább, egészen reggelig. Amikoris élményekkel telve, mosolygósan, teljesen kicserélődve ébredtek (akárcsak én) :)

A fotók egy részét KoMaci :) készítette!

Hármasban a Bányá"ban" :)

Drága Jó Komámmal és Dorkussal Selmecbányán jártunk. Annyira szép és tiszta minden. Nyáron remélhetőleg kilátogatunk majd mindannyian, mert most még elég hideg volt, és ami meglepő, itt-ott még nagy hó borította a hegyeket, házakat, udvarokat.

Köszi KoMaci :) Jó volt nagyon! :)

Napsugaras, szép nap - Esztergomban

Ma reggel a napocska rámmosolygott ébredéskor (ha így ébredek, máris másként látom az egész világot). Annyira rámtört a "mehetnék" :) Drága Jó Férjemuram meg is győztem, hogy bizony-bizony menni KELL, mese nincs. Tanakodtunk, hogy mi legyen, merre is induljunk, míg végül Esztergom felé vettük az irányt.

Az időnk meseszép volt. Zsofka végre ismét egy hídon sétálhatott (mostanában ugyanis ez a "mániája" :) )

Útközben még szarvasokat is láthattunk, méghozzá igen közelről, mert mellettünk szaladtak hosszasan. Látszott, hogy kicsit meg vannak zavarodva, picit meg is voltam ijedve, de végül szerencsére nem felénk vették az irányt, hanem eltűntek a bokrok között)

Egy kis ízelítő:

Szlovákiai hétvége

Most egy csodás bejegyzést kéne írnom, de nem vagyok ma formában, így hát:
Szöveg később!

Na összeszedtem magam :)

Tehát ismét itt hagytuk a lányokat a pestimamával és elhussantunk két (illetve másfél) napra Arany Urammal és Drága Komámmal. Most Szlovákia felé vettük az irányt. Az ok teljesen egyszerű, Komám innen származik :) A szülei vártak bennünket. Az induláskor még nem is sejtettem, hogy mekkora (lelki) élményben lesz részem.

Kora délután indultunk, és kora este oda is értünk Vághoszúfalura(ba) :) (Dlhá nad Váhom).

Tele takaros kis házakkal. Az úton nem is igazán láttam romos, elhanyagolt házikókat.

Amikor odaértünk hatalmas nagy terüljterülj asztalkámmal várt bennünket Komám Anyukája. Minden annyira fincsi volt :) Megérne egy gasztroblog bejegyzést is!!! :)

Éjjel kb. 2-ig beszélgettünk :) különösen Komám Apukája és Férjemuram :) a gyümölcsfákról (mert hogy ott a kertben bizony ebből is volt szép számmal), a mezőgazdaságról, meg persze úgy mindenről. :)

Másnap egy bőséges reggeli után először Marianka (Máriavölgy) felé indultunk. Komámnak volt itt elintéznivalója, mi addig körbenéztünk :)

Máriavölgy a legrégibb zarándokhely Szlovákiában, és az első Mária-zarándokhely a történelmi Magyarország egész területén. A gótikus Szűz Mária Születése templom 1377-ben épült.

...

Sosem gondoltam volna, hogy félek a magasban. Vagy valahogy eddig nem féltem. Anno, még pesti lányként nem okozott gondot valamelyik hídon andalogni, esetleg megállni, lenézni, mint ahogy attól sem voltam soha rosszul, ha pl. egy vidámparkban fejjel lefelé lógattak, vagy dobáltak ide-oda.

Na a bősi erőműnél picit megremegett a lábam. Szorítottam a fotómasinámat, nehogy leejtsem, vagy inkább kapaszkodtam belé :) nem is tudom. Persze egyből el is magyaráztam a többieknek, hogy valószínűleg azért más így lenézni a nagy betonra, mintha nagy víz lenne alattunk. Bár tudom, hogy olyan magasból, ha az ember vízbe esik, talán akkor sincs sok esélye túlélni, na de akkor is :) Az idő fantasztikus volt, meg is jegyeztem, a nagy kijelzőn villogott: 21 fok. Tiszta levegő, messzire ellátni. Minden nagyon szépséges volt.

...

Dunaszerdahely volt a következő állomásunk. Drága Komám barátaihoz, egy autószalonba ugrottunk be, és kipróbáltunk egy Skoda Yeti-t. A színe gyönyörű volt :) a belseje is nagyon szép, de úgy a formája nekem annyira nem tetszett. Azért jó volt kipróbálni :) nem hiszem, hogy egyhamar lecseréljük kicsikocsinkat :)

Végül visszamentünk Komám szüleihez, és megint jól teleettük magunkat. Azt hiszem felköthetem a gatyómat :) ha ezek után Komám jön hozzánk ebédre, vacsira, vagy akár reggelire is. :) Én eddig azt hittem, hogy (viszonylag) jó vendéglátó vagyok. Na, hát tévedtem :D

Ja igen, a lelki élményeim. Azon túl, hogy sok gyönyörű helyen jártunk, más tájakat is megismertünk, nekem mégis az a legfontosabb, hogy megismertem két olyan embert, akikből erőt meríthetek. Ott döbbentem rá, hogy nálunk, itt a környezetemben az emberek idegesek, nem mutatják ki egymás felé az érzéseiket, rohannak, kapkodnak, megszólnak... na persze azért ennyire nem rossz a helyzet, mindenkinek vannak rosszabb, jobb napjai. DE amit ott kint tapasztaltam, hát az maga volt a csoda. Komám Szüleiből csak úgy áradt a NYUGALOM, A SZERETET. Érzem még most (majd egy hét távolságból) is, hogy mennyire lenyugodtam én is :) remélem kitart sokáig :)

Hazaértünk, a lányok már aludtak. Már vártam a reggelt, hogy rohanjanak át hozzánk :) Jöttek is :)

Szégyen, nem szégyen, azt azért el kell, hogy mondjam, hogy nagyon jó volt kicsit elmenni a gyerekek nélkül. Amiatt nem is aggódtam, hogy velük történik valami itthon. Teljesen átadtam magam az utazásnak :) ....

... hát így történt :) Jó volt!!! Komám Néked ismét KÖSZÖNÖM!

Egy hosszú tavaszias nap után

Húú, hát nem is tudom, hogy hol kezdjem. Na jó kezdem a rosszabb résszel. A lányok már megint taknyosak. "Banna"/Zsofka :) egy hetet járt oviba, és úgy tűnik, valamit sikerült ismét összekapnia.... Ennek hatására "Bendi"/Dorka is "taknyol" és persze az éjjelek kezdenek megint lidércessé válni :) Még jó, hogy volt egy hetünk, amikor mindenki a saját ágyikójában aludt egész éjjel. Na de ilyenkor, amikor a betegség felüti a fejét, nálunk megkezdődik a vándorlás. Kb. éjfélig mindenki alszik szépen a helyén (illetve a lányok, mert mi általában ilyenkor térünk nyugovóra). És mikor végre mi is lehajt(anánk)juk fejünket, kicsiny puha párnánkra.... valaki kiabál. Vagy így: "Apuuuuuuuu!!!!" - ez általában Banna :) Vagy pedig így: "Ajjjjjaaaaa" - ez pedig Bendire jellemző riadóztatás.... és akkor beindul a vándorlás, hogy végül mindenki kényelmesen alhasson tovább. Ilyenkor általában Banna jön hozzám, a szülői hálóba, Gergőm pedig megy a gyerekszobába (ahol szintén nagy franciaágy van, mert Zsofka ezen alszik). Dorka pedig marad a helyén. Így általában nincs nagyobb nyöszörgés az éjjel, és alszunk.
...
Na de ezzel a rossz részt le is zárom :)

Ma nagyon jó, sűrű, élménydús napunk volt. Először is átkirándultunk Szlovákiába, és ezért nem kellett órákat autóznunk, hiszen itt élünk az Ipoly mellett közvetlenül. Az apropó az volt, hogy Polgármesterünk immáron második éve szervez ilyenkor egy koszorúzással egybekötött biciklis kirándulást Mikszáthfalvára. Gergőm idén velük tartott.

A település eredeti neve Szklabonya, 1910-től, Mikszáth Kálmán halála óta hívják Mikszáthfalvának.

Ide autóztunk KedvesFérjemék után, hogy mi is láthassuk a Mikszáth Kálmán emlékházat. Persze ez a lányokat annyira nem kötötte le, ami érthető is, de engem teljesen magával ragadott. Az emlékház nem a szülőháza Mikszáth Kálmánnak. Itt gyermek- és fiatal éveit töltötte (5 éves korától 20 éven át).

Az emlékházban vannak gyönyörű régi bútorok, első kiadású Mikszáth könyvek, de ami a legértékesebb, és ezért egy külön vitrinben is tárolják, az egy névjegykártya. Egyik felén, gyönyörű betűkkel kiírva: Mikszáth Kálmán. A másik oldalán pedig az író sajátkezű, vicces írása. Le is fotóztam, persze mindent :)

A lányok rohangáltak egy nagyot az emlékház kertjében, aztán mi autóba pattantunk, és visszazötyögtünk kicsiny Hazánkba :) Zötyögtünk tényleg. Bár kint az út jobb minőségű,... ami viszont a határtól az otthonunkig van.... 25 km kátyútenger :D (Férjem hazafelé is kétkeréken jött) :)

Azért mielőtt hazajöttünk, megálltunk még Szécsényben, kedvenc játszóterünkön, és élveztük a TAVASZ ELSŐ NAPSUGARAIT!!! Igen, én hiszem, hogy ez már az :) A lányok jót hancúroztak ott is. Ma nem volt gond az elalvással. Nem volt "bónuszpisi", "mégegykortyvíz" stb . csak édesded alvás :) További fotók itt