Nyugalom :)

Március 15.

Nekem valahogy mindig ez a nap a TAVASZ kezdete. Ilyenkor minden évben Pesten voltunk. Minden évben megnéztük a Múzeum kertben a műsort, aztán sétáltunk, fagyiztunk :)

Idén azonban egészen másfelé vettük az irányt. És milyen jól is tettük. :)

Ismét ellátogatunk Drága Komám szüleihez. Most a lányokat is vittük. Bár féltem kicsit, hogy majd hogy bírják az utazást, meg hogy majd hogyan viselkednek ott, "idegenben", de azt hiszem elégedett lehetek velük. Az úton is szinte végig nyugi volt, pedig kedves ötös csapatunk kicsikocsinkban igencsak "passzentosan" csücsül, de ők még ezt is bírták, sőőőt, talán még tetszik is nekik, ahogy hárman "bandázunk" a hátsó ülésen. :)

Odaérve a lánykák teljesen otthon érezték magukat, kaptak építőjátékot is. Ettek is, és még a szőnyeg is tiszta maradt alattuk. Huuuh, azt hiszem az ebédtől féltem egy kicsit, de ők bebizonyították, hogy tudnak tisztességesen enni, ha akarnak. (Itthon ugyanis - főleg Dorkusom - előszeretettel eteti a hangyákat). :)

Aztán a most is fantasztikusan finom étkek után a Vág parjára indultunk, hogy a lányok egy kicsit levezessék a fölös energiáikat :) mi meg lássunk valami SZÉPSÉGET!

DrágaJó Férjecskémet néztem sokszor a séta alatt, mivel tudom, hogy ő legszivesebben egy ilyen, ehhez hasonló helyen élne, vagy legalábbis tavasztól őszig kiülne a fakunyhó elé, és horgászna, elmélkedne...) Annyira szép, és csendes táj. Persze az időjárás is nagyon kegyes volt velünk.

Hatalmasat sétáltunk, csodálkoztam is, hogy a lányok végig bírták. Visszaérve Komám szüleihez, még haraptunk pár falatot, aztán elindultunk haza. A lányok az autóba szállástól számított kb. második percben már úgy aludtak, mint a bunda.

Végül hazaértünk, és alhattak tovább, egészen reggelig. Amikoris élményekkel telve, mosolygósan, teljesen kicserélődve ébredtek (akárcsak én) :)

A fotók egy részét KoMaci :) készítette!