Minek ez a cirkusz?...

... Ma a kertben ülve ez a réges-régi Neoton sláger jutott eszembe. Zsofka ugyanis cirkuszosat játszott. Mi pedig lelkes nézői voltunk :)

Elővette a kis kerti asztalt, székeket. Ez volt a színpad, és a kellékek :) Aztán táncolt, énekelt, akrobatikus elemeket is bemutatott, végül meghajolt, és fáradtan "hazament", és aztán kezdődött újra a cirkuszi fellépés.

Annyira jó volt. Zsofkának is tetszett, hogy tapsolunk. Mert tapsoltunk, úgy, hogy még az utcán is hallhatták :)

Négylábúink csak néztek, hogy mi bajunk lehet. Tényleg, róluk még nem is beszéltem, pedig ez a két kis szakállas eb is családunk része. Mancit egy végtelenül kedves tenyésztőtől, az Idesüss kennelből hoztuk. Rozit pedig nem sokkal később a Futrinka Egyesülettől fogadtuk örökbe. Manci igazi bújós, nem bánná, ha valaki egész nap a hasát vakargatná. Rozi ezzel szemben sokkal harciasabb, de ugyanakkor puszikirálynőnek is hívom, mert állandóan puszilkodna.

Azelőtt sosem volt kutyám. Pest, Belváros... bár nagyon szerettem volna, de így utólag belátom, hogy akkor, ott, tényleg nem lett volna jó. Azt viszont már vidékre költözésemkor eldöntöttem, hogy a gyermekeimet mindenképpen szeretném az állatszeretetre "nevelni", bár ez nem is nevelés, inkább csak érzés. Felelősség, kedvesség.

Nagyon érdekes, ahogy a gyerekek is húznak a kutyák felé. Zsofka már nagyon régen Rozit nevezte meg, mint saját kutyát. Így Dorkának "maradt" Manci. Azért is érdekes ez, mert Zsofka egy kevésbé akaratos, nem harcoló, inkább nyugis gyerkőc. Ehhez választott magának egy "harcost". Dorka viszont folyamatosan harcol velünk, és ehhez jön Manci nyugis természete. Szóval így négyen nagyokat tudnak alkotni a kertben :) Öröm nézni őket.

Jó hosszú lett ez a bejegyzésem, most már beszéljenek a képek:

A cirkuszban:

A nézők: :)

Végül Dorka is beállt:

Dorka horgászik épp: :)

Manci mosoly:

Rozi portré:

Diagnózis: kezdődő tüdőgyulladás

Mérges vagyok. Szomorú vagyok. Aggódom.

Nem is tudom, hogy erre most mi lenne a jó szó, ami kavarog a fejemben. Tegnap KedverFérjem elvitte Zsofkát a doktornéninkhez, mert nem akart múlni ez a fránya köhögés. (Egyéb tünet, mint pl. láz, orrfolyás, ilyesmi... semmi nem jelentkezett). A doktornénink közölte, hogy háát ez bizony nagyon-nagyon kezdeti tüdőgyulladás... MICSODA???? Hát ilyenkor elfog a méreg. Amíg Zsofka nem volt ovis, a gyógyszereket nem kellett zsákszámra hazahordanunk.

Most kap Cebion cseppeket folyamatosan, csináljuk a Bronchovaxom kúrát... tehát úgy érzem, hogy megteszünk minden tőlünk telhetőt, erre most jön egy ilyen. Fogalmam sincs, hogy milyen, mert még életemben nem volt tüdőgyulladásom. Sőőőőt, az én ovis éveim a játékkal, homokozással, játszóterezéssel, rajzolással, mondókázással teltek. Nem pedig otthon töltött beteges napokkal. Persze tudom, hogy ezen mindenkinek át kell esnie.... de a mi időnkben (na jó ez olyan öreglányos duma) miért nem volt ilyen?

Persze senki ne gondolja, hogy én most örjöngök vagy ilyesmi. Örülök, hogy Zsofka szeret oviba járni. (Olyannyira, hogy most pl. azt kellett neki füllentenünk, hogy az ovi zárva lesz, mert ugye most megint minimum egy hét itthon.)

Egyedül az bánt ebben az egészben, hogy ők még olyan kicsit. Kicsik ahhoz, hogy gyógyszereket szedjenek, és kicsik ahhoz is, hogy éjjel ne tudjanak pihenni.

Na és ugye itt van Dorka, aki még alig múlt egy éves, és kapja a "finomabbnál, finomabb" bacikat.

Gergőmről nem is beszélve, akit ezek az "ovisvírusok" úgy földhöz csapnak, hogy alig bíz kikászálódni belőlük.

Hát most itt tartunk éppen.

De azért történt örömtelibb is a héten... majd egy új bejegyzésben.... na nem kell nagy valamire gondolni, de mi már ilyen kis apróságoknak is nagyon örülünk. :)

Egy-két kép a mai napról: Zsofka és a repülő kutyák :)