A folytatás :)

Hát bizony jó sok idő eltelt azóta, hogy feljegyeztem volna bármit is eme kisnaplómba.

Nem valószínű, hogy innentől kezdve napi szinten írni fogok újra, de az életünkben egy olyan változás, örömteli esemény történt, amit nem tarthatok magamban.

Teljesült egy vágy, valóra vált egy álom, és elmúlt a hiányérzet, ami évek óta gyötört. Igen. 2014. július 9-én NAGYCSALÁD lettünk :) Világra jött harmadik gyermekünk, Berci.

2003. szeptember 6. reggelén (még házasságkötésünk előtt órákkal) Ő (férjecském) egy gyűrűt adott nekem. Rajta két nagyobb kő, alattuk három kisebb. Akkor azt mondtam NEKI, hogy az lenne a legcsodálatosabb, ha ez majd egyszer a MI CSALÁDUNKAT jelképezné ....

 Ha egy kicsivel több időm lesz, természetesen az Ő születésének a történetét is lejegyzem. Elöljáróban annyit mondanék, hogy ismét Csodálatos volt, és gyors (kb. 30 perc).Ott volt Kedves Férjemuram, aki szerint ez most "laza volt" :D. Ott volt Kedves Orvosom, Dr. Ruttner Zoltán, akinek ismét Hálás vagyok. És nem utolsó sorban, ott volt Bakóné Gottfried Anikó szülésznő, akinek szintén csakis Hálás lehetek.

Ahogy mi láttuk: Budapest, májusban

Betegállományban lévő ovisok egy napja... :)

Számvetés nélkül

Érdekes. Ilyen talán még soha nem történt velem. Úgy léptem át 2010-ből 2011-be, hogy szinte észre sem vettem. És most, hogy már tudatosult bennem, Új év kezdődött, most sem tudok igazán számot adni az elmúlt évemről, és megfogadni ezt-azt a jövő(m)re vonatkozóan. (Bár fogadalmakat amúgy sem szoktam tenni.)

Most kicsit "punnyadós", csendes időszakomat élem. (Vagy ez már a téli álom lenne?) :)

Remélem hamarosan "felébredek" :)

Addig is fotózgatok - csak úgy, a saját örömömre :)

Csak úgy...képek

Majd mesélek is! :)

Mert sétálni oly jó :)

Az én napom?

Kb. egy hete nővérkém telefonált. Mivel skype-on tartjuk a napi kapcsolatot, így ha telefonál, megijedek, hogy csak nincs valami baj?

De nincs baj hál'Istennek, csak kérdezett:

"Szia, mit csináltok jövő héten szombaton?" - "Semmit"

"Semmiiiit??? Nincs betervezve semmi névnapi buli?" - "Névnapi buli????"

És igen, akkor esett le, hogy névnapom lesz. Az az igazság, hogy amióta a gyerekek megszülettek, azóta a saját kis ünnepeink szinte eltűntek. :)

Szóval így történt, hogy Kedves Nővérkémék szombaton látogatást tettek nálunk. Kaptam egy kis kényeztető csomagot, egy hatalmas tábla csokival :) - amit itt is Nagyon Szépen Köszönök :) De nekem az a legnagyobb ajándék, hogy bő egy év után ismét találkoztunk :)

A gyerekek is nagyon örültek egymásnak, szemmel láthatóan valahol ott folytatták, ahol tavaly nyáron abbahagyták.

Képet sajnos nem sokat készítettem, de majd Nővérkémtől kunyizok még párat :)

A szokásos csoportkép, ami minden évben elkészül - bár Pankának már nem volt sok kedve hozzá :)

Léleksimogató kirándulás - Vághosszúfalu

Pénteken Drága Komám szüleihez voltunk hivatalosak.

Már többször írtam a kisnaplómban, hogy milyen hatással vannak rám a Náluk töltött pillanatok. Ez most sem volt másként.

Mint mindig, most is Finom falatok, Kedvesség, Szeretet várt bennünket. Az ember életében mindig akad sok-sok idegeskedni való, de ott eltörpül minden, ami rossz :) Ilyenkor mindig azt érzem, mintha ki"vasalnák" az "összegyűrődött" lelkem.

Ismét egy budapesti hétvége

Elhatározásunknak megfelelően ebben a hónapban is egy hétvégét a fővárosban töltöttünk.

Odafelé Vácon is megálltunk, hogy a Duna partján elfogyasszuk az itthonról vitt elemózsiánkat. :)

Gyönyörű ez az ősz:

Ipolytarnóci kirándulás - képekben

Mivel lassan három hete ostromolja a hányós-hasmenéses vírus hol egyik, hol másik családtagomat, így most csak képekben - szöveg később:

Tésa, Nagybörzsöny

2010.08.18 Komámmal kirándultunk egy cseppet :)

Azt hiszem életemnek most egy "ajándék" szakaszában vagyok :) Ajándék olyan értelemben, hogy a lányok már ügyes ovisok, én dolgozom is, meg nem is :), sokat tudok itthon lenni, itthonról dolgozni. Magamnak oszthatom be az időmet.... éééééés akad szabadidőm, amikor ÉN vagyok. Majdnem öt év itthonlét után ez csodás érzés :)

Egy ilyen "ajándék" nap reggelén Komám telefonált, hogy nincs-e kedvem vele tartani egy kis kirándulásra. Szerintem ő is tudja, hogy ez a kérdés költői, hiszen úgyis tudja rá a válaszom :) (Mindig van kedvem) :)

Az útvonal: Tésa-Nagybörzsöny-Nagymaros-Vác
Nagymaros és Vác nem volt ismeretlen számomra, viszont Tésán és Nagybörzsönyben még sosem jártam.

Tésa különlegessége, hogy 2008-as adatok szerint 87(!!!) fő a lakosság száma :) valamint az sem mindennapi, hogy munkanapokon 2 busz jár összesen, hétvégén pedig egy sem. Nagyon tetszett, hogy itt-ott a kis faluban szép, igényes táblák voltak elhelyezve a falu történetéről, templomáról. Ezeket a táblákat a Tésa Barátainak Társasága Egyesület állította 2009-ben. Szerintem nagyon ötletes, és "elférne" ilyen minden faluban. :)

Nagybörzsöny is különleges. Bár mára már csak 7-800-an lakják, egykor a 2000 főt is meghaladta a lakosság száma, sőt még városi rangot is kapott. Mint megtudtuk, a mára már csak falunak három katolikus és egy református temploma van.

A legkülönlegesebb a Szent István templom, ami a XIII. században épült. Furcsa érzés egy ilyen régi templomba betérni, körbejárni. Az ember szinte "repül visszafelé az időben". Szerencsénk volt, mert épp ott volt egy faluban élő hölgy, aki idegenvezetőként elkísért minket még a Bányásztemplomba is, és elmondott sok érdekes információt a faluról, a templomokról.

Sajnos a fényképezőgépen Nagybörzsönyben megadta magát (nem voltam felkészülve a kirándulsra, így az elemek nem voltak feltöltve), pedig annyi képet tudtam volna még készíteni:

Mert ez most csak úgy "kibuggyant"

"A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindig, mindig játszani,

akarsz-e együtt a sötétbe menni,

gyerekszívvel fontosnak látszani,

nagykomolyan az asztalfőre ülni,

borból-vízből mértékkel tölteni,

gyöngyöt dobálni, semminek örülni,

sóhajtva rossz ruhákat ölteni?"

/K.D/

A "megérkezés" pillanata

Az utóbbi napokban jól esik fotózni, most úgy van ihlet:

A további gondolatok majd holnap :) Most megyek aludni :)

Vannak hülye dolgaim...

... köztük ez az egyik:

Nem tudom, hogy ez miért van, de nagyon szeretem a gyerekeim lábát (kezét, szemét, fülét) fotózni. Talán így akarom megőrizni (magamnak) felnőttkorukra a pihe-puha tappancsokat, minifüleket, husis kezecskéket???? Nem tudom. Csak gondoltam megmutatom :)

Az első képen Dorka, még a balatoni homokban, a másodikon már Zsofka a budapesti Károlyi kertben (hazafelé tettünk egy kis kitérőt Pesten, de ez megér egy új bejegyzést :)

Hogy én micsoda csodát láttam!!! :)

Bár már többször láttam (természetesen) életemben szivárványt, mégis mindig gyermekien rácsodálkozom. Amit azonban most láttam, olyat azelőtt még sohasem.... dupla szivárvány piciny falum égboltján :)

Csak egy "innen oda" fotó :)

Nemrég írtam róla, hogy milyen csudijót kirándultunk. Pár napja hirtelen ötlettől vezérelve. zsebembe csúsztattam a fotómasinát és kibattyogtam a kertünk legvégébe. Onnan pedig kattogtatam egy párat. Csak a tisztánlátás kedvéért :)

Szóval itt fent látható Csalár település, a csalári templommal, ahonnan a múltkor azokat a jó kis képeket készítettem piciny falum két templomtornyáról :)

Félelmetes, hogy ezért kb. 50 km-t autóztunk, pedig milyen közel van, igaz? Na és a tavaszi táj, hát "CSUDÁLATOS" :D

Amikor az ember lánya először lát életében valamit...

... akkor aztán van csodálkozás :)

Tegnap esti "villámscrap"

Pár napja elhoztuk Dédi házából a régi fotókat. Nagyon szeretem az ilyen régi képeket. Szerencsére a családomról is elég sok megmaradt, és az állapotuk is tökéletes.

Dédi képei között az egyik templomunkról (mert bár piciny faluban élünk, mégis 2 templomunk is van :) ) egy 1937-ben készült képet.

Mivel idén nálunk kerül megrendezésre az V. Váci Egyházmegyei Találkozó, ebből az alkalomból rengeteg fotót készíthettem mindkét templomunkról. A képeket itt megtekinthetőek. Azt, hogy miért fotóztam ennyit, arról, majd később mesélek ;)

Kisebb templomunk:

Nagyobb templomunk:

Ez pedig csak egy kis játék az idővel: