Amikor az ember lánya először lát életében valamit...

... akkor aztán van csodálkozás :)

Újabb rajz...

... Zsofka fantáziájával és ceruzájával.

Nagylánykám az utóbbi időben nagyon rákapott a rajzolásra. Ennek nagyon örülök, hiszen tényleg minden rajza, még az egyszerű firkálmánya is nagy becsben van tartva. :)

Egy nap telerajzolnak Dorkával közösen természetesen, legalább 40-50 papírt. Ja, és van egy új hobbi is, a telerajzolt papírok csíkokra vágása, majd a szőnyegen szétterítése :)

Épp Zsofka szelektált a napi rajzok között, és kiválasztott egyet a csíkozásra. Még szerencse, hogy észrevettem, mert így nem ment kárba, ez, a számomra annyira nagy kincset érő alkotás. Nem engedtem, hogy szétvágja, amiből persze először hatalmas vita lett, de aztán meggyőztem, hogy ilyen szép rajzot annyira kár lenne tönkretenni.

Nem akartam semmit belemagyarázni a rajzba, csak annyit kérdeztem, hogy mit csinálnak ezek az emberek. A válasz csak ennyi volt:

"Sétálnak"

....

A számukat nézve nagyjából sejtem is, hogy kb. kik :)

Hát íme, szerintem a maga nemében nagyon vidám kis rajz lett :)

Adrenalin park - Sástó

Rohamosan közeledik a tél, amit idén annyira nem várok. Illetve már tavaly sem vártam. A hó, a táj, az gyönyörű. Ha esik a hó, itt tényleg minden hófehér, nem úgy, mint Pest belvárosában, ahol tiszta koszos latyak lesz percek alatt belőle. DE: korán sötétedik, csúszik, és hideg van. Én pedig most nem akarok még hideget....

.... helyette inkább jönni-menni szeretnék még egy kicsit, szép őszi, színes fák között kirándulni.

Hétfőn a szokásos kis csapatunk :) ismét autóba ült, és Sástó felé vettük az irányt.

Még előző este itthon kinéztünk a sástói kalandparkot, és arra gondoltunk, ez pont olyan hely, ahol a legkisebb és a legnagyobb is jól érezheti magát. Hát nem tévedtünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Még a bobra is felültem Dorkával, pedig először nagyon húzódtam a dologtól (réges-régen szánkóval estem egy óriásit, talán ezért sem vonzott annyira a csúszkálás). Valami fantasztikus volt. Ha jó idő lesz, szeretnék megint elmenni, és sokat-sokat bobozni :) mint egy gyerek :)

Férjemuram kipróbálta a canopy-t is, ezzel engem teljesen meglepve. Hiszen ő az, aki nem bírja a hullámvasútat, és ha már tánc közben kicsit jobban megpörgetem, elszédül :) Na itt leküzdötte minden "félelmét". Nagyon tetszett neki. Próbált rábeszélni, hogy csússzak le én is, de ilyen "sokruhásan" nem volt hozzá hangulatom, majd nyáron :)

Zsofka ugrált még az eurobungy-n. Érdekes látni szülőként, hogy az ember alig ovis lánykája miket művel ilyen helyzetekben. Meglepett. Én azt hittem, hogy meg lesz picit ijedve, vagy legalábbis nem mer majd nagyokat ugrálni. De mert :)

Mindannyian végigsétáltunk a függőhídon is. Érdekes érzés volt. Azon nevettünk Komámmal, hogy valószínűleg egy részeg ember biztosabban végigsétált volna rajta, mint mi :) De jó volt ez is, nekem tetszett.

Amikor már kellőképpen elfáradtunk, és méginkább megéheztünk, Gyöngyös felé indultunk, ahol egy pici étteremben ebédeltünk. A kiszolgálás érdekes volt, ezért inkább nem is nevezem meg az éttermet. Csak azt nem értem, hogy valaki miért megy pincérnek (vendéglátósnak), ha rosszul van az emberektől, és nehezére esik megszólalni is.... na mindegy.

Miután hazaértünk, én úgy elfáradtam, hogy elpilledtem egy fotelon elnyúlva. A lányokat se kellett most se altatni :)

További képek itt!

Egy szülinapos

Egyetlen Öcsikém ma 19 éves lett :)
Szinte hihetetlen. Már nem kisfiú, nem kamaszfiú...

...Sajnos már régen találkoztunk, de mindig nagy szeretettel gondolok Rá :)

Kis családunk, Zsofka ceruzájából

Sokszor gondoltam arra romantikusan (mit tegyek, én ilyen kis romy :D vagyok), hogy majd milyen lesz, amikor a lányok szebbnél szebb rajzokkal kápráztatnak el bennünket :) Nem tudom miért vonzódom ennyire ehhez a témához. (Azt azért mindenképp megemlítem, hogy Drága Unokahugim, Panka, a maga 7 évével olyan rajzokat gyárt, hogy a szám tátva marad. Olyan színeket használ, és csodás formákat, figurákat, hogy elájulok. Nagy rajongója vagyok :))

Nem vagyok egy művész lélek. A családban a kreatív tehetség többnyire Nővérkémbe szorult. Na Őt ezért is csodálom ;)

Most mégis kaptam egy olyan rajzot, ami számomra teljesen felbecsülhetetlen értékű. Íme:
Zsofkám hozta haza tegnap az oviból. Családunkat rajzolta le, a maga módján természetesen, de komolyan mondom a könny is összegyűlt a szememben. Az én kis(nagy)lányom rajzolt végre VALAMIT, mert eddig többnyire krikszkrakszokat satírozott a papírra.

Természetesen ez a kép is kikerül a kis házi kiállításunk képei közé :)

Öreg(szem)

Na, ez egy ego bejegyzés lesz. Csak és kizárólag rólam fog szólni.

Egyáltalán nem érzem azt, hogy túl sokat foglalkoznék magammal. Sőőőt... (Anyum szerint az ötévente egyszeri kozmetikus látogatást kicsit sűríthetném :))

... mégis az utóbbi napokban, hetekben néha elcsodálkozom, ha a tükörben, vagy egy fényképen meglátom magamat. Öregszem. :) Persze tudom mindenki. De én most úgy érzem, hogy olyan rohamosam.

Talán a sok nevetés? :) Jó lenne, ha csak ez lenne az oka, a szemem körül sűrűsödő ráncoknak :) De vannak ennek kevésbé derűs okozója is.

Talán az itthon töltött lassan 4 év??? Nyakra-főre halmozódó gondok???

Igen, azt hiszem picit már befásultam. Persze nagyon jó itthon, és tudom, hogy ezeket az éveket ki kell élvezni. Meg, hogy milyen jó, hogy még én ilyen sokáig itthon tudok lenni a lányokkal....

Annyi minden kavarog a fejemben. Pl. Nagyon szeretnék még gyermeket. Illetve nem csak én, MI. DE jó lenne már kicsit dolgoznom is, és nem csak a pénz miatt - persze azt sem dobnánk ki az ablakon :) - hanem úgy egyáltalán, a munka öröme miatt :)

Természetesen ez még odébb van, hiszen Dorka még csak két éves. Mégis most már úgy éreztem bele kell fognunk valamibe. Bár tudom, hogy tiszta luxus az elképzelésem, de én úgy jöttem el életem első munkahelyéről (5 év után) szülni, hogy én vagy oda megyek vissza, vagy magam ura leszek. Na oda nem mehetek, mert nem igazán áll a cég sem a helyzet magaslatán ebben a válságos időben, meg ugye a fene sem akar naponta Pestre autókázni, így marad a második verzió: Magam ura leszek :) illetve magunk urai leszünk, úgy családilag ;)...

... meg is tettük az első lépéseinket ... a többit majd máskor :) így is elkanyarodtam az eredeti témámtól :) magamról:

A bejegyzésem semmiképpen sem pesszimista :) bár lehet, hogy olvasva az ember azt érzi...

Belül még most is az a 17 éves vagyok, akit a Drága Férjemuram megismert (JA, ezt nem én mondom, hanem Ő ) :) csak kívül már kicsit aszalódom (NA ezt mondom én) :) :D -

-De szerencsére Ő minden aszalt gyümölcsöt szeret :D

Séta kettesben...

... Dorkával.

Az idő még mindig csodaszép. Nem is igen tudunk megmaradni itthon, de még a kertben sem.

Mégis ilyenkor van egy rossz érzés is bennem. Illetve olyan vegyes. Zsofka ugyanis ilyenkor oviban van, nem pedig velünk. Persze neki ott jobb, sokkal tartalmasabban telik a napja, mintha itthon lenne... mégis sokszor bűntudatom van, amikor csak Dorkával indulunk útnak. Gondolom, hogy ez normális, ugye?

Tegnap délelőtt Szécsényben, az úgynevezett "borjúpáston" jártunk. Szeretek ide lemenni. Annyira rendezett és harapni lehet a levegőt.

Gesztenyét is szedtünk, így most már itt-ott a lakásban őszies dekorációk is észrevehetőek :) (majd fotózom ezt is). Addig is egy-két kép a "Dorkás"kirándulásról.

Tincs, ami nincs

Hú, azt sem tudom, hogyan is kezdjem ezt a bejegyzést...

... Tegnap történt.

Zsofkának gyakran odaadom a bébi körömvágó ollót, mert tudom, hogy azzal magában kárt nem tehet, a papírt viszont boldogan vagdoshatja, és közben megtanulja a helyes "ollófogást" is.

Nos, azt hiszem az ollófogás már tökéletesen megy. Tegnap, amíg térültem fordultam (jelzem, ezek másodpercek voltak), Zsofka átalakult mesterfodrásszá és egy hatalmas tincset levágott magának... szerencsére nem látszik, mert olyan helyen érte. De bele se merek gondolni, hogy ha nem fordulok vissza hozzá, akkor meddig nyiszálta volna az aranyló hajkoronáját....

... sokszor megfordult a fejemben, hogy le kéne vágatnom már a haját, hiszen még SOSEM volt vágva. De valahogy mindig visszatartott valami. Na ő adott a romantikának :) és máris tehetem az első tincsecskét egy borítékba, az utókornak :)

Íme, bár éjszakai felvétel, majd holnap kicserélem egy élesebb képre :)

Egy nap a Börzsönyben

Jó idő van, sőőőt, gyönyörű idő van. Vétek ilyenkor itthon maradni. Na, mi tegnap gondoltunk egyet, és magunk mögött hagytuk kicsiny falum határát.

A gyerekeknek direkt nem mondtunk semmit előző nap, hogy nyugodtan aludjanak reggel, ehhez képest (valamit talán megéreztek), már 1/2 7-kor ugráltak rajtunk :) Csomagoltam egy kis szendót, üdítőt és persze fényképezőgépet :)

Reggel 9-kor indultunk. Felvettünk még Komámat, illetve átvette a kormányt, aztán meg sem álltunk Kismarosig. Innen indul ugyanis a Királyréti Erdei Vasút. Amikor odaértünk, épp indulás előtt állt egy, de nem volt szerencsénk, két csoport is lefoglalta őket, így állnunk kellett volna. Ezt a gyerekekkel inkább nem vállaltuk. Megvártuk a következőt. Nem kellett sokat várnunk. Felszálltuk, ettünk egy jót :) és nem sokkal utána indultunk is.

Az idő tényleg annyira csodás volt, kiránduláshoz azt hiszem a legideálisabb. A táj is gyönyörű. Kb. 30 perc múlva Királyrétre értünk. Itt Arany Férjemuram, Komám és a lányok kipróbálták a Hajtánypályát :) Aranyosak voltak :) jókat kacagtam rajtuk :)

Utána picit várnunk kellett a következő, visszafelé induló vonatra, így ott az állomáson pihentünk, a lányok rohangáltak, huncutkodtak, a többiek szundikáltak :) vagyis próbáltak :)

Aztán elindultunk visszafelé. A kocsihoz érve, már azon tanakodtunk, hogy hol kéne enni valamit, mert már igencsak éhesek voltunk. Végül a Szent Orbán Hotel mellett döntöttünk, Kóspallagon...

... és milyen jól tettük: az étkek fantasztikusan finomak voltak, a kiszolgálás teljesen normális, a táj álomszép, a terület nagy, igazi gyerekrohangálós. Így a lányok két fogás között kicsit le is vezethették a fölösleges energiáikat :)

Hazafelé jóllakottan, jókedvűen jöttünk (lányok már kicsit fáradtak voltak, de azt hiszem emellett nagyon jól bírták, és teljesen normálisan tudtak egész nap viselkedni).

Este 1/2 8 körül értünk haza. Hazavittük Drága Komámat, aztán itthon a lányoknak rendeztünk egy gyorszuhanyt, és kb 1/4 9-kor már mindketten békésen szundikáltak.

Annyira jó volt ez a nap, hogy szinte el sem hiszem. Reggeltől estig a vigyor nem is múlt el az arcomról :) Remélem Kedves szeretteim is jól érezték magukat, hozzám hasonlóan).

Megbeszéltük, ha az ősz engedi :) és a napocska is ránk mosolyog, akkor elmegyünk még - esetleg egy másik kisvonattal is - kirándulni.