Na, ez egy ego bejegyzés lesz. Csak és kizárólag rólam fog szólni.
Egyáltalán nem érzem azt, hogy túl sokat foglalkoznék magammal. Sőőőt... (Anyum szerint az ötévente egyszeri kozmetikus látogatást kicsit sűríthetném :))
... mégis az utóbbi napokban, hetekben néha elcsodálkozom, ha a tükörben, vagy egy fényképen meglátom magamat. Öregszem. :) Persze tudom mindenki. De én most úgy érzem, hogy olyan rohamosam.
Talán a sok nevetés? :) Jó lenne, ha csak ez lenne az oka, a szemem körül sűrűsödő ráncoknak :) De vannak ennek kevésbé derűs okozója is.
Talán az itthon töltött lassan 4 év??? Nyakra-főre halmozódó gondok???
Igen, azt hiszem picit már befásultam. Persze nagyon jó itthon, és tudom, hogy ezeket az éveket ki kell élvezni. Meg, hogy milyen jó, hogy még én ilyen sokáig itthon tudok lenni a lányokkal....
Annyi minden kavarog a fejemben. Pl. Nagyon szeretnék még gyermeket. Illetve nem csak én, MI. DE jó lenne már kicsit dolgoznom is, és nem csak a pénz miatt - persze azt sem dobnánk ki az ablakon :) - hanem úgy egyáltalán, a munka öröme miatt :)
Természetesen ez még odébb van, hiszen Dorka még csak két éves. Mégis most már úgy éreztem bele kell fognunk valamibe. Bár tudom, hogy tiszta luxus az elképzelésem, de én úgy jöttem el életem első munkahelyéről (5 év után) szülni, hogy én vagy oda megyek vissza, vagy magam ura leszek. Na oda nem mehetek, mert nem igazán áll a cég sem a helyzet magaslatán ebben a válságos időben, meg ugye a fene sem akar naponta Pestre autókázni, így marad a második verzió: Magam ura leszek :) illetve magunk urai leszünk, úgy családilag ;)...
... meg is tettük az első lépéseinket ... a többit majd máskor :) így is elkanyarodtam az eredeti témámtól :) magamról:
A bejegyzésem semmiképpen sem pesszimista :) bár lehet, hogy olvasva az ember azt érzi... Belül még most is az a 17 éves vagyok, akit a Drága Férjemuram megismert (JA, ezt nem én mondom, hanem Ő ) :) csak kívül már kicsit aszalódom (NA ezt mondom én) :) :D -
-De szerencsére Ő minden aszalt gyümölcsöt szeret :D
Jaj, hány éves is vagy? Nagyon-nagyon a legelején vagy még annak a öregedésnek! Még mi is, így negyven fölött már jóegynéhánnyal!
VálaszTörlésNekem is volt ilyen érzésem. Tükörbe néztem, és nem volt arcom, csak egy nagy szürke folt voltam.
VálaszTörlésÉs nem lett jobb a helyzet, se a jobb, se a rosszabb periódusok alatt sem... Meg kell vele barátkozni. A saját lábra állás meg iszonyat munka, de elvileg ha szerencse is társul hozzá, megéri! Drukkolok neked, nektek!:)
nem is tudom miért kerített hatalmába valami érzés,olyan dézsavus féle.......az öt év is stimmel a munkahely szintén,az öregedés és a ráncok is kipipálva...és a megpróbálok a sajátlábamra állni dolog is folyamatban....kiváncsi vagyok te/ti mivel rukkoltok elő. (természetesen ha publikus)
VálaszTörlésHa jobban megnézem azokat a ráncokat,hát...elfér még ott pár......
No, ezt akár én is írhattam volna, de mindig elhessegetem a ráncosodó gondolatokat. :)
VálaszTörlésMunkával kapcsolatban teljesen egyetértek, én is nagyon szeretnék majd saját magamnak dolgozni, ilyen létszám mellett már el sem tudom másképp képzelni. :) Pozitív hozzáállás és sikerülni is fog!
Fú, hát köszönöm mindenkinek a kedves hozzászólást :)
VálaszTörlésMa a tükörbe nézve pl. egész simának láttam magam :D
Minyon: 28 vagyok, és talán most kezdek felnőni? Talán ezt érzem :)
Köszönöm mindenkinek a drukkot, igyekszem nagyon, minél előbb megteremteni az alapjait az én kis vállalkozásomnak. Még nem beszélnék róla, mert nagyon az elején járok, és még nem is hivatalos (semmi).... de amint beindul, ígérem írok róla.
Annyit talán elmondhatok, hogy a gyermekekkel kapcsolatos :) és nem ovi vagy bölcsi :)