Megint jó régen írtam. Észre sem vettem, hogy ennyi nap eltelt az utolsó bejegyzésem óta. A napok szinte elrepülnek felettem.
Sok írnivalóm van, így haladok szépen sorjában.
Hétvégén Zsofka keresztszüleinél jártunk Nyúlon. Zsofka keresztapuja és Kedves Férjem osztálytársak voltak a gimiben, innen az évszázados barátság :) Évente össze szoktunk ülni párszor. (a három jóbarát és mi, az asszonykák) Aztán ahogy itt-ott megszülettek a gyerekek, örülünk, ha egy évben egyszer találkozunk. Most épp rajtuk volt a sor, náluk született egy mosolygós kisfiú, Gergő :)
Pénteken mentünk. Az út nagyon hosszú volt, az idő pocsék, de a lányok nagyon kitartóak voltak. Este 7 óra volt, hogy odaértünk, így már ott legbelül kicsit aggodalmaskodtam, hogy idegen helyen hogyan fog az én kislánykám elaludni, gyakorlatilag érkezésünk után nemsokkal.
Hát megint csalódnom kellett bennük, természetesen kellemesen :) Rövid osztoszkodás után, hogy ki hol alszik elmentünk fürdeni, majd mindenki (gyerekek) álomra hajtották fejüket. És elaludtak, gond nélkül. Tüneményesek.
Igenám, de Zsofka által egy új problémával is szembe kellett néznem. Nem volt hajlandó elmenni WC-re. Mert Ő BEESIK.... Már megint az oviban hallott valami okosat.....
.... pár hete, ha elmentünk valahova, már észrevettem, hogy inkább szól útközben, és valahol a természet lágy ölén intézi a dolgát, minthogy egy étterem, vagy lakás szép tiszta környezetében tegye. Ki érti ezt??? Én, anno gyerekként képes voltam egy ausztriai "kiruccanást" is végigülni a kocsiban, anélkül, hogy miattam egyszer is megkellett volna állni. Inkább tartogattam, minthogy egy fa tövében .... vagy kivártam, míg egy tiszta, rendes WC-t találtam :)
Na Ő ebben teljesen az ellentétem. Végül Nyúlon egy kölcsönkapott bilivel oldottuk meg a problémát, hogy mégse kelljen szegény lánynak a kertbe futkosnia, esőben :)
Hát ilyenek történtek...
