10 év

Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e ezt a bejegyzést, vagy sem. De végül győzött a Szívem, és írok:

2000. augusztus 1-jén (tehát éppen 10 éve) egy fiatal - akkor 26 éves - pap került piciny falumba. Sokszor próbálom felidézni azokat a napokat, hónapokat, amikor megkezdte itteni pályafutását. Emlékszem, hogy bennem (Pestről nyaralni "legyütt" lányban) csupa jó érzést váltott ki, hogy végre jött egy fiatal, energikus, kedves "papbácsi", a korábbi számomra kissé savanyú, és mindig késésben lévő helyett.

Akkoriban inkább csak hétvégente fordultunk meg itt, de szombatonként eljártunk ifi hittanjaira (bár már kissé korosnak számítottunk a többi "ifi" között) :)

2003-ban, amikor az esküvőnkre készültünk, nem is volt kérdés, hogy Őt kérjük meg, hogy egy nászmise keretében kösse össze örökre életünket.

Míg Pesten laktam, ritkábban találkoztunk, de Zsofka születése után (és egyben ideköltözésem után), gyakoribbá váltak a közös ebédek, vacsik.

Sokszor elgondolkodom azon, hogy honnan számítható a Barátságunk?! Nem tudom. Nem tudom felidézni már, hogy mikortól, csak azt tudom, hogy fontos számomra, hogy jelen legyen az életünkben, Családtagként (hiszen azóta már Dorkus keresztapukája), Barátként, Lelki társként.

...

Már hónapokkal ezelőtt tervezgettem, hogy mi is lenne a megfelelő ajándék, ezen a szép kerek évfordulón. Sokat nem kellett töprengenem. Egy fotókönyvet készítettem, az elmúlt éveink szép emlékeiből, élményeiből. Szerencsére volt miből "dolgozni", hiszen legalább ezer kép közül válogathattam ki a legmegfelelőbbeket.

Most vasárnap át is adtuk Neki (bár már hetek óta a hálószobában az egyik fiókban lapult, ugyanis olyan ügyesen és gyorsan elkészült, amire nem is számítottam - ezúton köszönet a PhotoHall-nak, szép munkát végeztek!) Nagyon izgatott voltam, mert tényleg nagy szeretettel készült, és átadásig én is nap, mint nap átlapoztam :) ...

Hát ennyi nagyjából, remélem nem haragszik, hogy ennyit írtam Róla :)

És egy kép, Rólunk, Hármunkról (2010.06.22)
Drága Egyetlen Komám, Petyo, Tyetyoka :) !!!

Köszönök mindent, és tudod... még legalább 60 !!!

Gyönyörű keresztleányom elballagott :)

Szinte hihetetlen.

Kb. 9 éves lehetett, amikor megismertem. Drága Férjemuram unokatestvérének kisebbik leánya.

Egy esküvőn ültünk egymással szemben. Mosolygós, nyíltszívű, kedves tekintetű, csacsogós kislányra emlékszem. Teltek a hónapok, az évek. És ha találkoztunk, mindig így fogadott, ahogy akkor, először.

....

Aztán egy napon, egy kérdéssel állt elő, mégpedig azzal, hogy lennék-e a bérmaanyukája. Nagy Örömmel vállaltam.

...

És most itt tartunk. Már nem kislány, de még mindig mosolygós, nyíltszívű, kedves tekintetű, csacsogós:).

Elballagott. Érettségizik. És én nagyon DRUKKOLOK NEKI!!!!!!!!!

Anyák napja

"Ültem ringó kis ladikon,

Úszott három rózsaszirom.

Az egyik az anyué, a másik az apué, harmadik enyém"

Zsofka és Dorka ezzel a kis dallal, és frissen szedett orgonaágakkal ébresztett. :)

Délután pedig megnéztük az ovisok műsorát (Zsofka idén már bátrabban szerepelt, mint tavaly):

"Orgona ága, barackfa virága,

öltözzetek új ruhába

Anyák napja hajnalára illatosan.

Zúgja a SZELLŐ

susogja a SZELLŐ, (Zsofka így énekli)

üzenik az ágak-lombok

légy Te mindig nagyon Boldog Édesanyám"

Minden ÉDESANYÁNAK Boldog Anyák napját kívánok!

Magamnak pedig kérnék több türelmet, hogy méltó legyek a szép versikékhez, énekekhez.....

Zsofka 4 éves lett!

Annyira hihetetlen! Bár tudom, hogy elcsépelt dolog azt mondani, hogy még csak most született és már ennyi idős, de mégis ezt tudom csak mondani.

Még ma is fel tudom idézni a születésének minden (persze) fájdalmas, de ugyanakkor Csodás pillanatát. A kezdeti nehézségeket a szoptatás körül, az első lépéseket, az első önálló étkezést, az első nyaralást Vele, a szobatisztasághoz vezető rögös utat, az első napot az oviban, .... Mindent. Minden itt raktározódik legbelül.

4 éves. Önálló. Még most is azt mondom, hogy Ő egy álom gyermek. Vele mindig minden olyan simán és gördülékenyen (ment) megy. Persze van, hogy veszekednem kell vele, hogy ugyanmár pakolja el a nappali közepéről a három ládányi építőelemet, vagy mossa meg a kezét, vagy törölje meg a száját .... de valahogy nincsenek nagy csatáink.

Gondolkodtam azon, hogy mit is írhatnék még róla. Talán a tulajdonságait? Lábméretét? :) Kedvenc elfoglaltságait? Azt hiszem leírom, ami most nagy hirtelen eszembe jut.

Zsofka végtelenül jóságos és önzetlen. :) Megosztja még az utolsó falatját is, még akkor is ha épp egy fincsi csokit majszol :) (Ja, de nem akárkivel, csak és kizárólag Dorkával, és nagyon ritkán velünk is), a saját kis dolgai között nagy rendet tart, de a többit simán átlépi :).

Újabban nagyon szeret mosogatni (Isten tartsa meg jó szokását) :) és takarítani, sütni-főzni.

Kedvence az István, a király (nyár óta) és végig tudja az egész szövegét. (Játék közben néha hallom: "Fel kelt a napunk, István a mi urunk, árad a kegyelem fénye ránk" :D)

Mostanában a kedvenc játéka a Barbie lett, és állandóan babáznak Dorkával.

Az utóbbi időben kicsit bújósabb lett, sokszor mondja ovi után, hogy nagyon hiányoztunk neki. Pedig vidáman, mosolygósan jár, sose kell "küldeni". Most épp nem jár oviba (mert már a fél ovi beteg), és szerintem már nem is megy ebben az évben.

Nagyon szereti az előadásokat, legyen az báb, ének vagy éppen színházi. Rettentően leköti. Ellentétben a kreatívkodással, amit nagyon hamar megun (hiába na, anyja lánya) :)

...

4 éve vagyok itthon. Szinte a munkahelyemről mentem szülni. Nagyon vártam ezt az időszakot, mostanában mégis tele vagyok keserűséggel. Panaszkodok, hogy elég volt itthon, fásult lettem. És most, hogy számotvetettem, az elmúlt négy évről, baromira elszégyeltem magam. Mit akarhatnék még? Itt vannak Ők, az én Lányaim, én vagy az Ő "anyucikáám"-juk :) Néha még manapság is "meglep" ez a tudat, hiszen nemrég még én is gyerek voltam, tele csínytevésekkel, huncutságokkal, bonyodalmakkal :)

Megszülettek, egészségesek, fejlődnek, okosodnak. Miért elégedetlenkedek???

...

Szülinapozni vasárnap fogunk, mivel akkor ér rá mindenki :) így képek majd akkor.

Drága Zsofkám! Isten éltessen Nagyon sokáig!

Betlehem - papírból

A vasárnap éjjelt is alkotással töltöttem, és azt hiszem ezzel be is fejeztem az idei adventi dekorációk gyártását. Tavaly az ablakokba leginkább matricafestékkel készült képek kerültek. Érdekes, idén (hiába vásároltam be sok-sok szép színű matricafestéket) a sima papírdíszek tetszenek. Nagyon megörültem, amikor egy komplett kis Betlehemes leírást találtam a neten.

Hozzá is láttam és (az apró részeket körömvágó ollóval) kivagdostam. A végeredmény mindenkinek tetszett. (Ha szeretnéd a mintákat, elküldöm, szívesen) :)

Ho-ho-ho-ho :) Nálunk is járt :)

Tavaly két "picinyfalumbéli" (már nagyobb gyermekes) apuka kitalálta, hogy meglepi a gyerekeket. Egyikük Mikulásnak öltözött, a másikuk a "minihintó" elé befogta kispóniját és elindultak a hosszú falu utcáin. Akkor mi nem tudtunk erről, mivel tavaly decemberben szinte emberek közé sem tudtunk menni (ugyanis amilyen betegséget el lehet kapni, mi azt mindet "kipróbáltuk, akkor, egy éve).

Idén viszont tudtuk, és vártuk Őt, Őket :)

Tudtuk, hogy a falu végéről 4-kor indulnak, de mivel Közép-Kelet Európa leghosszabb falujában élünk :), így már 1/2 8 is elmúlt mire ideértek :)

Kimentünk az utcára. Összegyűlt még egy-két gyermekes család a szomszédos házakból, és a gyerekek elkezdték: "Hull a pelyhes fehér hó...." :)

Férjemuram forralt borral kínálta a már kissé fáradt :) Mikulást és kísérőit, a gyerekek pedig csillogó szemekkel hallgatták a Mikulás féltő, intő, óvó, tanító szavait :)

Jól sikerült azt hiszem. :) És jó érzés volt részese lenni. És jó, hogy vannak ilyen emberek, akik ezt kigondolják, és meg is valósítják.

Egyik nap arról beszélgettünk, miközben Szécsényben a Karácsonyi fények között sétáltunk, és a gyerekek el-el szaladtak mellőlünk, hogy a mai gyerekek sokkal hamarabb felismerik a valóságot. Sokkal előtt rájönnek, hogy a Mikulás és a Jézuska ajándékai honnan is származnak. Nem tudom, hogy ez miért van. Talán a reklámok. Vagy az, hogy már november elején (!!!) kiteszik az üzletek polcaira a Mikulás csokikat és a kirakatokba a karácsonyi dekor elemeket? Hát nem tudom, de olyan jó lenne, ha egy pár évig kitartana még ez a varázs, mert azok az ámuló szempárok csodálatosak :)

Itt még "jaj de izgultak" , hogy mikor ér már ide az a "Kulááás" (Dorka így mondja) :D

Ma reggelre az ablakokba kitett, tegnap este fényesre pucolt csizmájukba is érkezett még egy-két apróság. Amikor Zsofka észrevette, az arcára csapott a két kezével (mint Kevin, a Reszkessetek betörőkben, az arcszesztől :D) és ezt mondta: "Ezt nem hiszem eeeeel!!!" Olyan boldog volt, hogy a Mikulás még éjjel visszatért, (hogy a "NAGYON JÓ GYEREKEK" között szétossza a megmaradt ajándékokat).

Hát így történt :)

Tavalyi kollekció :) és egy fejlődés kezdete :)

Ágnes érdeklődésére, na és hogy az utókornak is fennmaradjon, megmutatom a tavalyi adventi kreatívkodásom egy részét :) (Csak erősebb idegzetűeknek merem megmutatni magát a kalendáriumot. Azért fejlődtem egy év alatt, ugye??? :D )

Elkészült!!!!! ...

... és igen, én készítettem :) amire nagyon-nagyon büszke vagyok :)

Az adventi kalendáriumunkról van szó. Bár már tavaly is készítettem egyet WC papír gurigákból, de azt hiszem ez az idei, mindenben "veri" a tavalyit :)

Éjjel készült. Már két óra is elmúlt, mire sikerült a végleges formájában összeállítanom, és a kiszemelt helyre tennem :)

Persze egy igazi kreatív gurunak gondolom egy ilyen kalendárium meg se kottyan, de nekem ez nagyon nagy szó, hogy így, ilyen formában el tudott készülni. Főleg, hogy a tűvel és a cérnával sem igazán tudok bánni.

Az alapötletet még a neten találtam (Sajnos a linket most nem találom, de amint meglelem, bemásolom). Egy hatalmas anyag karácsonyfa volt a falra rögzítve, 24 gombocska jelentette a napokat. Na a gombok maradtak nálam is, mivel azokat még képes vagyok felvarrni :D Aztán ott találtam a másik ötletet is. Minden nap a gyerekek készítenek valamit, erre a fára, és így 24-én lesz 24 db kis, gyermekkéz által készített dísz, a nagy "élő" fára. Ez az ötlet is nagyon megtetszett, szerintem így lehet már egész kicsi korban éreztetni a gyermekkel, hogy valóban "NAGYOBB ÖRÖM ADNI, MINT KAPNI". Ezt mindig nagymamám mondta, és kicsi gyerekként sosem értettem. /"Dehát a mamám nem szeret ajándékot kapni?! Pedig mindenki inkább csak kapni szeret...."/ Aztán ahogy teltek az évek, szép lassan értettem, hogy mit is jelent ez az egyetlen mondat. És most már bátran állíthatom, hogy így is telnek a mindennapjaim. Nagyon szeretek ADNI!!!!! És nemcsak tárgyakat, hanem érzéseket, megértést, szeretetet, tiszteletet... kinek mi "jár" :)

Szóval elkészült a kalendárium. Az ANGYALKA minden nap elrejt benne egy levelet :) amiben leírja , hogy aznap hova is rejtette a lakásba a csecsebecsét, na és persze egy-két "instrukciót", hogy hogyan is lehet minél több jócselekedet begyűjteni :) . Minden nap egy levél lekerül a kalendáriumról, és marad egy üres gomb. Erre kerül majd minden nap a lányok keze által készített dísz, vagy meglepi :)

Hát ennyi. A szemek már nagyon csillognak :) Megkezdődött a December, az Advent, a Mikulás, a szülinapok, a Karácsony időszaka :) Valahogy egészen másként várom most, mint gyerekként. Most nekem a feladatom, hogy a lányokat egy kicsit elvarázsoljam, ámulatba ejtsem, és be kell vallanom, ez nekem elég nagy feladat, de élvezem :)

És akkor a művem, tádádádámmmmm: :D (A fa A3-as magasságú)

Az angyalkától érkező levelek "aláírása" :)

És végül az első adventi levél: :)

Zsofka ballagtat - "Kisss, kissss kígyó tekeredj a fára..."

Jól el vagyok maradva kisnaplóm írásával. Most is legalább ötféle téma forog a fejemben. Az első és legfontosabb, a múlt héten tartott ovis ballagás. Ahol nagy keresztlányom, Viki elbúcsúzott a játékos, ovis évektől és elindult az iskola felé. És ahol Zsofka örömmel, táncolva és énekelve fellépett a barátnőivel, kiscsoportosaival (mert ő csak így hívja őket, a csoporttársait). Ez a fellépés egészen más volt, mint az anyák napi. Itt nyoma nem volt a lámpaláznak, félénkségnek. Hiába no, tényleg az én lányom. Ha beszélni kell színpadon, én is majdhogynem megkukulok. De táncolni, mókázni??? Na abban én is benne vagyok. Édesek voltak a lányok az egyforma szoknyákban. Látszott rajtuk, hogy jól érzik magukat ebben a "szerepben".

Ami viszont meglepett, az az, hogy az ovis ballagás már majdnem olyan "cécó" mint egy ált.isis, vagy egy középiskolás. Virágcsokor hegyek, boríték hegyek, otthon nagy eszem-iszom. Valahogy az én időmben (júúj öregszem, hogy már én is így mondom)... szóval kb. huszon éve kaptunk egy batyut, benne sót, pogit és egy emléklapot. És ezt a kis tarisznyát mindig is nagy becsben őriztem. Mai napig megvan. Megvolt a varázsa. Nem értem, hogy miért kell már ezt is elrontani a formaságokkal. Vagy csak én vagyok ilyen?????

Természetesen nem a gyerekektől sajnálom az ajándékot, inkább csak azt gondolom, hogy ők ezt még igazán nem is érzik. Vagy igen?!

Egy szó, mint száz, a ballagási műsor nagyon tetszett, sokat kacagtunk, mert a nagycsoportosok előadták a Rátóti csikótojás történetét is. :) Sokat készültek. Ismét sok köszönet az óvónéniknek.

A képek minősége sajnos botrányos. A műv.házban még a sötétítők is be voltak húzva :(

Ovis Gyereknap, és egy kis elmélkedés :)

Most csak képekben (idő hiányában - élménybeszámoló majd később, mert élmény az volt bőven)...

... végre van időm, így gyorsan lejegyzem, hogy mi mindent láttam, tapasztaltam az első ovis gyereknapi dinomdánomon.

Először is az a legfontosabb, hogy (bár egy piciny falu, piciny ovijáról beszélek) csodálatos volt látni, hogy a gyerekekből mi mindent ki tudnak hozni az óvónénik és dadusok; hogy mi mindent megtesznek azért, hogy "haladjanak a korral" és lépést tartsanak esetleg egy városi ovival; hogy igyekeznek a szülőket is bevonni a foglalkozásokba... stb. Tényleg sorolhatnám, mert rengeteg pozitív tapasztalatom van.

Jaj, pedig ha visszagondolok arra, hogy mennyit tanakodtunk, hogy hova adjuk majd a lányokat oviba. (Én semmiképpen nem akartam ide beadni - hogy miért??? Azt hiszem, hogy az volt a legfőbb oka, hogy azt gondoltam, nem lehet elég jó. Sajnos saját magamból indultam ki. A Vörösmarty téren volt az ovim. Úgy gondolom, hogy abban az időszakban hiperszupernek számított... tehát nekem ez volt az alap, és ugye az ember a gyerekének jót akar, jobbat, akár a saját maga tapasztalatainál is.

Mára teljesen átértékeltem az egészet. Nem az a lényeg, hogy hol van az az ovi, és nem is a játékok mennyisége vagy minősége a fontos. Az a legelső, hogy egy gyerkőc jól érezze magát. (Reggelente így is szoktam elköszönni Zsofkától, mielőtt berohan a csoportjukba: "érezd jól magad!")

Tavaly nyáron (amikor még Zsofka nem járt oviba) a vezető óvónő meghívott minket, hogy délelőttönként járjunk fel, hogy mégis gyerekek között legyen Zsofka és Dorka.... mi feljártunk, és ott el is dőlt a sorsunk.

Nagyon örülök, hogy Zsofka ide jár, és hogy tényleg szeret menni.

Húú, jól elkanyarodtam a gyereknaptól :)

Pedig program volt bőven:
- zenés, táncos előadás

- ügyességi versenyek sora

- jutalmak

- közös tánci

- bográcsban főtt paprikáskrumpli jó sok virslivel (nagyon fincsi volt)

- este békésen, fáradtan, gyorsan elalvó gyerekek :)

Nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük az óvónéniknek!!!

Anyáknapi élményeim

Túl a tegnapi dühöngésemen, összeszedtem minden gondolatomat, és lejegyzem, hogy hogyan is éreztem magam életem első, szervezett anyáknapi ünnepségén. Mert persze eddig is, minden évben kaptam virágot, azért ez idén már mégis csak más volt. Volt műsor, ének-zene-tánc. Könnyek, nevetés. Minden.

Ami nem tetszett, hogy a műv.házban volt, együtt az általános iskolásokkal. Így tömeg volt a nézőtéren. Mi már csak egészen az ajtóban tudtunk megállni, így a színpadtól jó messze voltunk, még egy normális képet sem tudtam készíteni az én kis virágszálamról :)

Mondtak versikéket. A kicsik is, de amikor Zsofkához ért a sor, ő nem mondta el azt az egy mondatot, amit Zsuzsa néni szerint már az oviban nagyon szépen ment neki. Nem baj, majd legközelebb. Nem is csodálom. Annyi nép volt a nézőtéren, azt hiszem én, majdnem 30 évesen is megkukultam volna. Lehet, hogy ebben rám ütött, nem pedig az Apukájára, aki viszont képes akár a semmiről is órákig beszélni (ejj, milyen jól is jött neki ez anno az egyetemen :) )

Szóval ilyen volt. Szép volt, ahogy énekeltek, táncoltak együtt. A könnyek folyamatosan összegyűltek a szemem sarkában, és csak hatalmas önkonrtollomnak köszönhető, hogy nem bugyogtak ki, és folytak végig az arcomon. :)

Kaptam ajándékot is. Ami azóta már a büszkeségfalunkon virít :D ami a hűtő egyébként :)

Azt azért el kell, hogy mondjam, hogy érdekes érzések kavarognak bennem ezzel az ünneppel kapcsolatban. Nem szeretem azt, amikor ünnepelni KELL. Talán ezért sem a szívem csücske a húsvéti locsolkodás, vagy a valentin nap. Ez utóbbi nálunk nem is kerül külön "megemlékezésre".

Úgy gondolom, hogy teljesen átlagos anyuka vagyok. Hol kedves, bűbáj, megértő, játékos... hol pedig haragos, következetes, esetleg igazságtalan. Amikor hallok gyönyörű anyáknapi versikét, akkor inkább elszégyenlem magam, mert lehet, hogy rám a fele sem igaz, a magasztos gondolatoknak.

Persze azért könnyek így is voltak. Volt ami a meghatódottságtól, és volt, ami a szomorúságtól (hiszen lehetnék jobb is, sokkal jobb)...

Virágvasárnap - barkaszentelés - palóc sajátosságok

Húsvét előtti vasárnap, a római egyház elnevezése szerint Dominica palmarum, azaz pálma-vasárnap. Nevét az e napon szokásos pálmaszentelésről és pálmaágas körmenettől kapta, amit az egyház Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékére rendelt el.

A 7. sz.-i bobbiói misszálé szerint a pálmaszentelés már ismert volt, körmeneteket e napon pedig már a 6. sz.-ban is tartottak. A gallikán liturgiában mind a körmenet, mind a pálmaszentelés szerepel. A római liturgiában a 10. sz.-ban találkozunk a pálmaszentelés és a körmenet rendjével. Sebastian Franck tudósítása szerint ezen a napon a hivők telehordták a templomot pálmafákkal és összekötött ágakkal, ezeket megszentelték, s a zivatar, a villámcsapás és tűz ellen használták. Jézus szamáron ülő alakját körülvezették a városon, miközben énekeltek, a szamarat megdobálták pálmaágakkal, amiket aztán mindenféle varázslás űzésére használtak.

A 15. sz.-i pozsonyi misszaléból kitűnik, hogy a körmenet a nép és az énekesek dramatikus mozdulatokkal illusztrált részvételével zajlott le. Bod Péter írja e napról, hogy „... valami berkeket vagy zöld ágakat szednek; melyeket az után egy ’s más babonára vissza élnek”.

Azokban az országokban, amelyekben a pálmafa nem honos, azt a tavasszal korán bimbózó ágak – fűzfa, rekettye – helyettesítették mint nálunk a barka. Ezért a szertartást nálunk barkaszentelésnek is nevezik. A szentelt barkához – éppúgy, mint a pálmaághoz – számtalan hiedelem fűződött, s ezek változatait Európa-szerte megtaláljuk. Nálunk a hivők maguk vitték a templomba a barkát. Göcsejben az iskolás gyermekek a tanító vezetése mellett szombaton ünnepélyesen mentek a barkáért a közeli erdőbe vagy hegyre. Az ágakat másnap az oltárt környező falakhoz állították. Az ország nagyobb részében általában azt tartották, hogy a barkát nem szabad bevinni a szobába, mert akkor sok lesz a légy. Egercsehiben az istállóban a gerenda fölé tették, s amikor zörgött az ég, bedobták a tűzbe, és elégették. Hontban, Nógrádban az eresz alá dugták, hogy megvédje a házat a tűzvésztől. A szobába itt se vitték be, nehogy sok légy, rovar legyen a házban és a tojások „befulladjanak”. Gömörben a szentelt barkát a dögvész ellen használták, máshol a lovaknak adták, hogy jól menjenek. Szegeden egy-egy barkaszemet lenyeltek a hideglelés ellen. Baranyában a szentelt barkát kivitték a mezőre, s a föld négy sarkába egy-egy szálat tűztek, hogy az Isten oltalmazza meg a termést. Néhol a rokonok, jóbarátok sírjára is tűztek egy-egy barkaágat.

Kiszehajtás:
→ virágvasárnap (Dominica in Palmis) a lányok egy szalmabábut menyecskeruhába öltöztettek, majd végigvitték a falun, aztán levetkőztették, a szalmát pedig a vízbe dobták vagy elégették. A szokás Hont, Nógrád, Pest és Heves megye egyes községeiben volt ismeretes, századunk első évtizedeiben még gyakorolták. A szalmabábut kisze, kiszi, kiszőce, kiszice, kice, kicice, kicevice, banya, villő elnevezéssel illették. A menyhei lányok virágvasárnap litánia után öltöztették a kicét az elmúlt év őszén és az az év farsangján férjhezment menyecskéktől kölcsönkért ruhába. Az egyik lány felkapta a bábut, magasra emelte, és a többiek kíséretében, énekelve mentek a kertek mögötti patakhoz:
Kicevice, villő!
Maj’ kiviszük kicevicét, villő!
Maj’ behozuk a ződ ágat, villő!
A lányokrë jó szerencsét, villő!

Ott a bábut levetkőztették, a csupasz zsúpkévét, amelyből a bábu alakját formálták, széjjelszedték. Mindegyik lány markolt belőle egy csomót és bedobta a vízbe, majd figyelte, hogy merre úszik. Azt tartották, hogy akinek a szalmacsomója elúszik, még abban az esztendőben férjhez megy, akié pedig a part felé úszik, az megesik. A kicebábu kihordása után következett a → villőzés. Az Ipoly menti községekben a szalmabábut vivő lányok menet közben a kiszebábu kihajtásáról és a sódar (sonka) behívásáról énekeltek:
Haj kisze, kiszéce,
gyöjj be sódar, gömböce.
Szabó Marisnak nincs ruhája,
üres a ládája.
Haj kisze ...
Geci Rozi ládája
üresen van bezárva.
Ha üresen nem volna,
a kiszére adott volna.
Hej ki kisze ...

Majd azokat a menyecskéket is „kiénekelték” (→ kiéneklő), akik a bábu felöltöztetéséhez ruhát kölcsönöztek, vagy akik a kölcsönzést megtagadták. A levetkőztetett bábut az Ipolyba dobták. Itt a vizes szalmával arcukat is megdörzsölték, ill. az Ipoly vizével mosták, hogy egészségesek legyenek, ne legyenek szeplősek. Ahol folyóvíz nem volt, a bábu szalmáját elégették.

Az Ipoly, a Galga, a Zagyva menti szövegek egyformán a régi → nagyböjti étel, a savanyú leves, a kisze kiviteléről és a sódar, vagyis a húsvéti sonka behívásáról szólnak. A magyarázatok szerint az is gyakori cél volt, hogy a lányok férjhez menjenek, továbbá hogy a bábuval együtt kivigyék a faluból a dögöt, a betegséget.

Az ötlet Palócprovence-től származik, (mivel a blog elsősorban Lányaimnak íródik, mindenképpen szeretném, ha legalább így, ilyen formában megismerkedhetnének lakhelyünk, régiónk, PALÓCFÖLDÜNK kultúrájával, népszokásaival, történelmével. Az információk a Magyar Néprajzi Lexikonból lettek összeollózva.

Itt pedig a mi megszentelt barkáink, kicsit már tavaszi"ba" öltöztetve :)

Remélem, pár nap múlva már Nárcisz és Tulipán is kerül a vázába, egyenesen a virágoskertemből :)