Zsofka 4 éves lett!

Annyira hihetetlen! Bár tudom, hogy elcsépelt dolog azt mondani, hogy még csak most született és már ennyi idős, de mégis ezt tudom csak mondani.

Még ma is fel tudom idézni a születésének minden (persze) fájdalmas, de ugyanakkor Csodás pillanatát. A kezdeti nehézségeket a szoptatás körül, az első lépéseket, az első önálló étkezést, az első nyaralást Vele, a szobatisztasághoz vezető rögös utat, az első napot az oviban, .... Mindent. Minden itt raktározódik legbelül.

4 éves. Önálló. Még most is azt mondom, hogy Ő egy álom gyermek. Vele mindig minden olyan simán és gördülékenyen (ment) megy. Persze van, hogy veszekednem kell vele, hogy ugyanmár pakolja el a nappali közepéről a három ládányi építőelemet, vagy mossa meg a kezét, vagy törölje meg a száját .... de valahogy nincsenek nagy csatáink.

Gondolkodtam azon, hogy mit is írhatnék még róla. Talán a tulajdonságait? Lábméretét? :) Kedvenc elfoglaltságait? Azt hiszem leírom, ami most nagy hirtelen eszembe jut.

Zsofka végtelenül jóságos és önzetlen. :) Megosztja még az utolsó falatját is, még akkor is ha épp egy fincsi csokit majszol :) (Ja, de nem akárkivel, csak és kizárólag Dorkával, és nagyon ritkán velünk is), a saját kis dolgai között nagy rendet tart, de a többit simán átlépi :).

Újabban nagyon szeret mosogatni (Isten tartsa meg jó szokását) :) és takarítani, sütni-főzni.

Kedvence az István, a király (nyár óta) és végig tudja az egész szövegét. (Játék közben néha hallom: "Fel kelt a napunk, István a mi urunk, árad a kegyelem fénye ránk" :D)

Mostanában a kedvenc játéka a Barbie lett, és állandóan babáznak Dorkával.

Az utóbbi időben kicsit bújósabb lett, sokszor mondja ovi után, hogy nagyon hiányoztunk neki. Pedig vidáman, mosolygósan jár, sose kell "küldeni". Most épp nem jár oviba (mert már a fél ovi beteg), és szerintem már nem is megy ebben az évben.

Nagyon szereti az előadásokat, legyen az báb, ének vagy éppen színházi. Rettentően leköti. Ellentétben a kreatívkodással, amit nagyon hamar megun (hiába na, anyja lánya) :)

...

4 éve vagyok itthon. Szinte a munkahelyemről mentem szülni. Nagyon vártam ezt az időszakot, mostanában mégis tele vagyok keserűséggel. Panaszkodok, hogy elég volt itthon, fásult lettem. És most, hogy számotvetettem, az elmúlt négy évről, baromira elszégyeltem magam. Mit akarhatnék még? Itt vannak Ők, az én Lányaim, én vagy az Ő "anyucikáám"-juk :) Néha még manapság is "meglep" ez a tudat, hiszen nemrég még én is gyerek voltam, tele csínytevésekkel, huncutságokkal, bonyodalmakkal :)

Megszülettek, egészségesek, fejlődnek, okosodnak. Miért elégedetlenkedek???

...

Szülinapozni vasárnap fogunk, mivel akkor ér rá mindenki :) így képek majd akkor.

Drága Zsofkám! Isten éltessen Nagyon sokáig!