...Bizonyos szempontból biztosan csodás.
Tegnap Szepykénél olvastam egy érdekes bejegyzést, illetve többet is :) de egynél nagyon meg is kellett szólalnom.
Mivel nem akartam az ő blogját teleírni a saját történeteimmel, élményeimmel, csalódásaimmal, így elhatároztam, hogy - ez kitöltene nálam akár egy egész bejegyzést is - írok.
Már sokat beszéltem róla, hogy egészen Zsofka lányom születéséig Budapest belvárosában éltem (24 éven keresztül).
Most már itt élek, Nógrád megye északi részén, egészen a szlovák határnak számító Ipoly folyó mentén, egy piciny faluban (a nevét is elárulom, ígérem :) de ez majd egy másik bejegyzés).
Itt most válaszolok is Ágnesnek egy nagyon régen feltett kérdésére, ami az volt, hogy hogy is kerültem én ide :)
Anyai nagyszüleim is itt születtek ebben a faluban, majd a 60-as évek elején felköltöztek a fővárosba. Aztán anyum hozzáment apumhoz, aki pesti fiú :) így ők maradtak Pesten. Sokat jártunk ide nyaralni, és én már tizenévesen hangoztattam, hogy én itt szeretnék élni. Sok rokon és ismerős ilyenkor csak legyintett: "hjaj a kis butuska pesti lány... na mindegy, majd kinövi"
Én meg nem nőttem ki :) sőőőt egyre inkább erősödött bennem az érzés, hogy csakis itt tudom elképzelni majdani CSALÁDOS ÉLETEMET! Ha pesti fiúval ismerkedtem volna meg, azt hiszem akkor is minden követ megmozgattam volna, hogy jöjjünk. De erre nem volt szükség, mert egy nyáron (egészen pontosan 11 évvel ezelőtt), megláttam ŐT :) (anyum is mellettem állt, amikor megpillantottam, és csak ennyit tudtam mondani: "Anyukám, Ő AZ" :) és ő lett, tényleg :) Annyira érdekes, hiába a sok nyár, amit itt töltöttem, azelőtt sosem találkoztunk, hiszen ő már a középiskolát is messze végezte, nem beszélve az egyetemről.....
Hát Ágnes :) nagyjából ennyi ez a történet, bár tudnék még róla ömlengeni akár órákat is :)
Szóval az eredeti témám, hogy Pest VAGY vidék. Természetesen én egyértelműen azt mondom, hogy vidék. Vagy inkább azt, hogy nem is kell ezt ennyire elkülöníteni.
Pesten pl. több a lehetősége egy fiatalnak arra, hogy tanuljon, szórakozzon. Vidéken viszont friss levegőn nőhet fel egy gyermek, a kertből csipegetheti a gyümölcsöket, zöldségeket, és úgy egyáltalán szerintem az emberi értékeket is jobban fel tudja ismerni. Pesten élve (amikor már fél lábbal vidéken is laktam :D ) mindig azt éreztem, hogy az emberek rohannak. Rohannak dolgozni, rohannak tanulni, rohannak bevásárolni. Fellökik egymást a nagy rohanásukban. Elfelejtenek beszélgetni, vagy ha beszélgetnek, akkor is keserű a szó. Sok a panasz. Persze itt vidéken is sok a probléma, de mégis. Épp az imént jöttem haza Dorkámmal egy kis sétáról. Nem volt semmi extra, csak fel a postáig, meg vissza :) ezalatt az út alatt is kb. 4-en állítottak meg. Kérdezgettek. "Hogy tetszik Zsofkának az ovi? Hogy van anyósom? Milyen egyformák ezek a lányok!?.".stb És ezt én úgy szeretem :)
Na persze a falusi életnek van rossz oldala is. Pl. nem szeretem a pletykákat, de már megszoktam, hogy ez is ehhez tartozik. Vagy, autó kell ahhoz, hogy az ember elintézzen bármit... bár azt hiszem lassan pesten is ez a helyzet.
Itt már igazán nincsenek távolságok. Éppen 100 km-re lakunk a fővárostól. Durván másfél óra alatt fent szoktunk lenni (mert ugye kanyarogni kell lefelé a váci hegyekben). Szerintem ennyit Pesten is elautózik egy átlag ember, ha el akar jutni A-ból B-be.
Aztán Szepykével szóbakerültek még a gazdák, a magyar termékek. Hogy lassan nem marad semmi. Látom én is a környezetemben, hogy azok, akik esetleg még 10 éve mertek több hektáron krumplit termelni, ma már bérbeadják a földjüket, valami nagy fejesnek, mert nem éri meg. Nincs ára a magyar krumplinak. :( Rettenetes ami itt megy. Engem sosem érdekelt a politika. Igazán most sem érdekel, hogy épp kik bohóckodnak aközben, miközben az országban kéne rendet tenni, és biztonságot teremteni. DE ami itt megy, az már felháborít. Nincs munkalehetőség, az embereket szorongatják mindenfelől, az oktatás a béka segge alatt van, az anyukák már nem lehetnek otthon 3 évig a gyermekükkel (miközben nincs normális bölcsi, ovi). Szerintem ez egyszerűen nem normális.... folytathatnám a sort, azt hiszem napokig is, sajnos, de nem szeretném teleírni ezt a naplót, mégiscsak elsősorban Zsofkámnak és Dorkámnak írom :) Remélem, ha majd egyszer elolvassák, nekik már könnyebb lesz, mint most a jelenben :)
PEST VAGY VIDÉK?? Talán egyre megy. Én mégis azt mondom, hogy VIDÉK :)
