Nem szeretem a Szilvesztert.
Nem szeretem, mert ébren KELL maradni, mert jókedvűnek KELL lenni, mert akarva akaratlanul is mérlegelni KELL. Jó persze nem ilyen vészes a helyzet, de valahogy nem szeretem az ilyen "muszáj ünnepeket".
Persze mérlegeltem ettől függetlenül. Annyira nem is volt nehéz dolgom. Mert lassan egy éve vezetem ezt a kisnaplómat, itt pedig fel van jegyezve minden fontosabb történés.
Azért nagyjából összeszedem. A rosszabb dolgokkal kezdve....
...Idén (illetve már tavaly) Dédi itthagyott bennünket, és elköltözött - oda, ahol már régóta várta őt a férje, - az angyalokhoz. Rettenetesen hiányzik. Még mindig naponta eszembe jut, és még mindig van úgy, hogy szinte elindulok hozzá. Hiányzik a derűs mosolya, a bátorítása, a falatozásai, féltő-óvó szeretete.Az illata. Mindene.
...Megszűnt a munkahelyem, és bár még itthon vagyok Dorkával, ez mégis hatalmas érvágás volt. Emlékszem, aznap amikor megtudtam egész nap, éjjel pityeregtem. Annyira kilátástalan volt minden. És persze nem csak anyagi téren viselt meg, hanem úgy egyáltalán. Ha az ember már évek óta otthon van, jól esik egy kis elismerés máshonnan, másfelől is. Jót tesznek a rábízott feladatok. Egy kicsit mozog az agy is :) Hát de ez is elmúlt. Ma már emiatt nem idegeskedek.
...2009-ben egyetlen egy vizsgát sem tettem le a főiskolán :( és nem azért mert megbuktam, hanem azért mert el sem jártam. LUSTA voltam :( és most már kétségbeeshetek, hogy ugyan mikor fogok végezni...De annyira nehéz. Amikor bejelentkeztem egy épp aktuális vizsgára, akkor az biztos, hogy valaki épp megbetegedett és az éjszakáimat nem alvással, vagy tanulással, hanem egyik szobából a másikba történő átrohangálással, teafőzéssel, lázmérőzéssel töltöttem. És akkor mindig le is mondtam a vizsgát. Aztán ezt meguntam, és jól ellustultam, irgumm-burgumm :)
...Aztán persze van még sok kis apró rossz. Eltávolodó rokoni szálak, érdektelenség, áskálódás, plusz kilók :)
És akkor a szívet melengető oldal: :)
...Zsofka ovis. Most már nem csak bejárós, hanem immáron egy éve hivatalosan Óvodás :) És nagyon szereti, és én ennek annyira örülök. Sőt, az utóbbi hetekben úgy látom, hogy Dorka is kezd érdeklődni eme intézmény iránt :) Sőőőőőt, az utóbbi héten már folyamatosan dobálja le a pelusát, és a WC-re ül :) Háát nem tudom, hogy ez mit jelent, de mindenestre ide tartozik a "JÓ DOLGOK OLDALÁRA" :)
...Férjemuramnak még van állása. Ez is JÓ. Hiszen manapság annyi rosszat hall az ember. Úgy tűnik, hogy ez idén sem fog változni, így ez mindenképp megnyugtató :)
...Drága Jó Férjecskémhez kapcsolódóan még egy: láttam Őt énekelni, színpadon. És, bár sok bonyodalmat, lemondást hozott nekünk ez, mégis megismertünk egy csomó embert, és a lányok ezáltal részt tudnak venni olyan programokon, ami egyszer biztosan a javukra válik.
...Nyáron itt voltak Nővérkémék. Akivel azt hiszem mostanra jutottunk el oda, hogy igazán TESTVÉRei vagyunk egymásnak. Így felnőttként, anyuként. Remélem, hogy idén is eljönnek :) MI várjuk őket szeretettel :)
...És bár itt a sorban az utolsóként írom, idén (tavaly) mégis azt hiszem ez az egyik legmeghatározóbb pozitív élményem: egy Barátság. Valakivel, akivel évek óta, egy évtizede ismerjük egymást, évek óta barátként is tekintünk egymásra azt hiszem, mégis valahogy idén érzem, hogy az egész úgy teljes lett. Éppen akkor, amikor megszűnt a munkahelyem. Ő volt az első, aki felhívott, és meghallgatott, és megvígasztalt, és segített (és segít, mind a mai napig). Tényleg mellettem, mellettünk volt/van a bajainkban is :) Soha nem gondoltam, hogy felnőttként kapok egy ilyen Kincset, mint az IgazBarátság, de kaptam, és nagyon vigyázok rá.
Hát nagyjából azt hiszem ennyi. Persze sok jó és rossz történik az emberrel, mégis ezek voltak a legemlékezetesebbek.
És hogy mit kívánnék a jövő évre, illetve már erre az évre? (jaj, még nem állt át az agyam 2010-re). Soha nem szoktam fogadalmakat tenni, mivel teljesen fölösleges. Persze megfogadhatnám, hogy lefogyok 10 kilót (minimum), vagy nem iszom több kakaót... de minek? Egyik sem ezen fog múlni.
Persze vannak vágyaim, álmaim, terveim. Mindenképp fontos, hogy ez az év nagy változást fog hozni az életünkbe. Idén, ősszel ugyanis nagy valószínűséggel Dorka is ovis lesz már, és én visszaállhatok/nék a dolgozók táborába, Már csak meg kell találnom addig álmaim állását, ami azért nem lesz egyszerű, főleg itt, ebben a régióban, de azért biztos nem lehetetlen :)
Aztán, amit mindenképp jó lenne befejezni, az a főiskola. Csak húzom-halasztom, és így évről évre nehezebben állok illetve ülök vissza az iskolapadba... francba a lustasággal.
Szeretné(n)k még egy kisbabát - bár a fenti felsorolásból az egyértelműen kiderül, hogy a harmadik gyermekünk nem 2010-ben, és mégcsak nem is 2011-ben fog megszületni, de azért még véglegesen nem mondanék le róla.
Hát ennyi, most ezek jutottak eszembe. :)
És persze nekünk magunknak, Békességet, Szeretetet, Türelmet egymás iránt! :)
.jpg)
