Volt nekünk egy kismotorunk. Zsofka kapta a keresztszüleitől még az első születésnapjára. Nagyon szeretett mindig is motorozni. Aztán Dorka megszületett és ő is vad motorossá cseperedett, így egyszer Drága Férjemuram hazaállított egy Zsofkáéhoz megszólalásig hasonlító kismotorral. (Csak az elejének a színe tért el). Dorka megörökölte Zsofka régi motorját, Zsofka pedig megkapta az újat. Néha cseréltek.
Így esett meg - hogy pénteken, amíg én nem voltam itthon - elmentek sétálni. Zsofka inkább gyalog ment volna, Dorka viszont motorral, az újabbal. (Ezt én akkor nem tudtam)
Amikor jöttem haza este, az "öregtó" felől szaladtak(!!) elém a lányok, utánuk pedig AranyUram :) Én akkor azt hittem, hogy csak "szimpla" sétán voltak.
Eltelt két nap. A lányok ismét kikívánkoztak a kertbe, motorozni. A "motorgarázsban" viszont csak egy motor állt. A régi. Én, akkor még mit sem sejtve, előbb elkezdtem keresni a kertben, ott ahol még esetleg állni szokott a csodajárgány. De semmi, sehol. Ekkor kérdeztem a többieket, hogy nem tudnak-e róla valamit, és ekkor mondta aZuram, hogy "Jaaa, hát akkor azt elhagytuk pénteken".
Jaaaa?!?! Egy motort??? :) Ez nem egy kesztyű, vagy egy papírzsepi. Hogy lehet elhagyni egy motort? :)
Húú, az ilyen dolgok annyira megviselnek. Én olyan vagyok, hogy elteszek mindent. Tényleg mindent, és minden kis fecnire, csetreszre úgy vigyázok, mintha az életem múlna rajta. Erre Ők elhagynak egy motort :)
Szerencsére nagy hiszti nem lett a dologból, mert Zsofka már eléggé kinőtte (bár még így is imádott rajta motorozni, hogy a térde szinte a földet érte :) ) Most ő megkapta a "nagy"bicót, Dorkáé pedig maradt, a mostmár egyke kismoci :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése