2010. január 16., szombat

Csak egy "pillanatgondolat"

Nem, ma nem fogok hosszan írni. Maximum annyit érdemes megemlíteni, hogy amit várok nagy-nagy változást ebben az évben, abból talán lesz is valami :)
Tegnap "valahol" :), egy falra kirakva, megpillantottam egy verset. :) Mivel tudtam, hogy mire hazaérek, addigra elfelejtem az író nevét is, így gyorsan feljegyeztem a telefonomba. Hazaérve gyorsan rákerestem, és hát íme. Ide is bemásolom, mert valahogy annyira IGAZ.

Túróczy Zoltán:
Tanács
Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha teheted!

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.

De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér...

2 megjegyzés:

  1. Szilvi, drága, hát szabad sirattatni hajnali 7-kor az embert? :)
    Mert igenis sírok, nagyon megérintett ez a vers. Pontosan azt fejezi ki, amit én is érzek, de elmondani, kifejezni nem tudok. Az este Kriszta azt kérdezte tőlem: - Anyukám, te Jancsi tatának a leánya voltál? És miközben azt válaszoltam: nem, kicsim, én Jancsi tatának a leánya vagyok, egy akkora gombóc gyűlt a gyomromba néhány pillanatra, hogy még magam is megijedtem.
    Tudja fene, egy ideje rendszeresen előjön gondolataimban az elmúlás és én - szégyen vagy sem, de - rettegek tőle.

    VálaszTörlés
  2. :) Edit!
    Régebben én is valahogy féltem az elmúlástól. De már már azt hiszem sikerült elfogadnom talán.

    És hát igen, ez a vers nagyon sokatmondó. Naponta többször elolvasom, mióta rátaláltam.

    VálaszTörlés