"Remek a hangulatom...

...ma van a szülinpom"

Énekeltük vasárnap már reggeltől :)

Íme a szülinapi ebéd, most (idő hiányában) még csak képekben:

ANNgyAl :)

Készítettünk ma a kis kalendáriumunkra egy angyalkát, filcből.

Amikor kész lett, büszkén felakasztottuk közösen a karton fára :) és Zsofka megszólalt: "Ez az angyalka úgy néz ki, mint Panka" :) És tényleg :)

Panka (Anna) az egyetlen unokahugim :) és most már a kis angyalom is :)

Dorka pedig 2...

... éves lett :)

Természetesen rá is ugyanúgy igaz, amit Zsofkánál is írtam. Ő is most született, most volt csecsemő, mégis már 2 éves lett.

Persze néha hajlamos vagyok még most is kicsibabaként kezelni, de talán ezt azért van, mert kb az utóbbi egy hónapban kezdett el beszélni, és még most is sokszor csak halandzsázik. Ilyenkor mindig visszagondolok arra, hogy akkor, amikor Zsofka volt ennyi idős, épp akkor született Ő, és Zsofkával már egészen másként tudtunk kommunikálni. Persze tudom, hogy kisebb lánykám is beindul lassan, és akkor mást se hallok majd csak csacsogást, reggeltől-estig :)

Dorka rendkívül érzékeny. Úgy látom ebben picit rám hasonlít. Ha megbánt, már abban a pillanatban jön is. Nemrég egy kiborító nap után elpityeredtem. Ő ott termett az ölemben, letörölte az éppen lecsurgó könnycseppeket az arcomról, és kérdezte: "Ajucika, sííísz?" Mondam neki, hogy igen. Erre Ő: "Jóó" (ezt amúgy elég sok mindenre mondja), de az arca olyan megértéssel és szeretettel volt tele, miközben ezt a szót kimondta, hogy rögtön elszállt minden gondom. :)

A sok szeretet, ami benne van, leginkább Zsofka felé irányul :) Őt nyúzná mindig, Zsofka meg lerázza. Azért úgy látom, hogy szép lassan csiszolódnak ebben is egymáshoz. Dorka kezd "kevesebb lenni", kevesebbet nyúzni, Zsofka pedig kezdi jobban kimutatni az érzéseit.

Teljesen jó testvérek. Olyan igazi bajtársias a viszonyuk. Persze napjában többször összekapnak egy játékon, egy tányéron, vagy pl azon, hogy fürdésnél ki melyik oldalra szálljon be a kádba, hajgumikon, ceruzákon... de szerintem ez így is van rendjén. Sokszor figyelem, hogy hogyan játszanak együtt. Jó rájuk nézni. Amikor Zsofka hazajön az oviból, és Dorka épp nem jött velem érte, az az első mozzanata, hogy megölelgeti :) és ha együtt megyünk érte, büszkén kézenfogva sétálgatnak :)

Azt kívánom, hogy ez mindig így maradjon. :)

Dorkám, Téged is Isten éltessen Nagyon sokáig!

Zsofka 4 éves lett!

Annyira hihetetlen! Bár tudom, hogy elcsépelt dolog azt mondani, hogy még csak most született és már ennyi idős, de mégis ezt tudom csak mondani.

Még ma is fel tudom idézni a születésének minden (persze) fájdalmas, de ugyanakkor Csodás pillanatát. A kezdeti nehézségeket a szoptatás körül, az első lépéseket, az első önálló étkezést, az első nyaralást Vele, a szobatisztasághoz vezető rögös utat, az első napot az oviban, .... Mindent. Minden itt raktározódik legbelül.

4 éves. Önálló. Még most is azt mondom, hogy Ő egy álom gyermek. Vele mindig minden olyan simán és gördülékenyen (ment) megy. Persze van, hogy veszekednem kell vele, hogy ugyanmár pakolja el a nappali közepéről a három ládányi építőelemet, vagy mossa meg a kezét, vagy törölje meg a száját .... de valahogy nincsenek nagy csatáink.

Gondolkodtam azon, hogy mit is írhatnék még róla. Talán a tulajdonságait? Lábméretét? :) Kedvenc elfoglaltságait? Azt hiszem leírom, ami most nagy hirtelen eszembe jut.

Zsofka végtelenül jóságos és önzetlen. :) Megosztja még az utolsó falatját is, még akkor is ha épp egy fincsi csokit majszol :) (Ja, de nem akárkivel, csak és kizárólag Dorkával, és nagyon ritkán velünk is), a saját kis dolgai között nagy rendet tart, de a többit simán átlépi :).

Újabban nagyon szeret mosogatni (Isten tartsa meg jó szokását) :) és takarítani, sütni-főzni.

Kedvence az István, a király (nyár óta) és végig tudja az egész szövegét. (Játék közben néha hallom: "Fel kelt a napunk, István a mi urunk, árad a kegyelem fénye ránk" :D)

Mostanában a kedvenc játéka a Barbie lett, és állandóan babáznak Dorkával.

Az utóbbi időben kicsit bújósabb lett, sokszor mondja ovi után, hogy nagyon hiányoztunk neki. Pedig vidáman, mosolygósan jár, sose kell "küldeni". Most épp nem jár oviba (mert már a fél ovi beteg), és szerintem már nem is megy ebben az évben.

Nagyon szereti az előadásokat, legyen az báb, ének vagy éppen színházi. Rettentően leköti. Ellentétben a kreatívkodással, amit nagyon hamar megun (hiába na, anyja lánya) :)

...

4 éve vagyok itthon. Szinte a munkahelyemről mentem szülni. Nagyon vártam ezt az időszakot, mostanában mégis tele vagyok keserűséggel. Panaszkodok, hogy elég volt itthon, fásult lettem. És most, hogy számotvetettem, az elmúlt négy évről, baromira elszégyeltem magam. Mit akarhatnék még? Itt vannak Ők, az én Lányaim, én vagy az Ő "anyucikáám"-juk :) Néha még manapság is "meglep" ez a tudat, hiszen nemrég még én is gyerek voltam, tele csínytevésekkel, huncutságokkal, bonyodalmakkal :)

Megszülettek, egészségesek, fejlődnek, okosodnak. Miért elégedetlenkedek???

...

Szülinapozni vasárnap fogunk, mivel akkor ér rá mindenki :) így képek majd akkor.

Drága Zsofkám! Isten éltessen Nagyon sokáig!

Betlehem - papírból

A vasárnap éjjelt is alkotással töltöttem, és azt hiszem ezzel be is fejeztem az idei adventi dekorációk gyártását. Tavaly az ablakokba leginkább matricafestékkel készült képek kerültek. Érdekes, idén (hiába vásároltam be sok-sok szép színű matricafestéket) a sima papírdíszek tetszenek. Nagyon megörültem, amikor egy komplett kis Betlehemes leírást találtam a neten.

Hozzá is láttam és (az apró részeket körömvágó ollóval) kivagdostam. A végeredmény mindenkinek tetszett. (Ha szeretnéd a mintákat, elküldöm, szívesen) :)

Ajtódíszeink SK :)

Szombat éjjel ismét alkottam :) Bár a tűvel és cérnával még most is elég rosszul bánok :) mégis a kezembe vettem őket, és készítettem két ajtódíszt.

A barkácsfilc az én anyagom. Annyira könnyen lehet kezelni, és olyan szép dolgokat lehet belőle létrehozni.

Egy-két flitter, gyöngy, organza és máris egészen különleges dolgok készülnek :) Legalábbis nekem tetszik :D

Bejárati ajtó és teraszajtó (ez is egyfajta bejárati, itt járnak be a LegKedvesebbek :D)

Ho-ho-ho-ho :) Nálunk is járt :)

Tavaly két "picinyfalumbéli" (már nagyobb gyermekes) apuka kitalálta, hogy meglepi a gyerekeket. Egyikük Mikulásnak öltözött, a másikuk a "minihintó" elé befogta kispóniját és elindultak a hosszú falu utcáin. Akkor mi nem tudtunk erről, mivel tavaly decemberben szinte emberek közé sem tudtunk menni (ugyanis amilyen betegséget el lehet kapni, mi azt mindet "kipróbáltuk, akkor, egy éve).

Idén viszont tudtuk, és vártuk Őt, Őket :)

Tudtuk, hogy a falu végéről 4-kor indulnak, de mivel Közép-Kelet Európa leghosszabb falujában élünk :), így már 1/2 8 is elmúlt mire ideértek :)

Kimentünk az utcára. Összegyűlt még egy-két gyermekes család a szomszédos házakból, és a gyerekek elkezdték: "Hull a pelyhes fehér hó...." :)

Férjemuram forralt borral kínálta a már kissé fáradt :) Mikulást és kísérőit, a gyerekek pedig csillogó szemekkel hallgatták a Mikulás féltő, intő, óvó, tanító szavait :)

Jól sikerült azt hiszem. :) És jó érzés volt részese lenni. És jó, hogy vannak ilyen emberek, akik ezt kigondolják, és meg is valósítják.

Egyik nap arról beszélgettünk, miközben Szécsényben a Karácsonyi fények között sétáltunk, és a gyerekek el-el szaladtak mellőlünk, hogy a mai gyerekek sokkal hamarabb felismerik a valóságot. Sokkal előtt rájönnek, hogy a Mikulás és a Jézuska ajándékai honnan is származnak. Nem tudom, hogy ez miért van. Talán a reklámok. Vagy az, hogy már november elején (!!!) kiteszik az üzletek polcaira a Mikulás csokikat és a kirakatokba a karácsonyi dekor elemeket? Hát nem tudom, de olyan jó lenne, ha egy pár évig kitartana még ez a varázs, mert azok az ámuló szempárok csodálatosak :)

Itt még "jaj de izgultak" , hogy mikor ér már ide az a "Kulááás" (Dorka így mondja) :D

Ma reggelre az ablakokba kitett, tegnap este fényesre pucolt csizmájukba is érkezett még egy-két apróság. Amikor Zsofka észrevette, az arcára csapott a két kezével (mint Kevin, a Reszkessetek betörőkben, az arcszesztől :D) és ezt mondta: "Ezt nem hiszem eeeeel!!!" Olyan boldog volt, hogy a Mikulás még éjjel visszatért, (hogy a "NAGYON JÓ GYEREKEK" között szétossza a megmaradt ajándékokat).

Hát így történt :)

Egy kellemes meglepetés...

... ért még tegnap előtt. :)

Múlt héten szerdán az okmányirodában jártunk. Nemrég ugyanis olvastam, hogy ha egy kisgyermeknek nincs érvényes útlevele (illetve még nem is volt soha), az első személyi igazolványát ingyen elkészítik. Mivel itt élünk a határ mentén, igencsak kellemetlen volt, hogy eddig nem volt fényképes igazolványuk. Útlevelet eddig nem csináltattunk, mert annyit nem is utaznánk, és az is elévül nagyon rövid idő alatt. Így maradt az ingyenes személyi, ami pénzbe sem került és ugyanannyi idő alatt évül el kb.

Ja igen, MOST MÁR! Mert szerdán ott voltunk az okmányirodában és hétfőn már itt is volt a két személyi. EJHA :) hát szerintem ez nemsemmi. Vagy lehet, hogy én már régen csináltattam a hivatalos okirataimat? 6 éve, a házasságkötésünk után kész lidérc volt mire végig ültem és álltam minden sort. (komolyan elgondolkodtam azon, hogy hagyom a fenébe a névváltoztatás, inkább maradok a leánykori nevemnél :D ) Minden olyan lassan és nehézkesen ment. Mint ahogy általában az élet minden területén. Az ember akkor lepődik meg, ha valami simán és gördülékenyen működik :)

DE EZ JÓÓ, és ezért is írtam le, mert az ember hajlamos az ilyen jódolgokon csak úgy túllépni :)

Még a végén nagyon belejövök :D - avagy újabb téli dekorelemek

Bizony :) és ezeket is én vagdostam és ragasztottam és ... :D

A gyerekek szobájának ablakából lekerültek a virágok és a lepkék. Ilyenkor mindig olyan rossz. Én az a típusú ember vagyok, aki még egy mozijegyet is megőriz. Képtelen vagyok kidobálni az amúgy teljesen felesleges dolgainkat is. Tudom, hogy ez nem jó. Sőt, néha rászánom magam, na és akkor aztán repül minden könyörtelenül. Inkább át sem nézem tüzetesen a kidobandókat, nehogy valamin megessen a szívem :)

Hát így van ez az ablakmatricákkal is. Olyan szépek, és kedvesek voltak nekünk. Így szépen eltettem őket egy tasakra. Persze tudom, hogy már az életben nem fognak kikerülni egy ablakunkra sem, és a következő "giga"takarításnál ők is kukába kerülnek. Most mégis így a jó. Nekem :)

A hóembereket már egy hete elkészítettem. Az alapötlet innen származik. Olyan kedves, mosolygós hóemberek, egyből belopták magukat a szívembe.

A hópelyheket pedig éjjel készítettem. Először még nlcafe - ról letöltött sablonok segítségével, aztán a végén már rajzoltam is egyet-kettőt, hiszen ugye nincs két egyforma hópehely :)

Készült még Mikulás is, de az szigorúan 5-én éjjel fog kikerülni. És persze még ajtódíszünk sincsen. Szóval van még mit tennem. :)

Aztán jövőhéten megkezdjük az igazán sűrű decemberünket. Minden napra akad valami, de a lefontosabb: A LÁNYOK szülinapja

Már tervezgetem, szervezgetem. Aztán meglátjuk mi lesz kész, és mi nem (ugyanis előtte két napig disznóvágás lesz apósoméknél, millió mosogatással, főzéssel, sütéssel, kiszolgálással...) :)

Na de erről majd később, most csak a mai termés:

Tavalyi kollekció :) és egy fejlődés kezdete :)

Ágnes érdeklődésére, na és hogy az utókornak is fennmaradjon, megmutatom a tavalyi adventi kreatívkodásom egy részét :) (Csak erősebb idegzetűeknek merem megmutatni magát a kalendáriumot. Azért fejlődtem egy év alatt, ugye??? :D )

Elkészült!!!!! ...

... és igen, én készítettem :) amire nagyon-nagyon büszke vagyok :)

Az adventi kalendáriumunkról van szó. Bár már tavaly is készítettem egyet WC papír gurigákból, de azt hiszem ez az idei, mindenben "veri" a tavalyit :)

Éjjel készült. Már két óra is elmúlt, mire sikerült a végleges formájában összeállítanom, és a kiszemelt helyre tennem :)

Persze egy igazi kreatív gurunak gondolom egy ilyen kalendárium meg se kottyan, de nekem ez nagyon nagy szó, hogy így, ilyen formában el tudott készülni. Főleg, hogy a tűvel és a cérnával sem igazán tudok bánni.

Az alapötletet még a neten találtam (Sajnos a linket most nem találom, de amint meglelem, bemásolom). Egy hatalmas anyag karácsonyfa volt a falra rögzítve, 24 gombocska jelentette a napokat. Na a gombok maradtak nálam is, mivel azokat még képes vagyok felvarrni :D Aztán ott találtam a másik ötletet is. Minden nap a gyerekek készítenek valamit, erre a fára, és így 24-én lesz 24 db kis, gyermekkéz által készített dísz, a nagy "élő" fára. Ez az ötlet is nagyon megtetszett, szerintem így lehet már egész kicsi korban éreztetni a gyermekkel, hogy valóban "NAGYOBB ÖRÖM ADNI, MINT KAPNI". Ezt mindig nagymamám mondta, és kicsi gyerekként sosem értettem. /"Dehát a mamám nem szeret ajándékot kapni?! Pedig mindenki inkább csak kapni szeret...."/ Aztán ahogy teltek az évek, szép lassan értettem, hogy mit is jelent ez az egyetlen mondat. És most már bátran állíthatom, hogy így is telnek a mindennapjaim. Nagyon szeretek ADNI!!!!! És nemcsak tárgyakat, hanem érzéseket, megértést, szeretetet, tiszteletet... kinek mi "jár" :)

Szóval elkészült a kalendárium. Az ANGYALKA minden nap elrejt benne egy levelet :) amiben leírja , hogy aznap hova is rejtette a lakásba a csecsebecsét, na és persze egy-két "instrukciót", hogy hogyan is lehet minél több jócselekedet begyűjteni :) . Minden nap egy levél lekerül a kalendáriumról, és marad egy üres gomb. Erre kerül majd minden nap a lányok keze által készített dísz, vagy meglepi :)

Hát ennyi. A szemek már nagyon csillognak :) Megkezdődött a December, az Advent, a Mikulás, a szülinapok, a Karácsony időszaka :) Valahogy egészen másként várom most, mint gyerekként. Most nekem a feladatom, hogy a lányokat egy kicsit elvarázsoljam, ámulatba ejtsem, és be kell vallanom, ez nekem elég nagy feladat, de élvezem :)

És akkor a művem, tádádádámmmmm: :D (A fa A3-as magasságú)

Az angyalkától érkező levelek "aláírása" :)

És végül az első adventi levél: :)