Újra itt...

... előbb-utóbb mesélek is.

Ahogy mi láttuk: Budapest, májusban

Kétkeréken, pikk-pakk

Első tejfog (nélkül) :)

Egy kis változás

Már napok, hetek (sőt, inkább hónapok) óta érlelődik bennem ez az egész...

... mostantól (határozatlan ideig) megszűnik a Pusztaház naplóként működni. Legalábbis írásos formában. (Fényképek lesznek még valószínűleg. :) )

Nincs semmi baj!!! Mielőtt még bárki valamilyen tragikusra gondolna :)

Egyszerűen csak azt érzem, hogy most nem ég bennem semmiféle közlési vágy. Sőőőőt. Kicsit furcsa is visszaolvasva látni a korábbi "kitárulkozásaimat" :)

A mindennapjainkban pedig semmiféle változás nem következett be. Egyszerűen most az van a fejemben, hogy nem akarom, hogy bárki az életünk sorait olvassa, a privát fotóinkat lássa.... és itt természetesen nem az állandó olvasóimra, látogatóimra gondolok.

Persze, mint azt feljebb írtam, képek még biztosan lesznek, és természetesen, ha lesz valami (NAGYON) közlendőm, akkor nem fogom magamban tartani :)

... és képek (még márciusból):

Nyertem :) ...

Ma, az újonnan felnyitott kutyatápos zsákból, egy kis tasak esett ki, amin ez állt: "Gratulálunk, Ön nyert" :D Az "állagából" ítélve, arra gondoltam, hogy biztos egy hűtőmágnes lesz benne. De nem. Egy ötszázas volt belecsomagolva :) ...

... így indult a mai reggelem :) Mivel nem igazán szoktam soha-sehol nyerni (na jó, erre nem is adok magamnak túl nagy esélyt :D) így nagyon feldobott!!! :)

Két betegeskedős hét között ...

... egy kicsit farsangoltunk is:

Kimerültség után... felfelé :)

Nemrég egy ismerősünknek meséltem, hogy milyen jó, hogy a lányokat már kb. másfél éve nem látta orvos.... naaa, túlságosan elbíztam magam. Január végétől szinte már haza jártunk a doktornénink rendelőjébe.... először a szokásos orrfolyós, köhögős... aztán bedurvult.

Dorkus kezdte, aztán Zsofka folytatta.... azt hiszem eddigi anyai létem legnehezebb hetén vagyunk túl (DE TÚL VAGYUNK, és ez a lényeg) :)

A gyerekek egymásnak adták a fürdőszoba kilincsét.... Aztán Dorkusom viszonylag hamar kialudta magából a betegséget. Volt olyan, hogy este 7-től aludt reggel illetve délelőtt 11-ig, aztán délután 1-től 4-ig, és végül ismét este 7-től reggelig :D Hiába no. Mindig mondom, hogy ez a cseppleány kiköpött anyja :D

Zsofkám sajnos nem esett át rajta ilyen könnyen. Napokig nem adtam neki enni, és ötpercenként itattam (szó szerint ötpercenként!). De még mindig fájlalta a hasát és a fejét. Hiába a fájdalomcsillapító, a B6, a Normaflore, neki fájt, és ettől teljesen kipurcantam. Doktornéninket hívtuk, mert kifogytunk az ötletekből. Egymást váltotta bennem a düh, a kétségbeesés és a bizakodás. Teljesen meglepett, amit a doktornő mondott. Szerinte azért fájt Zsofka feje, hasa még mindig, mert keveset ivott!!!! (Jelzem: Ötpercenkénti itatásnál mondta ezt!!! ) Na több sem kellett, másnap "turbó üzemmódra kapcsoltam" :) és Zsofkit kétpercenként kínáltam cukros teával.... ez így ment másfél napig... és a kitartásunknak meglett a gyümölcse..... HURRRÁÁÁÁÁ.

Már jól vannak, van étvágyuk. Dorka három napos koplalása után így jött ki hozzám a konyhába: "Ajuúúú, én szalonnát és kenyeret szeretnék enni" :)

Kell ennél több? :D A héten még itthon vannak, de már mindenki a régi :D

Betegállományban lévő ovisok egy napja... :)

Számvetés nélkül

Érdekes. Ilyen talán még soha nem történt velem. Úgy léptem át 2010-ből 2011-be, hogy szinte észre sem vettem. És most, hogy már tudatosult bennem, Új év kezdődött, most sem tudok igazán számot adni az elmúlt évemről, és megfogadni ezt-azt a jövő(m)re vonatkozóan. (Bár fogadalmakat amúgy sem szoktam tenni.)

Most kicsit "punnyadós", csendes időszakomat élem. (Vagy ez már a téli álom lenne?) :)

Remélem hamarosan "felébredek" :)

Addig is fotózgatok - csak úgy, a saját örömömre :)

Csak úgy...képek

Majd mesélek is! :)