Nemrég egy ismerősünknek meséltem, hogy milyen jó, hogy a lányokat már kb. másfél éve nem látta orvos.... naaa, túlságosan elbíztam magam. Január végétől szinte már haza jártunk a doktornénink rendelőjébe.... először a szokásos orrfolyós, köhögős... aztán bedurvult.
Dorkus kezdte, aztán Zsofka folytatta.... azt hiszem eddigi anyai létem legnehezebb hetén vagyunk túl (DE TÚL VAGYUNK, és ez a lényeg) :)
A gyerekek egymásnak adták a fürdőszoba kilincsét.... Aztán Dorkusom viszonylag hamar kialudta magából a betegséget. Volt olyan, hogy este 7-től aludt reggel illetve délelőtt 11-ig, aztán délután 1-től 4-ig, és végül ismét este 7-től reggelig :D Hiába no. Mindig mondom, hogy ez a cseppleány kiköpött anyja :D
Zsofkám sajnos nem esett át rajta ilyen könnyen. Napokig nem adtam neki enni, és ötpercenként itattam (szó szerint ötpercenként!). De még mindig fájlalta a hasát és a fejét. Hiába a fájdalomcsillapító, a B6, a Normaflore, neki fájt, és ettől teljesen kipurcantam. Doktornéninket hívtuk, mert kifogytunk az ötletekből. Egymást váltotta bennem a düh, a kétségbeesés és a bizakodás. Teljesen meglepett, amit a doktornő mondott. Szerinte azért fájt Zsofka feje, hasa még mindig, mert keveset ivott!!!! (Jelzem: Ötpercenkénti itatásnál mondta ezt!!! ) Na több sem kellett, másnap "turbó üzemmódra kapcsoltam" :) és Zsofkit kétpercenként kínáltam cukros teával.... ez így ment másfél napig... és a kitartásunknak meglett a gyümölcse..... HURRRÁÁÁÁÁ.
Már jól vannak, van étvágyuk. Dorka három napos koplalása után így jött ki hozzám a konyhába: "Ajuúúú, én szalonnát és kenyeret szeretnék enni" :)
Kell ennél több? :D A héten még itthon vannak, de már mindenki a régi :D
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése