Rend(etlenség) és tanács(talanság)

Megtorpantam. Nem tudom, hogy mi a jó megoldás. Nem tudom, hogy mi a hatásos, és mi az amivel csak árthatok.... teljes tanácstalanság.

Amíg Dorka kisebb volt, addig semmi probléma nem volt a rendrakással. Zsofka álom gyermekként összepakolta mindig maga után az épp előpakolt játékokat. Az utóbbi időben viszont - amióta Dorka is "felnőtt" :) - ez már nincs így. Dorka ugyanis kijelenti rendszeren, hogy ő "neeeeem" pakol, és kész. Zsofka meg - hiába, hogy ő a nagyobb - jó testvér módjára, és utánozva, odaáll mellé, hogy akkor ő sem.

Na és akkor itt a nagy kérdés. Mi a jobb megoldás? Hagyjam, hogy a szobájukba lassan lépni se lehessen? Vagy pakoljam el helyettük, hogy lássák, így kell? Veszekedni fölösleges. Kiabálni meg méginkább.

Pedig már úgy érzem megpróbáltam sokmindent. Eleinte együtt pakoltuk el, hogy megtanulják, mit - és hova. Aztán kevés lett a játéktartó doboz, hát kaptak még. Meg kaptak fogasokat is, külön az előszobában, külön az ő magasságukban..... és mégis sokszor rálépek egy fakockára, ami ugye nem kellemes; és mégis sokszor a földről szedek össze kabátot.

Netán korai még? Tudom, még csak 2 és 4 évesek. De mikortól MÉG korán, és mikoról MÁR késő?

Nem vagyok én sem egy hűdee rendes és rendmániás, de igyekszem azért. Na meg nagy álom az, hogy az ember azt szeretné, hogy a gyermeke nála sokkal, de sokkal jobb emberré váljon??

Mostanában gyakran megkérdőjelezem a saját alkalmasságomat erre a feladatra - mármint az anyaságra. Ha anno, gyermekvállalás előtt valami teszt döntött volna, hogy kinek adatik meg a gyermekek világrajövetele, hát azt hiszem csúfosan elbuktam volna.... :).

Tényleg sokszor nem tudom, hogy mi a jó? Mivel segítek, mivel rontok, mivel erősítek, mivel gyengítek? Jó, nyílván függ a lányok személyiségétől is. Mindkettőjük egészen más, és ezért másként is kell dícsérni, és a bünti is másként hat.

Szóval így telnek a napok néha ..... tanácstalanul.