Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e ezt a bejegyzést, vagy sem. De végül győzött a Szívem, és írok:
2000. augusztus 1-jén (tehát éppen 10 éve) egy fiatal - akkor 26 éves - pap került piciny falumba. Sokszor próbálom felidézni azokat a napokat, hónapokat, amikor megkezdte itteni pályafutását. Emlékszem, hogy bennem (Pestről nyaralni "legyütt" lányban) csupa jó érzést váltott ki, hogy végre jött egy fiatal, energikus, kedves "papbácsi", a korábbi számomra kissé savanyú, és mindig késésben lévő helyett.
Akkoriban inkább csak hétvégente fordultunk meg itt, de szombatonként eljártunk ifi hittanjaira (bár már kissé korosnak számítottunk a többi "ifi" között) :)
2003-ban, amikor az esküvőnkre készültünk, nem is volt kérdés, hogy Őt kérjük meg, hogy egy nászmise keretében kösse össze örökre életünket.
Míg Pesten laktam, ritkábban találkoztunk, de Zsofka születése után (és egyben ideköltözésem után), gyakoribbá váltak a közös ebédek, vacsik.
Sokszor elgondolkodom azon, hogy honnan számítható a Barátságunk?! Nem tudom. Nem tudom felidézni már, hogy mikortól, csak azt tudom, hogy fontos számomra, hogy jelen legyen az életünkben, Családtagként (hiszen azóta már Dorkus keresztapukája), Barátként, Lelki társként.
...
Már hónapokkal ezelőtt tervezgettem, hogy mi is lenne a megfelelő ajándék, ezen a szép kerek évfordulón. Sokat nem kellett töprengenem. Egy fotókönyvet készítettem, az elmúlt éveink szép emlékeiből, élményeiből. Szerencsére volt miből "dolgozni", hiszen legalább ezer kép közül válogathattam ki a legmegfelelőbbeket.
Most vasárnap át is adtuk Neki (bár már hetek óta a hálószobában az egyik fiókban lapult, ugyanis olyan ügyesen és gyorsan elkészült, amire nem is számítottam - ezúton köszönet a PhotoHall-nak, szép munkát végeztek!) Nagyon izgatott voltam, mert tényleg nagy szeretettel készült, és átadásig én is nap, mint nap átlapoztam :) ...
Hát ennyi nagyjából, remélem nem haragszik, hogy ennyit írtam Róla :)
Köszönök mindent, és tudod... még legalább 60 !!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése