Tavaszi "zsongás" a fejemben, szívemben

Olyan jó lenne azt írni csak, hogy jaj de jó, itt van végre a tavasz.

Olyan jó lenne arról írni, hogy ültettünk egy fát, egy cseresznyefát.

Olyan jó lenne arról írni, hogy már egyre többször el tudok "szökni" könyvelni.

Olyan jó lenne elmesélni, hogy milyen jól éreztük magunkat a Kaláka koncerten.

...

Mégis, most annyi minden más kavarog a fejemben. Annyi rossz dolgot látok, hallok az utóbbi hetekben.

Nem..., nem "a Pusztaházat" érintik ezek a dolgok, mégis olyan "teherként" nehezednek rám. Nem tehetek róla, én ilyen vagyok. A környezetem problémáit olyan szinten "szívom" magamba, hogy az valami félelmetes. Aztán pedig agyalok rajtuk, és rettentően dühít, hogy ha nem tudok segíteni....stb.

És most nem tudok. Csak tehetetlenül nézem Őt! Meghallgatom, tanácsolok, vígasztalok, szemet felnyitok.... mikor mire van szükség(e). Mégis érdemben semmit nem tehetek......

..... csak mellette vagyok, VAGYUNK!!!! Remélem tudja!!!

.....

De végre itt van a tavasz, és ültettünk egy cseresznyefát. Csak most erről olyan "képmutató" (vagy nem is tudom mi erre a jó szó) lenne "csicseregni", miközben Ő gyötrődik.

Így ház a többiről majd később csicsergek.......