Nyárból a télbe - Ausztria 2.rész

Első napunk estéjén, épphogy "beestünk" vacsorára a szálláshelyünkön, Raurisban. Sőt, már régen túl is voltak rajta, de nagyon kedvesen fogadtak, és egyből, bejelentkezés után kaptuk is a meleg leveskét és a második fogást.

Éjjel, szokásunk szerint jó sokáig beszélgettünk, mert nem fogynak a szavak :)

Másnap reggel ismét útra keltünk. A napi úticél: Grossglockner Hochalpenstrasse.

Őszintén szólva, amikor elindultunk bele sem gondoltam, hogy ott még ekkora hó lehet, és hogy repkednek a mínuszok. Kicsit furcsa érzés is volt, hogy egy idő után nem tudtam szinte kezelni a fényképezőgépet, mert megfagytak az ujjaim (a kesztyűmet ugyanis jól itthon felejtettem).

Szóval Grossglockner:

Az út fizetős. Napijegyet kell vásárolnia annak, aki fel szeretni menni a "felhők közé". A fizető kapun áthaladva elkezdődtek a kanyarok és brutális emelkedők. A kanyarok még számozva is vannak, de egy pár kacskaringó megtétele után már nem azt néztem, hanem az útra próbáltam koncentrálni. Nem, nem én vezettem, tehát nem ezért meredt előre a tekintetem :) hanem azért, mert olyan köd volt, hogy nem is tudom, valahogy ösztönösen előre kellett figyeltem. Felfelé kapaszkodva a nagyon ködös emelkedőn, még egy mormotával is találkoztunk. Szaladt előttünk egy darabig. :)

Az útról letértünk egy "zsákútra", ami felvezet egészen Edelweisspitze-re. 2571 méter magasban jártunk. Hatalmas hó, köd és rettenetes hideg fogadott bennünket. A hajamra folymatosan ráfagyott a pára, és az ujjaim itt már tényleg teljesen elfagytak. Drága Férjemuram meg is kérdezett egy hölgyet - aki a fent működő ajándékboltból jött ki kérésünkre, hogy készítsen rólunk fotót - hogy júniusban itt mindig ilyen idő van? A hölgy mondta, hogy ez egy nagyon rossz év, nem igen jellemző ez az időjárás ebben a hónapban már. Mi ilyennek láttuk június utolsó hetében Edelweisspitze-t:

Visszaszálltunk az autóba melegedni, és persze folytattuk az utat tovább. Következő "állomásunk" a Kaiser Franz Josefs Höhe (Ferenc József magaslat). Hatalmas parkolóház fogadott bennünket, ami elsőre döbbenetesnek tűnt, de később beláttam, hogy nyilván szükség van ekkorára, hiszen - mint megtudtam - Ausztria három leglátogatottabb helyszínének egyike a magaslat (a Schönbrunni kastély és Hohensalzburg vára mellett).

A látványról itt sem nagyon tudok mást mondani, csak azt, hogy Csodaszép! :) Tényleg sokáig csak álltunk és néztük a nagy magasságokat, mélységeket. Itt már több mormival is találkoztunk, több helyen etették is őket, így még modellt is tudtak állni nekünk egy-két fotó erejéig :)Fogalmam sincs mennyi időt töltöttünk fent a Ferenc József magaslaton, mert az órára, telefonra egyszer sem néztem. Elkápráztatott a látvány, és minden percben, másodpercben, próbáltam a szememmel is "fotózni" a látottakat, hogy ezt ne felejtsem el soha, amíg csak élek :)

Aztán elindultunk visszafelé, de persze útközben itt-ott még muszáj (!) volt megállni :) mert ki hagyna ki egy találkozást egy óriás fa mormotával pl.?