Víz, víz, víz...

... elöntötte piciny falumat is.

Nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan emelkedhet a vízszint. De igen, egy délelőtt elég volt ahhoz, hogy egészen az úttestig "felkússzon" és ott elterüljön. Itt-ott fénykép is készült. Drága Jó Férjemuram kértem meg, hogy néha (két homokzsák pakolása között) kattintgasson. Volt olyan hely, ahol nem készült fotó. Ott ahol az emberek már csak homokzsákokon jutnak be a házukba. Abban a házba, ahol akár már bent is áll a víz.

Nagyon elkeserítő, bár mi, itt Pusztaházban nem mondhatunk egy szót sem, mégcsak a pinckénk sem nedvesedik.

A faluban nagy az összetartás, kb. mint épp egy éve, amikor az Egyházmegyei Találkozót szerveztük. Együtt pakolja a homokzsákokat, közmunkás, fiatal, idős, férfi, nő. Még egy "celeb" (bár hú de utálatos egy szó ez) is jelen volt egész nap, és hordta a zsákokat. A réges-régi szerencsekerekes fickó, Klausmann Viktor. Eddig teljesen közömbös volt számomra, de ez mindenképp pozitív dolog, hogy itt, egy ilyen piciny faluban, amihez tudomásom szerint semmi sem köti (és fogalmam sincs, hogy hogyan került ide), fogja magát és elkezd homokzsákokat cuccolni. Egy quadot is hozott magával, és azzal egészen lehetlen helyekre is "bejutott" a zsákokkal. (Ezért mindenképp említést érdemel)

Hát ez a helyzet nálunk, most... így nyár elején.