Visszaemlékezés

Annyi mindent írnék. Nap, mint nap eszembe jutnak témák, történések, amiket szívesen leírnék, de mire idejutok addigra vagy elfelejtem, vagy nincs már idő a rendes megfogalmazásra :) összecsapni pedig nem akarom.

Ez a visszaemlékezős bejegyzés is kikívánkozik most belőlem. Pedig már három éve történt.

Három éve, amikor Zsofka még csak 3 hónapos volt, nagyon fájt a lábam. Kétszer is, több napig tartva. Nem vagyok nyafogós azt hiszem, de a második után mondtam Férjemuramnak, hogy ha mégegyszer lesz ilyen, elmegyünk orvoshoz. Nehezen megy az ember, főleg 20-as évei elején. De sajnos pár nap elteltével kezdődött elölről. Így menni kellett. És milyen jó...

... ugyanis a háziorvos egyenesen a kórházba irányított, ahonnan már haza sem engedtek. Diagnózis: mélyvénás trombózis.

12 nap kórház.

12 nap: nem sok idő, sőt egy nyaralás, utazás alkalmával pl. kifejezetten kevés. De egy 3 hónapos kisbabával ez maga volt az örökkévalóság. 12 nap szigorú, szomorú fekvés. Gyógyszer gyógyszer hátán. Bár egyedül voltam egy egyágyas szobában, és akkor jöhettek be, amikor csak akartak, ... de akkor is. Kemény időszak volt. És a szoptatásnak is egyszer és mindekkorra vége lett. Sajnos olyan gyógyszereket kaptam, amik károsak lehetnek, mert az anyatejjel a baba is kaphat belőlük.

Volt sok sírás rívás. Aztán hazajöhettem. Végre. De ennek itt még nem volt vége. Vérvételek sora következett, hogy megtudjuk, mi is az ok. Reménykedtem, hogy nem az, amivel az orvosok már riogattak, hogy öröklött a dolog, a hajlam.

De a remény hiába, kiderült Leiden mutációm van, homozigóta - ami azt jelenti, hogy anyai és apai ágon is örököltem. Megpecsételődött egy sors. Az enyém. Életem végéig gyógyszert kell szednem. Véralvadásgátlót, nehogy nagyobb galiba legyen.

Így, ennek tudatában Dorka érkezésére már komolyabban fel kellett készülnünk. A gyógyszer, amit jelenleg is szedek, magzatkárosító hatású. Amikor két éve eldöntöttük, hogy jöhet Dorka, át kellett állnom injekcióra. Pociba kellett adnom. Először KedvesFérjem adta be, reggel és este. Aztán szépen megtanultam magamnak :)

Jó ezeket leírni, és jó (lenne) elfelejteni azokat a szörnyű napokat. Nincs betegségtudatom. Sógorom mondta egyszer, nem sokkal a diagnózis kiderülése után, hogy ez az egész gyógyszerszedés olyan, mint az, hogy ebéd után el kell mosogatni. :) Nincs mese, el kell, mert különben megvár :) Ez van és kész, túl kell élni, és menni tovább :)

Így hát szedem a gyógyszerkéimet, tornázom, és Élek :) Boldogan :)