Picit furcsa, hogy végetért a felkészülés, olyan hirtelen vége lett. Mindenesetre igyekszem visszarázódni a "sima, szürke" hétköznapokba. Az utóbbi időben nem is írtam a gyerekekről sem, pedig ugye eredetileg ez a blog NEKIK készül.
Épp nyári szünet van az oviban. Zsofka is itthon tengődik. Szó szerint, nem igazán tud mit kezdeni magával. Már kitaláltam, hogy elhívjuk a barátnőit, és akkor minden szép és jó lesz. Ma tervezek délután beszélni egy-két anyukával. Engem személy szerint feltölt, ha gyerekzsivalytól hangos a ház, szóval én is csak örülnék neki. Remélem az anyukáknak is tetszeni fog az ötlet :)
Dorka változatlanul rosszalkodik, igazi szurtosmarcsa. Amint kimegy a kertbe, egy perc után már felismerhetetlenségig maszatolja magát :) Most már köszön: SZI-A, és mondja olvadozva, hogy A-PUUU :)
Ilyenkor nyáron méginkább szeretek itt élni. Az illatok, a levegő... mind, mind gyerekkori nyaralásaimra emlékeztetnek :) szinte olyan érzésem van, mintha most is nyaralnék (pedig már itt élek lassan 4 éve :)
Mostanában gyakran ábrándozok arról a bizonyos harmadikról. Jaa, neem, nem úgy, hanem egy harmadik gyermekről.... nagyon szeretnénk, csak jó lenne látni az anyagi (nehézség) alagút végét, és azt, hogy az ország nem lefelé, hanem felfelé halad....
... hát így telnek a napjaink. Gondolkodva, tervezgetve, nézelődve, illatolva :D
Amíg, mi készülődtünk, a kertünk kivirágzott. Öröm kimenni a kertbe (most méginkább, hogy minden olyan színes és illatos) :)
Kedves Pusztag! Szerintem ha bárányt ad a Jóisten, akkor ad hozzá legelőt is. A jövőt úgysem látjuk előre, ezért csak bízni kell.
VálaszTörlés