Zsofka a héten itthon van. Vasárnap begyulladt a szeme, így arra jutottunk, hogy nem megy, mert ez még akármi is lehet. Hétfőn délután a doktornénink is megerősítette, így egész héten itthon kell őt kellőképpen elfoglalnom.
Szerencsére a konyhában nagyon szeret sertepeltélni, így az már egy elfoglaltság. Ma viszont a nagy kánikula alatt, a veszélyes időszakban a gyerekszoba felé vettül az irányt, és megejtettük azt, amit kb. 3-4 havonta szoktunk. Az összes játékot a szoba közepére öntöttük, és mindent a helyére rendszereztünk. Zsofkát már viszonylag kicsi kora óta arra nevelünk (bár ez erre hülye szó, inkább iránymutatásnak mondanám), hogy amivel már nem játszik, azt pakolja el, mert ha nem teszi, akkor a nap végére a játékoktól már mozdulni sem tudnánk. Ő ezt általában komolyan is veszi, és elpakol, ezzel példátmutatva Dorkának, aki utánozza őt rendületlenül. Ez így mind szép és jó, csak így van, hogy valamelyik doboz már be sem tud csukódni egy idő után, valamelyik meg üresen tátong :) Na ilyenkor lép közbe a rendkommandó :D vagyis MI mindannyian, és mindent a helyére teszünk. A lányok nagyon élvezik, hiszen ilyenkor tényleg úszni lehet a játékokban, egy ideig :)
Aztán a munka után jöhetett a jól megérdemelt pihenés is. Kicuccoltunk a kertbe: pléd, sátor, konyha - mert ugye enni is kell - napernyő, székek, asztal, motorok.... itóka. És itt vártuk, hogy ránk esteledjen. Ilyenkor nyáron szinte tényleg csak aludni járunk be a kertből, de ez annyira jó, fogalmam sincs, hogy hogy tudtam oly sok éven, évtizeden át egy belvárosi lakásban élni... olyan távoli emlék :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése