Amikor Zsofka még kisbaba volt, sokat tornáztunk együtt. Kötött volt a csipője, ezért is, meg úgy jó is volt együtt mókázni. Sokszor csináltuk azt, hogy hanyatt fektettem a földön, és tekertük a biciklit. Akkor még olyan távolinak tűnt, hogy ő majd egyszer rendes nagy biciklin is tekerni fog.
Hát most itt tartunk. KedvesFérjem gyermekkori bringáját a papa kicsit kipofozta, hogy az első unoka tanulhasson rajta. Ő meg megtanult. Egyik pillanatról a másikra. Persze még vannak kis segédkerekei, de ahogy elnézem nem sokáig lesz rá szüksége.
Közben azért biztos ami biztos, Dorka is kapott egy kismotort, így már kettő parkol az előtető alatt :)
Van hogy cserélnek :)
Ezt nem tekerik, mégis száguld: :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése