Kimerültség után... felfelé :)

Nemrég egy ismerősünknek meséltem, hogy milyen jó, hogy a lányokat már kb. másfél éve nem látta orvos.... naaa, túlságosan elbíztam magam. Január végétől szinte már haza jártunk a doktornénink rendelőjébe.... először a szokásos orrfolyós, köhögős... aztán bedurvult.

Dorkus kezdte, aztán Zsofka folytatta.... azt hiszem eddigi anyai létem legnehezebb hetén vagyunk túl (DE TÚL VAGYUNK, és ez a lényeg) :)

A gyerekek egymásnak adták a fürdőszoba kilincsét.... Aztán Dorkusom viszonylag hamar kialudta magából a betegséget. Volt olyan, hogy este 7-től aludt reggel illetve délelőtt 11-ig, aztán délután 1-től 4-ig, és végül ismét este 7-től reggelig :D Hiába no. Mindig mondom, hogy ez a cseppleány kiköpött anyja :D

Zsofkám sajnos nem esett át rajta ilyen könnyen. Napokig nem adtam neki enni, és ötpercenként itattam (szó szerint ötpercenként!). De még mindig fájlalta a hasát és a fejét. Hiába a fájdalomcsillapító, a B6, a Normaflore, neki fájt, és ettől teljesen kipurcantam. Doktornéninket hívtuk, mert kifogytunk az ötletekből. Egymást váltotta bennem a düh, a kétségbeesés és a bizakodás. Teljesen meglepett, amit a doktornő mondott. Szerinte azért fájt Zsofka feje, hasa még mindig, mert keveset ivott!!!! (Jelzem: Ötpercenkénti itatásnál mondta ezt!!! ) Na több sem kellett, másnap "turbó üzemmódra kapcsoltam" :) és Zsofkit kétpercenként kínáltam cukros teával.... ez így ment másfél napig... és a kitartásunknak meglett a gyümölcse..... HURRRÁÁÁÁÁ.

Már jól vannak, van étvágyuk. Dorka három napos koplalása után így jött ki hozzám a konyhába: "Ajuúúú, én szalonnát és kenyeret szeretnék enni" :)

Kell ennél több? :D A héten még itthon vannak, de már mindenki a régi :D

Betegállományban lévő ovisok egy napja... :)

Számvetés nélkül

Érdekes. Ilyen talán még soha nem történt velem. Úgy léptem át 2010-ből 2011-be, hogy szinte észre sem vettem. És most, hogy már tudatosult bennem, Új év kezdődött, most sem tudok igazán számot adni az elmúlt évemről, és megfogadni ezt-azt a jövő(m)re vonatkozóan. (Bár fogadalmakat amúgy sem szoktam tenni.)

Most kicsit "punnyadós", csendes időszakomat élem. (Vagy ez már a téli álom lenne?) :)

Remélem hamarosan "felébredek" :)

Addig is fotózgatok - csak úgy, a saját örömömre :)

Csak úgy...képek

Majd mesélek is! :)

Áldott Karácsonyt kívánok Neked...

... Kedves Olvasóm! :)

És egyben Egészgségben, Szeretetben gazdag Új esztendőt is!

Idén már biztos nem írok, de januárban újra várlak! :)

No, és az kicsoda...

... aki számomra még mindig babaillatú, bababőrű?

... aki nagyon szeret enni; mindent, válogatás nélkül?

... akit reggelente alig lehet felébreszteni?

... aki nem szeret fésülködni?

... aki minden mesén el tud érzékenyülni?

... aki gyaloglás helyett inkább Apuci nyakában kirándulna?

... akiben felismerem gyermekkori önmagam?

... AKI MA 3 ESZTENDŐS?

Gondolom kitaláltátok! :)

Dorkuskám, Isten éltessen Téged is nagyon sokáig!

Ki az...

... aki megosztaná akár az első, akár az utolsó falatját is, még a legkedvesebb csokijából is?

... aki képes ordítani a fáradtságtól?

... aki befogadná a Pesten látott hajléktalanokat, hogy ételt adjon nekik?

... aki - bár igen pici korában beszélni kezdett - mára inkább csak a lényeget mondja?

... aki szereti, ha fényképezik?

... aki bármennyit gyalogolna, mert annyira érdekli a természet?

... aki még mindig cumizza a bal kezén a középső és a gyűrűs ujját?

... AKI MA 5 ÉVES? :)

Na jóóó :) elárulom:

ZSOFKA leánykám, Isten éltessen nagyon-nagyon sokáig!