Így ma elmentünk A HÁZhoz. Oda, ahova pár hónapja még sütizni, beszélgetni, nevetgélni, régi sok évtizedes történeteket hallgatni mentünk. Oda, ahol Dédi mindig jókedvűen várt minket.
Ejj, ha ennek a háznak a falai beszélni tudnának. Sok törénetet elmesélnének. Pl. azt, amikor a katonák a faluban különböző házakban laktak, és dédi baltával a párnája alatt aludt, nehogy hozzáérjen bárki is. Vagy amikor az asszonyok fontak, hímeztek együtt. Közben friss krumplibukta, káposztás haluska illata járta be a szobákat.
Azt hiszem, ha valaki belép ebbe az udvarba, házba, akár idegenként is, meghallja, hogy itt bizony ezek a falak tényleg beszélnek. Elmesélik, hogy (bár) régen sokat dolgoztak az emberek, sokat nélkülöztek, de mégis boldogok voltak, mert együtt voltak. Nem volt tv, rádiót sem hallgattak, "csak" beszélgettek. Sokszor mondta Dédi, hogy nekünk mennyire nehéz most, fiatalon. Mert a mi korosztályunk a nagy rohanásban, sok tanulásban, munkában, elfelejt a másikkal beszélgetni, nincs ideje ápolni a tágabb rokoni kapcsolatokat.... olyan igaza van/volt.
Hiányzik Dédi, nagyon. A hétvégén pl. egy prospektust osztogattak a műv.házban (később majd erről is beszámolok) és én vettem belőle anyumnak, anyósoméknak, nővéreméknek, és dédinek....
...
Szóval itt van ez a ház. Mivel nem sürgős az eladása, így mindenképp kivárnánk azt, vagy azokat, akik nem lerombolnák, hanem megpróbálnák így, eredeti formájában megőrizni.
A kert rendezett. A ház melletti részen parkosított, 3 óriás meggyfával, egy "égig érő" hársfával, szívvirágokkal, szőlővel, fehér és rózsaszín pünkösdi rózsákkal. Hátul az istálló mögött pedig ott van a konyhakert.
A házikó 3 és fél szobás. Ebből egy szoba külön bejáratú. Igazi régi parasztház, minden szobából egy másik nyílik.
Van fürdő, konyha, és egy elég nagy kamra is. /Víz, gáz, telefon. /
Hogy miért nyugalom sziget? Nem is tudom, mégis ez volt az első, ami eszembe jutott erről a házikóról. Az utcáról nézve egy teljesen átlagos házikó. Aztán ahogy belépünk a kapun, és lépdelünk párat egyből a kert szívében találjuk magunkat. Annyira jól meg lett építve, és körülnőtték a növények, hogy az ember egy kicsit kiszakad a malomból és hirtelen azt veszi észre, hogy hallja a csöndet, a madárcsicsergést. Olyan tényleg mintha egy kis szigeten lennénk. A nyugalom szigetén :) hát ezért!
További képek ITT !
És azt hiszem, itt most helye van egy kis falubemutatásnak is.
Kicsiny falum Közép-Kelet Európa leghosszabb faluja. Az Ipoly folyó partján helyezkedik el, mely egyben országunk határa is.
Budapesttől 100 km-re fekszik.
Ezek ilyen könyvszerű adatok. Így nem is folytatom, inkább azt írom le, hogy nekem mit jelent Ludányhalászi - mert így hívják az OTTHONOM :) (Most végre elárulhatom) :)
Már egészen kis koromban valami magával ragadott, megbabonázott ezen a vidéken. Sőőt, mai napig, ha autózunk bármerre a megyében, szinte nincs olyan alkalom, hogy ne mondanám Drága Férjecskémnek: "Milyen gyönyörű vidéken élünk!!". Hegyek között, gyönyörű színekben pompázó hegyek között. És biztosan állíthatom, hogy nálunk még az ég is kékebb és a fű is zöldebb :)
Akik messziről eljönnek hozzánk látogatóba, rögtön meg is értik, hogy miért is élek én itt. Sok fővárosi vesz házikót a környéken, mert megcsapja őket is a palóc levegő, és a palóc emberek szeretete.
Nagyjából ennyi jutott most eszembe, na meg jó lenne aludnom is egy kicsit :)
Nagyon szépet írtál. És igazatok van, hogy kivárjátok azt a vevőt, aki ezt a helyet megtartja, nem lerombolja. És megértem, hogy fáj a szívetek érte.
VálaszTörlésÉn könnyek között olvastam,nagyon meghatóan írtál a dédiről és a kis házikójáról,és az egész vidékbe ismeretlenül is szerelmes vagyok.
VálaszTörlésA dédi házikója is a falutokban van? Mert akkor mindig látni fogjátok a házat, amikor majd valaki megveszi, birtokba veszi. Ez jó is, rossz is...
VálaszTörlésMit jelent a "leghosszabb falu"? Milyen hosszú? Egyutcás?
Jó volt téged olvasni. Drága nagypapám jutott eszembe és hozzá felejthetetlen hanglejtése ahogyan mindig hangoztatta " a szülői házat bizony nem szabad eladni". Hiányzik is nagyon. Ő is, drága nagymamám is és az azóta más birtokába került házikó is. A jobb hátsó kert-sarokból a csirkeól, a három hosszú sor szőlő, a kiskonyha, a lugas alól a régi pad, az asztalról a mami által készített kakaós tekercs...
VálaszTörléséva
Szepyke: remélem el is jön az a vevő :)
VálaszTörlésIlgya: köszönöm, hátha még látnád a tájat :) majd fotózok.
Minyon: tényleg igaz ez az adat amit írtam. 6 km hosszú a falu. Van néhány pici mellékutcája, de alapvetően az egész erre az egy főútra "épül".
Éva: hasonlő érzésekkel olvastam soraidat. Az ember mindig így felnőttként tudja azt mondani, hogy még úgy kérdezett volna, még úgy beszélgetett volna, még úgy evett volna kakaós kalácsot...stb.