Dédikénk

Dédi már egy éve elment.

Piciny falum határon innen...

... és határon túl.

Szombaton ismét kirándultunk egy cseppet :)

Pár napja szóba került, hogy már négy éve élek itt, mégsem jártam a "túloldalon", vagyis nem voltam az Ipoly túloldalán, a szomszéd falvakban, amik szomszédosak, mégis egy országhatár választ el bennünket egymástól.

Így a kirándulási helyszín is adott volt, az idő pedig teljesen ideális. Lánykáim is igen jól érezték magukat.

Kis falum, két templomra "odaátról", a csalári templom kertjéből És az útvonalról:

Igazából már régen elhatároztam, hogy ha járunk valamerre, minden érdekes információt leírok róla, márcsak azért is, hogy ha a lányok egyszer visszaolvassák soraimat, tudják, hogy hol jártunk, miket láttunk,.... persze néha követi tett is ezt az elképzelésemet, de most igyekszem lejegyezni, amit csak tudok, és ami eszembe jut.

Tehát elindultunk piciny falunkból, aztán Balassagyarmatra érve átléptünk a határon. Nekem még most is furi, ahogy ott állnak üresen a határokon ezek az épületek. Egy korábbi szlovákiai kirándulásunkon, ha jól emlékszem egy rajkai határátlépéskor teljesen ledöbbentem. Úgy voltak otthagyva a székek, az asztalok, a papírok, mintha azt mondták volna az ott dolgozóknak, hogy "héé, azonnal hagyjátok el az irodát, többet nem kell jönni"... érdekes látvány volt a nagy üvegfalon keresztül.

Na de a mostani útra visszatérve.

Először Petőpuszán (Petov) álltunk meg. Ez szomszédos településünk szembe szomszédja. Érdekes látvány volt, onnan átlesni ide, és szinte kőhajításnyira lenni az Ipoly másik partjától.

Az első világháború előtt 47 hídon lehetett átkelni a folyón. Most sok helyen, köztük itt Petőpusza és Pösténypuszta között csak a romok egy része látható. Elvileg újjáépülnek az Ipolyhidak, de hogy mikor? Jópár éve annak, hogy itt elhelyezték a(z új) híd alapkövét.... aztán azóta nem igazán történik semmi... de talán majd idén :)

Petőpusztától Csalár (Čeláre) felé indultunk. Ez az a település, ami épp velünk "szemben" van. Sokszor, esti sétáink alkalmával rácsodálkozom kivilágított templomára, és ha "tiszta" az idő, akkor gyakran hallom este 7-kor a harangszót is odaátról. :)

Következő állomásunk Óvár (Olováry) volt. Ez egy icinypiciny falu, gyönyörű régi, de felújított házikókkal. Szép, nyugodt, barátságos település.

Utolsó helyszínünk Ipolynyék (Vinica). Itt meg is ebédeltünk (fincsi rántott sajtimajtit) :), aztán a helyi kedves plébános vendégszeretetét is élvezhettük egy kicsit. :)

Ipolynyék különlegessége, hogy termálfürdője is működik, és ami a falu elnevezéséből is kiderül, híres bortermelő vidék.

Hát így telt el ez a szombati nap. Nagyon jó volt, és külön öröm, hogy Zsofka és Dorka jól érezték magukat, látszott, hogy ők is élvezik minden percét a kirándulásnak, természetnek, látványnak. :)

Tavaszi éledezés a kertemben :)

Amikor ideköltöztünk, a kertünk egy nagy "dzsumbujda" :) volt. Most is az még itt-ott, de igyekszem azért évről évre kicsit rendezni rajta.

Most pl. Dédi kertjéből hoztam jácinT(ot) :), és szívvirágot. Kedves Drága Férjemuram rámszólt, hogy szerinte fölösleges a már virágzó, vagy majdnem virágzó növénykéket ott kiásnom, itthon meg beásnom, mert ebből így bizony már nem lesz semmi..... hát lett, sőőőt virágzik minden. Dédi virágai, a mi kertünkben :)

Tavaszi "zsongás" a fejemben, szívemben

Olyan jó lenne azt írni csak, hogy jaj de jó, itt van végre a tavasz.

Olyan jó lenne arról írni, hogy ültettünk egy fát, egy cseresznyefát.

Olyan jó lenne arról írni, hogy már egyre többször el tudok "szökni" könyvelni.

Olyan jó lenne elmesélni, hogy milyen jól éreztük magunkat a Kaláka koncerten.

...

Mégis, most annyi minden más kavarog a fejemben. Annyi rossz dolgot látok, hallok az utóbbi hetekben.

Nem..., nem "a Pusztaházat" érintik ezek a dolgok, mégis olyan "teherként" nehezednek rám. Nem tehetek róla, én ilyen vagyok. A környezetem problémáit olyan szinten "szívom" magamba, hogy az valami félelmetes. Aztán pedig agyalok rajtuk, és rettentően dühít, hogy ha nem tudok segíteni....stb.

És most nem tudok. Csak tehetetlenül nézem Őt! Meghallgatom, tanácsolok, vígasztalok, szemet felnyitok.... mikor mire van szükség(e). Mégis érdemben semmit nem tehetek......

..... csak mellette vagyok, VAGYUNK!!!! Remélem tudja!!!

.....

De végre itt van a tavasz, és ültettünk egy cseresznyefát. Csak most erről olyan "képmutató" (vagy nem is tudom mi erre a jó szó) lenne "csicseregni", miközben Ő gyötrődik.

Így ház a többiről majd később csicsergek.......

Nyugalom :)

Március 15.

Nekem valahogy mindig ez a nap a TAVASZ kezdete. Ilyenkor minden évben Pesten voltunk. Minden évben megnéztük a Múzeum kertben a műsort, aztán sétáltunk, fagyiztunk :)

Idén azonban egészen másfelé vettük az irányt. És milyen jól is tettük. :)

Ismét ellátogatunk Drága Komám szüleihez. Most a lányokat is vittük. Bár féltem kicsit, hogy majd hogy bírják az utazást, meg hogy majd hogyan viselkednek ott, "idegenben", de azt hiszem elégedett lehetek velük. Az úton is szinte végig nyugi volt, pedig kedves ötös csapatunk kicsikocsinkban igencsak "passzentosan" csücsül, de ők még ezt is bírták, sőőőt, talán még tetszik is nekik, ahogy hárman "bandázunk" a hátsó ülésen. :)

Odaérve a lánykák teljesen otthon érezték magukat, kaptak építőjátékot is. Ettek is, és még a szőnyeg is tiszta maradt alattuk. Huuuh, azt hiszem az ebédtől féltem egy kicsit, de ők bebizonyították, hogy tudnak tisztességesen enni, ha akarnak. (Itthon ugyanis - főleg Dorkusom - előszeretettel eteti a hangyákat). :)

Aztán a most is fantasztikusan finom étkek után a Vág parjára indultunk, hogy a lányok egy kicsit levezessék a fölös energiáikat :) mi meg lássunk valami SZÉPSÉGET!

DrágaJó Férjecskémet néztem sokszor a séta alatt, mivel tudom, hogy ő legszivesebben egy ilyen, ehhez hasonló helyen élne, vagy legalábbis tavasztól őszig kiülne a fakunyhó elé, és horgászna, elmélkedne...) Annyira szép, és csendes táj. Persze az időjárás is nagyon kegyes volt velünk.

Hatalmasat sétáltunk, csodálkoztam is, hogy a lányok végig bírták. Visszaérve Komám szüleihez, még haraptunk pár falatot, aztán elindultunk haza. A lányok az autóba szállástól számított kb. második percben már úgy aludtak, mint a bunda.

Végül hazaértünk, és alhattak tovább, egészen reggelig. Amikoris élményekkel telve, mosolygósan, teljesen kicserélődve ébredtek (akárcsak én) :)

A fotók egy részét KoMaci :) készítette!

"Budapest, Budapest, de csodás"

Amíg ott éltem, addig is szépnek láttam (bizonyos részeit), de így "túristaként" fellátogatva is ámulok és bámulok.

Vasárnap ebéd után szokásos "ötösünk" piciny kocsinkba szállva meg sem állt a Fővárosig :) Volt egy kis pizza-zás, aztán egy kis felnőttes szórakozás hármunknak. Moziban voltunk, és egy (számomra) fantasztikus filmet láttunk.

Robert De Niro egyik legújabb filmjét néztük meg. ("Mindenki megvan"). Mivel nem készültem, így fogalmam sem volt róla, hogy milyen filmre is ültem be. Valami "Apádra ütök"-féle vígjátékra számítottam. De nem, egyáltalán nem vígjáték volt, inkább egy lelkis-elgondokodtatós remekmű. (Hát persze hogy pityeregtem rajta, de én tudok bármilyen műfajon, így ezen nem is csoda). Robert De Niro sok szempontból Kedves nekem, és ismét bebizonyította, hogy hatalmas színésztehetség.

Hétfőn még fent maradtunk Pesten, és felmentünk egyik kedvenc helyemre, a Budai Várba. Bár nagyon hideg volt, ez egyáltalán nem vette el a kedvemet a városnézéstől. A Vár egy olyan hely, ahova nagyon szeretek menni. Olyan nyugis, régies, szűkös, macskaköves :) Sok-sok szép régi emlékem helyszíne :)

Jó volt nagyon, de csak így "túristaként" :) Nem szeretnék soha visszaköltözni, ha nem muszáj.

És ami még ide kapcsolódik: nem értem, hogy miért jó egy embernek, ha a másikat megbánthatja. Nem értem. .... Volt a fővárosban egy találkozásom is, .... bár ne lett volna.

Köszönöm NAGYON JÓL VAGYOK! Vannak általam nagyon Szeretett emberek, akik itt vannak, velem vannak, és viszont szeretnek, és marhára nem érdekel senki negatív beszólása, pocskondiázása, kárörvendése. :) (inkább a saját háza táján söprögessen).

Hármasban a Bányá"ban" :)

Drága Jó Komámmal és Dorkussal Selmecbányán jártunk. Annyira szép és tiszta minden. Nyáron remélhetőleg kilátogatunk majd mindannyian, mert most még elég hideg volt, és ami meglepő, itt-ott még nagy hó borította a hegyeket, házakat, udvarokat.

Köszi KoMaci :) Jó volt nagyon! :)