"Remek a hangulatom...

...ma van a szülinpom"

Énekeltük vasárnap már reggeltől :)

Íme a szülinapi ebéd, most (idő hiányában) még csak képekben:

ANNgyAl :)

Készítettünk ma a kis kalendáriumunkra egy angyalkát, filcből.

Amikor kész lett, büszkén felakasztottuk közösen a karton fára :) és Zsofka megszólalt: "Ez az angyalka úgy néz ki, mint Panka" :) És tényleg :)

Panka (Anna) az egyetlen unokahugim :) és most már a kis angyalom is :)

Dorka pedig 2...

... éves lett :)

Természetesen rá is ugyanúgy igaz, amit Zsofkánál is írtam. Ő is most született, most volt csecsemő, mégis már 2 éves lett.

Persze néha hajlamos vagyok még most is kicsibabaként kezelni, de talán ezt azért van, mert kb az utóbbi egy hónapban kezdett el beszélni, és még most is sokszor csak halandzsázik. Ilyenkor mindig visszagondolok arra, hogy akkor, amikor Zsofka volt ennyi idős, épp akkor született Ő, és Zsofkával már egészen másként tudtunk kommunikálni. Persze tudom, hogy kisebb lánykám is beindul lassan, és akkor mást se hallok majd csak csacsogást, reggeltől-estig :)

Dorka rendkívül érzékeny. Úgy látom ebben picit rám hasonlít. Ha megbánt, már abban a pillanatban jön is. Nemrég egy kiborító nap után elpityeredtem. Ő ott termett az ölemben, letörölte az éppen lecsurgó könnycseppeket az arcomról, és kérdezte: "Ajucika, sííísz?" Mondam neki, hogy igen. Erre Ő: "Jóó" (ezt amúgy elég sok mindenre mondja), de az arca olyan megértéssel és szeretettel volt tele, miközben ezt a szót kimondta, hogy rögtön elszállt minden gondom. :)

A sok szeretet, ami benne van, leginkább Zsofka felé irányul :) Őt nyúzná mindig, Zsofka meg lerázza. Azért úgy látom, hogy szép lassan csiszolódnak ebben is egymáshoz. Dorka kezd "kevesebb lenni", kevesebbet nyúzni, Zsofka pedig kezdi jobban kimutatni az érzéseit.

Teljesen jó testvérek. Olyan igazi bajtársias a viszonyuk. Persze napjában többször összekapnak egy játékon, egy tányéron, vagy pl azon, hogy fürdésnél ki melyik oldalra szálljon be a kádba, hajgumikon, ceruzákon... de szerintem ez így is van rendjén. Sokszor figyelem, hogy hogyan játszanak együtt. Jó rájuk nézni. Amikor Zsofka hazajön az oviból, és Dorka épp nem jött velem érte, az az első mozzanata, hogy megölelgeti :) és ha együtt megyünk érte, büszkén kézenfogva sétálgatnak :)

Azt kívánom, hogy ez mindig így maradjon. :)

Dorkám, Téged is Isten éltessen Nagyon sokáig!

Zsofka 4 éves lett!

Annyira hihetetlen! Bár tudom, hogy elcsépelt dolog azt mondani, hogy még csak most született és már ennyi idős, de mégis ezt tudom csak mondani.

Még ma is fel tudom idézni a születésének minden (persze) fájdalmas, de ugyanakkor Csodás pillanatát. A kezdeti nehézségeket a szoptatás körül, az első lépéseket, az első önálló étkezést, az első nyaralást Vele, a szobatisztasághoz vezető rögös utat, az első napot az oviban, .... Mindent. Minden itt raktározódik legbelül.

4 éves. Önálló. Még most is azt mondom, hogy Ő egy álom gyermek. Vele mindig minden olyan simán és gördülékenyen (ment) megy. Persze van, hogy veszekednem kell vele, hogy ugyanmár pakolja el a nappali közepéről a három ládányi építőelemet, vagy mossa meg a kezét, vagy törölje meg a száját .... de valahogy nincsenek nagy csatáink.

Gondolkodtam azon, hogy mit is írhatnék még róla. Talán a tulajdonságait? Lábméretét? :) Kedvenc elfoglaltságait? Azt hiszem leírom, ami most nagy hirtelen eszembe jut.

Zsofka végtelenül jóságos és önzetlen. :) Megosztja még az utolsó falatját is, még akkor is ha épp egy fincsi csokit majszol :) (Ja, de nem akárkivel, csak és kizárólag Dorkával, és nagyon ritkán velünk is), a saját kis dolgai között nagy rendet tart, de a többit simán átlépi :).

Újabban nagyon szeret mosogatni (Isten tartsa meg jó szokását) :) és takarítani, sütni-főzni.

Kedvence az István, a király (nyár óta) és végig tudja az egész szövegét. (Játék közben néha hallom: "Fel kelt a napunk, István a mi urunk, árad a kegyelem fénye ránk" :D)

Mostanában a kedvenc játéka a Barbie lett, és állandóan babáznak Dorkával.

Az utóbbi időben kicsit bújósabb lett, sokszor mondja ovi után, hogy nagyon hiányoztunk neki. Pedig vidáman, mosolygósan jár, sose kell "küldeni". Most épp nem jár oviba (mert már a fél ovi beteg), és szerintem már nem is megy ebben az évben.

Nagyon szereti az előadásokat, legyen az báb, ének vagy éppen színházi. Rettentően leköti. Ellentétben a kreatívkodással, amit nagyon hamar megun (hiába na, anyja lánya) :)

...

4 éve vagyok itthon. Szinte a munkahelyemről mentem szülni. Nagyon vártam ezt az időszakot, mostanában mégis tele vagyok keserűséggel. Panaszkodok, hogy elég volt itthon, fásult lettem. És most, hogy számotvetettem, az elmúlt négy évről, baromira elszégyeltem magam. Mit akarhatnék még? Itt vannak Ők, az én Lányaim, én vagy az Ő "anyucikáám"-juk :) Néha még manapság is "meglep" ez a tudat, hiszen nemrég még én is gyerek voltam, tele csínytevésekkel, huncutságokkal, bonyodalmakkal :)

Megszülettek, egészségesek, fejlődnek, okosodnak. Miért elégedetlenkedek???

...

Szülinapozni vasárnap fogunk, mivel akkor ér rá mindenki :) így képek majd akkor.

Drága Zsofkám! Isten éltessen Nagyon sokáig!

Betlehem - papírból

A vasárnap éjjelt is alkotással töltöttem, és azt hiszem ezzel be is fejeztem az idei adventi dekorációk gyártását. Tavaly az ablakokba leginkább matricafestékkel készült képek kerültek. Érdekes, idén (hiába vásároltam be sok-sok szép színű matricafestéket) a sima papírdíszek tetszenek. Nagyon megörültem, amikor egy komplett kis Betlehemes leírást találtam a neten.

Hozzá is láttam és (az apró részeket körömvágó ollóval) kivagdostam. A végeredmény mindenkinek tetszett. (Ha szeretnéd a mintákat, elküldöm, szívesen) :)

Ajtódíszeink SK :)

Szombat éjjel ismét alkottam :) Bár a tűvel és cérnával még most is elég rosszul bánok :) mégis a kezembe vettem őket, és készítettem két ajtódíszt.

A barkácsfilc az én anyagom. Annyira könnyen lehet kezelni, és olyan szép dolgokat lehet belőle létrehozni.

Egy-két flitter, gyöngy, organza és máris egészen különleges dolgok készülnek :) Legalábbis nekem tetszik :D

Bejárati ajtó és teraszajtó (ez is egyfajta bejárati, itt járnak be a LegKedvesebbek :D)

Ho-ho-ho-ho :) Nálunk is járt :)

Tavaly két "picinyfalumbéli" (már nagyobb gyermekes) apuka kitalálta, hogy meglepi a gyerekeket. Egyikük Mikulásnak öltözött, a másikuk a "minihintó" elé befogta kispóniját és elindultak a hosszú falu utcáin. Akkor mi nem tudtunk erről, mivel tavaly decemberben szinte emberek közé sem tudtunk menni (ugyanis amilyen betegséget el lehet kapni, mi azt mindet "kipróbáltuk, akkor, egy éve).

Idén viszont tudtuk, és vártuk Őt, Őket :)

Tudtuk, hogy a falu végéről 4-kor indulnak, de mivel Közép-Kelet Európa leghosszabb falujában élünk :), így már 1/2 8 is elmúlt mire ideértek :)

Kimentünk az utcára. Összegyűlt még egy-két gyermekes család a szomszédos házakból, és a gyerekek elkezdték: "Hull a pelyhes fehér hó...." :)

Férjemuram forralt borral kínálta a már kissé fáradt :) Mikulást és kísérőit, a gyerekek pedig csillogó szemekkel hallgatták a Mikulás féltő, intő, óvó, tanító szavait :)

Jól sikerült azt hiszem. :) És jó érzés volt részese lenni. És jó, hogy vannak ilyen emberek, akik ezt kigondolják, és meg is valósítják.

Egyik nap arról beszélgettünk, miközben Szécsényben a Karácsonyi fények között sétáltunk, és a gyerekek el-el szaladtak mellőlünk, hogy a mai gyerekek sokkal hamarabb felismerik a valóságot. Sokkal előtt rájönnek, hogy a Mikulás és a Jézuska ajándékai honnan is származnak. Nem tudom, hogy ez miért van. Talán a reklámok. Vagy az, hogy már november elején (!!!) kiteszik az üzletek polcaira a Mikulás csokikat és a kirakatokba a karácsonyi dekor elemeket? Hát nem tudom, de olyan jó lenne, ha egy pár évig kitartana még ez a varázs, mert azok az ámuló szempárok csodálatosak :)

Itt még "jaj de izgultak" , hogy mikor ér már ide az a "Kulááás" (Dorka így mondja) :D

Ma reggelre az ablakokba kitett, tegnap este fényesre pucolt csizmájukba is érkezett még egy-két apróság. Amikor Zsofka észrevette, az arcára csapott a két kezével (mint Kevin, a Reszkessetek betörőkben, az arcszesztől :D) és ezt mondta: "Ezt nem hiszem eeeeel!!!" Olyan boldog volt, hogy a Mikulás még éjjel visszatért, (hogy a "NAGYON JÓ GYEREKEK" között szétossza a megmaradt ajándékokat).

Hát így történt :)